Fej.

 501    1|                     aztán összeszedte magát, és beszélni kezdett.~- Hallgasson
 502    1|                    szólott elhatározottan -, és ígérje meg, hogy szót fogad
 503    1|                     voltam a maga irányában, és jó barátja voltam, amióta
 504    1|                     én lehunytam a szememet, és azt gondoltam: „Nem igaz.”
 505    1|                      a szobám szentképe elé, és azt kértem a Mária-képtől,
 506    1|                         Ha pedig éjjel lett, és mindenki nyugovóra tért,
 507    1|                  tért, én az ablakhoz ültem, és a lelkemet átjárta az a
 508    1|                 nincs senkim ezen a világon, és senki, maga se gondol reám...~
 509    1|                     meg minden intézkedését, és tovább folytatta kusza mondatait.~-
 510    1|                     szerettem magát, Balázs, és szeretem most is... Ki kellett
 511    1|               mondanom, mert őszinte vagyok, és nekünk többé az életben
 512    1|                  mindig magára fog gondolni, és őrködik az útjai fölött...
 513    1|                 miatta, de ön talán megérti, és nem dobja el e vallomást
 514    1|               őszinteség, ez a kétségbeesett és mégis bájos lemondás, ez
 515    1|                     a rapszódikus, nyugtalan és mégis igaz, következetes
 516    1|                   rázta meg fejét Klárika -, és bizonyára nem is menne oly
 517    1|                  lemondással lehet segíteni, és én meg fogom próbálni, akármilyen
 518    1|                   ezt a szomorú kis virágot, és elszaladni vele messze,
 519    1|                      nincsenek könnycseppek, és nincsenek agarak.~- Ha ön
 520    1|                 dölyfösen -, én erős vagyok, és nem félek senkitől, az egész
 521    1|                  egész Balsai családtól sem, és meg fogom nekik mutatni,
 522    1|                    meg.~Balázs elhallgatott, és az ajkát harapta.~Klárika
 523    1|                     ibolyát a virágtartóból, és sápadt arccal adta oda Bogdánynak.~-
 524    1|                      nem árulja el senkinek, és... ha talán rokonszenvet
 525    1|                   fejét, mint a beteg madár, és nem fejezte be a mondatot.
 526    1|                      életbe költözött volna, és némán adta meg magát a sorsnak,
 527    1|                 nézve rá a zord halálra...~- És még egyet, Balázs... - fejezte
 528    1|               összekap valamelyik Balsaival, és addig verekszik vele, míg
 529    1|                Előkereste a kalapját, botját és elbúcsúzott.~- Már elmégy? -
 530    1|              találkozunk - mondotta az öreg, és gondolkodva nézett a távozó
 531    1|               szemöldökkel ugrott kocsijába, és mérgesen vágott a lovakba,
 532    1|                   addig mosolygó ábrázatját, és így szólt a férfiakhoz:~-
 533    1|                    be hát a rozoga mordályai és foltozott vas­lovagja révén
 534    1|                      az elöl ülőnek papirost és ceruzát készítettek; egy
 535    1|                     Üdvözlöm a jelenlevőket, és megnyitom a gyűlést! - mondotta
 536    1|               megbosszulni. Ez elég szégyen, és valamennyitek fejére külön-külön
 537    1|                    fejéhez vágom a bibliát - és az egész gyülekezet a rossz
 538    1|                  teremben repkedő szégyennek és átoknak, csak Kálmánka méltatlankodott,
 539    1|                    Kálmánka méltatlankodott, és Izidor mosolygott titokzatosan.
 540    1|                     meg magát karosszékében, és most már mérgesen nézegette
 541    1|                  vereség óta fél év múlt el, és Balázs úrfi még mindig fenn
 542    1|                 mindig fenn hordja az orrát, és kigúnyolja a Balsaiakat.
 543    1|                egyszer kétemeletnyit zuhant, és fejével betörte a lépcsőt,
 544    1|                       amikor nem készült el, és a tanár éppen akkor hívja
 545    1|                haragosan legyintett kezével, és Töhötömnek adta át a szót,
 546    1|                      a leckét, mint Zsigmond és Bulcsu. Kázmér már kékülni
 547    1|                     amikor felállott Izidor, és lehúzta potrohára tarka
 548    1|                      Kedves atyámfiai, nemes és nemzetes urak! Teljes mértékben
 549    1|                    Kázmér bátyánk szavaihoz, és elítélem azt a nézetet,
 550    1|                   agarászat kétségkívül nagy és szép dolog, a sportok általában
 551    1|                     aratni nagyobb dicsőség, és ez, kedves atyámfiai, a
 552    1|                    Mária! - dörmögte Kázmér, és hirtelen egy szörnyű sejtelem
 553    1|                      felvette vele a harcot, és kiütötte ellenfelét a nyeregből!~-
 554    1|                mormogta kétségbeesve Kázmér, és az álla leesett. - Ó! Ez
 555    1|                      de valaki eléje állott, és azt mondta neki: „Eb ura
 556    1|                 mondta neki: „Eb ura fakó!”, és a rózsaszálat kivette a
 557    1|               rózsaszálat kivette a kezéből, és a tulajdon mellére tűzte.~-
 558    1|                     szemmel bámult maga elé, és várta, mikor üti már meg
 559    1|                   mindenről lemondva Kázmér, és elgondolta, ha most a kezében
 560    1|                    leült tágas karosszékébe, és leste a hatást. Az vegyes
 561    1|                Balsai most szakadt el tőlük, és az örökségnek, hogy is mondjam
 562    1|                     tagjai, Marianne, Balázs és Izidor s köztük az átkozott
 563    1|                    minden bajnak az okozója. És ráadásul még ő hozta ide
 564    1|                      nem bújhat ki az ember! És ha még egy másik Balsai
 565    1|                      hogy: „Fütyülök rátok!” és még ott is hagyja őket,
 566    1|                Lűttek! - sóhajtotta az öreg, és letörölte a verejtéket homlokáról. -
 567    1|                 sivár környezetéből egy érző és megértő lélekhez... Bogdány
 568    1|                  Klárikáét, s azért százszor és százszor ismételte magában:~-
 569    1|           elszakadnunk!~Napestig járkált fel és alá a kertben, az utcákon,
 570    1|                      útjába tévedő agarakra, és elgondolta, hogy és mint
 571    1|                agarakra, és elgondolta, hogy és mint tudná megoldani a csomót?
 572    1|                   utat: menjen el Kázmérhoz, és kérje meg Klárika kezét?
 573    1|                    odamegy Balsai Kázmérhoz, és így szól:~- Tévedtem Ágotán...
 574    1|                kertelő agár következményeit, és amióta Balázzsal utoljára
 575    1|                      egész napját a szobában és a tornácon töltötte. A testvérei,
 576    1|                   fáradtságról panaszkodott, és pihenni kívánt, békét hagytak
 577    1|                 szerette a hangos mulatságot és a pipafüstöt, jobban illett
 578    1|                      illett a néma muskátlik és orgonák közé. A kisleány
 579    1|                titkát senkinek sem elárulni, és vigyázni kellett, hogy észre
 580    1|                    magára maradt a tornácon, és elnézte a Tisza felé gomolygó
 581    1|                 könnyek peregtek az ölébe... És mindez Kormos miatt, amely
 582    1|                      ott lebzselt körülötte, és még hízelkedni sem restellt
 583    1|                     lehet gyűlölni, megvetni és utálni. Ha találkozott vele,
 584    1|            fájdalmában gyakran sírva fakadt, és lélegzetvesztve szaladt
 585    1|                    álmában is: odaült eléje, és gúnyosan kacagott a szemébe.~
 586    1|                  tartani Klárika kívánságát, és hete­kig nem ment a Balsai-házba.
 587    1|                     cselédet megvesztegesse, és levelet küld a lánynak,
 588    1|                     visszaküldött borítékot, és újra csak várta, hátha mégis
 589    1|                     csordultig volt a pohár, és Balázs úgy érezte, hogyha
 590    1|                      előbbre való az agynál, és beállított a Balsai házba.~
 591    1|                    mondotta Balázs gépiesen, és a szeme Klárikát kereste.~-
 592    1|                    felelte Marianne hűvösen, és aztán vőlegényéhez fordult: -
 593    1|                        törte a fejét Balázs, és várta, hogy a lány karcsú
 594    1|                  aztán odament Kázmérhoz is, és kérdezős­ködött az egészsége
 595    1|                      egyenesen hozzá fordul, és ártatlan ábrázattal kérdezi,
 596    1|                     Átkozott Bogdány! Mindig és mindenütt csak ő marad felül!~
 597    1|                   jól vannak, öcsém, mind!~- És Klárika?~Bogdány természetes
 598    1|                    gyöngeségről panaszkodik, és nem tud sok ember között
 599    1|                Bogdány négyesének csöngését, és érezve, hogy Balázs ide
 600    1|                      fölsietett az emeletre, és lerogyott a karosszékbe,
 601    1|                     hogy ne kelljen hallania és látnia semmit.~- Kár - szólott
 602    1|                     megtalálta a legyezőjét, és ajánlotta magát.~- Engedje
 603    1|                 Izidor - elmélkedett Balázs, és a kocsija után nézett.~Két
 604    1|                     egy leányfej jelent meg, és izzó homlokát az üvegtáblákhoz
 605    1|                     a lovak, a kocsi kerekei és a bakon ülő férfi alakja.
 606    1|              ablaktól, beleroskadt a székbe, és keservesen kezdett sírni...
 607    1|              senkitől nem szeretve, egy zord és hideg sziget fagyos sziklapadján.~
 608    1|                 láthatja Balázst.~Fölugrott, és az ablakhoz szaladt. Hátha
 609    1|                   Balázs újra belép a házba, és feljön ide hozzá azt mondani
 610    1|                      elválnunk nem szabad! - és erős karjával megvédi mindenki
 611    1|                      megvédi mindenki ellen, és elvezeti egy más országba,
 612    1|              lombosak a fák, zöldek a mezők, és a patakok fölött örök kék
 613    1|                     Balsai-orrok virítottak, és széles Balsai-szájak várták
 614    1|                   tokaji üvegek battériáira, és nem szedett a páncél nagyságú
 615    1|                 újabb gondolatok kavarogtak, és keresték az utat, amelyen
 616    1|                   mindig újra talpra állott, és amíg lélegzet volt benne,
 617    1|                  máris új eszme villant meg, és próbált kijegecesedni. Egyelőre
 618    1|                      a gyömbéres pecsenyéket és a kürtös tésztákat, a család
 619    1|                    első pipáját, fogta magát és kiment a kertbe még egyet
 620    1|                  egyetlenegyszer lefőzhetném és kinevethetném! - pattant
 621    1|                      családfő egypárszor föl és alá lépkedett a szobában,
 622    1|                vonzódik hozzád. Észrevettem, és az én öreg szemem nem csal...~
 623    1|                     egy csöppet megcsuklott, és akármilyen furcsa is: az
 624    1|                      lett, fogta a kalapját, és elszontyolodva távozott.
 625    1|                     csodálnivaló: szép, okos és kedves leány vagy, méltó
 626    1|                 Ideje, hogy eljöjjön a nyár, és fürödni lehessen a Tapolyban...
 627    1|                      ha ez a Bogdány idejön, és körülötted legyeskedik...
 628    1|                 emelkedj föl, egyenesedj ki, és vágd az arcába: - „Nevetnem
 629    1|                       hogy Balsainak hívnak, és nekem is van önérzetem meg
 630    1|                     megértette e pillantást, és komorabb lett.~- Remélem,
 631    1|                 veszve van: a vércse elérte, és most könyörtelenül csap
 632    1|                     fölállott, s párszor föl és alá járt a teremben.~- Hallgatásod
 633    1|                   együtt kell érezni apjával és rokonaival. De remélem,
 634    1|                  amikor a teste olyan gyönge és törékeny, hogy alig áll
 635    1|                 vásári sátrak, a lacikonyhák és mutatványosbódék körül,
 636    1|                valaki megérintette a karját, és így szólott:~- Táncoljon
 637    1|                        Azt hittem - szólott, és egyszerre mulatságosabbnak,
 638    1|                      szerettem én máskor is, és el kellett válnom mástól
 639    1|                      Balsai-kúriában voltam, és nem találkoztunk, és hazaértem,
 640    1|                 voltam, és nem találkoztunk, és hazaértem, mintha kimentem
 641    1|                 állottam volna a földgolyón, és úgy elpáholtam az agaraimat,
 642    1|                egymáshoz vezessen bennünket, és ha beléroppan is a Balsai
 643    1|                    vagyok, az atyám akarata. És hogy önnel itt beszélek,
 644    1|               leültek a zsendülő lombok alá, és elbeszélgettek. Régen nem
 645    1|                  Klárika figyelmét Balázsra, és szerelmükről, amelynek Balázs
 646    1|            steeple-chase-nek... Vígak lettek és könnyel­műek, mint a fiatal
 647    1|                     kívánság alapján Klárika és Balázs nap nap után találkoztak.~
 648    1|                vetett valamelyik kisasszony, és el próbálta kacérkodni Klárikától
 649    1|               próbálta kacérkodni Klárikától és így tovább.~Kázmér tehát -
 650    1|               tehetett volna egyebet - várt, és újra várt. Elmúlt a tavasz,
 651    1|                  eredmény. Már csépeltek is, és a gyümölcs pirosodni kezdett,
 652    1|                   rosszkedvűen a lányához -, és te még mindig nem tudod,
 653    1|                  hagytam el a parasolomat?”, és fuccs, végem volt, fülig
 654    1|               kisasszonynak udvarol! Pokoli! És ez az ember kezdett ki velök,
 655    1|                     ki velök, a dicső, nemes és nemzetes Balsaiakkal, aki
 656    1|                     úgy, mint Petur Sárinál.~És Kázmér titokzatos arckifejezéssel
 657    1|                     vett búcsút a leányától, és ment azonnal, hogy meg­keresse
 658    1|                     pontját adja. A balsaiak és a vidék szívesen keresik
 659    1|                  parasztokkal menni. Sárinak és a szepesi lovagnak egy Matejkó
 660    1|                   volt a kalauza, egy ravasz és ügyes ember, aki - mint
 661    1|                laboda, mogyoróbokor, páfrány és tölgy között, beszélgetve,
 662    1|                     a kapacsináló meg a Sári és a vezetőjük. Ezek nyilván
 663    1|                     Matejkó behúzta a fejét, és hallgatott.~- Hát tessék
 664    1|                      letelepedtek egy padra, és a csillagokat bámulták,
 665    1|                      a csillagokat bámulták, és szörnyen éhesek voltak.~-
 666    1|                   gondolta el a kapacsináló, és ugyancsak megvakarta a fülét...~
 667    1|                 tovább nézték a csillagokat, és tovább éheztek...~Késő éjjel
 668    1|         elveszettekre.~Sári ott ült a padon, és sültekről s a holdvilágról
 669    1|                     megkérni a Sári kezét...~És így lett Sáriból kapacsinálóné,
 670    1|                     Balra tessék fordulni! - és már ment is előre a hamis
 671    1|                    fordult volna, megállott, és nevetve fogta meg a vezető
 672    1|                     megvakarta a füle tövét, és indult előre: tudja Isten,
 673    1|                     betörő. Fogd a holmidat, és eredj haza a faluba. Semmi
 674    1|                lábadat!~Matejkó vállat vont, és elment. Mit bánja ő, hogy
 675    1|                 mondotta kalapját megemelve, és eltűnt a rekettyésben.~Balázs
 676    1|                eltűnt a rekettyésben.~Balázs és Klárika ültek a padon, és
 677    1|                    és Klárika ültek a padon, és várták a történendőket.
 678    1|                      Balázs vállára billent, és a kisleány elaludt. Bogdány
 679    1|                      betakarta köpönyegével, és nyugodtan tovább várt.~Éjfél
 680    1|                pillanat alatt összeverődött, és körülfogta a kalyibát. Balázs
 681    1|               fölkelt, Klárika is fölébredt, és tétován nézett körül a társaságon.~-
 682    1|                 Bogdány -, a helyzet furcsa, és félreértésre adhat okot.
 683    1|                     a dolog, egy fiatalember és...~Bogdány most kiegyenesedett.~-
 684    1|                   Kázmér (ó! végre! végre!), és Klárikára nézett, mint a
 685    1|                  fölkelt, sápadtan, remegve, és így szólt:~- Én is szeretem
 686    1|                   konsternáció, a meglepetés és az elszörnyülködés moraja
 687    1|                     vágta a vadászsüvegét.~- És ez az én leányom? - pattant
 688    1|                      földről, újra lecsapta, és így kiáltott:~- Csakhogy
 689    1|                    beleszólásom! Van bizony! És nem is teszem magamat véka
 690    1|                 fölemelte süvegét a földről, és harmadszor már úgy vágta
 691    1|                      a kalap egyet nyekkent, és kettément, mint egy rossz
 692    1|                     nem látott, mint Balázs! És még ő adta melléje Matejkót,
 693    1|                     ő adta melléje Matejkót, és építette meg a csapdát!~-
 694    1|                 mindenki azt fogja gondolni! És ráadásul még nevetni is
 695    1|                 huncutság láttára megnyílik, és elnyeli ezt a rettenetes
 696    1|                    istennyila se csapott le, és Balázs ott állott mosolyogva,
 697    1|                Balázs ott állott mosolyogva, és így szólott:~- Kedves bátyámuram!
 698    1|                  Kázmér csak állott, állott, és még mindig nem talált szavakat.~-
 699    1|                    hosszúra nőtt, de Klárika és Balázs nem szégyellték magukat,
 700    1|                     nem szégyellték magukat, és a szép hajnali pírban egymás
 701    1|                   éppen a pipatóriumban ült, és az agarászostorát reperálgatta,
 702    1|              megsuhogtatta, megcsettintette, és így kiáltott:~- Hajrá!~Ez
 703    1|                     összeölelte a gyermeket, és diadalmasan hordta körül
 704    2|              izgatott, befordult a kapu alá, és megkérdezte a házmestert,
 705    2|                     A háziúrhoz utasították, és az ifjú csakhamar a második
 706    2|                        elmélkedett a jogász, és erőteljesen meghúzta az
 707    2|              állapította meg magában a diák, és kiballagva a kapun, kívülről
 708    2|                   kancsót tartott a kezében, és buzgón öntözött egy égő
 709    2|                   kis kirakatban szemfödelek és gipszangyalok szomorkodtak.
 710    2|        gyapotkendővel nyakán egy öregúr ült, és egykedvűen pipázott, míg
 711    2|                utasítottak - folytatta Pető, és körüljártatta szemét a rideg
 712    2|                     szoba miatt érdeklődtem, és odaát egy fiatal hölgy azt
 713    2|                     minden­képp igaza van.~- És személyi okokból is - tette
 714    2|             alkalmatlan látogatók, kéregetők és egyéb tolakodók.~Egy kis
 715    2|     összeférhetetlenségben is nagyok voltak, és szere-száma nincs azoknak
 716    2|                   susztert - elmaradt haszon és erkölcsi kár miatt -, ha
 717    2|                lépcsőház falán húzták végig. És e csodálatos pörök, minden
 718    2|                    szen­vedélye, az ő alfája és omegája, s hogy igaza legyen,
 719    2|                  szón a háziúr. - Tegye azt, és esküdjön meg rá, hogy nem
 720    2|                    hogy nem ösmeri Jozefint, és nem Jozefin küldte önt hozzám.~
 721    2|                      Krőzus gyorsan fölállt, és megeskette az ifjút, hogy
 722    2|              Jozefinnel, sem megbízottjával, és nem jár el Jozefin semminemű
 723    2|                     havonta tizennégy forint és hatvan krajcárt, éspedig
 724    2|                 elválik - sunyított az öreg, és óvatosan elrakta a papirost.~
 725    2|                     egy asztal, egy szekrény és egy szék állt benne; igaz,
 726    2|                      korán, uram, túl korán! És eleget is fog szenvedni
 727    2|                  cipőit mind én kaptam meg), és mikor Reinhold úr meghalt,
 728    2|                   miatt. Ez súlyos büntetés, és más gyermek bizonnyal megtörne,
 729    2|                      a dolgot. Csak nevette, és azt üzentette az apjának:
 730    2|                    tigriseket tarthat benne. És ezért harangoznak itt, uram,
 731    2|                   szükség van a jó idegekre. És nem lehet az őrült harangozás
 732    2|                   öreg kulcsár elhallgatott, és beteg madárként csüggesztette
 733    2|                  mint hogy ezen gondolkodik, és bizonyos, hogy ő is elég
 734    2|                    ül egész nap a műhelyben, és biztatja a legényeket: „
 735    2|                   Csak rajta! Csak vígan!”~- És nem mondják fel neki a műhelyt? -
 736    2|                    adja el őket a patikának, és persze az egyik kígyó szerencsésen
 737    2|                     a ravatalról is leugrik. És különben is: Jozefin őnagyságának
 738    2|                    érveiből, tehát nevetett, és csak ezt jegyezte meg:~-
 739    2|                   még e különös házban látni és tapasztalni? Mert az előzmények
 740    2|                      aztán meghajtotta magát és távozott.~A harangok még
 741    2|                     sokat törődött a zajjal, és elrakta holmiját. Nem volt
 742    2|                  volt nagy munka, hat gallér és négy kézelő gyorsan helyet
 743    2|                     volt, de azért elég puha és kényelmes, s Pető már azon
 744    2|                       bámulatos kitar­tással és egykedvűséggel.~Jó, jó -
 745    2|                    Koronaherceg utcai kígyó, és udvarias főhajtással keringőre
 746    2|                 lakatosok ütötték a taktust, és Pető már táncra is kelt,
 747    2|             dörömbölés hallatszott az ajtón, és Petőnek, jobb szándéka ellenére,
 748    2|               ébrednie.~- Ki az? - dörmögte, és azt érezte, hogy tenyerében
 749    2|                     tenni, a jogász fölkelt, és ajtót nyitott.~A küszöbön
 750    2|                   háziúr megemelte kalapját, és belépett a szobába.~- Mit
 751    2|                     kell bújnia a bőréből.~- És ön a jogával éjjel él?! -
 752    2|                      kapja föl a sétabotját, és kergesse ki a hálókabátos
 753    2|                  háziúrnak, hát vállat vont, és aránylag higgadtan így szólt:~-
 754    2|         javíthatatlan, képezhetetlen bolond. És ezek után: jó éjt! Jó éjt!~
 755    2|                    lehunyta szemét, elaludt, és álmában újra táncba bocsátkozott
 756    2|                      összeszedte a holmiját, és beállított a háziúrhoz,
 757    2|               kellett volna ugrani székéből, és visszatérve az éjjeli találkozásra,
 758    2|                      nevezték - hajthatatlan és összeférhetetlen ter­mészet
 759    2|                valaki, akinek nincs semmije, és nem is lesz semmije, aki
 760    2|                      én a légynek sem vétek. És éppen azért a lakást fölmondom.
 761    2|                     csücskét, aztán fölállt, és Pető vállára tette kezét.~-
 762    2|                      őket, azok minden ördög és pokol dacára itt tanyáznak
 763    2|                       nem a leányom bérence, és én csak örülhetek, hogy
 764    2|                 kemény vonásokat a fiatalság és üdeség zománca puhította
 765    2|                 fogja biggyeszteni az ajkát, és azt mondja: olcsó bók! Ha
 766    2|                      a diák kezét nyújtva.~- És engem Bulcsu Emődnek hívnak -
 767    2|                     nyomo­rúság: négy szoba, és egy tál étel se. Méltóztasson
 768    2|                 megpillantani a lakosztályt!~És a művész végigvezette új
 769    2|                     mindössze egy öreg kalap és egy kitömött galamb képviselték.
 770    2|                   kezdte el újra a zenész -, és remélem, hogy nem leszünk
 771    2|                     önnek erre, belátom, oka és joga van. Kétségtelennek
 772    2|                 Jozefin őnagysága ajánlatát, és magamra venni ezt az átkozott
 773    2|                  legkellemesebb életpálya.~- És mióta tart a pörlekedés
 774    2|                  mióta tart a pörlekedés apa és leánya közt? - kérdezte
 775    2|                     már évszázadok óta tart, és úgy sejtem, sohasem fog
 776    2|                    kedves, csaknem olyan üde és kedves, mint Tilda.~A Tilda
 777    2|                    ment. Ott állt egy ideig, és szomorúan nézett ki az utcára,
 778    2|                    szerelmes vagyok Tildába, és mindazonáltal gyűlölnöm,
 779    2|                 falról borzalmas hangszerét, és elkeseredve, kipirult arccal,
 780    2|                  fogat robogott el mellette, és kíméletlenül lefröcskendezte
 781    2|              ábrázattal ott ült az ablakban, és látható öröm­mel élvezte
 782    2|                 utcaseprők csomóba verődtek, és hangos derültséggel fejezték
 783    2|             asszonyhoz, kezet csókolsz neki, és alázatosan bocsánatot kérsz
 784    2|                 minden föltételt elfogadott, és Petőtől kalauzolva, bement
 785    2|                     paripájáról, mikor a rab és kísérője hozzáléptek.~-
 786    2|                 föltételeket: kezet csókolt, és alázatosan bocsánatot kért
 787    2|                  tölcsért csinált a kezéből, és éles hangon visította a
 788    2|                    puha kéz megfogta karját, és visszatartotta az amúgy
 789    2|                      diák meghajtotta magát, és bemutatkozott.~- Pető vagyok -
 790    2|                 kissé gúnyosan mosolygott.~- És hogy van megelégedve a lakással?~-
 791    2|                    diáktanya - szólt a diák, és megállapította, hogy Jozefinnek
 792    2|                Jozefinnek nemcsak szép szeme és arca, hanem bámulatos haja
 793    2|                   arca, hanem bámulatos haja és pompás termete is van.~-
 794    2|                     pompás termete is van.~- És hogy jutott az eszébe ideköltözni? -
 795    2|                    Bulcsu mester szerenádját és a harangöntők fulgura frangóját,
 796    2|                    előkészülni a vizsgára?”, és az öregúr, mint igazságszerető
 797    2|                  győzött benne a jobb érzés, és őszintén nyilatkozott:~-
 798    2|                 jogász lehorgasztotta fejét, és átkozta sorsát, amiért nem
 799    2|                   már eltűnt a lépcsőházban, és Pető még mindig ott állt
 800    2|                  sejtett érzelem támadt föl, és nőtt, nőtt ijesztő gyorsasággal,
 801    2|                  megrémült Lámpl korholását, és a diákhoz fordult:~- Servus
 802    2|                      a terézvárosi Krőzus. - És hogy égnek az orcái, hogy
 803    2|                    reagál a csipkelődésükre. És éppen ő, akivel nem olyan
 804    2|                    jogász tehát vállat vont, és nyugodt mosollyal fordult
 805    2|                      szerint cselekedtem is, és tényleg, ön már meg is komponálta
 806    2|                  újabb barátot!~- Ne mondja! És hogy képzeli ezt a metamorfózist?~
 807    2|                      mint egy ócska kabátot. És mi történik erre? Az történik,
 808    2|                 sértett önérzetében elrohan, és így kiált föl: „Most már
 809    2|                   Természetesen! Minden úton és módon! Nappal és éjjel!
 810    2|                 Minden úton és módon! Nappal és éjjel! Hahaha! Nagyon jó!
 811    2|                         nevetett az ifjú is, és sok méltósággal fordult
 812    2|                    Ahányszor egyedül vagyok, és nem dolgozom keser­ves robotban,
 813    2|                      A fagottista fölállott, és komor arccal felelt.~- De
 814    2|                  szerzője sóhajtva kelt föl, és miután közben öreg este
 815    2|                  fekszik, egy-két aranydarab és néhány ezüstforint, amelyek
 816    2|                 Tilda sohase lehet az enyém. És ez a nyitja, hogy most,
 817    2|            Hallgasson rám. Bennem a szerelem és a kötelesség borzalmas tusát
 818    2|                     bosszantsam. A Montaguek és Capuletek egymáshoz való
 819    2|               egymáshoz való viszonya Castor és Pollux barátsága ahhoz képest,
 820    2|                     enyém lehetne, mikor tűz és víz, ég és föld, hegy és
 821    2|                lehetne, mikor tűz és víz, ég és föld, hegy és völgy közelebb
 822    2|                     és víz, ég és föld, hegy és völgy közelebb állnak egymáshoz,
 823    2|                    állnak egymáshoz, mint én és tisztelt háziuram? Avagy
 824    2|         kisasszonnyal? Nem! A világon millió és millió fiatal hölgy van,
 825    2|                   fiatal hölgy van, millióba és millióba lehetnék szerelmes,
 826    2|                jogász a szomszéd házban lakó és zálogkölcsönökkel foglal­
 827    2|                  hogy könnyítsék a lelkemen, és megvalljam az egész dolgot. -
 828    2|            kötelezettségeimet, így a mosóné- és a suszterszámlámat, két
 829    2|                    eszközökre szert tehetek. És ezért fogok az Orkusban
 830    2|                titkomat, tudjon meg mindent, és azután vessen meg.~A Nero
 831    2|                       Én is így cselekedtem, és föl­ke­res­tem egy orvoskodó
 832    2|                   szájadban, Bulcsu?” „Fogak és egy nyelv” - feleltem fájdalmasan. „
 833    2|               betuszkolt egy konfortáblisba, és menten elvitt az orvosi
 834    2|                 fölugráltak a tarokk mellől, és egy álló óráig egyebet sem
 835    2|                      megplombálta a fogamat, és boldognak vallotta magát,
 836    2|                    jelentette ki csüggedten, és még jobban lehor­gasztotta
 837    2|            kályhacsöveket, földbirtokot vesz és elad. Lux úr mindent megvásárol:
 838    2|              kettőszáz!) forint nagy pénz!~- És ön elfogadta a kettőszáz
 839    2|              rablógyilkosok viasz­szobraival és számtalan állati szörnnyel:
 840    2|                  délután elmentem Lux úrhoz, és fölvettem a pénzt. És most
 841    2|                 úrhoz, és fölvettem a pénzt. És most vessen meg, kedves
 842    2|                 legjobban tudta, mily súlyos és gyakran bonyodalmas feltételekhez
 843    2|                        kérdezte föllélegezve és kezét a diák felé nyújtva.~-
 844    2|                    meg, hogy önt megöleljem, és jótevőmnek nevezzem.~- Ahogy
 845    2|                      jelentette ki a jogász, és szó nélkül kiállta Bulcsu
 846    2|                emberek rakták rá a tárgyakra és élőlényekre, sőt az elvont
 847    2|                 legönzőbbek, a leghidegebbek és a legkönyörte­lenebbek.
 848    2|                 Szedjük össze a cókmókunkat, és nézzük meg Christophe urat,
 849    2|                   kapta karbonáriköpönyegét, és föltette bársonykalapját.~-
 850    2|         bársonykalapját.~- Mehetünk - szólt, és egy határozott mozdulattal
 851    2|                     távolságot, amely köztem és háziurunk közt lebeg, így
 852    2|                  Tényleg, ezt mondtam.~- Nos és hiszed is, hogy ez lehetséges? -
 853    2|                         Gondolj csak Rómeóra és Júliára és számos rokon
 854    2|                      csak Rómeóra és Júliára és számos rokon esetre. Minden
 855    2|                      ő rettentő hidegséggel, és azzal továbbment. Nem kétségbeejtő
 856    2|                     az erősebbik, ügyesebbik és okosabbik.~- Akkor hát bízd
 857    2|                   kívánságod teljesülni fog. És most: szabad tudnom tervedet?~
 858    2|               káprázatos megnyilatkozásától, és folyton ezt ismételgette:~-
 859    2|               lehetett bízni, elvesztettünk, és Bauernebel úr ezért velem
 860    2|                 szeretettel legyen mondva -, és az egész világ azt fogja
 861    2|                     hogy én öltem önt meg.~- És abban a világnak igaza is
 862    2|                   simogatta kecskeszakállát, és így szólt:~- Az eset, igen
 863    2|                Fabriczius meghajtotta magát, és karika alakú kézmozdulattal
 864    2|                      évtizedek óta kísértett és kísért. Hol ennél, hol amannál
 865    2|                     a fórumnál bukkanik föl, és úgy tetszik, soha el nem
 866    2|                közbenjárása mellett sikerül. És Fabriczius úrnak ezúttal
 867    2|                     lehetetlen.~Nagyot fújt, és elhallgatott, vasvillatekintete
 868    2|                     meg találja ütni a guta, és akkor...~- A galambpör -
 869    2|                 folyton utánuk szalad­janak, és kergessék, ugassák őket,
 870    2|             pörpatvarra ingerelje a lakókat? És tűrnöm kell, hogy a madarak
 871    2|                   van szó. Ha tehát jogomban és igazságomban vagyok, akkor
 872    2|              tiszteletben tartom a más jogát és igazságát. Ez princípiumom,
 873    2|                  igazságát. Ez princípiumom, és ebből nem engedek egy jottát,
 874    2|                   tolvaj sosem került meg.~- És itt aztán bevégződött a
 875    2|                   Fabriczius úr közbelépett, és így szólt: „Ezt nem szabad
 876    2|                    szaporodtak, gyarapodtak, és ma már, hál’isten, vagy
 877    2|                 biztonságáról gondoskodni.~- És volt beadványának eredménye? -
 878    2|                      nevetni, uram, nevetni, és ha nem lett volna más dolguk,
 879    2|                     nem adhatnak helyet, így és így, amúgy és amúgy, miután
 880    2|                    helyet, így és így, amúgy és amúgy, miután ugyanilyen
 881    2|            eltávolítását is követelhetnék.~- És ezzel a dolog befejeződött?~
 882    2|               legfelsőbb fórum elutasította, és ezzel az összes aktákat
 883    2|               elfáradva dőlt vissza székébe, és letette a zárókövet.~- A
 884    2|                      újra Petőhöz fordult.~- És most kíváncsi vagyok - szólt
 885    2|      igazságszolgáltatás is ráncba szedheti. És ráncba is szedte volna,
 886    2|                     volna a galambok nyakát, és aztán eladtam volna őket
 887    2|                 rosszabb, mert - nevetséges. És az egész dologban ez a legfájdalmasabb,
 888    2|                Ádámcsutkája gyorsan járt föl és alá.~- De megbosszulom magamat! -
 889    2|                  talán odábbállani. Fölkelt, és búcsúzáshoz fogott.~- Ön
 890    2|                   bele! Én is vagyok valaki, és meg tudom mutatni, hogy
 891    2|                       jegyezte meg a jogász, és az ajtó felé tartott. -
 892    2|              igazságnak érvényre kell jutni! És ha le is szakad a Lánchíd!~
 893    2|                  háziúr elcsípte a küszöbön, és megfogva flaskózöld gérokkja
 894    2|             megösmerkedtem Fabriczius úrral, és tájékoztatást nyertem a
 895    2|               Bauernebel Jeromos ügyvédje.~- És mi a galambpör?~- Az a modern
 896    2|                Türelem nélkül nincs rózsa... és mondhatnék még több hasonló
 897    2|                jelentek ki, bízd magad reám, és higgyél. Érzem, hogy nem
 898    2|                    de Petőt, aki oly nyugodt és körültekintő tudott lenni,
 899    2|                  kivert kutyák félénkségével és bizalmával csatlakozott
 900    2|                   Elhiheted - dörmögte Pető, és valami ellágyulásfélét érzett,
 901    2|                    összetalálkozik Tildával, és meg­indít­hatja az előcsatározásokat.
 902    2|                  rövidre fogta a látogatást, és sietve menekült a gerlicék,
 903    2|                     a fiskus, a polgármester és a felső bíróság árnyai elől.~
 904    2|            galambokra terelte a szót.~- Nos, és a pört illetőleg nem változott-e
 905    2|            földicsérte Bauernebel burnótját, és lehordta az új stinkadóreszeket,
 906    2|                   megmaradt a maga pályáján, és újra meg újra csak a nevezetes
 907    2|                     de azért nem csüggedett, és két nap múlva ismét beállított
 908    2|                 éppen a kályha előtt állott, és mérgesen szítta a fogát.
 909    2|                     egyik lábáról a másikra, és ujjaival a falon dobolt.~-
 910    2|                    szólt az ifjú udvariasan, és visszavonulni készült. -
 911    2|                  logikájával -, mert ön okos és goromba ember. Gorombasága
 912    2|                módját, mikor kell gorombának és mikor okosnak lenni. Ez
 913    2|                    lenni. Ez a dolgok rendje és veleje. Én azonban nem tudok
 914    2|                    nem állanék másnap délig, és úgy pörlök, veszekszem,
 915    2|                   hogy a végén beleszédülök, és akkor, mint most is, órák
 916    2|                    kell a gyomromra rakni.~- És használ valamit a meleg
 917    2|                      megint jobban vagyok.~- És mi ingerelte föl ennyire,
 918    2|                 annyi szent. Páratlan leány. És elmés, akár Heine. Kitalálja-e,
 919    2|                        kezdte el mérgesen -, és mondjon ítéletet a gyermeki
 920    2|                      a história, a lakatosok és harangozok harca jó ideig
 921    2|                    mi ez?” - mondok nyomban, és átmegyek a műhelybe. Hát
 922    2|                    volt az utcán a lakatost, és így szólt hozzá: „De alaposan
 923    2|                     nagyot mulatva magában. „És a legényei is derekasan
 924    2|                 átadja neki a húsz forintot, és így szól: „Nézze, kedves
 925    2|                 körömszakadtáig kalapálunk.” És kalapáltak.~- Nem értem -
 926    2|               őnagysága gúnyosan mosolygott, és így szólt hozzá: „Kedves
 927    2|                     mit tehetett, megfordult és távozott.~Lent már vártak
 928    2|                percben már megjött az eszük, és így szóltak: „Ingyen fogja
 929    2|                     meg lehet tőle hallani.” És azóta tényleg olyan óvatosan
 930    2|                   harsogta. - Micsoda eszme! És a lakatosok csakugyan elhitték
 931    2|                bizonyos, hogy azóta Jäger úr és legényei nem hajlandók húsz
 932    2|        szórakoztatnak egy gazdag úrihölgyet! És így a jövőben nekem ez a
 933    2|                      fiatal barátom - szólt, és legnagyobb jóindulata jeléül
 934    2|              harmadszor is a fedelére ütött, és harmadszor is meg­kínálta
 935    2|                     sóhajtva adta meg magát, és elkeseredve szippantott
 936    2|                      Quastl úr igen jóravaló és fölötte tehetséges ember.~-
 937    2|                  egyre az ajtót nézegetve. - És mi ez a Quastl úr?~Bauernebel
 938    2|                      ember, okos, opportunus és circumspectus, ahogy jó
 939    2|                      szól a rossz kövezethez és így tovább. Útitársam, aki
 940    2|                      kalapkereskedőtől jön. „És mit tetszett vásárolni?” -
 941    2|             októberben fele áron megvette.~- És ez nyerte meg annyira az
 942    2|                  magam is kíváncsi vagyok.~- És nem ok nélkül, Bauernebel
 943    2|                      italért. Ez az ő alfája és omegája, akár önnek a pörlekedés.
 944    2|                      csomagokat, vasútra ül, és átköltözik Pilsenbe. Hogy
 945    2|                      az aranypolgár. - A sör és a szalmakalap oly messze
 946    2|                     egymástól, mint az erény és a bűn. S ezért ez a csodálatos
 947    2|                önmagát ismerni.~- Csakugyan? És vajon mivel indokolná ezt
 948    2|                     sárgásveres, haragoszöld és szürke pöttyös galambok,
 949    2|                      nélküli bírói ítéletek, és lassan körülkeringtek-forogtak
 950    2|                 visszavonhatatlanul fölállt, és ajánlotta magát...~- Most
 951    2|                 Azért hát legyen türelemmel, és mondja meg őszintén: mit
 952    2|                      az írásbeli referenciák és információk Quastl úrról.
 953    2|              emellett szorgalmasnak, ébernek és jómódúnak jellemzik Quastlt.
 954    2|                 kerestem magamnak feleséget, és mondhatom, nem választhattam
 955    2|                      én fajom, az én szívem. És jómagam sohase hajlottam
 956    2|                  kifogásom, ha Quastl doktor és Tilda ezenfelül egymásba
 957    2|                      miután mindketten ifjak és elég csinosak is.~Bauernebel
 958    2|              válaszolni? - tért ki óvatosan, és szeme előtt egyszerre megjelent
 959    2|                      egyet. Zeit bringt Rat, és remélem, még lesz önhöz
 960    2|                        hajlott meg a jogász, és végre csakugyan eltávozott.~
 961    2|                     ajtó bezáródott mögötte, és Pető a folyosón volt. Az
 962    2|                mondotta némi elkeseredéssel, és mérgében a falon húzta végig
 963    2|                   mester szerelméhez? Semmi. És mégis, a jogász észrevétlenül
 964    2|                megoldá­so­kon törte a fejét, és három hétre lemondott volna
 965    2|                      meggyőződés, hogy Tilda és Bulcsu egymáshoz illenek,
 966    2|               boldognak kell lennie. De hogy és mint lehetne a Bauernebeleket
 967    2|                   mezei egér mennydörgéskor, és bár Pető végigkutatta az
 968    2|         Bauernebelnek a sarkára kell állnia, és meg kell magát bosszulnia
 969    2|            aranypolgár a kályha mellett ült, és a galambpör aktáit lapozgatta,
 970    2|                     fészkelte magát a dolog, és addig nem lesz nyugtom,
 971    2|             tragédiáiba való. Ön bölcs ember és hozzá még gazdag is. Ha
 972    2|                    omnibuszon menjek-e haza. És más az is, ha az ember a
 973    2|                    szép nap berándul Pestre, és akkor még a kutyája is kávét
 974    2|                       mit ér az aranypolgár, és nem ijedek meg egypár zöld
 975    2|                   helybenhagyólag bólintott, és így szólt:~- Akkor az óra
 976    2|                    sarkon az aszfaltoskocsi, és pokoli bűzt, füstöt terjesztve
 977    2|                      A precedens megvan reá. És azután: ha lovakat lehet
 978    2|        szülővárosomat, hogy öröm lesz nézni. És ha kell, hát áldozni is
 979    2|                     húzni.~A háziúr fölkelt, és föl s alá sétált szobájában.~-
 980    2|                     kakasok fognak benne föl és alá sétálni, s ígérem, hogy
 981    2|                  kedves Bauernebel úr.~- Nos és mikor látunk tetthez? -
 982    2|                     nyúljak az eseményeknek, és már most szerencsekívánataimat
 983    2|                    nézett a fiatalemberre.~- És ha tényleg úgy volna?~-
 984    2|                    vele először édesapjánál, és akkor húsz vagy harminc
 985    2|                 többség nézetével szemben.~- És mi ez az ön véleménye?~-
 986    2|                   amorozónak nem alkalmas.~- És miért?~- Mert könnyen megeshetik,
 987    2|                  fehérneműjét számon tartsa, és a leszakadt gombjait fölvarrja.
 988    2|                      olvas, a zongorát veri, és a korcsolyapályára jár.
 989    2|                      a korcsolyapályára jár. És így megeshetik, hogy Quastl
 990    2|                    szép napon cserbenhagyja, és a szakácsnőjét vezeti oltárhoz.~
 991    2|                 uralkodni tudott az idegein, és tisztában volt vele, hogy
 992    2|                   fogja tenni elhatározását. És ő, az okos Pető, még malmára
 993    2|                    hogy igazán szerető szív, és még a síron túl is ragaszkodni
 994    2|                      az ilyesmit - ha fiatal és okos - mosolygás nélkül
 995    2|                    önnek helyén van a szíve, és ez a szív önzetlenül, mellékkörülményekre
 996    2|                  hogy lopott avagy gyilkolt. És ez, igen tisztelt kisasszony,
 997    2|                     befejezte a szónoklatot, és - miután már megszokta -
 998    2|                       Én önt nagyra becsülöm és tisztelem, akár a Gracchusok
 999    2|                pillanatban megnyílt az ajtó, és Quastl úr, az aranypolgárral
1000    2|                    derék, szegény állatokat, és mégis mennyit kellett velök