Fej.

 1    2|       mellényzsebébe, mint Zrínyi Miklós.~Az aranypolgár hunyorgatott.~-
 2    3|         vallásos képekkel, Zrínyi Miklós kirohanásával és hímzett
 3    3|         Peti az elhunyt Zernyesth Miklós gróf őméltósága rendelkezése
 4    3|  keresztúton, majd pedig Nickleby Miklós fogott velem kezet, és szomorúan
 5    4|          Jöjjön velem ábrándozni, Miklós - szólt Theodóra egy napsugaras
 6    4|           lenne ön képes érettem, Miklós?~Meg kellett nyugtatnom,
 7    4|  lelkemnek, és ó, a kiábrándulás! Miklós! Én korán fogok elhervadni,
 8    4|           visszamegy a sírba. Ah, Miklós, mily jó, hogy elváltunk
 9    4|          gondoljon rosszat rólam, Miklós! - így fejeződött be levele -
10    4|          könyvet, és észrevett.~- Miklós! - kiáltott föl, és fölugrott,
11    4|         rokon érkezik a házhoz. - Miklós! Tehát nem felejtett el
12    4|         Ön mindig jó volt hozzám, Miklós. És hogy el kell szakadnunk?
13    4|       fogok önre visszaemlékezni, Miklós! - felelte, és csöndesen
14    4|       talán csak szerencsétlenek, Miklós!~Megvonta a vállát, aztán
15    4|        napernyõs kisasszony~- Ah! Miklós! Miklós! Álljon meg! Várjon
16    4|          kisasszony~- Ah! Miklós! Miklós! Álljon meg! Várjon meg!~
17    4|          simult, és megcsókolt. - Miklós! - tette hozzá alázatos
18    4|      nagyon szerencsétlen vagyok, Miklós, én nagyon szerencsétlen
19    4|    hirtelen megfogta a kezemet.~- Miklós! - szólt dacosan, de rögtön
20    4|   pusztulnom! Miért gyűlöl engem, Miklós? Mit vétettem önnek?~Az
21    4|       teszek önnek szemrehányást, Miklós, ön becsületesen csele­kedett,
22    4|            Mily bohó az ember! És Miklós, az álmatlan éjszakák! Igaza
23    4|        elalvás ellen védekezni.~- Miklós - szólt a vörös Ágnes -,
24    4|        magának is köszvénye lesz, Miklós, és magának is zsámoly kell
25    4|      Netti~- Ah! Megint itt vagy, Miklós? Ilyen gyorsan? Nos, mi
26    4|         tudnak.~- Ne mondj ilyet, Miklós! Nem tudod te, mi az, szenvedni!
27    4|     csüggött a hegyoldalon.~- Ah! Miklós! - kiáltott föl Netti, és
28    4|       akárcsak én. Ah, emlékszel, Miklós, mikor az előszobában ültem
29    4|           így szólt:~- Ó, szegény Miklós! Milyen kár, hogy ez így
30    4|           találkoztunk újra.~- Ó, Miklós! - szólt, és könnyedén megölelt -,
31    4|         szalagját olvastam.~- Ah! Miklós - szólt valaki a lépcsőről,
32    4|         szeretek! Igen, szeretek! Miklós, a titokzatos Flórából,
33    4|        fölényes mosoly ült.~- Ah! Miklós! - szólt, és mint régi baráthoz
34    4|        meg többet az ön álmaiban, Miklós! Vége van, és jó, hogy így
35    4|            és tovább folytatta:~- Miklós! Egy utolsó baráti szót!
36    4|     kinyílt egy nyikorgó ablak.~- Miklós, esik még? - kérdezte Adél.~-
37    4|           sarába, és így szólt:~- Miklós! Én nem tudok nélküled élni,
38    4|       élni, ne hagyj elpusztulni! Miklós, én mindenről lemondok,
39    4|        még nem szerettek tégedet, Miklós. De - fordult az urához -
40    4|   meghalni azért, akit szeretünk, Miklós! A befejezés is szép és
41    4|             Emlékszik-e még reám, Miklós? - így kezdődött a levél -,
42    4|           mindig szenvednem kell, Miklós? Hiába megyek a templomba,
43    4|          a haja a vállát éri. Ah! Miklós! Olyan szomorú az életem,
44    4|        fogta meg a kezemet.~- Ah! Miklós! - szólt lágyan, mély hangján,
45    4|    tizenhat esztendő alatt. - Ah, Miklós! Az idő mégis eljárt!~Nem
46    4|      tudnám messziről megismerni, Miklós - tette hozzá meg­szeppen­
47    4|             Ah, ne beszéljen így, Miklós - szólt alázatosan. - És
48    4|           őszi vetés fölött.~- Ó, Miklós - szólt, és a szeme könnybe
49    4|      változtatni.~- Ah, nem, nem, Miklós - szólt mosolyogva -, ne
50    4|            így szól:~- Gyűlöllek, Miklós, örökké gyűlöllek! - És
51    4|        köhögése. Megreggeliztünk; Miklós átöltözködött, megberetválkozott,
52    4|          jégszakállak lógtak alá, Miklós rám nézett és mosolygott.~
53    4|          a zúzmara porzott, aztán Miklós lőtt, és kíváncsian nézett
54    4|           fúródott.~- Itt - szólt Miklós szemrehányón, és a mellére
55    4|           a kórházhoz hajtattunk. Miklós ekkor már eszméletlen volt,
56    4|          féljen, kisleány - szólt Miklós -, és mosolyogjon, azt akarom,
57    4|      nyolcat ütött. Szerencsétlen Miklós barátom egy kissé fölemelkedett
58    4|          szó kavarog: „Gyűlöllek, Miklós, még mindig gyűlöllek!”~
59    4| rászegezte a csillogó fejfára. És Miklós árnyéka talán e percben