Fej.

 1    1|           ugrálnak. Amikor kiszedik őket a szalmából, hogy egyet
 2    1|         Kund óbester végigvizsgálta őket. Amint nézné katonáit, egyszerre
 3    1|           Az agár higgadtan fogadta őket. Messziről jelentéktelen
 4    1|       voltak, az apjuk lóra ültette őket, és kivitte őket agarászni.
 5    1|            ültette őket, és kivitte őket agarászni. Az ábécét még
 6    1|        Valóban, nem volt csekélység őket az érettségin meg az alapvizsgákon
 7    1|         rögtön szélnek ereszthessék őket, mögöttük az ifjúság, készen,
 8    1|         nagy férfiai megkoszorúzták őket, és most jön egy fiatalember,
 9    1|              miegymáshoz hasonlítva őket, hogy az ember öccsével,
10    1|              aztán haragosan kezdte őket biztatgatni, hogy szedjék
11    1|             nyulaktól pedig megvédi őket a sűrű drótkerítés. Amint
12    1|           az ő puskája terítette le őket...~Az ilyen vadászatokon
13    1|    fiatalember. - Aztán, ha kivette őket, hát zabla helyett kösse
14    1|        kórházig.~Balázs csak hagyta őket intézkedni. Rendbe szedte
15    1|           teljes sebességgel hagyta őket menni.~Szédületes verseny
16    1|      közeledő célt.~- Vajon beérjük őket? - kérdezte szívszorongva.~-
17    1|          ásó-kapa választja csak el őket egymástól, akkor vágóhídra
18    1|      ellensége; ha megvetette volna őket, ha elveszi a földjüket,
19    1|        rátok!” és még ott is hagyja őket, mint Szent Pál az oláhokat.
20    2|           hombároknak, amilyeneknek őket a század elején építették,
21    2|             a világért el nem adták őket. Mint az igazi fukar, aki
22    2|           házaikon, nem engedték ki őket karmaik közül, gyönyörködtek
23    2|       gyönyörködtek bennök, imádták őket, s valamint egy kabátot
24    2|        utcán messziről meg lehetett őket ismer­ni borzas szőrű köcsögkalapjukról,
25    2|           szállt apáról fiúra. Soha őket élő lélek omnibuszon kívül
26    2|             Bauernebel úr ellenőrzi őket, ott ül egész nap a műhelyben,
27    2|         kígyót kapott, hogy adja el őket a patikának, és persze az
28    2|          akarok, agyonszekírozhatom őket, azok minden ördög és pokol
29    2| fagottművész. Jozefin úgy megfizeti őket, hogy ha a ház összedől,
30    2|        janak, és kergessék, ugassák őket, minek következtében a házban
31    2|            Szívesen eltávolíttatnám őket, uram, de nem tudom, kiéi
32    2|            kell fölszólítanom, hogy őket elvigye.” „Hát a tulajdonosukat.” „
33    2|           nekem még etetnem is kell őket, nehogy a pör tárgya elpusztuljon,
34    2|              és aztán eladtam volna őket a Rókusnak.~- Ez interverzió
35    2|           mellényzsebemből ki tudom őket fizetni, rajtam mulatott
36    2|             magam ültem be a boltba őket ellenőrizni - épp egy ily
37    2|      egyáltalán hallani se lehetett őket. „Hopp, mi ez?” - mondok
38    2|    őnagysága nyilván megvesztegette őket - állapította meg Pető.~-
39    2|           talán még jobban bemártja őket az uralkodó előtt! Azért
40    2|        Küzdelmeikben sohase vezette őket a bosszú, csak az igazság
41    2|          soha rosszindulat, csak az őket megillető jogok törvény
42    2|       intett fejével.~- Lőjék agyon őket.~- Úgy, úgy - bólintotta
43    2|          összefonva, hogy nem tudom őket szerény tollammal hűen visszaadni.
44    2|              de a zenész félrelökte őket, és betört a szép asszonyhoz,
45    2|           egy héttel előbb vette át őket a város, és agyonlövette
46    3|    észrevenni, jókedve elpalástolta őket, apró szeme mindig mosolygott,
47    3|       minden tréfájukat, nem utálta őket, ha egy kicsit mámorosak
48    3|            suttogva. - Most hozatta őket a nagyságos úr.~Pár perc
49    3|       gyerekaltató nótára tanította őket.~Nyugodjál már virágom,~
50    3|             mutatkozni. Csókold meg őket!~- De bátyám - ellenkeztem
51    3|            megmozdulni, úgy kellett őket ölben a szánhoz vinni.~A
52    3|          sincs, hogy elcserélgessék őket, így tehát nem szükséges
53    3|          pihenni. És akkor kihozzák őket ökrös szekéren, a puha fövényben
54    3|           látsz. Félkörben ültették őket, karcsú, könnyű alakjaikat -
55    3|          vidéknek. Sokszor elnéztem őket, és sokszor láttam, egyszerű
56    3|             amely a színházba vitte őket, nagy dörömbözéssel fordult
57    3|    Cassandra üvöltése nem érdekelte őket. A borvörös bársonyfüggönyök
58    3|         lámpával kezében kísérte ki őket a sötét folyosóra. A signora
59    4|          velök, sőt talán ösmeri is őket. Bizonyára sokszor került
60    4|            ujjaira, és nem engedtem őket visszasiklani. Ellenkezett;
61    4|            poklok fenekére vihetném őket le magammal, hogy darabokra
62    4|             hogy darabokra zúzhatom őket, ők az enyémek: két emberlélek
63    4|           utánunk, amikor elhagytuk őket, akik csöndesen hajtják
64    4|        finom mosollyal könyvelte el őket, mert hiszen kit ne nevettek
65    4|             voltam, mind kikacagtam őket. Többet ér augusztus derekán
66    4|           Pedig lássa, elbolondítom őket, akaratom ellenére; ránéznek
67    4|        karikadobásnál nyertem volna őket. Meg­ismer­tetett a társaival
68    4|             elszundítottam, kirakta őket a szőnyegre, és eljátszott
69    4|           kéz csiklandozgatta volna őket), gyors, éles szavak, a
70    4|          azért jöttem, hogy kiűzzem őket békés otthonukból, hímezőkarikájuk,