IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Alphabetical [« »] érzi 6 érzik 1 érzo 2 és 2837 esdeklett 1 ese 1 esélyeket 1 | Frequency [« »] ----- 9366 a 3331 az 2837 és 1696 hogy 1538 nem 1420 egy | Lovik Károly A kertelo agár Concordances és |
Fej.
2001 4| Hazamentem, lefeküdtem, és mélyen elaludtam, de hajnalban 2002 4| mozdulattal ültem föl ágyamban, és tépelődni kezdtem. Lehetséges-e, 2003 4| tisztességesen gondolkodtam, és kényes voltam a becsületérzésemre, 2004 4| a becsületérzésemre, cél és ok nélkül meg akarom rabolni 2005 4| Nem! Sohasem szeretted!” És Olga alakja hidegen állott 2006 4| gondolatára, a múltjára és a jövőjére, csak ajkának 2007 4| csak ajkának furcsa vonása és napbarnított nyaka érdekelt, 2008 4| hirtelen megint visszatértem, és csomagolni kezdtem, gyorsan, 2009 4| poggyászomat a vasútra, és egy utolsó pillantást vetettem 2010 4| mellén a selyemkabátkát, és néha megrázta fejét, mint 2011 4| Megint összeborzongtam, és gonosz, gőgös indulattal, 2012 4| dölyfösen vontam meg a vállamat, és mialatt megdöbbentem az 2013 4| megdöbbentem az elhatározásomtól és hangomtól, így szóltam 2014 4| még maradok!~Ránéztem, és csodálkoztam, hogy nem vet 2015 4| helybenhagyólag bólintott, és mosolyogva emelte meg sipkáját.~ 2016 4| gőzössel a Nyilvános Kertbe, és leültünk a kettős gesztenyefa 2017 4| alá. Az asszony olvasott, és én a pad karfáján, az ura 2018 4| tekintetet vetett reám, és gyorsan visszaszorította 2019 4| összecsomagoltattam vele a holmimat, és azonnal a vasúti állomáshoz 2020 4| ezúttal nem hagyott cserben, és végre is kábultan, minden 2021 4| szememet, hogy ne lássak, és ne halljak, és úgy feküdtem 2022 4| ne lássak, és ne halljak, és úgy feküdtem órák hosszat, 2023 4| hosszat, míg csak hegyek és fenyvesek közé, egy más 2024 4| fogok nyugodni, újra átérzem és átkínlódom ez áldatlan emlék 2025 4| gépiesen arrafelé mentem, és egy klastrom templomához 2026 4| éreztem, hogy mázsás súlyú, és rögtön legurul a nyakamról. 2027 4| táplált barát áll előttem, és vállamra teszi kezét.~- 2028 4| kezét.~- Uram! - szólt, és szemén látszott, hogy már 2029 4| Ha netalán békességet és megnyugvást keres, a mi 2030 4| bizony szenved.~Bólintottam, és követtem a szerzetest, bár 2031 4| öltözete, karcsú alakja, és csodálkozó szemmel nézett 2032 4| nézett reám. Az arca félénk és alázatos volt - ó, mit nem 2033 4| összegörbíti az ujjait, és a lelke fenekéről sötéten 2034 4| sötéten kavargó indulatokat és varangyos szavakat lök felénk. 2035 4| vele együtt töltöttünk el, és csak a némbert látjuk, amint 2036 4| kétségbeesett szitkokkal támad ránk, és összetöri a tulajdon emlékét. 2037 4| nagyon szíves hozzájuk, és nemsokára már ők is a városba 2038 4| így fejeződött be levele - És ne veszítse el bizalmát 2039 4| forgácsillatát éreztem, és tisztán hallottam a viharban 2040 4| iskolába induló kisleányt. És a többi apró emlék: a magas 2041 4| most mind elém tolultak, és rám néztek. Tehetetlenül 2042 4| sum miser tunc dicturus!”, és akármennyire kerültem életemben 2043 4| vele! - kiáltottam föl, és ahogy voltam, egy kis kézitáskával 2044 4| vendéglőben csak a gazda és családtagjai szolgálták 2045 4| egyszerre letette a könyvet, és észrevett.~- Miklós! - kiáltott 2046 4| Miklós! - kiáltott föl, és fölugrott, és elém szaladt, 2047 4| kiáltott föl, és fölugrott, és elém szaladt, mint egy gyerek, 2048 4| kijátszottam, megcsaltam, és könyörögtem, hogy gyűlöljön, 2049 4| amelynél nincsen gonoszabb és oktalanabb a földön. Csodálkozva 2050 4| jó volt hozzám, Miklós. És hogy el kell szakadnunk? 2051 4| kell vezekelnem - feleltem, és görcsösen kerestem, de nem 2052 4| Megsimogatta a kezemet, és mosolygott.~- Csak én tehetek 2053 4| kellene neki csókolnom; és ön rám mosolyog, Olga!~- 2054 4| visszaemlékezni, Miklós! - felelte, és csöndesen rázta meg fejét.~ 2055 4| mennem az uramhoz - szólt, és karomra tette könnyű kezét. - 2056 4| majd megint rám nézett, és odanyújtotta a homlokát 2057 4| homlokát is. Megcsókoltam, és csak akkor tértem magamhoz, 2058 4| süteményeket, egy üveg tejet, és sokáig lengette utánam a 2059 4| irtózatosabb az minden bűnömnél, és évekig azt hittem, hogy 2060 4| még az elefántcsontgomb és a berakott dohányszelence 2061 4| csak éppen hogy parókát és csipkés ingmellet nem viselt.~ 2062 4| kis kápolnája, színháza és kaszinója, ahol régebben 2063 4| hölgy tartózkodik Trubezben, és a narancssárga parton ékszerészek, 2064 4| július közepén érkezett meg, és szeptember elsején tért 2065 4| becsültem sokra a pénzt, és így keresztül tudtam látni 2066 4| államtanácsos hófehér mellényén, és amit láttam, alább írom 2067 4| nyomorúsággal, gyakran koplalt, és a templomok lépcsőin hált. 2068 4| kezdett csillaga emelkedni, és ötvenéves korában tetőpontján 2069 4| saját palotájában lakott, és svájci komornyikot tartott. 2070 4| komornyikot tartott. Ami becsest és szépet az élet termelni 2071 4| két kórházat építtetett és tartott fönn tüdőbetegek 2072 4| jóból, amit az élet termelni és adni tud, okosan, sőt ravaszul 2073 4| kelt, este hétig dolgozott, és nyáron is csak hatheti pihenőt 2074 4| kétségbeesetten dolgozott, és ha volt egy szabad pillanata, 2075 4| leült valamelyik sarokba, és a jövő nagy terveit kovácsolgatta 2076 4| Mikor végre az óra ütött, és a szerencse feléje fordult, 2077 4| de Constant többet akart, és megvásárolta a fiatalságot 2078 4| másolata is ér valamit, és ezt a tükörképet az államtanácsos 2079 4| tengerparton, sokat dohányzott és kártyázott, ahogy a szerelmes 2080 4| otkolonnal mosakodott, és lelkesen beszélt abbé Prévost-ról. 2081 4| még fekete volt a hajam, és egészséges a szívem. A megpróbáltatások, 2082 4| amelyeket reggel kimerülten és rosszkedvűen tépünk szét, 2083 4| beburkolózik a köpönyegébe, és kora hajnalban magába mélyedve 2084 4| érzések ezek, kedves olvasó, és én is nemegyszer kivettem 2085 4| csomagoltatott, kifizette a számláit, és hazautazott. Egy évre levetette 2086 4| Musset-nyakkendőket, a finom bókokat, és visszatért polgári foglalkozásához, 2087 4| ja félt a szigorúságától és a pontosságától. Tíz és 2088 4| és a pontosságától. Tíz és fél hónapig kerülte a kalandokat, 2089 4| férfiszereplőknek tapsolt, és csak néha, ködös estéken, 2090 4| egy-egy karcsú női alak, és ekkor Constant így szólt 2091 4| milyen szép őzszeme volt; és a bőrének oly finom illata, 2092 4| mindig fehérbe öltözve járt, és mindig egy csokor ibolya 2093 4| akár egy kreol hercegnő, és álmatag mosollyal ajkán 2094 4| gyorsan megösmerkedett vele, és aztán mindig nála vásárolt 2095 4| meg a „Francia Kosár”-nál, és mindig szükségét éreztem, 2096 4| mellette tollas kalapja és napernyője.~- Marianne - 2097 4| Menjen - felelte haragosan, és fölkelt a padról.~Szeretem 2098 4| Francia Kosár” tulajdonosát, és megkértem, jöjjön velem 2099 4| mégis bizalma támadt hozzám, és kezét a csípőjére téve, 2100 4| vacsorázik az Aranyházban, és nekem azt mondta, hogy Párizsba 2101 4| Marianne, egy öregember! És hozzá önző és hiú - szóltam 2102 4| öregember! És hozzá önző és hiú - szóltam fölényesen. - 2103 4| volt?~- Az mindegy - szólt, és olyan tekintettel mért végig, 2104 4| miért is állok önnel szóba? És hogy öreg? Én is öreg vagyok, 2105 4| hozzá haragosan Marianne, és nagyon csinos volt táguló 2106 4| bérlünk egy motorcsónakot, és kimegyünk az öbölbe. Éjfélkor 2107 4| kikapta karját a kezemből, és faképnél hagyott.~Furcsa 2108 4| leány - dörmögtem magamban, és jobb mulatság híján, egyedül 2109 4| Francia Kosár” tulajdonosa és az államtanácsos kibékültek. 2110 4| egyedül sétált a parton, és mérgesen dobálta cigarettáit 2111 4| megfogta a kabátom gombját, és így szólt:~- De tőlem ez 2112 4| elsején pedig odébbáll, és azt hiszi, mindenkit lekenyerezhet 2113 4| nyakára tartja a zsebkendőjét, és elhatározottan ezt kiáltja:~- 2114 4| mintha kard volna benne, és erélyes hangon egyre ezt 2115 4| aztán befogta a két fülét, és ügyetlen fejest ugrott a 2116 4| szalmakalapja elvált tőle, és lassan jobbra úszott. A 2117 4| többé nem vetette föl a víz.~És most, hogy hónapok múlva, 2118 4| amint a kandallója előtt ül, és lusta szivarját szívja. 2119 4| azután a tükörhöz lép, és büszkén nézegeti a nyakán 2120 4| szerelem kincsesházából is, és elmondhatom, hogy nem éltem 2121 4| elmondhatom, hogy nem éltem hiába!~És igaza van: mert nincs a 2122 4| tenger fenekén fekszik, és sápadtan, szerteomló hajjal 2123 4| délután finom eső szitált, és a réteknek üde illatuk volt, 2124 4| Hol a szalag a kontyából, és hol a rövid szoknyája?~A 2125 4| most már nagylány vagyok, és nem kell többé matrózruhában 2126 4| gyűlölöm a szalagos kontyot és a matrózruhát meg a zongoraórákat, 2127 4| csak a húgomat oktatja, és nekem nem kell többé Marokkó 2128 4| tartottam Dórát keresztvíz alá, és tőlem kapta az első bábuját.~- 2129 4| folyton kacérkodik velünk, és ezek komoly tényezők, amelyek 2130 4| fogalmam van az életről és a szerelemről! Nekem csak 2131 4| kezében fekete csipkelegyező, és kenyérmorzsát dob a sirályok 2132 4| kenyérmorzsát dob a sirályok felé, és senki se tudja, miért oly 2133 4| verskötetből, fekete selyemruhákból és bánatos liliomokból; az 2134 4| mélyén sötét szenvedések és szenvedélyek is lakhatnak - 2135 4| szenvedélyek is lakhatnak - és hozzá az álmatlan éjszakák!~- 2136 4| ábrándozás árnyékképeibe, és végül is lámpát gyújtani, 2137 4| végül is lámpát gyújtani, és egész éjjel Boleyn Anna 2138 4| gyönyörűségből a részét, és éjjelenként elborongva pillanthat 2139 4| leány maga, Dóra - szóltam, és megint ránéztem.~A hosszú 2140 4| hajviselete kiemelte finom orrát és pár vonással megrajzolt, 2141 4| viszonozta tekintetemet, és álmatag mozdulattal (amely 2142 4| okosabb válasz az eszembe, és ezt mondtam:~- Hogy múlik 2143 4| emlékszem, nagyon sírt és rugdalózott; az ördög nem 2144 4| egykönnyen bújt ki belőle! És most, tessék, egy nagy kisasszony 2145 4| kisasszony áll előttem, és én megöregedtem.~- Csinos 2146 4| Nagyon csinos!~- Köszönöm, és, hogy viszonozzam a bókot, 2147 4| képzeltem mindig Percyt. Ön és Percy - nem furcsa ez?~Megszorítottam 2148 4| finom, hosszúkás keze volt, és félénken hűvös, mint egy 2149 4| szorítást, de elhallgatott, és komoly lépésekkel ment mellettem. 2150 4| ösmerkedtem meg vele.~- Nos, és tetszett önnek?~- Nagyon!~- 2151 4| Különben, néha ez is gyanús. És tudja, mit gondoltam még?~- 2152 4| át; tegnap még szögletes és kemény volt, ma pedig gömbölyű 2153 4| volt, ma pedig gömbölyű és meleg.~- Hm - szóltam szórakozottan -, 2154 4| csodálkozó pillantást vetett rám, és továbbsietett. Nagyon csinos 2155 4| keze negédes tartásával és a kék napernyőjével is, 2156 4| végigsimította homlokomat, és a következő percben, lassan, 2157 4| magához akar fölemelni, és megcsókoltam rozsdaszőke 2158 4| haját.~- A kalapom - szólt, és megigazította félrecsúszott 2159 4| vászonkalapját, aztán hozzám simult, és megcsókolt. - Miklós! - 2160 4| a bajuszom fölé hullott, és erősen csiklandozta az arcomat, 2161 4| kibontakozott a karomból, és fölfutott a házba. Mire 2162 4| egy perc előtt még sírt, és kétségbeesve csókolta meg 2163 4| Éjjel hirtelen fölébredtem, és szemrehányásokat tettem 2164 4| hajnalhasadás előtt, fölébredek, és ilyenkor rendbe szedem a 2165 4| megítélem tartalmukat, és készülök a következő reggelre. 2166 4| mindent világosabban látok, és gondosabban megrostálok, 2167 4| halántékomnál egyre több és több jégvirág képződik; 2168 4| Negyvenhat esztendős voltam, és ha koromnál nem is tarthattak 2169 4| feleségemmel a városban, és cipőt, harisnyát, háztartási 2170 4| Elgondolni, hogy éveken át egy és ugyanazon kályha mellett 2171 4| holnaptól nem szabad új és meglepő dolgokat reménylenem: 2172 4| szerencsétlenekké tenni.~És ez a kisleány? Előttem állt 2173 4| be-besurrant a szobámba, és arra kért, csináljam meg 2174 4| csináljam meg a német leckéjét. És most egyszerre a nyakamba 2175 4| egyszerre a nyakamba borul, és azt hiszi, hogy én vagyok 2176 4| szabónál dolgoztat, ráspolyozza és fényesíti a körmeit, tud 2177 4| hajtani, vaddisznót lőni és minden szép hölgynek figyelmességet 2178 4| magamban nagyot ásítva, és a fal felé fordultam -, 2179 4| két nap vadászatra mentem, és csak igen késő este tértem 2180 4| barátomat látogattam meg, és megint csak este vetődtem 2181 4| viszonoztam a tekintetét, és ha búcsúzásnál kezet fogtunk, 2182 4| búcsúzásnál kezet fogtunk, gyorsan és határozottan szorítottam 2183 4| csöngettek; átöltöztem volt, és átsiettem a sötét biliárdszobán, 2184 4| azután fölemeltem a fejemet, és elhatároztam, hogy - hiszen 2185 4| Meggyújtottam tehát egy lámpát, és elmondtam neki mindazt, 2186 4| élethez, hogy a lelkem üres, és önzésben öregedett meg. 2187 4| el az életben, könnyelmű és fölületes vagyok, mélyebb 2188 4| mind igen boldog feleségek és jó családanyák lettek: ma 2189 4| elhagyta törékeny testét, és föl és alá járt a szobában, 2190 4| törékeny testét, és föl és alá járt a szobában, a zöld 2191 4| így szólt:~- Igaza van, és én bele akarok nyugodni 2192 4| ellene, az élet gonosz, és annyira szeretem magát! 2193 4| megmondta az igazságot, és én is így tettem volna az 2194 4| labdát a tekeasztalról, és alázatos mosollyal ajkán 2195 4| itt van, szembeállok vele, és íme, egy pillanat alatt 2196 4| asztalon. Mily bohó az ember! És Miklós, az álmatlan éjszakák! 2197 4| mint fekete selyemszövetek és gyászos liliomok! Ha tudná, 2198 4| ijesztő, dermesztő, kegyetlen, és én még gyönge vagyok rá, 2199 4| Megsimogattam a haját, és azt mondtam, amit ilyenkor 2200 4| amelyet annyira szerettem, és harmadnap reggel útnak indultam. 2201 4| éppen az íróasztalnál ült és dolgozott. Gyorsan fölkelt, 2202 4| dolgozott. Gyorsan fölkelt, és két kezével az asztalra 2203 4| az alakja, mintha kisebbé és teltebbé vált volna, aztán 2204 4| fonva, benne skót szalag; és ismét a rövid matrózruha 2205 4| visszamentem a tankönyveim és térképeim közé. Így jobb, 2206 4| élettől, a rendhagyó igék és a francia leckék mégis szelídebbek 2207 4| leckék mégis szelídebbek és jobbak hozzám! Nos, gondoljon 2208 4| reám néha!~Kezet fogtunk és elváltunk, mosolyogva és 2209 4| és elváltunk, mosolyogva és mégis nehéz szívvel, ahogy 2210 4| Marokkó térképét rajzolták, és szép macskaszeméből könnycseppek 2211 4| volt, hirtelen alkonyodott, és bár egész nap derült égbolt 2212 4| Eszembe jutott a vörös Ágnes, és meghagytam a kocsisnak, 2213 4| korában a fővárosba került, és egy kis színházban kardalos 2214 4| a szeme pedig sötétkék és nagy, mint egy csokor ibolya. 2215 4| önkénytelenül összeborzongott, és úgy érezte, nem volna jó 2216 4| visszavonult a csatatérről, és megvásárolta a Kurucz-majort. 2217 4| szünetek alatt tollat fosztott, és régi falusi nótákat dúdolgatott, 2218 4| gereblyét tenni a vállára, és élte fogytáig gazdálkodni 2219 4| megvilágított színpadon, és szemét mint egy finom karvaly 2220 4| megpillantott, összecsapta a kezét, és kétszer erősen megcsókolta 2221 4| írásait, leoltotta a lámpákat, és átvezetett az úriházba. - 2222 4| pedig itt marad vacsorára, és ha az eső el nem áll, úgy 2223 4| meggyújtotta a facsillárt, és maga rakta meg az öreg cserépkályhát, 2224 4| föltálalták. Leültünk, fáradt és éhes voltam; nem volt szükség 2225 4| volt szükség kínálásra.~- És most meséljen - szólt a 2226 4| kapros tésztához értünk, és katonásan hörpintett föl 2227 4| játsszák még ezt a darabot és a Madame Favar-t?~- Nem, 2228 4| senki se emlékszik rájuk.~- És Tamásy?~- Régen meghalt.~- 2229 4| rajtam?~- Nem - feleltem, és udvariasan mosolyogtam.~ 2230 4| Kacagott. A fogai hófehérek és nagyok voltak, egy ragadozó 2231 4| Ön félreért - szólt, és fölemelte keskeny kezét, 2232 4| húzná ezt a szép kocsit. És amikor a varga zöld posztóba 2233 4| Nevettünk, koccintottunk.~- Nos, és maga - folytatta hetykén -, 2234 4| fél főváros gavallérait, és aki, mikor magamban voltam, 2235 4| nem igaz?~Bólintottam, és érezni kezdtem az erős bort.~- 2236 4| fiatal hercegkisasszony, és én is szeretek télen szánkóba 2237 4| szeretek télen szánkóba ülni és céltalanul bolyongani a 2238 4| élet az ő regényességével, és nem utolsó dolog, amikor 2239 4| kis orgona nagyokat fúj, és az ablakhoz hozzáverődnek 2240 4| akkora volt, mint egy ágy, és puhán fogta körül testemet.~- 2241 4| ostobaság? - szólt Ágnes, és fehér könyökével az asztalra 2242 4| nagyon szeretnék öreg lenni, és titokban mindennap a tükörbe 2243 4| szép vagyok, jól tudom, és ha nem tudnám, mások megmondanák, 2244 4| mégiscsak járnak errefelé. És a férfiak, mondhatom, még 2245 4| ránéznek a piros hajamra, és végük van; nem csoda, hiszen 2246 4| üdvösségével, az egészségével és a magtárával.~Érezni kezdtem 2247 4| esik az eső, éjszaka van, és maga békén elalszik, mint 2248 4| figyelmes arccal ugrott be, és meggyújtotta a feketekávés 2249 4| kétszer át fog járni hozzám, és el fogunk tűnődni rajta: 2250 4| jó, hogy bealkonyodott, és a szerelmes levelek, az 2251 4| ábrándozások, a sikerek és csalódások már nem érnek 2252 4| huszonnégy béresgyereket, és a régi malomból közös költségen 2253 4| iskolának, a kórházaknak és a megye szegényeinek egyformán 2254 4| szegényeinek egyformán jusson. És még egyet fogok kikötni: 2255 4| Hogy mit, Ágnes? - szóltam, és úgy éreztem, mintha a szomorú 2256 4| legtöbb a föld alól néz reám, és akik élnek, azoknak csak 2257 4| rossz álmaikban jelenek meg. És mégis, mindig újra és újra 2258 4| meg. És mégis, mindig újra és újra elkezdem a táncot, 2259 4| újra elkezdem a táncot, és keresek valamit és valakit, 2260 4| táncot, és keresek valamit és valakit, aki pedig már régen 2261 4| egy kereszt alatt pihen, és mosolyogva vonja meg a vállát. 2262 4| ilyesmi az eszembe jut, nos, és a maga óbora.~Elhallgattunk. 2263 4| mérgesen fújt egyet-egyet. Újra és erősebben éreztem, hogy 2264 4| ideje, hogy a betegekre és szegényekre gondoljunk”, 2265 4| szegényekre gondoljunk”, és én boldog leszek, hogy végre 2266 4| egy öregurat látnánk föl és alá járni, öt gyermeke van, 2267 4| gazdasszony a megyében. Körorvos, és itt jár, töltött fegyverrel 2268 4| a vállán, az országúton, és szerelmes leveleket küld 2269 4| harmadik férfit is látnánk... és ennek mind ez az átkozott 2270 4| Megígéri?~Álmosan bólintottam, és azt éreztem, hogy lassan 2271 4| meleg forrásba süppedek, és az arcomat puha gallyak 2272 4| aludni - gondoltam magamban, és nem volt kedvem ellenkezni.~- 2273 4| vacsorázni - folytatta Ágnes -, és vacsora után kirakom magának, 2274 4| karácsony. Olykor eljön a pap, és hármasban kártyázunk, vagy 2275 4| kályhába, ez külön tudomány; és igaz, nem szabad elfelejteni, 2276 4| alá, mert köszvénye van. És addigra talán magának is 2277 4| köszvénye lesz, Miklós, és magának is zsámoly kell 2278 4| pedig kimegyünk a dombra, és elültetünk négy ákácfát, 2279 4| huszonnégy gyermek új ködmönben és patkós csizmában meg egy 2280 4| Mindörökké - szóltam hozzájuk, és fölébredtem.~Fakó reggel 2281 4| reggelt - szólt Ágnes -, és tapsolt az inasnak, aki 2282 4| zavarodottan -, de a vadászat és az erős bor; és bizony, 2283 4| vadászat és az erős bor; és bizony, öregszünk. Szólj 2284 4| Ágnes - dörmögtem magamban, és arra gondoltam, amint zsámollyal 2285 4| ülök a kályhája mellett, és a vörös Ágnes megfontolva 2286 4| sírom fölött ápolni fogja, és ezer forintot annak a felebarátomnak 2287 4| parasztlányok egészséges fogsorával és nyugtalan, finom szájjal, 2288 4| maga sem hitt művészetében, és gyakran mondogatta, hogy 2289 4| hogy csak addig énekel és táncol, míg egy becsületes 2290 4| Olmützben.~Ez volt a legvígabb és legbolondosabb lány, akivel 2291 4| megosztotta a pályatársnőivel, és nem volt ember, akinek a 2292 4| irigységtől vagy a rosszakarattól, és minden szépnek, kellemesnek, 2293 4| szerelmi hajótörés ért, és ez többször fordult elő, 2294 4| mindig a Netti jókedvéhez és fiatalságához menekültem. 2295 4| mélyében titokzatos, szent és jó könyveket rejteget a 2296 4| világban! De Netti ilyen volt, és mindig hálával gondolok 2297 4| fejemet lehorgasztva -, és most már talán te se tudsz 2298 4| minden este megvert az anyám, és azért mégse voltam sohasem 2299 4| idején Metternich lakott, és nevetve a szárnyai alá vett. 2300 4| rengeteg cserép virágot és egy kutyát, mert a kutya 2301 4| társa. Átvette a pénzemet, és mondhatom, kegyetlenül bánt 2302 4| alkalmi perzsa függönyökkel és alpakkából készült dísztárgyakkal, 2303 4| ismertetett a társaival és a társnőivel, minden éjjel 2304 4| kellett a sörházban ülnöm, és régi színészadomákat hallgatnom 2305 4| csodálatos Devrient-ról és a nagy Anschützről. Mindenáron 2306 4| adósságot - szólt gyakran, és ok nélkül fölnevetett, mint 2307 4| játékbarlangokat ismerte), és a szeme fölragyogott, ha 2308 4| tartanom, francia inast és svájci szobalányt, kocsist, 2309 4| szobám tele volt hitelezőkkel és kéregetőkkel, és Netti 2310 4| hitelezőkkel és kéregetőkkel, és Netti mosolyogva ült köztük, 2311 4| Netti mosolyogva ült köztük, és arról hazudott nekik, hogy 2312 4| vagyok a természetes fia, és valamennyiüknek megszerzem 2313 4| nem ismeri, aki előtt nagy és kicsi, jó és rossz, okos 2314 4| előtt nagy és kicsi, jó és rossz, okos és bolond tarka 2315 4| kicsi, jó és rossz, okos és bolond tarka ördögszekérként 2316 4| kellene látnunk a dolgokat, és sokat, sokat kellene nevetnünk, 2317 4| nevetnünk, lehetőleg ok nélkül és könnyező szemmel, ahogy 2318 4| asztalon, hogy ügetőlovaim és agaraim legyenek, hogy a 2319 4| értéke, a percnek a súlya, és hogy esténként a virágkereskedő 2320 4| neked: becsületes, szerény, és még sohase csalt meg senkit! 2321 4| mind a három megnősült, és tisztességes, bár nem nagy 2322 4| a feleségét a színházba, és az asszonyok is tapsolnak 2323 4| asszonyok is tapsolnak neki, és posztót meg karperecet küldenek 2324 4| szépségek sohasem tetszettek, és így a dologból nem lett 2325 4| művészünnepélyeket rendezett a lakásomon, és utána még egy hétig Pierrot-k 2326 4| nemigen van szórakozás -, és amellett csinos volt, ennivalóan 2327 4| volt, ennivalóan csinos, és ha megesett, hogy borús 2328 4| mellém az üres kályhához, és megcsókolta a homlokomat, 2329 4| fölugrott, a sarokba szaladt, és a szemembe nevetett.~- Ah, 2330 4| hát a bánatod? - szólt, és magasra húzta a vállát. - 2331 4| fáradtan, öregen Nettihez, és hányszor tértem vissza tőle 2332 4| Hányszor gondoltam furcsa és gonosz hajótörések után, 2333 4| árnyékot tartogat számomra, és hányszor csalódtam! A kacagása 2334 4| csalódtam! A kacagása át- és átjárt, mint az első tavaszi 2335 4| levelekbe burkolózó tölgyet, és leheletében az első erdei 2336 4| megrázta a fejét, mosolygott, és így szólott:~- Netti kisasszony 2337 4| kisasszony férjhez ment!~- És kihez? - kérdeztem, és fölhajtottam 2338 4| És kihez? - kérdeztem, és fölhajtottam a kabátom gallérját.~ 2339 4| vasúti hivatalnoka volt, és az esküvő három napig tartott, 2340 4| valaha Olmützben láttam, és nekem ajándékozta a zöld 2341 4| magolta egy nagy újságpapírba, és a poggyászom tetejére rakta.~- 2342 4| egész Olmützben - szólt, és óvatosan tette zsebre a 2343 4| oldalról gesztenyefák őriztek, és becsöngettem egy kis, nepomukos 2344 4| Miklós! - kiáltott föl Netti, és összecsapta a kezét. - Szent 2345 4| Isten! Hogy megfogytál, és milyen sárga a szemed! Rossz 2346 4| semmit, aztán karon fogott, és bevezetett a lakásba, ahol 2347 4| kályhában friss tűz égett, és erős almaszag áradt. Az 2348 4| ilyesmibe mégse megy bele. És én lassan meg is öregszem, 2349 4| csínján kell bánnom a pénzzel, és tudod, hogy ez nem könnyű 2350 4| se tud bánni a pénzzel, és egész nap nevet, sohase 2351 4| előszobában ültem a hitelezőiddel és a kéregetőkkel, és azt mondtam 2352 4| hitelezőiddel és a kéregetőkkel, és azt mondtam nekik, hogy 2353 4| szolgálatból; náluk kellett hálnom, és másnap áthozatta az unokanővérét, 2354 4| unokanővérét, Borbálát, és libapecsenyét ebédeltünk, 2355 4| ő fölényes nembánomsága, és a hangja is mélyebb és szomorúbb 2356 4| és a hangja is mélyebb és szomorúbb volt.~- Nos, nos? - 2357 4| Nem, Netti - feleltem, és a szívem mintha összeszorult 2358 4| Nem tudom!~Az ura bejött, és megkínált egy óriási cseréppipával, 2359 4| majd gondolkodni fogok, és kieszelünk valamit. Bizonyosan 2360 4| rám a kapadohány füstjét, és megsimogattam a Borbála 2361 4| visszaszaladt a konyhába, és egy nagy üveg uborkát hozott 2362 4| ezt haza kell vinned, és elhiheted, egész Morvaországban 2363 4| néha nagyon egyedül vagyok, és érezni kezdem, hogy már 2364 4| hermelinkabátot, rája nézek, és magam elé idézem Netti alakját. 2365 4| furcsa sólyomtoll van tűzve, és akkor úgy rémlik, hogy az 2366 4| életből mégsem vész el minden, és ujjammal ezt a szót írom 2367 4| annyit tudott, hogy repülni és rabolni lehet benne.~Karácsonytájt 2368 4| mély szürkeség honolt, és a hullámok éppen olyan mozgékonyak, 2369 4| olyan mozgékonyak, kövérek és egészségesek voltak, mint 2370 4| hangulatot kétszeresen megérez, és kétszeres erővel ad tovább, 2371 4| tengeren azonban minden biztos és megfontolt, a víz nem fecseg, 2372 4| fehér bundácskák fekszenek, és a szánkó kocsisa gyorsabb 2373 4| a zöld oroszkás hölgyet, és azután évekig minden éjszaka 2374 4| értenék, hogyan vetődtek ide, és vannak olyanok, akiknek 2375 4| fénykörben az élet öntudatával és biztonságával mozognak. 2376 4| megzörgette az üvegtáblát, és amikor kinéztem a sötétbe, 2377 4| így szólt volna: „Miért?” és apró lépésekkel sietett 2378 4| keveréke a kíváncsiságnak és a negédességnek. Bizonyos 2379 4| hogy szeretem, mosolygott, és a kezemre téve keskeny kezét, 2380 4| ösmeri, borongó, könnyelmű, és én mégsem tudom szeretni, 2381 4| bosszantó ez? - fejezte be, és tágra nyílt szemmel nézett 2382 4| háromnegyed háromkor jött el, és egynegyed ötkor távozott, 2383 4| éjjel kiugrottam az ágyból, és utána néztem; a ház előtti 2384 4| újra.~- Ó, Miklós! - szólt, és könnyedén megölelt -, mennyire 2385 4| Még mindig!~- Bolondság; és én? Hallgasson meg! Nos, 2386 4| különös kérdéssel aludtam el, és minden reggel ezt mondottam: „ 2387 4| minden reggel ezt mondottam: „És mégsem tudom szeretni, 2388 4| fejét, aztán a szárnyait és végül a törzsét. Emlékszem, 2389 4| gyermekkorunkban ilyen kék az ég! És a nap sütött, és én tapsoltam 2390 4| az ég! És a nap sütött, és én tapsoltam a gyerekszékben, 2391 4| két barna pont maradt meg. És később? Nincs a fiatalságomban 2392 4| elvesztettem a szüleimet, és a zárdában, a békés, csöndes, 2393 4| Flóra - szakítottam félbe, és titokzatos szíve közepébe 2394 4| velem elhitetni, hogy gonosz és szívtelen? Ej! Hiába torzítja 2395 4| alakját, én szeretem Flórát, és mindig is szeretni fogom!~ 2396 4| az élet, boldog lehetne, és egy dőre álomkép után szalad. 2397 4| szólt valaki a lépcsőről, és övén megzörrentek az arany 2398 4| éjjel megjelent álmaimban, és gyöngéd mozdulattal tolta 2399 4| félre a többi szőke, barna és vörös női fejet - még mindig!~ 2400 4| tavasz óta beteg vagyok, és senki se tudja, miért. Mi 2401 4| mondani! Minden héten más és más, egyszer nem tudom a 2402 4| a bal karomat mozgatni, és a másik héten a jobb lábom 2403 4| céltalan szomorúság fog el, és nem merek egy téren, egy 2404 4| egy ápolónő a komornám, és egész nap kínozom a szeszélyeimmel.~ 2405 4| büszkeséggel nézett rám, és megmutatta a haját; az egykori 2406 4| kérdezte rosszkedvűen, és a tekintete kíváncsian futott 2407 4| senkim sincs, egyedül állok, és beteg vagyok, és mégsem 2408 4| állok, és beteg vagyok, és mégsem tudom szeretni!~Ismét 2409 4| sok női lélekkel, jókkal és rosszakkal, gőgösökkel és 2410 4| és rosszakkal, gőgösökkel és megalázkodókkal hozott össze 2411 4| össze a sors; föltűntek és eltűntek, mint egy csodálatos 2412 4| vállát, az asztalomhoz ült, és írni kezdett; világosan 2413 4| hallottam a tolla percegését és visszafojtott, gyors lélegzetét.~ 2414 4| a karomba kapaszkodott, és megkért, hogy vigyem magammal 2415 4| alatt, egy szőke hölggyel, és nem figyelt az előadásra, 2416 4| szoktak, lecsukta a szemét, és mosolygott.~- Nem, nem - 2417 4| ön jelenik meg álmaimban, és reggel csüggedten kérdezem 2418 4| szeret igazán az életében, és ezt soha, semmivel se tudja 2419 4| érzést, akármilyen céltalan és érzelgős legyen az, nem 2420 4| ösmerkedtünk a Mirroron, és ön Wallensteinről és Piccolomini 2421 4| Mirroron, és ön Wallensteinről és Piccolomini Miksáról beszélt 2422 4| avagy elvált a feleségétől, és szórakozni utazott a kedvesével, 2423 4| szórakozni utazott a kedvesével, és íme, ez következett be. 2424 4| hónapban lesz az esküvőm. És ki vesz el? A gazdatisztünk, 2425 4| csak a pénzemre pályázik, és akit mégis - nem tehetek 2426 4| polgárasszonyokká, akik a konyhában és a gazdaságukban megszürkülve 2427 4| keménynyakú negyvennyolcas volt, és az ökör súlyát a szemével 2428 4| Mit szóljak? - feleltem, és mint a legtöbb csapásnál, 2429 4| magyar embernek látszik, és mért ne érteném önt meg? 2430 4| Érthető ez a reménytelen és üres ábrándozás? És én mégis, 2431 4| reménytelen és üres ábrándozás? És én mégis, még mindig szeretem, 2432 4| a Duna-parton sétáltam, és azon gondolkodtam, mért 2433 4| felhő közeledik felénk, és a budai ligetekből furcsa 2434 4| felénk, mint egy céltalan és mégis szent figyelmesség - 2435 4| a zöld oroszkás hölgy, és gyorsan lélegzik.~Ah! De 2436 4| alatt két éles csillag, és a dacos áll megenyhült. 2437 4| oroszkás hölgy megöregedett és megcsúnyult. A régi szépségből 2438 4| csak ajkának furcsa vonása és halkan domborodó, negédes 2439 4| Flóra! - szóltam tétován, és nem tudtam tovább folytatni.~ 2440 4| Ah! Miklós! - szólt, és mint régi baráthoz illik, 2441 4| Megöregedtem, megcsúnyultam, és nem jelenek meg többet az 2442 4| álmaiban, Miklós! Vége van, és jó, hogy így van!~Felelni 2443 4| nem engedett, mosolygott, és tovább folytatta:~- Miklós! 2444 4| akartam, de nem tudtam, és lehorgasztottam a fejemet. 2445 4| majd megvonta a vállát, és elgondolkodva mosolygott 2446 4| hogy mindennek vége van, és boldog vagyok, hogy ön, 2447 4| egy céltalan szenvedéstől, és nos, igen: talán ezért is 2448 4| hatok.~- Flóra! - szóltam, és lehajoltam, és kezet csókoltam 2449 4| szóltam, és lehajoltam, és kezet csókoltam neki.~Többé 2450 4| mások kerültek a helyébe, és többé nem engedték zöld 2451 4| az íróasztalom párkányán, és az egykori szépséget csak 2452 4| A kávéház előtt ültem, és egy elszakadt francia újságot 2453 4| hálókocsi pamlagán ülhetnék, és magyar ákácok csapódnának 2454 4| üldözőinket félrevezessük - és nekem a hajam már szürkülni 2455 4| Még esik - feleltem, és letettem a francia folyóiratot.~- 2456 4| sétálni, jer föl, teát főztem, és a pincér egy gyönyörű tengeri 2457 4| Görögországban. Huszonnégy éves volt, és megszökött az urától; boldogan, 2458 4| minden percben a kezemet, és ijedten nézett rám, ha nem 2459 4| engedtem, hogy az ölembe üljön. És én nem mertem számot vetni 2460 4| tettem a szivartárcámat, és fölmentem az ócska, alacsony 2461 4| egyforma.~Itt éltünk hetek óta, és innét jártuk be a regényes 2462 4| öszvéreken, rengeteg poggyásszal, és egy gazfickó kalauz társaságában. 2463 4| dünket, mindennap megáztunk, és átfázva, betegen érkeztünk 2464 4| a legendás forrásokból, és megkerestük Pindarosz házát 2465 4| avatag maradványai között. És Delphosz! És Spárta! Micsoda 2466 4| maradványai között. És Delphosz! És Spárta! Micsoda csalódások; 2467 4| thermopülai meleg forrást, és babonásan borult térdre 2468 4| szólt hozzám franciául -, és mily boldogság szeretni! 2469 4| teknősbékát, összecsapta a kezét, és ijedten húzódott a mellemre; 2470 4| esténként a tűz mellé ültem és elszundítottam, kirakta 2471 4| kirakta őket a szőnyegre, és eljátszott velök, mint a 2472 4| átmelegített a bohó szívével, és boldog volt, hogy otthagyhatta 2473 4| az urát, a becsületét, és fekete kecskék, piszkos 2474 4| jegyespárt ösmert a városban, és titokban virágokat dobott 2475 4| erejéből tanult meg franciául és angolul, csakhogy Musset-t 2476 4| angolul, csakhogy Musset-t és Byront eredetiben olvashassa. 2477 4| följegyezte a naplójába, és a barátnőit arra kérte, 2478 4| szűntek a chevau-léger-k, és a megyében a katonaságot 2479 4| amely nem ösmert pihenőt, és mindent, ami körülötte volt, 2480 4| városban a galambnak neveztek, és aki adóhivatalnok volt ( 2481 4| járt körülötte, félszegen és félénken, és ez a nagy ragaszkodás, 2482 4| félszegen és félénken, és ez a nagy ragaszkodás, ez 2483 4| lótott-futott, küszködött, és este mindig fontoskodó arccal 2484 4| átöltözött, megvacsorázott, és elaludt a karosszékben, 2485 4| kölcsönkönyvtári regényt olvasott, és mikor a regény végére ért, 2486 4| hogy a tetszését megnyerje. És melyik jó regényben ne fordulna 2487 4| Ilyenkor letette a könyvet, és mialatt a csöndes szundikáló 2488 4| divat szerint kételkedve és tépelődve, mint egy tucatba 2489 4| vallotta meg, hogy szeret, és utána oly nyíltan nézett 2490 4| meg a szememet, a hajamat, és féltékenyen simogatta meg 2491 4| soha - szólt öntudatosan -, és amikor el akarsz hagyni, 2492 4| mennem vele a templomba, és amikor a szentséget fölmutatták, 2493 4| arccal vetett keresztet, és így szólt hozzám:~- Én most 2494 4| most a te hitvesed vagyok, és te az én uram! Mindörökké! 2495 4| kellett a furcsa kívánságot, és megszorítottam a kezét.~- 2496 4| mindez! - szólt büszkén, és körülnézett a templomban.~ 2497 4| de ki hisz a babonában?~- És ha így lenne - folytatta 2498 4| szórakozottan mosolyogtam, és megcsókoltam a haját.~Egy 2499 4| Sűrű fátyol volt rajta és utazókabát, a vállán kis 2500 4| gyorsan, összefüggés nélkül -, és rettenetesen föl van indulva.