Fej.

 1    1|       ízben maga Rákóczi fejedelem mondta róluk azt, amit Virgiliusban
 2    1|            rendelkezésedre állok - mondta könnyedén.~Ebben a percben
 3    1|       Fagylaltot szeretnék venni - mondta, és szeme fölcsillant a
 4    1|            ságairól volt szó.~- Ki mondta ezt önnek? - fortyant föl
 5    1|  megeredtek.~Olyan kétségbeesetten mondta ki ezt a négy szót, mint
 6    1|        valaki eléje állott, és azt mondta neki: „Eb ura fakó!”, és
 7    2|         odaát egy fiatal hölgy azt mondta, hogy Karpfenbiller úr a
 8    2|         kifizetni, hadd mehessek - mondta megszeppenve.~- No, ez kedélyes -
 9    2|            Pető nevetett.~- Nono - mondta, kezét Lámpl vállára téve -,
10    2|       bőgésével.~Az új lakó joggal mondta el magáról, hogy erős szervezete
11    2|            kiállta a próbát, s azt mondta: „Alászol­gája!” Ennek következtében
12    2|         fehér kezét.~- A leányom - mondta Bauernebel büszkeséggel,
13    2|           vagyok.~- Pető a nevem - mondta a diák kezét nyújtva.~-
14    2|             Bauernebel úr leánya - mondta sok kenettel - bájos, szeretetre
15    2|           inkább a zenész, semmint mondta. - Kinek ne tetsszen a hajnal,
16    2|     bemutatkozott.~- Pető vagyok - mondta, fél szemmel még mindig
17    2|        nyilatkozott:~- Nem tudok - mondta szemét lesütve.~- Kár -
18    2|     fordult:~- Servus humillimus - mondta gúnyosan hunyorgatva macskaszemét -,
19    2|             kedves Bauernebel úr - mondta fölényesen. - Az előbb a
20    2|    ravaszul mosolygott.~- Jó, jó - mondta, kezével távozást intve
21    2|        felelt.~- Hiszen ön tudja - mondta siralmasan. - Ahányszor
22    2|        Önnek semmi szüksége arra - mondta tehát Pető megnyugtatólag -,
23    2|            Azt sosem lehet tudni - mondta határozottan. - Gondolj
24    2|            fejét rázta.~- Ó, nem - mondta folyvást az ügyvédre szegezve
25    2|       aztán felelt.~- Nézetem az - mondta nyugodtan -, hogy az egész
26    2|       Mennem kell, Bauernebel úr - mondta az ifjú, sürgősen kalapja
27    2| Bauernebelhez fordult.~- Valóban - mondta komolyan -, amerre az ember
28    2|             Mennyire nincs igaza - mondta diadalmasan. - Emlékszem,
29    2|       Duna-vadász.”~- Tényleg, azt mondta: Duna-vadász - hagyta helyben
30    2|             védelmébe vett, és azt mondta. „Ha valaki az életében
31    2|         elképedt.~- Nekem Pető azt mondta, hogy jó viszonya van a
32    2|           nem - egész komolyan ezt mondta:~- Tévedni tetszik, Jozefin.~
33    2|        Quastl úr? Ha egy hölgy azt mondta volna neki: „Adonis vagy!”,
34    2|           állani. De ha valaki azt mondta neki: „Te vagy a hon legnagyobb
35    2|         sehogy sem fogadnak szót - mondta prózai hangon szakítva meg
36    2|    költségeket is a város viseli - mondta Gutfreund Erazmus, hogy
37    2|           állt.~- Kedves Pető úr - mondta erélyesen -, nincsen semmi
38    3|          dörzsölte a kezét, és azt mondta:~- Milyen remek idő volt
39    3|            fejét.~- Megyek, uram - mondta, és karját Fábián karjába
40    3|            sem aludtam; a papa azt mondta, hogy én is igyam bort,
41    3|            zavartan mosolyogva ezt mondta:~- Tegnap megint szépen
42    3|              A baj komoly, uram! - mondta halkan. - Jó volna, ha még
43    3|      gyógyszertárba is beszólok! - mondta kalapja után nyúlva. - Addig
44    3|             Itt van a temetés... - mondta lassan. - Ott áll a ló.~
45    3|           látta maga előtt, és azt mondta neki: „Ne bánts.”~- Félrebeszélt?~
46    3|     érdeklődését. Egyenesen meg is mondta neki, hogy unalmas embernek
47    3|          ismert notabilitásunk ezt mondta: „Én azt hiszem, ez az egész
48    3|           Persze hogy aggastyán! - mondta zsebre vágva browningját. -
49    3|          Be vagy csípve, pajtás! - mondta jóindulatúlag. - Ha nincs
50    3|             Egy dolgot ígérj meg - mondta, és hangja hízelgővé vált,
51    3|          hátára teszem a nyerget - mondta a katona szigorúan.~- Ej,
52    3|            alatt. Mialatt suttogva mondta el rettenetes meséit, a
53    3|           furcsa, mély hangján azt mondta:~- Nem szabad.~Egy délután
54    3|           az orvost a faluból; azt mondta, lázam van, megsimogatta
55    3|  elszomorodtam, mikor az orvos azt mondta, hogy immár fölkelhetek.
56    4|        harmadnap sem; az anyja azt mondta, hogy láza van, de az arcán
57    4|            belsejébe.~- Köszönöm - mondta Olga, de elfordította a
58    4|           a karomba.~- Bocsánat! - mondta dacosan, és vissza akarta
59    4|          Aranyházban, és nekem azt mondta, hogy Párizsba kell utaznia!~
60    4|      szelesen, tágra nyílt szemmel mondta, Netti volt, egy hamvasszőke,
61    4|      regény végére ért, mindig ezt mondta:~- Ó, be pompás! Milyen
62    4|          hívott meg, de rögtön azt mondta: „Bocsánat!”, és egy debardőrrel
63    4|          egy finom ránc, amely azt mondta, hogy a mályvaszínű dominó
64    4|            elesett a havon, és ezt mondta: „Ejnye!”, azután fölugrott,