Fej.

   1    1|              Csak apró csatározás volt, hogy sportnyelven fejezzem ki
   2    1|              kiszedik őket a szalmából, hogy egyet járjanak a tarlókon,
   3    1|                 még kéretik is magukat, hogy részt vegyenek a csatában.
   4    1|              Nem vagyunk rá hivatottak, hogy a párviadalban ítéljünk.
   5    1|              Damoetas, te is, Menaleas.~Hogy milyen jeles agarak valának
   6    1|            hazájában, úgy megkergették, hogy majd megszakadt, s ez a
   7    1|             nyugodt öntudattal bevárta, hogy ellenfelei a közelébe érjenek,
   8    1|                A vége rendesen az volt, hogy az agár vagy leállt, vagy
   9    1|              kiálló bordáin meglátszik, hogy az agarászó idény meglehetősen
  10    1|             csak annyit lehetett látni, hogy hébe-hóba valamit az ábrázatukhoz
  11    1|              magasszámú párba került, s hogy mit csinálnak a többi kuvaszok,
  12    1|              jeles Fidibuszra, remélte, hogy ő is majd csak „elnyeli
  13    1|                 vágó” agárhoz illik, és hogy úgy elbánik azzal a Bárándi-féle
  14    1|             furcsa kocsi is megérdemli, hogy egy-két szóval megemlékezzem
  15    1|           amelynek belseje akkora volt, hogy meg lehetett benne ágyazni
  16    1|            lyukak oly magasan feküdtek, hogy csak úgy lehetett rajtuk
  17    1|        ennélfogva oly hangosan beszélt, hogy ha nyitott kocsin ment ki
  18    1|        Balsai-orra. Tudni kell ugyanis, hogy a Balsaiaknak ember és történelem
  19    1|              óta olyan nagy orruk volt, hogy róluk származott az alábbi
  20    1|              néven, de az orrod akkora, hogy kirí a sorból. Instállak
  21    1|         fordított a dolgon, s ahelyett, hogy röstelkedett volna, elhencegett
  22    1|            görbe füle. Az Úristen adta, hogy messziről meg lehessen ösmerni
  23    1|                 kissé a jövevény orrát, hogy majdan arisztokrata vonás
  24    1|             nyugodt lélekkel elmondani. Hogy az ellentét közte és a család
  25    1|               az apja azon kapta rajta, hogy a kertben szolgálni tanított
  26    1|                borús sejtelme támadott, hogy ez a leány egykor még súlyos
  27    1|               csatázni, igaz szerencse, hogy Kormos mindjárt egy párba
  28    1|         fáraszthatja fönnmaradó társát, hogy tán annak is ki lesznek
  29    1|                bácskaiak közé. Látszik, hogy nagy szívesen fogadják,
  30    1|             győz jobbra-balra fordulni, hogy mindenkinek választ adhasson.
  31    1|             azzal már tisztában voltak, hogy mi a derekalás meg a zsinórba
  32    1|                lehet rossz néven venni, hogy a fejükbe egyéb már nem
  33    1|          klasszika-filológia megjelent, hogy bebocsáttatást kérjen az
  34    1|               az agyba, a Bogdány fiúk, hogy modern módon fejezzem ki
  35    1|                 meg kellett feszítenie, hogy a fiúkat a jogi nehézségeken
  36    1|        preparált.~De ez mellékes, a fő, hogy Balázs is keresztülvergődött
  37    1|                gyöpön. Meg kell hagyni, hogy szemre­való legény; bár
  38    1|           nyeregben, mindjárt meglátni, hogy oda van nőve a paripájához,
  39    1|               azt úgy szügybe rúghatja, hogy halála napjáig attól koldul.
  40    1|             koldul. Tanulja meg a döge, hogy a bíró lovának közelibe
  41    1|  pártatlansággal meg komolysággal ítél, hogy a szeptemvir se különben.
  42    1|          szeptemvir se különben. Lehet, hogy rossz szolgabíró és még
  43    1|             agarásznak elsőrangú.~Most, hogy bemutattam az agártörvényszék
  44    1|    oldalpillantással meggyőződött róla, hogy az ifiúr kezében ott virul
  45    1|           szólani, csak akkorákat nyel, hogy az ádámcsutkája belépattog.
  46    1|                 Kormos meg volt szokva, hogy csendesen pihenje ki magát,
  47    1|          egyfolytában kellett hallania, hogy a cigányok sátora az éjjel
  48    1|                 macska­nadrágos sarj; - hogy fognak ezek mindjárt ordítani!
  49    1|            megáll, és int a pecéreknek, hogy menjenek előre az agarakkal.
  50    1|         kabátját és bársonysapkáját. És hogy annak éppen ebben a pillanatban
  51    1|              fogva át az agarak nyakát, hogy adott pillanatban rögtön
  52    1|            mögöttük az ifjúság, készen, hogy a hajránál ők is nekivessék
  53    1|                döfött a tarka oldalába, hogy az „öregúr”, amely pedig
  54    1|                s olyant lódítana rajta, hogy Balsáig meg se állana. De
  55    1|             ezalatt bevallotta magának, hogy a legfiatalabb Balsai kisasszony
  56    1|           kisasszony igen csinos leány. Hogy megüli a lovat, és milyen
  57    1|                a kockás angol sipka! És hogy tud haragudni: az arca kigyúl,
  58    1|                és legalább elgondolták, hogy: Hajrá, Kormos, hajrá, Bodrogköz!~
  59    1|            hegyezett füllel, készen rá, hogy minden pillanatban, ahogy
  60    1|             mögött olyan csatazaj volt, hogy ahány nyúl egy kilométernyi
  61    1|            darabot kellett jóvátenniük, hogy közelébe érhessenek. Amikor
  62    1|                 mégpedig olyan iramban, hogy a fekete agár jó pár hosszal
  63    1|        kétségbeesett lármától, s látva, hogy meglett, deres hajú emberek
  64    1|                 s olyat csapott feléje, hogy a szegény bence szőre szerterepült,
  65    1|               abban a csalfa reményben, hogy valamelyik ároknál gazdájával
  66    1|               olyat rikkantott agarára, hogy az rémülten húzta be a farkát,
  67    1|                és akkorát lökött magán, hogy egyszerre egy magasságban
  68    1|          nyúlhoz, s olyat vágott rajta, hogy szegény áldozata egyet nyikkanva
  69    1|                nyúlhoz, s már úgy volt, hogy éri, amikor egyet gondolva
  70    1|       izgatottság támadt erre! Világos, hogy ami most fog történni, a
  71    1|                s úgy rohan rá a nyúlra, hogy a derekát átnyalábolja.
  72    1|               villám csapott keresztbe, hogy fölkapja a bencét.~Gyönyörű
  73    1|            csellenni”, öröm volt nézni, hogy csap vissza, kétség­kívül
  74    1|            ördög nagyon tisztában volt, hogy miért folyik itt a harc?
  75    1|                farkát, ami biztos jele, hogy az agár beadja a kulcsot.
  76    1|        szenvedély s az a biztos ígéret, hogy a fekete az első gémeskútra
  77    1|                 Kormos mindent megtett, hogy társa közelébe érjen; az
  78    1|       rettenetes eszméje támadt. Látva, hogy a nyúl nagyokat fordul jobbra,
  79    1|               fekete elhatározta magát, hogy csellel fog a bajon segíteni.
  80    1|                 is csípte a bencét. Ej, hogy előbb nem jött már rá erre!~
  81    1|             azután intett a pecéreknek, hogy vezessék elő a következő
  82    1|           meglepetéstől, s csak várták, hogy a nap elhomályosul, és a
  83    1|                változnak át macs­kákká, hogy nyávogva meneküljenek szerteszéjjel?!~
  84    1|              csak néztek rá, és várták, hogy melyik pillanatban bújik
  85    1|               illik az emberre ráfogni, hogy a nagyapja vagy az apja
  86    1|             közönség arcán meglátszott, hogy nincs mókáról szó, csodálkozva,
  87    1|               Nácival először életében, hogy a szussza meg a hangja kifogyott.
  88    1|             méltóztassál alkalmat adni, hogy tisztemnek megfelelhessek.~
  89    1|        beledolgozott a szegény tarkába, hogy a szerencsétlen pára makogni
  90    1|                 mulatságot, és ahelyett hogy az agarakat követte volna,
  91    1|                amit megtanult, ez volt, hogy „hajrá”, az első öröm, amit
  92    1|       megnyilatkozása óta nem volt nap, hogy az agárral százszor ne találkozott
  93    1|            másról nem folyt a szó, mint hogy milyen jó, milyen rossz
  94    1|                 lámpagyújtásnál érezte, hogy enyhe láz remegteti meg,
  95    1|                 jőve, nem állhatta meg, hogy ki ne lopóddzék a birkalegelőre
  96    1|                  s amelyről azt hitték, hogy az egész világ szeme rajta
  97    1|          tisztelt agár úrról ki­derült, hogy közönséges kuvasz. Ó, beh
  98    1|                 Ó, be repesett a szíve, hogy végre akadt valaki, aki
  99    1|                 férfias erő megmutatni, hogy amiért a Balsaiak évszázadok
 100    1|             lakik... Most jött csak rá, hogy eddig hamisan ítélte meg
 101    1|              akarok lenni. Úgy vigyázz, hogy mindenki azt mondja: amiért
 102    1|               kapták magukra a frakkot, hogy megvitathassák Kormos esetét.~
 103    1|                 ormótlan süveg, akkora, hogy két veder bor beléje fért.
 104    1|              híven meg kell jegyeznünk, hogy a nagy többség a bíró pártján
 105    1|               gőgjükben már azt hitték, hogy az agaraik csak tüszkölnek
 106    1|              megfojtani. Boldog vagyok, hogy a Fidibusz unokái végeznek
 107    1|               agarakkal! Nagyon helyes, hogy akadt bíró, aki fölvette
 108    1|                  és ápertén kimondotta, hogy a Kormos, akármilyen szégyen
 109    1|               mellényére.~- Azt hiszem, hogy már összeszedték a sátorfájukat,
 110    1|         lebegett a szobában - nézzétek, hogy lobog a gyertyaláng -, és
 111    1|                virtust. Bizonyos az is, hogy itt vannak az egykori agarak
 112    1|              volt: alig tudták bevárni, hogy a pater familias az összejövetel
 113    1|              úgymond - volt annyi esze, hogy esés közben levegye a fejéről,
 114    1|           érette. Álmos azt proponálta, hogy Bog­dány Balázst egyszerűen
 115    1|                s aztán húzzanak sorsot, hogy ki üli le e csekélységért
 116    1|             Izidor... Izidor, mondom...~Hogy hogyan került Izidor a Balsaiak
 117    1|                lóhalálában küld érette, hogy ott kelepel már a gólya
 118    1|          izgatottan lecsapja a kártyát, hogy neki menni kell. Egy másik
 119    1|                 a tapasztalatra ébredt, hogy a hír, amint ilyenkor már
 120    1|                  úgy elfutotta a méreg, hogy a feleségét megbüntetendő,
 121    1|                fölállott, és úgy vélte, hogy a terv: Balázst megölni,
 122    1|                  inkább azt proponálta, hogy csak verjék jól el, s aztán
 123    1|       zsebkendővégről, s azt javasolta, hogy a család képviselőjét sorsolják
 124    1|                rá Bogdányra, valószínű, hogy revolverrel felel, ettől
 125    1|                 nap nap után láthatjuk, hogy minden efféle pörben fölmentik
 126    1|             nyaklevessel tisztelte meg, hogy a következő családi tanácsig
 127    1|               legalkalmasabbnak tartom, hogy szépen, csöndben legyünk,
 128    1|          felelte Kázmér. - És reméljük, hogy mielőbb be is következik.
 129    1|        párbajhős, de úgy tud kártyázni, hogy aki vele összeakad, az eleve
 130    1|           Izidorból és Péterből állott, hogy azok tegyék meg esetről
 131    1|             sajnos, be kellett látniok, hogy a legyőzöttek éppen nincsenek
 132    1|            miegymáshoz hasonlítva őket, hogy az ember öccsével, a költővel
 133    1|         kíváncsiság, mozgás, várakozás, hogy, no most pattan szét a gránát.~
 134    1|                 így szólott:~- Belátom, hogy igazad volt, Balázs... Szégyenlem,
 135    1|              fogassal, tartármártással, hogy aztán a pulyka ösvényére
 136    1|             mutattak be a nagyvilágnak. Hogy valami nagyon jól mulattak
 137    1|                 vigasztalta az a tudat, hogy a város kereskedő, tanár,
 138    1|        bizonyára sárgák az irigységtől. Hogy fognak a jelen nem voltak
 139    1|            Őszintén bevallotta magának, hogy Balázs mégiscsak különb
 140    1|           Balázs helyénvalónak találta, hogy pár szót váltson Klárikával
 141    1|               egész agarászás megéri-e, hogy miatta egy fiatal és szép
 142    1|       legjelentéktelenebb semmiségeket, hogy öröm nézni. Balázs is ezek
 143    1|                szólott -, ha azt hiszi, hogy atyám és fivérem agarászszenvedélyét
 144    1|                 senki, azt is elárulom, hogy gyűlölöm az agarakat, ezeket
 145    1|              csak agarakat.~- Bizonyos, hogy fiatal leánynak az agár
 146    1|           tudott baritonjával színezni. Hogy miért mondotta például az
 147    1|                 kell azonban jegyeznem, hogy például ezt: „Adjon egy
 148    1|           árnyalattal tudta fölruházni, hogy a kiszolgáló pincér sóhajtott
 149    1|              hát - folytatta Klárika -, hogy önre haragszom, ellenkezőleg,
 150    1|                 rég a lelkemen fekszik, hogy a Balsaiak agarai közönséges
 151    1|        pusztítani, és nem érdemesek rá, hogy az ember szóba álljon velük.
 152    1|             éspedig Balázs személyében, hogy rögtönösen átadja az ítélőmesternek:
 153    1|        fiatalember körülvette Klárikát, hogy elkérje tőle a négyeseit.
 154    1|                 Fölösleges megmondanom, hogy mit értünk „belső szobák”
 155    1|           solyogva drukkol ennek-annak, hogy a kilencesre „ember” vagyis
 156    1|                 arca komolyságát emeli, hogy a mester kopo­nyájára selyemsapkát
 157    1|             láthatólag hízeleg a tudat, hogy ilyen kapacitással kerültek
 158    1|    arckifejezésével, amely azt jelenti, hogy a gazdájuk régen megtompult
 159    1|              iránt. Kálmánka jól tudta, hogy az ő hideg, szenvtelen modora
 160    1|             amikor az utcán azt látjuk, hogy egy nagyobb kamasz egy kisebb,
 161    1|               mai gyermek, s jól tudta, hogy besietni egy kártyaszobába,
 162    1|         megszállja, és főként arra vár, hogy „hívják” a mulatsághoz.
 163    1|                 mert emeli önérzetüket, hogy a gőgös Balázzsal, a jeunesse
 164    1|         másrészt titokban azt remélték, hogy amit Kálmánkán veszítenek,
 165    1|                kínálta oda a kártyákat, hogy en suite folytassa az üzletet.
 166    1|                tagadólag intett. Látta, hogy nincs szerencsében, s azért
 167    1|      szerencsében, s azért megpróbálta, hogy az osztás során változtasson.
 168    1|           ilyenkor a pénze után szalad, hogy „no, csak egy negyedórát”, „
 169    1|                  s a végén úgy beúszik, hogy a füle botja sem látszik
 170    1|          alapszik, azon az egy tételen, hogy az embernek vannak szerencsés
 171    1|         Mérgesen odébbállott, dörmögve, hogy ilyen rokonsággal áldotta
 172    1|                meg a világ, képesek rá, hogy egy éjjelen elvegyék tőle
 173    1|          higgadt ember volt, és érezte, hogy mesterére talált a fiatal
 174    1|              célszerűbbnek vélte tehát, hogy kiálljon az útjából. Ő különben
 175    1|         ebédlőbe, amelyet azon a réven, hogy négy hivatalosan leszerelt
 176    1|            Kázmér célszerűnek tartotta, hogy az értekezletet megnyissa.
 177    1|                kezdte őket biztatgatni, hogy szedjék össze a sütnivalójukat,
 178    1|               Nem vagytok rá érdemesek, hogy a Balsai nevet viseljétek!~
 179    1|          integetett a benn rekedteknek, hogy kövessék példáját... Mit
 180    1|            szintén célszerűbbnek látta, hogy a kotlósai után nézzen.
 181    1|                 a fejével. Boldog volt, hogy a légbe röpülés helyett
 182    1|               elintézni. Elég az hozzá, hogy kieszeltem valamit, majd
 183    1|                valamit, majd meglássuk, hogy válik be. Most pedig igyatok...
 184    1|          tanulta meg, alig pár hónapja, hogy itt lakott, s már pörölni
 185    1|          mindenségét. Ebből is látszik, hogy kardos menyecske volt, aki
 186    1|           asszony pedig nem sokat tett, hogy erről a tulajdonságáról
 187    1|                 férjhez Magyarországba, hogy véka alá dugja magát - a
 188    1|              Nem is titkolta ura előtt, hogy bizony szívesebben járja
 189    1|            kivirradtig a csárdást, mint hogy tollat fosszon az ámbituson,
 190    1|              beadta a derekát, belátta, hogy bolondot tett, amikor fehér
 191    1|            hatodikat pedig éppen azzal, hogy nem csinált vele semmit -
 192    1|             mindenkié, aki tudja, érzi, hogy nemhiába töltött el egy
 193    1|              vetés, haragos erdő bánta, hogy Balsai Pál Bécsből házasodott,
 194    1|         özvegyben is felébredt a tudat, hogy fiatal és szép. A pátkai
 195    1|            változás állott be a házban, hogy a kandalló melletti karosszékben
 196    1|           özvegy csak most mutatta meg, hogy milyen szerzet. Most már
 197    1|                de a férfiak úgy vélték, hogy ez az elkárhozás édes, mert
 198    1|          elkárhozás édes, mert ahelyett hogy menekültek volna Marianne
 199    1|                  Kázmérnak úgy rémlett, hogy ez az asszony lesz az, aki
 200    1|          véglegesen a nyakát őnagysága. Hogy ez az eljárás nem valami
 201    1|              tényleg úgy is lett volna, hogy a Kormos kertelt, akkor
 202    1|                nagydobra ütni a dolgot, hogy az egész ország azon mulasson!
 203    1|          tárgyra.~A Balsai fiúk, látva, hogy az idő kitisztult, faggatni
 204    1|           faggatni kezdték a családfőt, hogy ugyan milyen tervet eszelt
 205    1|        megelégedéssel állapíthatta meg, hogy a csapda fölötte alkalmas
 206    1|             csapda fölötte alkalmas rá, hogy a vadat magához csalogassa.~
 207    1|               agarászok vesződtek vele, hogy a havon is fogassanak nyulat,
 208    1|                Azt hiszed - mondotta -, hogy még ma is úgy lehet a férfiakat
 209    1|         meghódítani, mint a te idődben, hogy az ember rájuk mosolyog,
 210    1|                 szólott, és azt érezte, hogy melege van a dolmányában.~
 211    1|               ösmerte azt a közmondást, hogy az ember többnyire olyan
 212    1|             annyi volt az érintkezésük, hogy Balázs megemelte előtte
 213    1|           asszony volt, azonban érezte, hogy az ilyen genre-t a legkevesebb
 214    1|                hiszen nyilvánvaló volt, hogy Marianne nem most került
 215    1|                 megállapította magában, hogy azok a regények, amelyeket
 216    1|                 bizony nem tapasztalta, hogy a szépasszony valami félelmetes
 217    1|                benőtt már a feje lágya, hogy vigyázni tudjon a bőrére.~
 218    1|                Kétségtelen volt előtte, hogy Balázs pusztulására kérette
 219    1|                 tennie kellene valamit, hogy közbe kell lépnie, hiszen
 220    1|                  Talán szereti Balázst, hogy félti?~Haragosan hagyta
 221    1|           távoli habjaiba azt a tervet, hogy Balázst megmenti.~Pár hét
 222    1|                 látszott rajtuk a vágy, hogy végre összeakadjanak, és
 223    1|                nevetett:~- Természetes, hogy szeretem - felelte. - Mindenki
 224    1|               olyan nagy veszedelemben, hogy annyira ügyelnem kellene
 225    1|                 ha azt találná mondani, hogy de igen, van valaki, aki
 226    1|              valaki, aki törődik azzal, hogy mit művel Bogdány Balázs,
 227    1|             tárgyat, haragudott magára, hogy egyáltalán szóba hozta.~
 228    1|            kérdezi a Balsai kisasszony, hogy kedves-e az élete? Amikor
 229    1|               faggatni kezdte Klárikát, hogy ugyan miért tudakozódott
 230    1|           válasz elől:~- Azt hallottam, hogy maga csak mutatja a bátor
 231    1|                azt akartam kifürkészni, hogy igaz-e?~Ez nem volt igaz,
 232    1|             között is mindig ügyelt rá, hogy bátornak, sőt vakmerőnek
 233    1|             nagyobb súlyt helyezett rá, hogy ezt hölgyek is elismerjék
 234    1|             róla, s úgy rémlett előtte, hogy különösen Klárika jó véleménye
 235    1|             ivószobába, és elhatározta, hogy meg fogja mutatni a Balsai
 236    1|                 a Balsai kisasszonynak, hogy mennyit ér egy Bogdány.
 237    1|               bornál akkorát sóhajtott, hogy a pincér odaszaladt és meghajlott.~-
 238    1|            múlandóság rokkáján, anélkül hogy Balázs és Marianne között
 239    1|               Azt mondják rólad, húgom, hogy a fél vármegyét tönkretetted.
 240    1|               így szólott:~- Megengedi, hogy fölszálljak?~- Az Isten
 241    1|              mindig el van készülve rá, hogy a réteken talál valami megsebzett
 242    1|              gyorsan leugrott a bakról. Hogy akarja ez az ember egy zsinórral
 243    1|                 volt, kíváncsian leste, hogy most mi fog történni, hogy
 244    1|              hogy most mi fog történni, hogy kapják el a sárgák Balázst,
 245    1|             kapják el a sárgák Balázst, hogy viszik neki az első ároknak,
 246    1|            szercsikaalmát szállítottak, hogy álljon meg egy percre, alighanem
 247    1|           támasznak használja a zablát, hogy egyensúlyban tartsa testét,
 248    1|                jóakarója figyelmezteti, hogy a Balsaiak még nem adták
 249    1|                 a névtelen jó barátnak, hogy másnap, juszt is, megjelent
 250    1|               de elfelejtik hozzáfűzni, hogy a hiúság útjai még csodálatosabbak.~
 251    1|             mutatott be, ami abból áll, hogy a jobb kezünk tenyere alatt
 252    1|             ügybe. Elfelejtette lassan, hogy családja, hivatala, társadalmi
 253    1|                 kötelezettségei vannak, hogy a szép özvegy eddig mindenfelé
 254    1|                hát a szép fülbevaló, de hogy illenék hozzá a régi kalap?
 255    1|                 kalap? Újat kell venni, hogy az emberek azt ne mondhassák: „
 256    1|             egyúttal köte­lezettség rá, hogy toalett is legyen hozzá,
 257    1|               hozzá, a toalett viszont, hogy kihasználtassák, megkívánja
 258    1|                 ugyancsak óvakodni fog, hogy örömet szerezzen az asszonynak.~
 259    1|                kocsisa, mutassa is meg, hogy ért a mulatáshoz, ne sajnálja
 260    1|               partjára, ha kétsége van, hogy szerelmét siker kíséri-e,
 261    1|              bácsinak volt oka és joga, hogy jól érezze magát a zebrán,
 262    1|        ahányszor valaki figyelmeztette, hogy vigyázzon a bőrére, annál
 263    1|              először vett részt: tudta, hogy lejtőnek le a jó ló éppoly
 264    1|            éppoly biztos, mint fölfelé, hogy a szárra hajlott ló nem
 265    1|                hajlott ló nem botlik, s hogy vigyázni csak fordulóknál
 266    1|           könnyelmű Álmos olyat repült, hogy fejjel bukott ki a szánból,
 267    1|             belefúródott egy hórakásba, hogy két tótnak félórába került,
 268    1|             értek, amikor úgy tetszett, hogy már-már el is mennek mellettök,
 269    1|               leszorította szempilláit, hogy ne lásson semmit. Izidor
 270    1|        egyszerre helyénvalónak találta, hogy a hölgye után érdeklődjön,
 271    1|                megdöbbenve vette észre, hogy Klárika sír.~- Mi bajod
 272    1|               nem felelt, hanem intett, hogy menjenek tovább.~Izidor
 273    1|                az lett a következménye, hogy az amúgy is gyengébb rudas
 274    1|            kitört belőle a keserűség.~- Hogy mi bajom van? - szólott
 275    1|              úgy vágott bele a lovakba, hogy azok eszeveszetten, kétségbeesve
 276    1|             hegy tetején Kázmér, látva, hogy itt mindjárt baj történik,
 277    1|           érintette. Ki törődnék azzal, hogy mi lesz?~Az Izidor fogata
 278    1|            ellenfelei. Elsápadva látta, hogy mi történt, talán emberéletben
 279    1|                 akadt meg, egyszer majd hogy el nem bukott egy árokban.
 280    1|                ember azt hihette volna, hogy egy szép halotté.~Amikor
 281    1|                 halkan, fájdalmasan ez, hogy:~- Balázs...~A fiatalember
 282    1|            léghajóig. Izidor azt vélte, hogy egyszer majd csak bevág
 283    1|         szerencsével működött, anélkül, hogy bárki rájött volna, honnét
 284    1|              minden lehetőt elkövettek, hogy hasonló téren hasonló sikereket
 285    1|          felhasználásával rajta voltak, hogy öccsük e financiális talizmánját
 286    1|             tisztelgett Kisbalsán... De hogy mi Izidor titka, azt ő sem
 287    1|              csomó gambler úgy játszik, hogy kiszemeli magának azokat
 288    1|               nem tesznek egyebet, mint hogy a malheurösök ellen játszanak.
 289    1|            játékok játékára: a börzére. Hogy pár szóval elmondjuk a dolgot,
 290    1|               adott a magándetektívnek, hogy egy újabb „szurok­madarat”
 291    1|                mohó ember, s jól tudta, hogy olykor a szerencsétlenség
 292    1|             volt, a nemességnek érdeke, hogy viszont a keményítőgyárak
 293    1|                 s így csak természetes, hogy a saját ősnemesi családja
 294    1|                ágotai bírónak.~Izidor - hogy teljessé tegyük jellemzését -
 295    1|          csakhamar tisztában volt vele, hogy számára itt rózsák nem teremnek.
 296    1|                 ülésén - és megértette, hogy mit jelent ez a beszédes
 297    1|                ez a beszédes némajáték. Hogy pedig még teljesebb legyen
 298    1|           legyen a kép, állapítsuk meg, hogy annak idején Izidor Marianne
 299    1|                 megnézni, most azonban, hogy úgyis benne volt a dologban,
 300    1|              külsejét. Meg­állapította, hogy még mindig elég csinos legény,
 301    1|                  Később azonban rájött, hogy azt az időt s azt az elmebeli
 302    1|                 legyőzni, legyőzni úgy, hogy a legérzékenyebb pontján
 303    1|           gazdászszakállát az bizonyos, hogy le kellene borotváltatni,
 304    1|         legénynek, és azzal nekiindult, hogy Faustként új életre keljen.~
 305    1|              már úgy összeboronálódtak, hogy Castor és Pollux húszévi
 306    1|            Ezzel újabb kísérletet tett, hogy Marianne karcsú derekát
 307    1|                kapós lettem a szemében, hogy három pofon se tudja visszariasztani.
 308    1|                  jóllehet régebb ideje, hogy nem forgott női társaságban,
 309    1|                 amikor nem múlt el nap, hogy menyecskék, leányzók, úrifajták
 310    1|                 Balázzsal? Hiszen igaz, hogy Balázs sokat forgolódott
 311    1|                 Kázmér szeretett volna, hogy elkövessen, mégse cselekedte
 312    1|              nem akart kevesebbet, mint hogy Balázs elvegye az özvegyet.
 313    1|                szépasszonyhoz megnézni, hogy széna-e vagy szalma?~Ilyen
 314    1|           gyümölcsnek időt kell hagyni, hogy megérjen, akkor magától
 315    1|               megcsinálta a dolgát úgy, hogy az öregúr ma is megemlegeti.~-
 316    1|               feje, megfeledkezve róla, hogy túlhaladta a hatvanadik
 317    1|         Izidorral, csak a vérében volt, hogy ne mondjon igazat, akár
 318    1|         fiókjukban tartogatnak, anélkül hogy megnéznék, használnák -
 319    1|                 hát meg? Tetszett neki, hogy kijátszhatja, félrevezetheti
 320    1|                 annyira szokásává lett, hogy még a szoba­lányának, a
 321    1|         Marianne, pedig biztosan tudta, hogy tizenkettő előtt nem kel
 322    1|               szépasszony, pedig tudta, hogy estére Kázméréknál lesz. -
 323    1|               az oldalát a kíváncsiság, hogy is áll tulajdonképpen a
 324    1|                 tek. Régen elhatározta, hogy kifürkészi ezt a dolgot,
 325    1|             kiinduló­pontot. Azt tudta, hogy Marianne-ból csak úgy lehet
 326    1|           spekulálni.~A gavallér tehát, hogy a tárgynál maradjunk, leugrott
 327    1|            tornácról nézte, a szilvafák hogy bólogatnak az enyhe déli
 328    1|               adósság esik... Kiderült, hogy fánként mintegy tízezer
 329    1|             tízezer forint.~Csodálatos, hogy ennyi súly alatt nem rogynak
 330    1|                 sóhajtott egyet. Tudta, hogy ez a pár szó is csak kacérság,
 331    1|                 tudok bocsátani.~- Kár, hogy nincs mit - elmélkedett
 332    1|                férfi. - A vak is látja, hogy maga kacérkodik velem, csak
 333    1|           tisztességesen mondaná nekem, hogy adjak egy csókot, hát adnék,
 334    1|              Legalább az a haszna lesz, hogy feltűnés nélkül terelheti
 335    1|         Marianne legalább azt mondotta, hogy megfájdul a feje, ha ebéd
 336    1|                 érezte égető szükségét, hogy egy káromkodást megeresszen,
 337    1|           sokzsebű kabátok, s kiderült, hogy öltözetén negyvenkét gomb
 338    1|              arcába nézett, észrevette, hogy Marianne szeme szögletében
 339    1|                 a legfájóbb bizonyíték, hogy küzdelmünk hiába volt, és
 340    1|           életében először vette észre, hogy nevetséges, pedig senki
 341    1|             érezte magát, és nem tudta, hogy mit mondjon neki, pedig
 342    1|                Izidor megint nem tudta, hogy mit mondjon.~Szörnyű ostoba
 343    1|                 az irigység, ha látják, hogy minden vagyonuk dacára van
 344    1|          esztendőkig kenyéren és vízen, hogy visszaszerezze azt, amit
 345    1|                 hát megtehetné, anélkül hogy a szomszédhoz kellene menni
 346    1|               azt akarná a szépasszony, hogy a télből nyár legyen, hát
 347    1|           amikor érezni volt kénytelen, hogy voltaképpen messzire vető­
 348    1|              nyúj­totta a sógornőjének, hogy a dohányzóba vagy a kertbe
 349    1|        gyufákból rakta ki az asztalkán, hogy: „Szeretlek”... Pál ilyenkor
 350    1|       töltöttünk itt el? Eszébe jutott, hogy egykor közel állottunk egymáshoz,
 351    1|              történt semmi, s ön mégis, hogy úgy mondjam: szakított velem...
 352    1|              mert a nőnek éreznie kell, hogy nem tetszik, és így nem
 353    1|              vagyok oly dőre azt hinni, hogy ön az ilyen állású gavallérokkal
 354    1|              elsősorban, bevallom, azt, hogy gazdag legyek. Pénz kellett
 355    1|                kellett nekem, sok pénz, hogy nyugalmat, kényelmet, boldogságot
 356    1|              sikerült is, és ma nemcsak hogy megvan az anyagi függet­
 357    1|          szabolcsi Krőzust. Ő is tudta, hogy Izidornak van pénze, de
 358    1|                 Izidornak van pénze, de hogy ennyi, azt nem sejtette
 359    1|           hangosabban a szemembe vágta, hogy nem kellek magának, másodszor
 360    1|               magának, másodszor pedig, hogy megkérte a kezemet, amikor
 361    1|                 világban - és joggal -, hogy csak a pénzéért megyek magához...
 362    1|              mert ön tudja a legjobban, hogy egykor vonzódtam önhöz,
 363    1|          önérzetemnek, a becsületemnek, hogy megtagadjam magamat, és
 364    1|            egész dolgot, és ígérje meg, hogy máskor nem beszélünk róla.
 365    1|            bántja - mondotta büszkén -, hogy gazdag vagyok, holnap túladok
 366    1|              meg volt elégedve magával, hogy örömében odaajándékozta
 367    1|              már két hete legalább van, hogy nem járt erre a nagyságos
 368    1|          nagyságos úr, azt mondod neki, hogy nem vagyok itthon.~- Igenis,
 369    1|                 ő is biztos volt benne, hogy Izidor nem ajándékozza oda
 370    1|             Marianne azt mondotta neki, hogy délután a nagy­nénjéhez
 371    1|                Így jutott hozzá Balázs, hogy kiássa az elveszetteket,
 372    1|               ember csak ilyenkor érzi, hogy a teremtés koronája. Balázs
 373    1|             Bogdány tehát úgy gondolta, hogy egyelőre mindenesetre átpártol
 374    1|               nem fog ártani: ha jelzi, hogy nem nagyon töri magát utána.
 375    1|               önmaga előtt nem tagadta, hogy a lelke vonzódik a Balázséhoz,
 376    1|                lelkét, anélkül azonban, hogy a világ tudomást vehetett
 377    1|              volna róla.~Klárika tudta, hogy ezt az érzelmet a világnak
 378    1|               titok egész életére kell, hogy az övé maradjon. Házasság
 379    1|                 szerencsétlen tudatban, hogy a gyűlölt agár egész életére
 380    1|                 arca kipirult - érezte, hogy Bogdány a lelke mélyére
 381    1|                zavarán, és elhatározta, hogy tőle telhetőleg gyöngéd
 382    1|                 megdöbbentette a tudat, hogy Bogdány sejti féltve őrzött
 383    1|                titkát, ami azt jelenti, hogy örökre el kell válniok,
 384    1|            gyönge női lelke azt érezte, hogy e rideg követelés lehetetlent
 385    1|           vesznek. Elhatároztuk többen, hogy vasárnap délután kimegyünk
 386    1|        hallgatta, ez is elég volt neki, hogy a szíve keserűséggel teljék
 387    1|                 agár olyan rossz-szívű, hogy elrabolja valakitől azt,
 388    1|              virágszálé.~Balázs hagyta, hogy magát kisírja és megkönnyebbüljön
 389    1|                a megsebzett Hektor azt, hogy: „Ó, ez az Achilles!” Az
 390    1|                összeállva elhatározták, hogy éjjel eső lesz.~Bogdány
 391    1|        elhatározottan -, és ígérje meg, hogy szót fogad nekem... Én,
 392    1|              azt kértem a Mária-képtől, hogy védje meg magát... Ha pedig
 393    1|            lelkemet átjárta az a tudat, hogy nincs senkim ezen a világon,
 394    1|                úgysem lehet. Tudja meg, hogy van egy nő, aki mindig magára
 395    1|                  Úgy fájt, úgy égetett, hogy ezt a titkomat senkinek
 396    1|              irgalmatlanul ledurrantom, hogy egy se maradjon abból a
 397    1|                 Bogdánynak úgy rémlett, hogy fel kellene kapnia a karjába
 398    1|                meg fogom nekik mutatni, hogy ki vagyok.~- Az atyámnak,
 399    1|               virághoz beszélve. - Azt, hogy amit elbeszéltem, nem árulja
 400    1|            beszélve.~Balázs úgy érezte, hogy nem tud ebben a légkörben
 401    1|                  Vajon mit ért azalatt, hogy még látjuk egymást?~- Remélem
 402    1|           látjuk egymást?~- Remélem is, hogy mielőbb találkozunk - mondotta
 403    1|             szólt a férfiakhoz:~- Most, hogy együtt vagyunk valamennyien
 404    1|           Balsaiak, időszerűnek tartom, hogy hosszabb szünet után újra
 405    1|                meggyújtották. Látszott, hogy itt készül valami. Minden
 406    1|                még egyszer. Elég annyi, hogy még mindig nem sikerült
 407    1|                 majd a végén mondom el, hogy mit főztem ki, s mennyire
 408    1|     Magyarországon a legbiztosabb jele, hogy valaki szónoklatba akar
 409    1|              kezdeni. A jeles közgazda, hogy az érdeklődést fokozza,
 410    1|               mert szent meggyőződésem, hogy Bogdány Balázs nem igazságot
 411    1|                cselekedni. Az bizonyos, hogy Bogdány, ahol összeakadt
 412    1|                 a gőgös fiatalembernek, hogy van még Balsai, aki el tudja
 413    1|                   A fiatalúr azt hitte, hogy veni, vidi, vici, s ha már
 414    1|             szeme előtt.~- Ő azt hitte, hogy már minden terve sikerül -
 415    1|               folytatta a közgazda -, s hogy azt mondhatja nekünk: „Azt
 416    1|                 balgák, akik örvendtek, hogy Bogdány Balázs „lefőzetett”,
 417    1|       lefőzetett”, de a többség érezte, hogy a legpénzesebb Balsai most
 418    1|                tőlük, és az örökségnek, hogy is mondjam csak? Igen, annak
 419    1|             Kázmér úgy el volt képedve, hogy nem tudott szólani. Tarkán
 420    1|                úgy magyarázni meg neki, hogy milyen őrültséget akar kezdeni,
 421    1|           ellentmondanak, az kijelenti, hogy: „Fütyülök rátok!” és még
 422    1|                levegő után kapkodott.~- Hogy mit szólok hozzá, öcsém?...
 423    1|                 szólok hozzá, öcsém?... Hogy mit? Igenis, hahaha. Hát
 424    1|                mi mást mondhatnék, mint hogy... mint hogy gratulálok.
 425    1|           mondhatnék, mint hogy... mint hogy gratulálok. Gratulálok,
 426    1|                kocsiztában elhatározta, hogy ennyiben a dolgot nem hagyja.
 427    1|              Érzett magában annyi erőt, hogy a Balsaiakkal minden téren
 428    1|             tekintete, s ha elgondolta, hogy e kép eredetijétől örökre
 429    1|              ösmert. Nem, az nem lehet, hogy elszakadjanak egymástól,
 430    1|                elszakadjanak egymástól, hogy ne láthassa többé ezt a
 431    1|                   Bogdány úgy gondolta, hogy az ő lelke az, amely meg
 432    1|                agarakra, és elgondolta, hogy és mint tudná megoldani
 433    1|              Balsaiak csak arra várnak, hogy alkalmuk legyen megszégyeníteni,
 434    1|            lecsepült, lenézett família, hogy volnánk méltók a Bogdányokhoz,
 435    1|          volnánk méltók a Bogdányokhoz, hogy adhatnók nekik a lányunkat?~
 436    1|                 az eszme is megpendült, hogy odamegy Balsai Kázmérhoz,
 437    1|                mit csináljon?~Próbálta, hogy Klárikával találkozzék,
 438    1|          elárulni, és vigyázni kellett, hogy észre ne vegyék, milyen
 439    1|        hízelkedni sem restellt neki! Ó, hogy gyűlölte ezt a fekete kutyát,
 440    1|           gyűlölte ezt a fekete kutyát, hogy megvetette, ahogy csak állatokat
 441    1|  lélegzetvesztve szaladt föl szobájába, hogy ne lássa élete megrontóját,
 442    1|                bolyongott, amit remélt, hogy útja véletlenül összehozza
 443    1|                Megkísérelte már azt is, hogy az egyik cselédet megvesztegesse,
 444    1|               kapta magát, elhatározta, hogy a szív előbbre való az agynál,
 445    1|           Balázs üdvö­zölte, éppen csak hogy megbiccentette a fejét,
 446    1|             villant meg.~- Engedje meg, hogy őszinte szerencsekívánataimat
 447    1|                 fejét Balázs, és várta, hogy a lány karcsú alakja megjelenjen
 448    1|             érte: hiába leste, remélte, hogy Klárika bejön a terembe,
 449    1|                már több mint egy órája, hogy a Balsai-kúriában volt.~
 450    1|             megpukkadt. Biztosra vette, hogy Balázs gúnyolódni jött ide,
 451    1|                jött ide, kárörvendezni, hogy a neki szánt verembe Izidor
 452    1|             bele, s nem volt neki elég, hogy látja a tényeket, hanem
 453    1|             hanem még olyan vakmerő is, hogy egyenesen hozzá fordul,
 454    1|            ártatlan ábrázattal kérdezi, hogy van. Hát, hogy lehetne!...
 455    1|                 kérdezi, hogy van. Hát, hogy lehetne!... Átkozott Bogdány!
 456    1|                 kimondotta, úgy érezte, hogy a szava idegenül cseng,
 457    1|             öreg róka volt, észrevette, hogy Bogdány egy pillanatra elvesztette
 458    1|        négyesének csöngését, és érezve, hogy Balázs ide fog befordulni,
 459    1|                lerogyott a karosszékbe, hogy ne kelljen hallania és látnia
 460    1|         ajánlotta magát.~- Engedje meg, hogy ismételten kifejezzem hódolatomat -
 461    1|                unottan mentek, érezték, hogy a gazdájuk nem törődik velük,
 462    1|           törődik velük, s nem kívánja, hogy kötelességüket teljesítsék.
 463    1|             szívéből arra a gondolatra, hogy soha többet nem láthatja
 464    1|              nem hagyta a jussát.~Most, hogy a Marianne-nal való kísérlet
 465    1|              újra érezte a lehetőségét, hogy végezni tud a Bogdányokkal.
 466    1|            titokban azonban úgy érezte, hogy az óceán sem lenne elég
 467    1|               Kérni akarlak... Remélem, hogy teljesíted édesatyád kívánságát.~
 468    1|           Szülei bizonyára azt akarják, hogy ne találkozzék többé Balázzsal -
 469    1|                 folytatta:~- Tudod jól, hogy milyen szégyen esett a Balsai
 470    1|             beszéljünk csak őszintén... hogy föltett szándékom magamat
 471    1|               magamat ezért a dologért, hogy szégyen nélkül nem tudnék
 472    1|           megalázni, s megmutatni neki, hogy a vármegye első családja
 473    1|                az ősi Balsai-nemzetség, hogy ő, a négyősös nemes apró
 474    1|              lehet ujjat húzni anélkül, hogy ezt a mulatságot az illetők
 475    1|          verekednénk egyet... csak azt, hogy egyszer úgy istenigazában
 476    1|              meg­csúfol­hatnám, de úgy, hogy holtig megemlegetné, úgy,
 477    1|               holtig megemlegetné, úgy, hogy azt a szégyent száz év múlva
 478    1|                 ennyi. Én tudom, látom, hogy ez a Bogdány vonzódik hozzád.
 479    1|                a terve bogozgatásaival, hogy nem vette észre, leánya
 480    1|                 rögtön megláttam rajta, hogy nem puszta udvariasságból
 481    1|              amikor azt mondottam neki, hogy fölmentél a szobádba, Bogdány
 482    1|                a szép. Már régen nézem, hogy keresi a társaságodat, hogy
 483    1|             hogy keresi a társaságodat, hogy a kedvedre iparkodik járni.
 484    1|            magát félbe Kázmér. - Ideje, hogy eljöjjön a nyár, és fürödni
 485    1|               körülötted legyeskedik... hogy is mondjam... hát... ne
 486    1|                meg azonnal, hanem hadd, hogy udvaroljon neked, s amikor
 487    1|                 Csak nem felejtette el, hogy Balsainak hívnak, és nekem
 488    1|       megaláztad a sárga földig... Hah, hogy meg volnánk akkor bosszulva,
 489    1|            fiatalúr, aki már azt hiszi, hogy övé az egész világ!~Klárika
 490    1|             csak a tekintete árulta el, hogy ilyen szerepre nem vállalkozik.~
 491    1|               komorabb lett.~- Remélem, hogy nem tagadod meg atyád kérését?
 492    1|                Hallgatásod azt jelenti, hogy habozol - mondotta keményen. -
 493    1|                 rokonaival. De remélem, hogy ez a tétovázásod nem fog
 494    1|                 a labancokhoz pártolni. Hogy tudna a szegény leány ezekkel
 495    1|               emberekkel szembeszállni? Hogy merne szegény lelke föllázadni,
 496    1|               olyan gyönge és törékeny, hogy alig áll a lábán?~Klárika
 497    1|               kezét nyújtva. - Átlátod, hogy igazam van?~Klárika intett
 498    1|         fenyvesekbe, abban a reményben, hogy talán a zaj, a vidámság
 499    1|      kedvesebbnek találta a majálist -, hogy már sohase láthatom. Mindent
 500    1|                 Mindent megkísérlettem, hogy a közelébe jussak, hiába