Fej.

 1    1|     fiatalember, egy Bogdány, egy „ki tudom én, mi”, és egyszerűen a
 2    1|               hölggyel szemben, s nem tudom, egyik hiba kiegyenlíti-e
 3    1|             Tudod, vagy nem tudod?!~- Tudom - sóhajtott inkább, mint
 4    1|               bort.~- Amit tudok, azt tudom - így szólott -, de ez egyelőre
 5    1|          öregem. Tehát csak bízd rám, tudom én, hogyan kell valakivel
 6    1|             ki.~- Én... én igazán nem tudom! - szólott félénken.~Kázmér
 7    1|        folytatta:~- A dolog ennyi. Én tudom, látom, hogy ez a Bogdány
 8    1|               szólott aztán -, de nem tudom, nem rosszabb-e így?~Bogdány
 9    1|             soha magával megtenni nem tudom, Balázs! - szólott szomorúan.~
10    1|              azt akarom mondani, hogy tudom, mit tervezel. Most pedig
11    1|             amelyeket gyűlölök, mégis tudom, mit kell tennem, én ezennel
12    2|             Végén csattan az ostor.~- Tudom - bólintotta a jogász.~Bauernebel
13    2|              nexusban áll Jozefinnel, tudom is én, hogy s miként: talán
14    2|              léteznek ambíciók, én is tudom, mi az ideális cél, s remélem,
15    2|    eltávolíttatnám őket, uram, de nem tudom, kiéi a galambok, kit kell
16    2|              az én kérdésem. „Azt nem tudom.” „Hát tudja meg.” No, jól
17    2|             aki a mellényzsebemből ki tudom őket fizetni, rajtam mulatott
18    2|              is vagyok valaki, és meg tudom mutatni, hogy ki!~A jogász
19    2|             Huszon­egyesben is mindig tudom, kell-e tizennyolcra bevágnom.~
20    2|            szóló mesét?~- Azt már nem tudom - szólt dühösen Bauernebel -,
21    2|            megszökött örökösével. Nem tudom, miért, az agyamba fészkelte
22    2|                 áldozni is akarok. Én tudom, hogy ki az aranypolgár,
23    2|          eszébe. Ha csak ez kell, meg tudom én úgy bosszantani az én
24    2|            Quastl urat illetőleg, nem tudom azonban, vajon ez a nézet
25    2|               szerelem?~- Úgy rémlik, tudom - felelte a jogász, akinek
26    2|               érdekel, mert talán fel tudom használni eszkö­zömül.~Tudom -
27    2|          tudom használni eszkö­zömül.~Tudom - gondolta magában a zenész.~-
28    2|           voltak összefonva, hogy nem tudom őket szerény tollammal hűen
29    3|            asszony kedvetlenül. - Nem tudom belátni, miféle sürgős közlenivalója
30    3|          hozzá. Én ösmerem az életét, tudom azt, ki mikor volt a kedvese,
31    3|               mikor volt a kedvese, s tudom, hogy mindnek kiadta az
32    3|              megértek, mert értékelni tudom a bátorságot, amelyet tette
33    3|               szólította. (Miért? Nem tudom.)~- No, jó, jó! - mosolygott
34    3|             nem akart kimozdulni. Bár tudom, hogy az ilyen kopók idegennek
35    3|            cserbenhagynak. Miért? Nem tudom az okát kifürkészni, azt
36    3|            szólt:~- Johanna, most már tudom, miért ilyen sápadt ez a
37    3|         kérdeztem félénken.~- Még nem tudom - felelte zavarodottan,
38    3|           tekintettől, pedig most már tudom, hogy gyermekkorom leghűbb
39    4|               elutaztam, már magam se tudom, hogy hova.~Férjhez ment,
40    4|           amelyet gyűlölök, magam sem tudom, miért? Tehát: Izabella!
41    4|         holnap reggel tér vissza. Nem tudom, mit csináljunk; nem ösmer
42    4|              Ez az álomkép, most, nem tudom, miért, annyira hatott rám,
43    4|           német városkánál, magam sem tudom, hol, kiszálltam. A piros
44    4|           vele. Mit mondtam neki? Nem tudom megismételni. Elmondtam
45    4|              hogy megkönnyebbülök, ha tudom, hogy gyűlöl, értse meg,
46    4|           furcsa történetet, magam se tudom, miért, följegyzem, önkéntelenül
47    4|         hervadó hölgyek szeretik. Nem tudom, miért, ilyennek, mint maga,
48    4| szemrehányásokat tettem magamnak. Nem tudom, más is úgy van-e vele,
49    4|               mindig szép vagyok, jól tudom, és ha nem tudnám, mások
50    4|             különös van rajtam?~- Nem tudom!~Az ura bejött, és megkínált
51    4|               könnyelmű, és én mégsem tudom szeretni, higgye el, sohasem
52    4|           tudnám szeretni! Miért? Nem tudom; ej, ha a szerelmet az értelmünkkel
53    4|             tulajdonképp miért is nem tudom önt szeretni? Minden éjjel
54    4|            ezt mondottam: „És még­sem tudom szeretni, hiába próbálok
55    4|              próbálok akármit is, nem tudom szeretni!” Nem bohó dolog
56    4|               a magyarázata, hogy nem tudom önt szeretni. Hallgasson
57    4|             szólt:~- De hát miért nem tudom én is önt szeretni? Mért
58    4|               más és más, egyszer nem tudom a bal karomat mozgatni,
59    4|               beteg vagyok, és mégsem tudom szeretni!~Ismét hosszabb
60    4|           jelentéktelen ember, akiről tudom, hogy csak a pénzemre pályázik,
61    4|               a szívembe, mért is nem tudom Önt szeretni, mért okoztam
62    4|              verseket olvasni, és nem tudom a háztartást ellátni meg
63    4|    természetes, és mégis, oly nehezen tudom megtalálni az arcán a régi