Fej.

 1    1|      csibukozó Kázmér bácsival fiatal leány foglalt helyet, aki szemmel
 2    1|              híres agarászbálon. Ez a leány nem vágott bele a családba.
 3    1|          sejtelme támadott, hogy ez a leány egykor még súlyos zavarokat
 4    1|               vágások jelentőségét, a leány a „hajrá”-nál is csak elmélázott,
 5    1|             összeért a Klárikáéval. A leány haragosan fordította el
 6    1|         Balsai kisasszony igen csinos leány. Hogy megüli a lovat, és
 7    1|             tél hírnökeivel.~A fiatal leány nem szerette az agarászatot,
 8    1|        sarokban egy csomó szép fiatal leány, akiket itt mutattak be
 9    1|                mint mondotta a fiatal leány. - Marianne Bécsben van,
10    1|          senkinek. Jól megértettél?~A leány intett a fejével. Boldog
11    1|          mindenről beszéltek, aztán a leány hirtelen ezzel a kérdéssel
12    1|              nem?~Mosolyogva nézett a leány arcába, az fehér volt, mint
13    1|          tudakozódott a létéről? Ám a leány nem felelt, s most ő tért
14    1|               elérték Marianne-t, s a leány meghallotta az asszony sikolyba
15    1|        Klárika... Nem történt baja?~A leány nem válaszolt. Bogdány arca
16    1|              föl. Balázs megállott; a leány nyilván eszméletlenségében
17    1|            minden mozdulatát, látta a leány arcán az elkeseredést, a
18    1|            úgy vonzotta most a fiatal leány csöndes bája, szembeállítva
19    1|               gyöngébb ellenfélhez. A leány finom érzékével észrevette
20    1|       varázzsal hintette tele az ifjú leány lelkét, anélkül azonban,
21    1|         tudatában nézett a szemébe, a leány szíve verése elállott egy
22    1|               megértse fájdalmát...~A leány ránézett Balázsra.~- Ó,
23    1|          semmi se jutott az eszébe.~A leány sóhajtott, aztán összeszedte
24    1|            ezt a kérdést, de amikor a leány nevét kimondotta, úgy érezte,
25    1|          szobájába.~Tényleg: a fiatal leány meghallotta a Bogdány négyesének
26    1|            mutatva.~- Nem - felelte a leány halkan. - Nincs étvágyam.~
27    1|               jót fog tenni - vélte a leány, titokban azonban úgy érezte,
28    1|    csodálnivaló: szép, okos és kedves leány vagy, méltó a Balsai családhoz,
29    1|        pártolni. Hogy tudna a szegény leány ezekkel a zord emberekkel
30    1|           hogy a közelében lehetek.~A leány szomorúan mosolygott.~-
31    1|          értem - szólalt meg végre.~A leány lélegzetet vett, azután
32    1|          Bogdányoknak is van eszük!~A leány nem fogta föl ilyen vígan
33    1|       szeretem Balázst! - ismételte a leány, már most dacosabban, bátran.~
34    1|                 Igen... - bólintott a leány. - Szeretem, nagyon szeretem...~-
35    2|           keményen fogná a gyeplőt.~A leány dacosan nézett Pető szemébe.~-
36    2|      Jozefinem, annyi szent. Páratlan leány. És elmés, akár Heine. Kitalálja-e,
37    2|           tájékoztassa magát a fiatal leány érzelmeit illetőleg. A legcélszerűbb
38    2|            mátkaságát Quastl úrral.~A leány egy kissé elvörösödött,
39    2|          észbe kapott.~Teringettét! A leány véletlenül elszólta magát.
40    2|               tubákosszelencéjéből.~A leány összehúzta a szemöldökét.~-
41    2|          Justinianusaink nincsenek.~A leány nem felelt, az arca azonban
42    2|               mindenféle cókmókkal. A leány láthatólag rossz­kedvű volt,
43    2|     bevásárlásaimmal is - folytatta a leány. - Az ember jobb, ha otthon
44    2|                 mosolygott gúnyosan a leány. - Nem vagyok olyan dőre,
45    2|             kivétel a szabály alól.~A leány tehát nem is hagyta annyiban
46    2| legrettenetesebb emberének tartják.~A leány elgondolkodott, majd valami
47    2|             mindegy - felelt kurtán a leány.~Tilda ilyen módon egyre
48    2|         lépését, és boldog volt, ha a leány csak rá is tekintett. Egy
49    2|              ezt a szakállt hordta.~A leány hidegen nézett rá vőlegényére.~-
50    2|              esetre se tehetem meg.~A leány gúnyosan bólintott fejével.~-
51    2|      tradícióit nem tagadhatom meg.~A leány nem szólt többet. Szépen
52    2|              Mondja, Bulcsu - szólt a leány a Nero szerzőjéhez -, mit
53    2|             kapcsokhoz tért vissza.~A leány csodálkozva nézett a Nero
54    2|           istenért! - sikoltott fel a leány. - Legyen esze! Tegye le
55    2|               Mikor az ajtóhoz ért, a leány önkéntelenül végigsimogatta
56    2|             bocsássalak. Mert ha ez a leány nem szeret téged, akkor
57    3|            olyan szomorúan zengett. A leány felugrott, meg­törülte szemét,
58    3|           próbált elénekelni. Mikor a leány odament hozzá, bambán nézett
59    3|           való...~Ostobán nevetett. A leány közel ment hozzá, és iszonyodva
60    3|          Arcuk közel ért egymáshoz: a leány visszatántorodott a szörnyű
61    3|     lehanyatlott, elaludt a széken. A leány leverten, dermedten állott
62    3|         kérdezte mélyen meghajolva. A leány felkelt, és megadással hajtotta
63    3|              keserülni! - kiáltotta a leány tótul. - Ezt meg fogja keserülni
64    3|           biztosan látta maga előtt a leány lelkét, olyan tisztán és
65    3|                alhadnagy koromból. Jó leány, de inni szeret, és akkor
66    3|               táncosnő.~- Nem! Kedves leány volt, de féltékeny természetű.~-
67    3|            Johanna, egy csúf, szeplős leány, aki, ha a filagória elé
68    3|             acélgyűrűket, és ez a tót leány meg az acélgyűrűk az oka,
69    3|           filagóriánál, mialatt a tót leány a két tenyerére támaszkodott,
70    3|               kurjantott, a kövér tót leány kacagott, alig találtunk
71    4|          faképnél hagyott.~Furcsa egy leány - dörmögtem magamban, és
72    4|         holdvilágos nádakra.~- Furcsa leány maga, Dóra - szóltam, és
73    4|              a vállát -, újra iskolás leány lettem, visszamentem a tankönyveim
74    4|               mellé, mint egy iskolás leány, aki vizsgázni készül. Nem
75    4|        mosolyogjon! Ennyi az egész!~A leány ránk nézett megszeppenve,