IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Alphabetical [« »] érzi 6 érzik 1 érzo 2 és 2837 esdeklett 1 ese 1 esélyeket 1 | Frequency [« »] ----- 9366 a 3331 az 2837 és 1696 hogy 1538 nem 1420 egy | Lovik Károly A kertelo agár Concordances és |
Fej.
1001 2| Quastl urat üdvözöljem, és becses egészségéről tájékozódjam.~ 1002 2| jutatta észbe, egy puha és kellemeteskedő kor hangulatát 1003 2| üdvözlése kellemesen érint. És engedje meg, hogy hasonló 1004 2| letette ébenfa pálcáját és a nyakába csavart hosszú 1005 2| azonban higgadt maradt, és szinte leereszkedőleg fogadta 1006 2| tanár úr! Ő nagyon kedvelt! És magam is ragaszkodtam hozzá. 1007 2| Quastl urat a rendszeretete és tudása miatt irigylik, gáncsolják, 1008 2| tanúsítják vele szemben. És ezzel csak a kötelességüket 1009 2| pillanatig csönd támadt, és Bauernebel mohón ragadta 1010 2| ünnepnap délelőtt volt, és az utca hemzsegett a sétálóktól. 1011 2| Bauernebel nevetett.~- És mit szóltak a járókelők?~- 1012 2| Mit szóltak? Mérgelődtek és szitkozódtak. Épp akkor 1013 2| dörzsölte.~- Kitűnő! Kitűnő! És nem érdeklődött a polgármester 1014 2| polgármester vörös lett, és marokra fogta a sétabotját.~ 1015 2| legyintett a kezével.~- És ha úgy volna? Az ember legfeljebb 1016 2| eszébe juttatta Jozefint és azt az egyre növekedő meleg 1017 2| tagjai, továbbá Bulcsu mester és saját csekélysége vesznek 1018 2| csekélysége vesznek részt, és halálra ítélik a pereskedés 1019 2| öt üzletet jártam végig, és egyikben se akadt mályvaszínű?~- 1020 2| Veszek egy jókora csomót, és megkérdezem, mit fizetek? 1021 2| mit fizetek? Egy forint és harminc krajcárt. Hogyan? 1022 2| úgyse kerestem semmit se - és azzal már be is akarja csomagolni 1023 2| portékáért elsőbb egy forint és harminc krajcárt kérnek, 1024 2| az ember ott vásároljon. És éppen azért fogtam magamat, 1025 2| éppen azért fogtam magamat, és otthagytam a derék kereskedőt 1026 2| selyemszálaival együtt, és miután a többi boltosnál 1027 2| keveredik Tildával vitába.~- És így jártam a többi bevásárlásaimmal 1028 2| dolgokkal az, akinek gazdag és színes a lelkivilága? A 1029 2| boldognak nem ütnek az órák, és nem kukorékolnak a kakasok.~- 1030 2| jelszavam a józanság lesz.~- Nos és a józanságot nem véli föltalálni 1031 2| tulajdonságok gyűjtőtára.~- Külsőleg és jellemileg mindenesetre.~ 1032 2| fel ilyesmit egy komoly és köztiszteletnek örvendő 1033 2| tekintetben könyörtelen volt, és Tilda sem volt kivétel a 1034 2| fogjuk tenni Quastl urat, és ő maga fog dönteni, ki ítélt 1035 2| dönteni, ki ítélt jobban.~- És mi lesz a próba?~- Azt bízza 1036 2| álarcosbálba elmenjen?~- És ha elmegy, azzal már bebizonyította, 1037 2| ördögből vénkorára remete lesz, és megfordítva.~- Én csak a 1038 2| világ legnagyobb korhelye.~- És ön ezt kizártnak tartja?~- 1039 2| Körülbelül. Sőt: egyenesen.~- És miért?~- Mert ez a Bulcsu 1040 2| egész életében cigány volt, és mindig az is marad. Nem 1041 2| szentelné ifjúságát, férfikorát és agg napjait.~Tilda egy ideig 1042 2| bólintott gúnyosan Pető.~- És egyébként, a gyalázatos 1043 2| nem volt a házban.~- Nos? És az okarina nem elég? Egy 1044 2| törődött a műérzékenységgel, és tovább folytatta. Már benne 1045 2| valaki az életben küzd, és emellett eszményeket hord 1046 2| művészetnek fogja magát szentelni. És ha nem volna a röghöz kötve, 1047 2| nyújtotta kezét Tilda. - És ne nézze le a szegény embereket 1048 2| munkát.~Pető meghajolt, és szerényen mosolygott, körülbelül 1049 2| szép asszony kegyes volt, és megengedte, hogy a diák 1050 2| Ő, aki oly bőbeszédűen és vígan tudott elcsevegni 1051 2| Jozefinnal szemben elfogult és hallgatag volt, mint egy 1052 2| úgynevezett Bimbó vendéglő és a zöld hínáros tó körül, 1053 2| meg a társalgás fonalát, és összevissza kalandozott 1054 2| tárgyak, sőt még az időjárás és a húsdrágaság között is. 1055 2| mulatott a jogász zavarán, és mivel se járult hozzá, hogy 1056 2| Gyakran szórakozott vagyok, és tegnapelőtt is az omnibusz 1057 2| magyar népdalokat énekelek, és félrevágom a kalapomat.~- 1058 2| mentem, szivart vásároltam, és aztán szivar helyett az 1059 2| hogy ezt önnek elmondtam, és ezennel sorsomat kezébe 1060 2| amikor ön lovagolni volt, és a csirkefogók Edwardsot 1061 2| önnel összefügg, tisztelni és szeretni tanultam meg. Nemcsak 1062 2| cinikus, hideg ember vagyok, és most, íme, azt látom, hogy 1063 2| melegséggel, ragaszkodással és jó gondolatokkal.~Mindezt 1064 2| szívében tulipánok virulnak, és hogy lelke az erények központi 1065 2| elgondolkodva nézett maga elé, és nem mondott ellen a fiatalúrnak, 1066 2| aki végre is elég csinos és kellemes embernek látszott.~ 1067 2| semmi sem tart örökké, és végre ők is a kapuhoz értek.~- 1068 2| meglátjuk - felelte óvatosan, és csókra nyújtotta kezét.~ 1069 2| visszakalandoztak a Városligetbe és az elhangzott körmondatokra, 1070 2| Jozefinnal beszélgetsz, szavalsz, és az én ügyem kátyúban reked.~ 1071 2| Érdekeidet szívemen viselem, és ha Isten megsegít, diadalra 1072 2| vigasztól.~- De vajon hogy és mikor? - kérdezte zordonan.~ 1073 2| kezdte el titokzatosan -, és aztán ítéld meg, helyes 1074 2| bírjuk, van más fegyver is. És ez a ravaszság. És a ravaszságon 1075 2| fegyver is. És ez a ravaszság. És a ravaszságon kívül: az 1076 2| mondjuk.~A muzsikus megállt, és a földre koppintott botjával.~- 1077 2| vetett bizalma pedig csökken. És így is van. A minap együtt 1078 2| együtt jöttem haza Tildával, és kísérletképp kissé befeketítettelek. 1079 2| nézett, védelmébe vett, és azt mondta. „Ha valaki az 1080 2| valaki az életében küzd, és emellett mégis eszményeket 1081 2| hogy az első taktus megvan, és üstpörgést nyújt, amelyhez 1082 2| vadászkürtök con affetto. És már az utolsó aktus is megvan.~- 1083 2| érdeklődését, mert lusta és terméketlen embernek akartalak 1084 2| embernek akartalak odaállítani. És így lassan belemélyedtünk 1085 2| Azért tehát ne csüggedj, és ha a dolog így fejlődik 1086 2| vagy!~Karonfogta barátját, és boldogan hurcolta el sétálni, 1087 2| ócska csárda, tehénólak és káposztáskertek közé ékelve, 1088 2| napraforgókkal, salátával és sárgarépával. Ház az ócska 1089 2| volt, kiállt a kapu elé, és onnét eregette bűzös pipafüstjét 1090 2| ahol ő borjúkat nevelt, és salátát termelt, háromemeletes, 1091 2| derék belvárosi kereskedők és lakók folyton megújuló petíciókkal 1092 2| az áldatlan állapotokon, és közben a sárga földig legyalázták 1093 2| bennlakók a Párizsi udvarral és a Trattner-Károlyi-házzal 1094 2| Trattner-Károlyi-házzal voltak legnagyobbra. És mikor várni lehetett, hogy 1095 2| egyszerre jön Bauernebel, és teheneket, kakasokat, trágyadombokat 1096 2| tataroztatta az épületet, és azon kopottan, piszkosan, 1097 2| másik telken a már említett és részletesen megrajzolt zöldségeskertészet 1098 2| Bauernebel annyi szénát és szalmát helyezett el, amennyit 1099 2| kátrányosszekerek, pokoli bűzt és füstöt okádva maguk körül. 1100 2| másikon rozsdás kályhacsöveket és elromlott díványrugókat 1101 2| képzelőtehetsége a helyén van, és nem múlt el nap, hogy valami 1102 2| amiért minden pénzét dohányra és borra költi. Tilda természetesen 1103 2| nyárspolgáriasság útjáról, és a szesz meg a nikotin által 1104 2| találkoztam Bulcsuval a folyosón, és megkértem, ha ideje engedi, 1105 2| ma délelőtt nálam volt, és eljátszotta a nyitányt. 1106 2| részletek vannak benne.~- És fagotton játszotta el? - 1107 2| maga küzdelmes esztendői. És Bulcsu eddig sem nem lopott, 1108 2| utcán is csatlakozott hozzá. És miért ne? Bulcsu a maga 1109 2| maga nagy szerénységével és ügyetlenségével rokonszenves 1110 2| követte minden lépését, és boldog volt, ha a leány 1111 2| Bulcsu hízott a boldogságtól, és szerette volna, ha pajtása 1112 2| Jozefin szeszélyes asszony, és az sincs kizárva, hogy kicsit 1113 2| komolyabb következményei.~- És te? Igazán szereted őt?~- 1114 2| Hiszen oly szép, oly fiatal és oly bájos!~Bulcsu gondolkodni 1115 2| azonban hazaérkezett odvába, és az okarinán kínos keservek 1116 2| következésképp Tildához és az apjához hasonlatosan 1117 2| kellemes meglepetést csinál, és titokban meghódítja számára 1118 2| életben sok dolog jön kapóra, és így esett, hogy másnap - 1119 2| Pető, a jogász.~- Úgy? És miféle ember máskülönben? - 1120 2| mutatott.~- Üljön le, barátom, és gyújtson rá. Azután pedig 1121 2| ő Petőt jóravaló, komoly és tehetséges embernek tartotta, 1122 2| gondolkozik, alapjában tartalmas és érző léleknek látszott. 1123 2| kipirult Bulcsura.~- Nos és még egyet - vette föl újra 1124 2| Szereti-e az embereket és talán a szép asszonyokat? 1125 2| a melegség, ragaszkodás és kristálytiszta gondolkodás, 1126 2| belőle a szerelem kiváltott? És ez az ember akarja elhitetni 1127 2| pillanatra is ráhallgatni és elhinni, hogy különb a többi 1128 2| lépcsőn, a kapuban, az utcán és végül a szobájában. - Ezt 1129 2| megalázva ült karosszékében, és megállapította magában, 1130 2| a szép asszony százszor és százszor.~De ez csak szó 1131 2| ismeretlen hang támadt föl, és - akár hiszik, akár nem - 1132 2| világ előtt mutatja a komoly és megfontolt embert, titokban 1133 2| ükapja is ilyet hordott, és az unokák bizonyára szintén 1134 2| Tilda ránézett vőlegényére, és így szólott:~- Hogy lehet, 1135 2| sultész, nagyapám, a rektor, és apám, a tanácsnok is ezt 1136 2| égnek fordította tekintetét, és elhatározottan így felelt:~- 1137 2| fölszedte kézimunkáját, és átment a szomszéd szobába, 1138 2| aztán kinézett az ablakon, és megszámlálta, hány ember 1139 2| tér vissza, fogta magát, és komoly léptekkel ballagott 1140 2| szerződés, az egyházi összeadás és a férji magánjogok. Hogy 1141 2| forduljon meg, egészen új és megdöbbentő dolog volt Quastl 1142 2| elkeseredve érkezett haza, és némileg a Goethe Wertherjéhez 1143 2| úr el volt szontyolodva, és többször e szavakat ismételgette 1144 2| hogy hamisított sört árul, és bizonyítékra volt szükség.~ 1145 2| mi? - dörmögte Quastl úr, és feltéve pápaszemét, komolyan 1146 2| férfiúval - noha szerény és tudatlan nő vagyok - megismerked 1147 2| dolog álarcosbálba menni és ott hölgyekkel csevegni. 1148 2| szelleme is föléledt benne, és kidüllesztette a mellét.~ 1149 2| utolsó érv döntőleg hatott, és Quastl elhatározta, hogy 1150 2| együtt: Tilda, Bulcsu mester és Pető, aki rejtelmes női 1151 2| magát a tükörben, Tilda és a zenész egy sarokban ültek 1152 2| zenész egy sarokban ültek és beszélgettek, közben-közben 1153 2| senki se kívánja tőlem.~És ezzel a Nero szerzője gyors 1154 2| munkakosarából a pamutvágó ollót, és mielőtt megakadályozhatták 1155 2| a hatás nem maradt el, és Tilda megdöbbenve, szinte 1156 2| Én értek az ilyesmihez, és láttam azt a pillantást, 1157 2| megérdemled, hogy boldog légy, és két füled legyen.~- Te jó 1158 2| Tegnap is találkoztam vele, és őnagysága nem a legmelegebben 1159 2| visszatért a biztosítótűvel, és így aztán Pető végre elkészült 1160 2| egyszer odaállt a tükörhöz, és megelégedetten jelentette 1161 2| Tényleg: az ifjú oly előkelő és tiszteletre méltó volt sárga 1162 2| a hatást még kissé nagy és kissé piros kezei se tudták 1163 2| indítványozta Bulcsu, és az ifjak útra keltek.~- 1164 2| Tilda a fagottművészhez, és megszorította a Nero szerzőjének 1165 2| kezében egy oleander-virágot, és újabb pár perc múlva a magyar 1166 2| szerénykedett a sárga dominó. - És épp ezért kívántam önnel, 1167 2| volt, a karját nyújtotta, és az étterembe vezette hölgyét.~- 1168 2| járatos Bellaria kisasszony, és aztán könnyedén felsóhajtott.~ 1169 2| kézmozdulattal hozta el a vaddisznót, és letette a sárga dominó elé, 1170 2| nem hagyhattak szó nélkül, és utánairamodtak a Koronaherceg 1171 2| hebegte a szegény városfő, és homlokán verejtékcseppek 1172 2| rájött a dolog nyitjára, és szomorúan felelt önmagának:~- 1173 2| következményekre gondolni.~És a polgármester szomorúan 1174 2| falakkal bámult reá, káposzta- és szénaszag lengett rajta. 1175 2| szénaszag, káposztaraktár van, és bőszült kuvaszok lökik fel 1176 2| már össze is volt híva, és a Bauernebel-ügy szőnyegre 1177 2| Koronaherceg utcában káposztát és kuvaszokat tartson, másnap 1178 2| másnap kieszel valami újat, és talán még jobban bemártja 1179 2| éppen szobájában üldögélt, és a pénzét számolgatta, mikor 1180 2| számolgatta, mikor nyílik az ajtó, és belép három fekete kabátos, 1181 2| Vince, Gutfreund Erazmus és Gámauf Péter, a város küldöttei, 1182 2| állanak hát ellenségei, és a béke olajágát lebbentik 1183 2| pályafutásukban józan belátásúak és méltányosak voltak. Küzdelmeikben 1184 2| Tudtam, hogy igazam van, és bántott, hogy a hatóság 1185 2| akkor leteszem a fegyvert, és szívesen nyújtok jobb kezet. 1186 2| bólintotta vissza Gámauf Péter.~- És a kártérítés? Ki fizeti 1187 2| a főváros levéltárában, és így esett, hogy a Koronaherceg 1188 2| komondorok.~22~Az oleandervirág és az álarcosbáli jelenet végleg 1189 2| Bulcsu megkérte az ön kezét, és ön nem dobta ki a zenészt!~ 1190 2| Tilda ránézett a jogászra.~- És mi köze önnek mindehhez? - 1191 2| nagyra becsülöm, tisztelem, és meg akarom óvni az ilyen 1192 2| ilyen könnyelműségtől! Ön és Bulcsu! Inkább tűz és víz, 1193 2| Ön és Bulcsu! Inkább tűz és víz, nap és éjszaka, mint 1194 2| Inkább tűz és víz, nap és éjszaka, mint kegyed és 1195 2| és éjszaka, mint kegyed és ez a korhely zenész! Nem, 1196 2| érdekelje - válaszolta Tilda, és visszavonult a szobájába.~ 1197 2| kezdett el fütyürészni, és hatalmas ugrásokban tartott 1198 2| szaladj át Bauernebelékhez, és kérd meg Tilda kezét. Egy 1199 2| szerelmet egy leánynak, és az is hozzám vágta a pamutoskosarát.~- 1200 2| a kalapodat, a botodat, és menj át, vagy viszlek!~És 1201 2| és menj át, vagy viszlek!~És nem is várva meg a zenész 1202 2| kezébe nyomta a botját, és azzal végighurcolta a folyosón, 1203 2| becsöngetett Bauernebelékhez, és belökte az ajtón a Nero 1204 2| kiáltott fel a jogász, és azzal a tekintettel nézett 1205 2| Következett még Marengo és Ulm bevétele. Marengo az 1206 2| Bauernebelnek, hogy Tilda és Bulcsu az apai áldását kívánják. 1207 2| pártolni a város oldalára, és akkor a polgármester talál 1208 2| hogy a pört újra fölvegye, és Bauernebelt megtáncoltassa.~ 1209 2| Fölhúzta tehát gérokkját, és beállított Jozefinhez. A 1210 2| érzelemvilágára hivatkozott, és fokozott szerelméről biztosította 1211 2| nyugodtan ezt jegyezte meg:~- És mindezt elhiggyem önnek, 1212 2| nem szoknyavadász?~- Én és szoknyavadász? - méltatlankodott 1213 2| földön senkivel, semmivel, és hogy tréfából se tud igazat 1214 2| leesett az égből. Saint Cloud és Marengo után, íme, nem Ulm, 1215 2| megesett!~A diák elkomolyodott, és lelógatta fejét.~- Van egy 1216 2| gondolok hónapok óta önre, és hogy önön kívül nincs senki 1217 2| Hallgassa meg ez embert, és ha hisz neki, akkor meg 1218 2| mily nagy tévedésben van, és mily alaptalanul kételkedett 1219 2| fölbiggyesztette ajkát.~- És ki ez az ember? - kérdezte 1220 2| gyilkos kacagás.~- Bulcsu! És amit ő fog önről mondani, 1221 2| már beszéltem Bulcsuval, és óhajához képest hittem is 1222 2| megbízhatatlan, ingatag, csélcsap és szoknyavadász, éppen az 1223 2| nélkül kapott kalapja után, és vad vágtatásban robogott 1224 2| Nero szerzője otthon volt, és a gérokkját tisztogatta, 1225 2| igen, végem - tette hozzá, és oly elkeseredéssel ült le 1226 2| minden nőnek utánafutok, és egyben tagadod, hogy tönkretettél, 1227 2| megkíséreltem tehát nálad is, és éppen ezért feketítettelek 1228 2| titokban segíteni akart rajta, és amilyen szerencsétlen ember, 1229 2| kétségbeesve rohant föl és le szobájában, azután hirtelen 1230 2| zenész félrelökte őket, és betört a szép asszonyhoz, 1231 2| asszonyhoz, térdre borult előtte, és sírva mondotta el neki az 1232 2| különben a Dunának megyek!~És a kegyes Jozefin megbocsátott 1233 2| mielőbb leteszi a vizsgáit, és beáll komoly ügyvédnek. 1234 2| elköltözött régi lakásáról, és azért terjesztette halála 1235 2| Maurer jobb módba került, és egy meggondolatlan pillana 1236 2| előbb vette át őket a város, és agyonlövette a pecérrel 1237 2| csizmadia kötélnek is állott, és bepörölte az aranypolgárt.~ 1238 2| mióta megbékült a várossal és Jozefinnel, senkivel sem 1239 2| veszekedhette ki magát -, és azt a kijelentést tette:~- 1240 2| galambpört! Itt van Maurer, és rajtam követeli a gerlicéit!~ 1241 2| hagyatéki tárgyak: a csirizestál és az ár! Nem, nem, elég volt 1242 2| Fizessen tíz pengőt Maurernak, és az ügy el van intézve.~- 1243 2| az ügy el van intézve.~- És az igazság!? - kiáltott 1244 3| leányom, Ágnes - szólt Simon, és sugárzó arccal nézett körül 1245 3| mit mond hozzá, orvos úr? És ön, kedves Fábián? És önök 1246 3| úr? És ön, kedves Fábián? És önök mind, uraim?~A feldíszített 1247 3| tortákkal, meredt szemű halakkal és piros meg sárga, reszkető 1248 3| csomó frissen beretvált arcú és fekete kabátos, vidéki úr 1249 3| viruló fiatal lány állt, és kissé elfogultan, de bátran 1250 3| kissé elfogultan, de bátran és vidáman nézett az igazgató 1251 3| lépésre mögötte, mosolygott, és csipkekendőjével olykor 1252 3| mindkettő jó növésű, aranyszőke és olajbarna, ragyogó arcú 1253 3| őt - nevetett a háziúr, és megdörzsölte a kezét. - 1254 3| hegedül, kedves Fábián, és szereti a verseket, Kopeczki 1255 3| mondani, uraim - folytatta, és ajkát ravaszkásan összecsucsorította -, 1256 3| aki pápaszemet viselt, és nyugtalanul nézegetett szét 1257 3| mindig csak az egészségére és sajátságos gyógymódjaira 1258 3| gyáva elővigyázatosságával és receptgyűjteményével, de 1259 3| rendbe fog hozni. Csak só és zöldség, sok séta és kevés 1260 3| só és zöldség, sok séta és kevés alvás, kedves Simon. 1261 3| szét, s ádámcsutkája föl és alá szállt. Már meglehetősen 1262 3| engedelmeskedett a kenőcsnek, és fáradtan csüngött lefelé. 1263 3| vígan dörzsölte a kezét, és azt mondta:~- Milyen remek 1264 3| csak nevetve jött haza, és lelökve sáros csizmáit, 1265 3| nagyon szeretett táncolni, és rajongott a regényekért. 1266 3| férfiakkal bánni, felfogta és megnevette minden tréfájukat, 1267 3| elé nézve elmosolyodott, és aztán összeborzongott: ki 1268 3| haragosan ette a pecsenyéket, és gúnyos tekinteteket vetett 1269 3| az arcjáték nem sikerült, és rosszul leplezte, hogy a 1270 3| urak szorgalmasan ittak, és gőzmalmokról, kutyákról, 1271 3| gőzmalmokról, kutyákról, puskáról és választásokról beszéltek, 1272 3| pecsenyéstállal tovahaladt, és egyet sóhajtott, az egész 1273 3| megköszörülte a torkát, és szörnyű komolysággal ment 1274 3| láthatatlan dimenziókról és a háziiparról. A lány azt 1275 3| amelyet a nőkben a beteg és gyáva férfiak keltenek, 1276 3| tetszett a lány, mert erős és egészséges volt, különb, 1277 3| minden pillanatban orvos és patika kellett. Kellemesnek 1278 3| hangját, fiatalos mozdulatait és sajátságos arcbőrét, amely 1279 3| sajátságos arcbőrét, amely sima és fényes volt, mint egy keleti 1280 3| megdörzsölgette a kezét, és gyorsan fölhajtott egy pohár 1281 3| lábbal állt a kályha körül, és helyeslőleg bólingatott, 1282 3| boldog vizslaként szaladt föl és alá, mindenkinek dicsérte 1283 3| mulatságot meg a táncot, és Fábián udvarlása is terhére 1284 3| magára kapta csipkekendőjét, és kiment a kertbe. De künt 1285 3| visszament hát a lakásba, és ledőlt a sötét hálószoba 1286 3| egyszerre kinyílt az ajtó, és egy női alak meg egy férfi 1287 3| sürgős közlenivalója lenne, és éppen ma?~A lány megdöbbent; 1288 3| talán a végtelen szomorúság és keserűség, mely egyszerre 1289 3| akart lenni, hát legyen, és maradjon is az enyém.~- 1290 3| mozdulattal végigszaladt a szobán, és dühösen káromkodott egyet, 1291 3| lány arca égett. Felugrott, és egész testében remegni kezdett, 1292 3| fájdalom szállt szívére, és lelkében undor támadt, mintha 1293 3| felugrott, megtörülte szemét, és elhatározta, hogy odamegy 1294 3| elhatározta, hogy odamegy apjához, és mindent megmond neki.~Simon 1295 3| arccal ült le egy székre, és meredten bámult maga elé. 1296 3| érthetetlen szavakat mormolt, és siralmas állapota dacára 1297 3| hozzá, bambán nézett rá, és így szólt:~- Íme, a leányom, 1298 3| hegedül, kedves Kopeczki, és hogy szereti a verseket, 1299 3| leány közel ment hozzá, és iszonyodva súgta oda:~- 1300 3| az apja fel fog ugrani, és összezúzza, de Simon rekedten 1301 3| már teneked is elmondták? És te elhiszed? Az anyád a 1302 3| legderekabb nő a világon, és megesküdött rá... De mit 1303 3| Apám! - sikoltotta Ágnes, és meg akarta ragadni Simon 1304 3| emberekkel, fekélyekkel és csúszómászó állatokkal. 1305 3| asszonya... esküszöm rá... és én boldog vagyok vele, akárhogy 1306 3| amely nem tűr álmokat, és nem enged létet az ábrándoknak. 1307 3| meghajolva. A leány felkelt, és megadással hajtotta le fejét.~- 1308 3| Megyek, uram - mondta, és karját Fábián karjába akasztotta. 1309 3| aztán kiértek az ebédlőbe, és elkezdtek táncolni.~ ~ 1310 3| Estére befútta az utat a hó, és a principálisom meg én az 1311 3| vackokkal, fűzfasövényekkel és apró ablakokkal, amelyekből 1312 3| fénnyel öntötte el a vidéket, és a homályból varázslatként 1313 3| Zrínyi Miklós kirohanásával és hímzett háziáldással. A 1314 3| italmérési engedélyt hozta át, és rakta föl az almáriomra.~- 1315 3| asszonyság volt.~Elhallgatott, és maga elé nézett. Az ebek 1316 3| régen. Most aztán meghűlt, és meghalt. A nagyságos úr 1317 3| Eperjesről hozatott koporsót és énekes diákokat. Meg tetszik 1318 3| almáriumból?~Leguggolt a földre, és egy csomó vörösboros palackot 1319 3| Lemondtam az alvásról, és nyitott szemmel bámultam 1320 3| néha zörrentek a palackok, és koppantak az asztalhoz a 1321 3| Odacsúszott az almáriumhoz, és megint egy rakás vörösboros 1322 3| erőlködésem hasztalan volt. A szűk és szúrós kanapén nem tudtam 1323 3| kényszerített. Fölkeltem, és körültapogattam a szobát, 1324 3| félrehúztam a zöld függönyt, és kinéztem az útra, ahol arasznyi 1325 3| szivarokat, rágyújtottam, és visszaültem nyugvóhelyemre. 1326 3| kát. Szegény elálmosodott, és kiment az ivóba, ott alszik 1327 3| ült le a pamlag végére, és szótlanul nézett maga elé. 1328 3| kocsmáros gyertyát gyújtott, és magunkra hagyott.~- Feküdjél 1329 3| hogy én is igyam bort, és most úgy szédül a fejem.~ 1330 3| mama mindig attól félt, és mikor már nagyon beteg volt, 1331 3| hívott engemet meg a papát, és megkérte, hogy ne vegyen 1332 3| ismernek még. A klarinét és a brácsa versenyt keseregtek, 1333 3| Odament a cigányokhoz, és reszkető, dörmögő hangon 1334 3| valaki földre veti magát, és keservesen, vadul, állati 1335 3| vadabb lett a tor: székek és asztalok recsegve-ropogva 1336 3| aztán a tükrökre, képekre és ablakokra került a sor. 1337 3| kiabáltak, sírtak, énekeltek és romboltak, míg végre nem 1338 3| Akkor valaki megkapta, és úgy vágta a falhoz, hogy 1339 3| menekültek; aztán csönd lett és sötétség.~Principálisom 1340 3| történik itt?!~Fölkelt, és az ablakhoz ment. Akkor 1341 3| társaság, kuszált hajjal, föveg és kabát nélkül kapaszkodott 1342 3| kocsist, a lovak közé csapott, és egyenesen a folyó partjának 1343 3| szerencsére hirtelen ott termett, és kimentette a részeg csapatot.~ 1344 3| szólt felénk fordulva és félszegen meghajolva.~Egy 1345 3| megfogta a fiúcska fejét, és magához ölelve zokogta:~- 1346 3| ezredorvos a sarokban ült, és az étlapokat nézegette. 1347 3| söröskertből tamburaszó és kancsózörgés hallatszott 1348 3| pékműhelyből káromkodás és feleselés. Az apró helyiségre 1349 3| mosolygását visszatartani, és ravaszan sunyítva a pénztáros 1350 3| közelebbről vagyoni viszonyai és társadalmi állása iránt, 1351 3| egy pohár tejet ivott meg, és az újságokat olvasgatta. 1352 3| vénasszonyéhoz tette hasonlatossá, és szerényen közelebb ülve 1353 3| zöld, kopott esernyőjét, és alázatosan meghajolva hazabaktatott.~ 1354 3| tehervonat kiszaladt a sínekből, és a falu végéig futott, avagy 1355 3| ez is jó mulatság volt, és nem került pénzbe. A megtréfált 1356 3| megjelent a kávéházban, és zavartan mosolyogva ezt 1357 3| A pincér egy üveg bort és hat poharat tett az asztalra. 1358 3| A tisztek koccintottak, és Buriánnak ki kellett inni 1359 3| pirult: hogy ő a hadsereg és a polgárság közti jó viszonyt 1360 3| mindig két lépést előre és két lépés hátra tett volna. 1361 3| szapora öltésekkel hímez, és felkelt.~- Most már igazán 1362 3| kell! - szólt félénken, és előkereste az esernyőjét. - 1363 3| haza. Meg-megállt útközben, és furcsán mosolyogva hallgatta 1364 3| járókelők megfordultak utána, és nevettek, de a telekkönyvvezető 1365 3| nézett, leejtette a baltát, és egyszerre keservesen sírni 1366 3| Burián ledobta az esernyőjét, és tágra nyílt szemmel-szájjal 1367 3| világosság mellett állt az orvos, és a gyerek ütőerét mérte. 1368 3| telekkönyvvezető odaszaladt az ágyhoz, és megfogta a kisfiú kezét. 1369 3| édes, kicsi fiam? - nyögte, és könnyei végigperegtek fakó 1370 3| úr! - rikácsolta Burián, és térdre esett az orvos előtt. - 1371 3| Jó. Én majd érte megyek, és a gyógyszertárba is beszólok! - 1372 3| fejéhez hajtotta fejét, és reszkető kezével simogatta 1373 3| kisfiam? - kérdezte dörmögve, és körülnézett a gyerekszoba 1374 3| gyerekszoba szegényes babái és háromlábú állatai között.~ 1375 3| ségem!~A kisfiú megmozdult, és elnézett apja feje fölött.~- 1376 3| fordult. Burián fölállt, és kezét fejére szorítva várt 1377 3| egészében érezte kicsiségét és gyöngeségét; még a léggyel 1378 3| Aztán összeharapta az ajkát, és kémlő tekintetet vetett 1379 3| szólt a doktor komoran. - És...~Szeme, amelyet eddig 1380 3| szórakozás tréfája: a kék és piros papírfodrok jobbra-balra 1381 3| telekkönyvvezető gallérjából a bóbitát, és észrevétlenül zsebre tette.~ 1382 3| A hadnagy összerezzent, és elfordította szemét a földszintes 1383 3| házról. Alapjában jó fiú volt és egy legyet sem tudott volna 1384 3| lovát látta maga előtt, és azt mondta neki: „Ne bánts.”~- 1385 3| elfordította tekintetét, és úgy felelt:~- Félig. Az 1386 3| tollbokrétának.~A hadnagy elsápadt, és tágra nyílt szemmel nézett 1387 3| lebegnek. Leugrott a lóról, és sapkáját szemére húzva, 1388 3| ballagott, utánafutott, és vadul ugatott rá.~Sokáig 1389 3| történik vele. Olykor megállt, és az ajkát harapdálta, azután 1390 3| végigsimította homlokát, és tovasietett. Úgy érezte, 1391 3| ajakkal, tágra nyílt szájjal, és a temetési kocsi lovaira 1392 3| vakolatú ház előtt ült, és maga elé nézett. Az udvaron 1393 3| készül, egy gyászhuszár ki- és bejárt a szobába, s a szomszéd 1394 3| tornácon szegényes, örökzöldből és mezei virágokból fonott 1395 3| megállott Burián előtt, és levette sapkáját.~- Bocsásson 1396 3| Bocsásson meg! - szólt remegve, és keze a telekkönyvvezetőé 1397 3| Burián alázatosan fölkelt, és csodálkozva nézett rá.~- 1398 3| parancsolni? - szólt zavartan, és ő is levette fövegét.~A 1399 3| éjjelen át még ráncosabb és soványabb lett, és tétován 1400 3| ráncosabb és soványabb lett, és tétován tekintett maga elé.~- 1401 3| kérdezte a tiszt még egyszer, és a tornácon lógó koszorút 1402 3| is egész éjjel itt volt, és semmit se akart érte elfogadni. 1403 3| faredőnyök, az izzólámpák és a ház mellett álló kis motor 1404 3| ugráltak. Minden tiszta és rendes volt, mintha most 1405 3| férjének, amiért csak kutyákkal és lovakkal tud foglalkozni, 1406 3| vitatta, hogy a kutyákban és lovakban több jellem van, 1407 3| mentegesse végtelen szárazságát és örökös künológiai érdeklődését. 1408 3| esti sikeréről beszélnek, és megelégedetten, bár alig 1409 3| feleségét? Nem zárták be?” És így tovább. Úgy látszik, 1410 3| Isten megalkotta a hegyeket és tengereket, de nagyobb munkát 1411 3| aki eltörli a hegyeket és a tengereket. Én minden 1412 3| A legtöbb ember gyáva, és e gyávák többsége teremtette 1413 3| melletted foglaltam állást, és azt mondtam: „Felelek a 1414 3| ez avagy feledékenység? És sokan hallották? Bizonyára 1415 3| megkíván valami reparációt. És különben se árt, ha az emberek 1416 3| szólt Marjai fölkelve -, és még igénybe fogom venni. 1417 3| beszélgettünk.~Meghajlott és elment. Illenczi elmosolyodott, 1418 3| Illenczi elmosolyodott, és így szólt a feleségéhez:~- 1419 3| feleségéhez:~- Íme, az őszinteség és az érdekesség. Most megy 1420 3| Most megy a nagyharanghoz, és kihirdeti, hogy igenis ő 1421 3| hogy igenis ő a gyilkos, és leteszi rá a szavát, hogy 1422 3| párkányra támaszkodott, és kiengesztelődve mosolygott.~- 1423 3| Naszályra. A bécsi urak és hölgyek vígan lovagoltak, 1424 3| mulatságosnak találták az ötletet, és a ritka alkalomra való tekintettel 1425 3| mentek, onnét a hölgyek és urak gyalog tették meg az 1426 3| egyszerre kibújt a hold, és tette rá fénysugarát a titokzatos 1427 3| hirtelen eldobta bekecsét, és bukdácsolva, mint a meglőtt 1428 3| hirtelen lelökte bundáját, és utánairamodott a betyárnak. 1429 3| semmit! - felelte a gróf, és talpra segítette az áldozatot. - 1430 3| Bejössz velünk a kastélyba, és megiszol egy pohár meleg 1431 3| meg minden tál ételből, és szaporán töltötte poharába 1432 3| körül a nagy fényességben, és folyton az ajtót leste, 1433 3| szeme egy kissé megcsillant, és halovány ábrázata - amely 1434 3| lehunyta szürke szemét, és tompán csengő, mély hangon 1435 3| társaság jókedve elszállott, és a nóta befejezése után mélységes 1436 3| termen, majd kihúzta magát, és komoly, ünnepélyes arccal 1437 3| teremben, hajlott le a földre, és toppantott a padlóra, egy 1438 3| végig láp volt a vidék, és a betyár lova zsombékok, 1439 3| elkezdett sírni, mint a gyerek, és az arca hófehér lett, mint 1440 3| szedelőzködjön szépen össze, és menjen békességgel haza. 1441 3| visszaérkező vicispánt, nótáriust és fiskált; itt a Krisztus-feszület, 1442 3| Fekete Bandit akasztotta föl, és itt, itt a Vályú-csárda, 1443 3| lélegzettel, égő ábrázattal, és várt, várt, amíg a szánkó 1444 3| megforgatta fűzfahusángját, és elkiáltotta magát:~- Pénzt 1445 3| percben Garas Peti fölfordult, és a hóban rángatózni kezdett.~- 1446 3| az éjféli szánkázásnak, és most vége. Remélhetőleg 1447 3| zajára egy varjú fölébredt, és magasan felröpülve, panaszosan 1448 3| engedtem a fölszólításnak, és az év utolsó napján, délután 1449 3| magas férfi elém állott, és így szólt:~- A Podraczky 1450 3| Makart-csokrok, terrakotta díszek és utazó rácoktól vásárolt 1451 3| ábrázolta. A szobában ánizs- és narancsszag lengett.~- A 1452 3| megkínálva a papramorgóval és a hozzá tartozó kenyérszeletekkel. - 1453 3| körünkben üdvözölhetem, és engedje meg azt is, hogy 1454 3| végszóra kinyílt az ajtó, és a szobába az állomásfőnökné 1455 3| divatos hajviseletről, a rossz és a jó cselédekről, az utóbbi 1456 3| lehet, fogtam a kalapomat, és ajánlottam magamat.~- A 1457 3| még mindig szép asszony, és melegen fogott velem kezet.~- 1458 3| Viszontlátásra! - feleltem, és határozottan viszonoztam 1459 3| pamlagok; a vázákban cineráriák és örökzöldek.~- Tehát - vette 1460 3| vannak hatva, mert sokat - és természetesen jókat - beszéltem 1461 3| nyújtottam őnagyságának, és átlebegtünk az ebédlőbe. 1462 3| almáskosarak, kerék nagyságú torták és ezüst süteménytartók súlya 1463 3| ajtó egyszerre kinyílt, és egy ravaszkás arcú, nagy 1464 3| kérdezte az új vendég, és egy sárga mandzsettába csavart 1465 3| volt a jókedv megteremtője és fenntartója Felsőpénteken!~ 1466 3| meddig tartott az uzsonna, és mi minden jót juttatott 1467 3| amelynél krémes lepényt és malacpecsenyét kellett ennie, 1468 3| kellett ennie, édes kávét és savanyú bort kellett innia. 1469 3| közt ért véget. Fölkeltünk, és miután az idő már nyolc 1470 3| hozott csokorhoz sietett, és kitépett belőle egy égőpiros 1471 3| feleltem. - Egy perc, és kész vagyok!~Mikor a virágot 1472 3| Beczkó meg a járásbíróné... És ily szellemes úton leveleznek 1473 3| tűzbe dobtam a cédulát, és átmentem a szalonba.~A társaság - 1474 3| kipödrött bajuszú öregurak és komoly, ízléstelenül öltözött 1475 3| egy már kapatos úriember, és így szólt:~- Igen tisztelt 1476 3| szólt:~- Igen tisztelt uraim és hölgyeim! Félve szólamlok 1477 3| mert barátai érte jöttek, és jókedvűen tuszkolták vissza.~ 1478 3| is bevonultam a büfébe, és két fiatalember mellé telepedtem 1479 3| erdészuniformisú haragosan, és a szeme megvillant. - Őnagysága 1480 3| másik -, úriemberek vagyunk, és te is csak az vagy. Mit 1481 3| járt, megrázta a fejét, és úgy tette az asztalra a 1482 3| Ezerszer is, nem a módja! És tőled, tőled, öreg cimborától 1483 3| ember vagyok. Gyönge ember, és hiába... szeretem Valerie-t. 1484 3| rizsporos arca, sötétkék szeme és fehér homloka. Aztán egyszerre 1485 3| ahogy szerettem én is, és szerette Zelmánovics barátunk 1486 3| részegség, elkezdett nevetni, és hahotázva dűlt vissza székében, 1487 3| hogy teljesen kapatos, és már nem tudja, mit beszél 1488 3| már nem tudja, mit beszél és cselekszik. A frakkos egy 1489 3| rágyújtott egy cigarettára, és nyugodtabb hangon így szólt:~- 1490 3| Domokos. Légy úriember és jó barát... megértetted? 1491 3| hosszú utazás fáradtságát, és összeborzongtam.~- A nagyságos 1492 3| meleg bort! - feleltem, és kezemet dörzsölgetve fölkeltem.~ 1493 3| előzékenyen -, ott meleg van, és a nagyságos úr egyedül lesz.~ 1494 3| érzem jól magamat a frakkos és erdészuniformisú gavallérok 1495 3| egyszerre ajtónyílást hallottam, és a szoba félhomályában két 1496 3| Hiszen olyan ritkán látom... és oly nagyon, nagyon szeretem!~ 1497 3| fogalma állott előttem, és most íme, ibolyák, vadvirágok, 1498 3| helyükről fölemelkedni. Ilyen és hasonló tréfák közt múlt 1499 3| tetszésemet. A termek oly porosak és füstösek voltak, hogy az 1500 3| hófehér lett, a torkom száraz és kormos, mint a kályhacső.