Fej.

 1    1|          késő ősz dacára élénk az élet. A dércsípte lankákon az
 2    1|         alá dugja magát - a vidám élet tetszett meg neki, nem a
 3    1|         pecsételve.~A téli falusi élet a szép ősz után lassan beköszöntött:
 4    1|      gondolkodóvá lett. Ő, aki az élet országútját könnyű vérrel,
 5    1|      telhető meggyőződéssel. - Az élet nincs a puhaszívű emberekre
 6    2|       legkevésbé sem. De hajh! Az élet nehéz! Engem e szörnyű hangszerhez
 7    2|    muzsikus vállára téve -, de az élet, a kenyér igazolja önt.
 8    2|       miatt.~- Kedves egy családi élet - vélte a jogász, s még
 9    2|      Semmi se függ tőlünk, sem az élet, sem a halál. Isten kezében
10    2|          tegyen. Először, mert az élet a halál elé való; másodszor,
11    2|     azonban éppen nem veti meg az élet apró örömeit.~Quastl úr
12    2|       olyan vő, aki nem ismeri az élet édes bűneit, fényűzéseit,
13    3|          ott állt előtte az igazi élet, a nyomorúsággal, piszokkal
14    3|     szobában lassanként elevenebb élet támadt, a poharak meg-megcsen­
15    3|           fölött. Mégis furcsa az élet. Íme, a fegyházigazgató,
16    3|           jelöli, hol végződik az élet, hol kezdődik az elmúlás,
17    3|           kényszerűen - terjed az élet. A pusztaságot itt is, ott
18    3|     mondott halandó társainak. Az élet napsugarából, színeiből,
19    3|       fénynek, a mosolygásnak, az élet derűjének, a mának, nem
20    3|           hajlik jobbra, balra az élet viharában. Titusz bizonyára
21    3|      gyerekkorában tudta, hogy az élet köteles­ségekből áll, hogy
22    3|        bánni, ez nem érett meg az élet nagy küzdelmeire, nem látta
23    3|          beszélt neki, és mint az élet legfőbb céljáért, a hitoktató
24    3| kötelességét, makacsul küzdött az élet nagy céljaiért, de ha Zsuzskával
25    3|          kellett tehát kezdeni az élet küzdelmeit, le kellett mondani
26    3|       hogy győztes maradok! Ez az élet: küzdeni, meg­roppanni,
27    3|            amely mintha az elmúlt élet határmezsgyéjét jelentette
28    3|         róla, milyen ostobaság az élet, és milyen kár volt nem
29    4|           is. Kár érette, mert az élet iskolájában megtanult gondolkodni,
30    4|      egyetlen kincset, amelyet az élet meghagyott neki.~Végül is
31    4|         vékonyka arcán egy letűnt élet reménytelensége ült.~A lakásáig
32    4|         ezt a vak embert, akit az élet a legszomorúbb védtelenséggel
33    4|      egyetlen kincsét, amelyet az élet még a tarsolyában hagyott,
34    4|          Ami becsest és szépet az élet termelni tud, lassan mind
35    4|      szóval minden jóból, amit az élet termelni és adni tud, okosan,
36    4|      kipótolta mindazt, amivel az élet addig adósa maradt, megvásárolta
37    4|          mindenem megvan, amit az élet nagyot adhat, nemcsak a
38    4|         utolsó dolog a földön: az élet, a sors, a szerencse, még
39    4|        mellett kell ülnöm, a napi élet apró gondjaival veszkődnöm,
40    4|       ártalmatlan rémei, hanem az élet, a vaskezű sors szomorúsága
41    4|          védekezhettem ellene, az élet gonosz, és annyira szeretem
42    4|      három éjszakán! Nem, nem; az élet más, mint amilyennek képzeltem,
43    4|        képzeltem, egészen más, az élet ijesztő, dermesztő, kegyetlen,
44    4|          megbirkózni vele. Ej, az élet kegyetlen!~Rekedten nevetett,
45    4|         túlbecsüli. Szép a falusi élet az ő regényességével, és
46    4|           könnyű hajón evez át az élet nehézkes vizein, aki sem
47    4|       volt valami új eszméje - az élet fukarságán múlik, hogy nőn,
48    4|         hajótörések után, hogy az élet már csak árnyékot tarto­
49    4|           e csalóka fénykörben az élet öntudatával és biztonságával
50    4|          gazdag, nyitva előtte az élet, boldog lehetne, és egy
51    4|     legtöbb csapásnál, amelyet az élet ránk mér, csak közhely jutott
52    4|           Azután, ötévi házassági élet után, én jelentem meg a
53    4|          is érezni fogja, hogy az élet szomorú, nagyon szomorú.~
54    4|      minden jóra fog fordulni, az élet nem igazságtalan!~A tűz
55    4|     otthon, a serdülő gyermek, az élet csöndje, a falu tiszta nyugalma,
56    4|     szokták, akik tudják, hogy az élet legnagyobb java: megsimogatni
57    4|      rajongó spanyol ifjú, aki az élet aranyparipáján ül, hanem
58    4|     szomorú roncs lett belőle, az élet a körmére ütött, hóval szórta
59    4|         az egyetlen szép, amit az élet még meghagyott nekem! És
60    4|           vonás ült, mint akit az élet megerősített a hitében.