Fej.

 1    1|               vonások dacára az ábrázat mégis szabályos volt, megnyerő
 2    1|                kipirulva, prüszkölve és mégis kacagva kötötte agarászostora
 3    1|             arca a szégyentől, de azért mégis elfecsegett Bogdánnyal,
 4    1|            Egyszerű dolog ez nagyon, és mégis minden százezredik ember
 5    1|                  Annyi emberség azonban mégis volt benne, amikor elkészült
 6    1|                 nem történt semmi, s ön mégis, hogy úgy mondjam: szakított
 7    1|                   Hát, Kata, ha esetleg mégis jönni találna a nagyságos
 8    1|             feküdt előtte a drágakő, és mégis majdnem elment mellette,
 9    1|                változatosságban Klárika mégis külön helyet vívott ki magának.
10    1|       őszinteség, ez a kétségbeesett és mégis bájos lemondás, ez a rapszódikus,
11    1|               rapszódikus, nyugtalan és mégis igaz, következetes vallomás
12    1|               és újra csak várta, hátha mégis találkoznak valahol, hiszen
13    1|               az utat, amelyen át talán mégis diadalhoz lehetne jutni.
14    1|             utat, mi az ördögnek mentek mégis balra?)~- Helyes! - felelt
15    1|             reknek, amelyeket gyűlölök, mégis tudom, mit kell tennem,
16    2|                azért kissé gúnyosan, de mégis mosolyogva fogadta Petőt.~-
17    2|              szomorú legyen. Oly sima s mégis oly kétségbeejtő a helyzet!
18    2|           eltalálta. De azért Quastl úr mégis átveszi a jogi ügyeim kezelését,
19    2|               megy, rögtön rá azt, hogy mégis jobb lesz a házbérszámadásokat
20    2|           mester szerelméhez? Semmi. És mégis, a jogász észrevétlenül
21    2|             apró szőrszálhasogatásaival mégis nevetséges benyomást tesz.
22    2|            derék, szegény állatokat, és mégis mennyit kellett velök foglalkoznia!
23    2|           földre koppintott botjával.~- Mégis lángész vagy te, Pető! -
24    2|              életében küzd, és emellett mégis eszményeket hord a szívében,
25    2|                lett volna képes.~- Maga mégis jó fiú - mondotta Tilda
26    3|               engedélyt nézegetve - itt mégis készül valami brachium?~-
27    3|                le is vagyok rajzolva.~- Mégis többen akadtak - folytatta
28    3|                Felelek a dolog­ért”, de mégis, mint jellemző esetet, fölemlítem.
29    3|           társaság tíz emberből állott, mégis bizonyos izgatottság vett
30    3|               dőre árnyéka bolyongott - mégis oly sajátságosan érzelmes,
31    3|      Elgondolkodtam a történtek fölött. Mégis furcsa az élet. Íme, a fegyházigazgató,
32    3|                hol kezdődik az elmúlás, mégis évről évre újabb meg újabb
33    3|            idegennek nem fogadnak szót, mégis utánamentem, és haza próbáltam
34    3|            vonás, színpadi lemondás, és mégis, nyugodtan van a homlokára
35    3|           célját, amely így, hűvösen és mégis keményen rajzolódik le élete
36    3|              feleli biztatólag -, de ha mégis zavar lenne, tessék megfigyelni,
37    3|             száz történik egy napon. És mégis, a gyomrom émelygett, s
38    4|         Németalföldről keltezett levél, mégis meg kell vallanom, egész
39    4|                 elolvasott, és emellett mégis férfias szellemű, azt hiszem,
40    4|             szemében, s aki képzeletben mégis gyöngéden hordozza őt karján!
41    4|          mosolyért - ó, mily együgyű és mégis mily gyönyörű dolog! Ez
42    4|               az álmaim borzalmasak, és mégis szépek, csudaszépek!~Alkonyodni
43    4|                értem: kutyaszeme, amely mégis okosan és finoman tudjon
44    4|              kellett volna megírnom. Ha mégis elmondom ezt a történetet,
45    4|                 tizenhárom évesnél - és mégis vékonyka arcán egy letűnt
46    4|              egyszerre, hogy, hogy nem, mégis bizalma támadt hozzám, és
47    4| érzelmességekkel; ah, az ilyen szerelem mégis a legszebb. Van egy gyönyörű
48    4|                igék és a francia leckék mégis szelídebbek és jobbak hozzám!
49    4|                elváltunk, mosolyogva és mégis nehéz szívvel, ahogy régi
50    4|              Sokáig váratott magára, de mégis megtartotta a szavát - szólt
51    4|               álmaikban jelenek meg. És mégis, mindig újra és újra elkezdem
52    4|            megesett, hogy borús estéken mégis lehorgasztottam a fejemet,
53    4|           szeszélyeimmel.~Zavarodottan, mégis furcsa büszkeséggel nézett
54    4|              pénzemre pályázik, és akit mégis - nem tehetek róla - szeretek!
55    4|               és üres ábrándozás? És én mégis, még mindig szeretem, Flóra!~
56    4|            felénk, mint egy céltalan és mégis szent figyelmesség - amikor
57    4|           csalódni. Egyébként, ha talán mégis kétségei lennének...~Megállt
58    4|             belőlük ősszel, és tavaszra mégis mind eltűnik!~Elhallgattunk.
59    4|               volt az övé, és aki azért mégis törhetetlenül bízik bennem,
60    4|             Furcsa, ábrán­dos mezben és mégis biztos alakban állt elém
61    4|             alatt. - Ah, Miklós! Az idő mégis eljárt!~Nem feleltem, továbbmentünk,
62    4|                 hisz ez természetes, és mégis, oly nehezen tudom megtalálni
63    4|                mérhető bajom, az életem mégis a rév felé közeledik. Fáradt
64    4|               örökké gyűlöllek! - És én mégis alázatosan csókolok neki
65    4|               életnek a legnagyobb java mégis az asszonyi mosoly, ezt