IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Alphabetical [« »] hófehéren 1 hófelho 1 hófelhobe 1 hogy 1696 hogyan 34 hogyha 12 hogyisne 6 | Frequency [« »] 9366 a 3331 az 2837 és 1696 hogy 1538 nem 1420 egy 1004 is | Lovik Károly A kertelo agár Concordances hogy |
Fej.
501 1| most újra boldog vagyok, hogy a közelében lehetek.~A leány 502 1| elpáholtam az agaraimat, hogy azóta mérföldről elkerülnek... 503 1| lesz semmi sem. Elég volt, hogy eddig nem láthattam! Kell 504 1| láthattam! Kell lenni módnak, hogy mi egymáséi legyünk, s ha 505 1| Tudja-e, mint történt, hogy ma itt vagyok?~Az ifjú a 506 1| elkészülve.~- Azt hittem, hogy maga is érezte, hogy nem 507 1| hittem, hogy maga is érezte, hogy nem lehet elszakadnunk egymástól.~- 508 1| vagyok, az atyám akarata. És hogy önnel itt beszélek, szintén 509 1| Kázméré?~- Igen. Ő akarta, hogy önnel beszéljek...~Az ifjú 510 1| már régebben észrevette, hogy ön érdeklődik irántam, körülöttem 511 1| megalázására. Mert hiszen tudja, hogy az eddigi összes tervek 512 1| képzeli a dolgot, azt akarja, hogy ön legyen körülöttem, hogy, 513 1| hogy ön legyen körülöttem, hogy, hogy is mondjam?... szeressen 514 1| legyen körülöttem, hogy, hogy is mondjam?... szeressen 515 1| tüzet fog, s ön úgy érzi, hogy vagyok valaki az életében, 516 1| hangosan elkezdett kacagni, hogy csak úgy rengett belé: nem 517 1| csak meg kell vallanom, hogy az édesapja, hahaha!... 518 1| ahhoz persze az szükséges, hogy ön is mellém álljon.~Klárika 519 1| tehát most úgy áll a dolog, hogy jogom van egyelőre az ön 520 1| katonák, akik azt érzik, hogy meg kell nyerniük a csatát.~- 521 1| napok tűnését s azt a tényt, hogy tulajdonképpen siralomházban 522 1| kihámozod a fiatalúrból, hogy mi a manó is hozza mindennap 523 1| lebonyolítani. Igaz ugyan, hogy az ő nézete egészen más, 524 1| Klárika, de már meg is bánta, hogy elszólta magát, s azért 525 1| szalmaszál után kapkodva -, hogy Balázs... fél.~Kázmér tágra 526 1| leányára.~- Fél?! Azt mondtad, hogy fél?~- Igen, apám - füllentette 527 1| elkezdett úgy hahotázni, hogy meg kellett fognia az oldalbordáit. 528 1| megszeppenve a pokoli kacagástól.~- Hogy lehet-e? Nekem mondod? Még 529 1| leányától, és ment azonnal, hogy megkeresse a Balázs félszének 530 1| Petur Sárinak? Az a köze, hogy volt neki egy gavallérja, 531 1| tót vezetőt vitt magával, hogy a poggyászt legyen aki cipelje, 532 1| a várba érkeznek, nézik, hogy ott van-e mindenki, s észreveszik, 533 1| mindenki, s észreveszik, hogy bizony hárman hiányzanak: 534 1| családdal.~Ahelyett ugyanis, hogy a keresztútnál, a Varjas-dombnál 535 1| pedig már leáldozni készült, hogy jutunk el a Bolond-toronyig?~- 536 1| kapacsináló, abban a reményben, hogy végre leülhet. Száz kapát 537 1| dolog történt. Ahelyett hogy Balázs balra fordult volna, 538 1| Csak azt akarom mondani, hogy tudom, mit tervezel. Most 539 1| indulj előre balra, ne hidd, hogy felültetsz! Gyerünk!~Matejkó 540 1| és elment. Mit bánja ő, hogy mi történik, intézzék el 541 1| aztán Klárika azt érezte, hogy a szeme kezd nehezedni; 542 1| mondotta -, azt hittem, hogy jobban fogsz vigyázni a 543 1| ki az álom a szemedből?~- Hogy szeretem Balázst! - ismételte 544 1| egypárszor a tisztáson, hogy lélegzethez jusson. Amikor 545 1| hanem ápertén kimondom, hogy ebből a dologból, amit ilyen 546 1| Balázs arcátlanul. - Csakhogy most nincs égzengés, s azért 547 1| vagyok bátor megjegyezni, hogy a kisasszonnyal egyedül 548 1| harmadszor már úgy vágta földhöz, hogy a kalap egyet nyekkent, 549 1| amikor a gazdája kicsi híja, hogy szintén szét nem pukkadt! 550 1| Bogdánynak. - Majd meglátjuk, hogy ki az erősebb?~- Azt megláthatjuk - 551 1| ennek a gézengúznak! Persze hogy mindenki azt fogja gondolni! 552 1| összes muníciót. Szomorú, hogy így van, de segíteni nem 553 1| fordult Balázshoz. - Az igaz, hogy kertelni, azt tudsz!~- A 554 1| mindenképp azon iparkodott, hogy megbékítse az öreg kurucot, 555 2| szoba kiadó. Megjegyzendő, hogy nem mindenkinek alkalmas.”~ 556 2| ajtón kellett bejárulnia, hogy egy sötét, hideg szobába 557 2| fiatal hölgy azt mondta, hogy Karpfenbiller úr a lakatosműhelyben 558 2| szólt:~- Miként lehet az, hogy Karpfenbiller nem létezik, 559 2| fiatalúr - felelte szárazon -, hogy önnek a logikája rossz. 560 2| miből következteti ön azt, hogy Karpfenbiller úr létezik? 561 2| Karpfenbiller úr létezik? Abból, hogy ezt a nevet kiírva látta 562 2| Ablak, abból az következik, hogy engem, aki benne lakom, 563 2| ajtómra, amit akarok, azt, hogy Kaptafa éppúgy, mint azt, 564 2| Kaptafa éppúgy, mint azt, hogy Diátrum, az ellen senkinek 565 2| ilyen dolgok, elve volt, hogy nem egykönnyen hagyja magát 566 2| tehették, annyi vagyonuk volt, hogy egy vármegyét a mellényzsebükből 567 2| engedett meg magának annyit, hogy délután egy-egy órára bement 568 2| feleségének, jelezve, hogy ilyen kulcs szerint fizesse 569 2| foglalkozott mással, mint hogy az ő pöreit bonyolítgatta. 570 2| haszonból, főleg azonban, hogy Bauernebel Jeromosnak igaza 571 2| az ő alfája és omegája, s hogy igaza legyen, nyugodt lélekkel 572 2| igaztalanságra.~- Tehát, hogy a tárgyra térjünk: egy szoba 573 2| idegei vannak. Nem akarom, hogy utólagos differenciák merüljenek 574 2| azt, és esküdjön meg rá, hogy nem ösmeri Jozefint, és 575 2| mondott, mikor kijelentette, hogy a Bauernebel házban erős 576 2| és megeskette az ifjút, hogy sohasem beszélt Jozefinnel, 577 2| az volt a legérdekesebb, hogy a bérlő kijelentette, miszerint 578 2| a kalapja után nyúlva -, hogy örvendjek a szerencsének.~- 579 2| csodálkozott, az a tény azonban, hogy az összes bútorok vaspántokkal 580 2| Csak nem gondolja a háziúr, hogy ezeket az ócskaságokat valaki 581 2| sóhajtott a házmester -, hogy az úr előtt e helyen egy 582 2| lakott. Ez a bérlő azt tette, hogy egész éjjel jobbra-balra 583 2| Mert tudnia kell, uram, hogy őnagysága harangműhelyt 584 2| azt üzentette az apjának: hogy két vége van a botnak, s 585 2| órában, minden percben, hogy az ember dühiben majd kibújik 586 2| élete nem áll egyébből, mint hogy ezen gondolkodik, és bizonyos, 587 2| gondolkodik, és bizonyos, hogy ő is elég borsot tört őnagysága 588 2| bérelte ki a tulajdonosától, hogy állandóan őnagyságának becsörömpöljön, 589 2| nem csinál egyebet, mint hogy a leglármásabb pléheket 590 2| két ritka kígyót kapott, hogy adja el őket a patikának, 591 2| az összes kormányosokat, hogy éppen a mi házunk előtt 592 2| gőzkürtöt, ami olyat szól, hogy az ember még a ravatalról 593 2| szomszédja azt a nevezetes tényt, hogy sok lányt csókolt, immár 594 2| ember azt hihette volna, hogy az éjjeli dalnok az ágy 595 2| Pető már remélni kezdte, hogy immár elérkezett a nyugalom 596 2| joggal mondta el magáról, hogy erős szervezete van. Úgy 597 2| dörmögte, és azt érezte, hogy tenyerében pofonok viszketnek. - 598 2| hajlandóságot se érzett rá, hogy kimásszon meleg ágyából.~- 599 2| kifejezetten jogot ad a háziúrnak, hogy a kiadott lakást bármikor 600 2| kifogása?~Pető úgy érezte, hogy ki kell bújnia a bőréből.~- 601 2| nappal nem elég nyugodt arra, hogy izgatottság nélkül élhessek 602 2| utóbbihoz, de aztán meggondolta, hogy ha mérgelődik, ezzel csak 603 2| Mit mondott ez az ifjú?~Hogy ő, Bauernebel Jeromos, ötven 604 2| Lehetséges ez? Lehetséges, hogy ekkora vakmerőség lakozzon 605 2| dühös.~- Ön azt tartja, hogy őrült vagyok?! - kérdezte 606 2| oly vadul gesztikulálva, hogy kiütötte Lámpl uram kezéből 607 2| hasonló tulajdonságai voltak. Hogy aludt egyet reá, fejéből 608 2| sőt még tetszett is neki, hogy valaki, akinek nincs semmije, 609 2| nyújt élvezetet. Hiszi ön, hogy ez így van?~- Elhiszem - 610 2| kesernyésen. - Meg kell mondanom, hogy az őszintesége nincs ellenemre. 611 2| nemde, megesküdött nekem, hogy semmiféle összeköttetésben 612 2| Ez szép, de hát tudjuk, hogy minden írásból, esküből 613 2| én éltem a gyanúpörrel, hogy ön mégiscsak valamelyes 614 2| Jozefinnel, tudom is én, hogy s miként: talán tizenöt 615 2| emberen keresztül, talán úgy, hogy maga se tudott róla, s azért 616 2| s azért elhatároztam, hogy kipróbálom önt.~- Nagyon 617 2| Jozefin úgy megfizeti őket, hogy ha a ház összedől, a harangok 618 2| bérence, és én csak örülhetek, hogy ilyen jó lakóm akadt.~Petőnek 619 2| előtt a fegyvert, s ígérem, hogy több éjjeli inspekciót nem 620 2| zománca puhította meg.~- Nos, hogy tetszik? - kérdezte a házigazda 621 2| Ha azt fogom mondani, hogy a kisasszony szép, úgy a 622 2| vaspántokat. Biztos vagyok benne, hogy ön éjjelente nem fogja az 623 2| regényes Bulcsu név ahhoz, hogy az ember egész éjjel azt 624 2| sóhajtva -, engedje meg, hogy röstelkedésemnek adjak kifejezést. 625 2| világban.~- Tessék elhinni, hogy ez a szándék távol áll tőlem - 626 2| helyzettel. Elösmerem, hogy sokat vétek a múzsa ellen, 627 2| a zenész -, és remélem, hogy nem leszünk ellenségek, 628 2| Kétségtelennek tartom ugyanis, hogy kegyed, mint a legtöbb ember, 629 2| el a szomszédjában azt, hogy „Míg ifjú voltam, sok lányt 630 2| hangszerhez az a kérdés fűz, hogy mi jobb: éhen halni vagy 631 2| köztük ön is, joggal hihetik, hogy egész valóm nem ér egy pipa 632 2| ideális cél, s remélem, hogy azt egykor el is érem, hogy 633 2| hogy azt egykor el is érem, hogy egykoron lesz belőlem valami. 634 2| egyszerre eszembe jut, hogy tulajdonképp mire is szerződtem: 635 2| szerződtem: semmi másra, mint hogy megbosszantsam Bauernebel 636 2| Bauernebel urat, valamint hogy kiszekírozzam a többi bérlőt, 637 2| sintérkocsi döcögött végig.~- Hogy tetszik-e? - mormolta inkább 638 2| az ablakon át meglátván, hogy egy nagy kuvasz, amelyet 639 2| vehetné rossz néven öntől, hogy alkalmazkodik a lét rideg 640 2| szólt Bulcsu lemondással -, hogy Tilda rossz néven veszi 641 2| ha tudná, hogyan imádom, hogy minden dalom neki szól, 642 2| minden dalom neki szól, hogy még éjjel is róla álmodom, 643 2| ekkor azt a választ adta, hogy őnagysága védnöke s mecénása 644 2| utcán, persze csak azért, hogy az öreg Bauernebel kibújjék 645 2| másrészt, mert érezte, hogy a jelenetet az apja rendezte.~ 646 2| kétségbeesve rimánkodott a diáknak, hogy kegyelmezzen meg ifjú életének, 647 2| kegyelmezzen meg ifjú életének, hogy őt csak fölbérelték, hogy 648 2| hogy őt csak fölbérelték, hogy életében nem fog ilyet tenni, 649 2| szigorúan -, de csak úgy, hogy előbb odamész a nagyságos 650 2| oly érzékenyen érintette, hogy a diák szó nélkül újabb 651 2| gúnyosan mosolygott.~- És hogy van megelégedve a lakással?~- 652 2| diák, és megállapította, hogy Jozefinnek nemcsak szép 653 2| pompás termete is van.~- És hogy jutott az eszébe ideköltözni? - 654 2| éppen nem tartom kizártnak, hogy a vizsgáim oly jól sikerülnének, 655 2| magától értetődő esetet, hogy az alapvizsgáimon megbukom. 656 2| semmivel, hacsak azzal nem, hogy lusta voltam. De e házban 657 2| lesz velem együtt belátni, hogy fiának tökéletesen igazsága 658 2| magát, úgy be kell vallania, hogy nem ért e mesterséghez. 659 2| csak most látta igazán, hogy szemben állt vele, hogy 660 2| hogy szemben állt vele, hogy a közelségét, a százszorszép 661 2| pörlekedett, ezúttal azért, hogy mért gyújt olyan korán lámpát 662 2| Dehogyis, dehogy!~- Úgy sejtem, hogy ön Jozefin őnagyságára céloz? - 663 2| nevetett.~- Hahaha! Persze hogy persze, önnek éles elméje 664 2| köze. Kizárólag tőlem függ, hogy kivel tartok barátságot, 665 2| nem változtat a tényen, hogy az egész ügy nagyon kedvemre 666 2| háziúr -, nem kíváncsi rá, hogy miért?~- Nem.~- Pedig önt 667 2| érdekelné. Két gombot egy ellen, hogy önt is érdekelné.~- Mégsem 668 2| érdekelné.~- Mégsem óhajtom, hogy velem okait közölje.~- Ej, 669 2| terézvárosi Krőzus. - És hogy égnek az orcái, hogy lángol 670 2| És hogy égnek az orcái, hogy lángol a tekintete! Hahaha! 671 2| apámmal (mert bizonyos, hogy ő kileste ismerkedésünket), 672 2| az ábrázatából kiolvasni. Hogy én önt megvesztegettem, 673 2| én önt megvesztegettem, hogy egy új ellensége támadt, 674 2| egy új ellensége támadt, hogy jó volna önt lefegyverezni.” 675 2| servus humillimus.~- Aztán hogy, kedves Bauernebel úr?~Az 676 2| manó tudja, kitől örökölte, hogy az emberek oly szeretetre 677 2| A dologra az tartozik, hogy ön bele fog szeretni Jozefinbe, 678 2| barátot!~- Ne mondja! És hogy képzeli ezt a metamorfózist?~ 679 2| tette kezét.~- Csak úgy, hogy ez a mi kedves Jozefinünk 680 2| történik erre? Az történik, hogy ön sértett önérzetében elrohan, 681 2| ellenségek vagyunk mindhalálig!” Hogy pedig ennek a mondásnak 682 2| megerősíti azt a hitemet, hogy kétségbeejtően szeretem 683 2| részben örvendetes. Mutatja, hogy az idealizmus még nem veszett 684 2| fönntartanom, attól félek, hogy ez a lelki érzelem mihamar 685 2| róla? Be kell vallanom, hogy ereimben nyulak vére lüktet.~ 686 2| tényező. Ugyanolyan joggal, hogy gyávává tette, a sors önt 687 2| egyre azt harsogja bennem, hogy minden, ahogy van, nincs 688 2| minden, ahogy van, nincs jól, hogy földi pályafutásom haszontalan, 689 2| haszontalan, szégyenletes, hogy egész életemben rossz fagottista 690 2| rossz fagottista maradok, hogy szerelmem is dőre, ostoba, 691 2| szerelmem is dőre, ostoba, s hogy végre: menedék csak a sírban 692 2| meglepő tapasztalatra jutott, hogy a fagottista asztalán pénz - 693 2| fajtából. Ez a pénz teszi azt, hogy nekem reggeltől estig fagottoznom 694 2| az enyém. És ez a nyitja, hogy most, ha volna bennem egy 695 2| tusát, mondom, s a vég kell, hogy szomorú legyen. Oly sima 696 2| őnagysága, aki azért fizet, hogy az öreg Bauernebelt bosszantsam. 697 2| barátsága ahhoz képest, hogy az én személyem az öreg 698 2| Bauernebellel szembekerült. Hogy remélhetném, hogy csak valaha 699 2| szembekerült. Hogy remélhetném, hogy csak valaha is egy jó szót 700 2| imádottamtól. Hogyan gondolhatnám, hogy Tilda valaha az enyém lehetne, 701 2| háziuram? Avagy hiszi ön, hogy ez lehetséges? Van ebből 702 2| bámult maga elé.~- Higgye el, hogy nem - mondotta. - Vagy érhet-e 703 2| aki csak arra emlékezett, hogy a várandó operának valami 704 2| meg egy közbevető kérdést, hogy kerül ide ez a sok pénz?~ 705 2| Júdáspénz alatt azt értem, hogy szégyenpénz, pénz, amelyért 706 2| egyszer így van. Sőt biztos, hogy így van. Engedje meg, hogy 707 2| hogy így van. Engedje meg, hogy könnyítsék a lelkemen, és 708 2| folytatta: - Az eset az, hogy agyon akartam magamat lőni. 709 2| Azt azonban nem sejti, hogy előbb ki óhajtottam egyenlíteni 710 2| semmi kilátásom sem volt rá, hogy ez anyagi eszközökre szert 711 2| jogász tudniillik azt hitte, hogy álmodik, s azért óvatosságból 712 2| az ön érveit, s belátom, hogy ez magánügy, de elvégre 713 2| iránta, s megérdemelte, hogy bizalommal legyen vele szemben.~ 714 2| ritkaság, oly nagy ritkaság, hogy a párját talán sehol sem 715 2| boldognak vallotta magát, hogy ezen a csodálatos állkapcán 716 2| fakultás embertani intézetétől, hogy szíveskedjem ott megjelenni. 717 2| s akkor értésemre adták, hogy amennyiben szíves volnék 718 2| a jogász, aki úgy vélte, hogy a zenész története szövevényesebb 719 2| lakásomon Lux úr. Elmondotta, hogy tudomása van harmincnégy 720 2| harmincnégy fogam létezéséről, s hogy ő abban a szerencsés helyzetben 721 2| kozatot, amelyben megengedem, hogy holtam után fejemet a Barnai-múzeum 722 2| békessége van, másrészt kérdés, hogy a másvilágon mit fognak 723 2| tehát Pető megnyugtatólag -, hogy magának szemrehányást tegyen. 724 2| komolyan.~- Akkor engedje meg, hogy önt megöleljem, és jótevőmnek 725 2| másnak látom a világot, hogy az nem vet meg cselekedetemért, 726 2| órával azelőtt azt hittem, hogy én vagyok a föld legnyomorultabb 727 2| legnyomorultabb embere, s most látom, hogy igazságtalan voltam önmagammal 728 2| csimbókot kötött a testéből, hogy maga is belegabalyodott, 729 2| mondtam.~- Nos és hiszed is, hogy ez lehetséges? - tudakolta 730 2| barátja szemébe.~- Gondolod, hogy szerelmem valaha célt érjen? 731 2| nyilatkozzál!~- Gondolom, hogy célt érhet. Föltéve, ha 732 2| de a jogász úgy vélte, hogy ezen az alapon lehetne valamit 733 2| fejemben kavarog valami. Lehet, hogy a bor szelleme, de lehet, 734 2| bor szelleme, de lehet, hogy egy ötlet, egy kísérlet, 735 2| barátságuk alatt megtanulta, hogy kettőjük közt Pető föltétlenül 736 2| Csak egyet ígérj meg, azt, hogy leteszel arról az ostobaságról, 737 2| nagy küzdelmébe. - Ígérem, hogy kívánságod teljesülni fog. 738 2| egész világ azt fogja hinni, hogy én öltem meg.~E többször 739 2| udvariasan. - De figyelmeztetem, hogy jogi megvilágítás nélkül 740 2| világ azt fogja állítani, hogy én öltem önt meg.~- És abban 741 2| most szükségesnek tartotta, hogy ő is megnyilatkozzék.~- 742 2| kézmozdulattal jelezte, hogy a beszéd fonalát átadja 743 2| Lehetetlenségnek tartom, hogy az ember ott, ahol igaza 744 2| beállít, s azt jelenti, hogy: „Uram, tenni kellene ám 745 2| házban lakó összes ebeket, hogy folyton utánuk szaladjanak, 746 2| Hohó! - gondolom erre én. Hogy szabad a galamboknak ezt 747 2| kit kell fölszólítanom, hogy őket elvigye.” „Hát a tulajdonosukat.” „ 748 2| feleli a házmester. „Hogy lehet az?” - kérdezem. „ 749 2| válaszolja Stámpfl -, hogy a galambok egykor a házban 750 2| lótott-futott, s kiderítette, hogy Maurer csizmadia ez idő 751 2| hajlandóságot nem mutat, hogy a közben fölszaporodott 752 2| közbeszólót -, mert evidens, hogy jogos úton voltam. Avagy 753 2| tűrni vagyok kénytelen, hogy a házamban egy csomó idegen 754 2| lakókat? És tűrnöm kell, hogy a madarak elrondítsák a 755 2| fölszólítottam Fabriczius urat, hogy indítson pört a renitens 756 2| csizmadia ellen. Követelem, hogy Maurer vigye el a galambokat 757 2| válaszolta a megszólított -, hogy ha kimondtuk az á-t, mondjuk 758 2| pöröltük, míg végre kiderült, hogy örökösök nincsenek. Maurernek 759 2| végre egy szép nap kiderült, hogy hagyaték nincs, a csizmadia 760 2| ismeretlen tettesek ellen, hogy a hagyatékot elsikkasztották. 761 2| úr ugyanis kiderítette, hogy a galambok tulajdonképp 762 2| vegyék át a galambokat, hogy azután legyen kit pörbe 763 2| Egy szép nap kisütötte, hogy: „Hopp! Örökös híján a vagyon 764 2| történetet.~- Valóban érdekel, hogy mi történt ezután - jegyezte 765 2| jegyezte meg kíváncsian.~- Hogy mi történt? - kérdezte Bauernebel, 766 2| volna természetesebb. - Hogy mi? Az történt, hogy nem 767 2| Hogy mi? Az történt, hogy nem engedtem a jussomat, 768 2| természetes. Lehetséges-e, kérdem, hogy civilizált városban az ember 769 2| házak nem azért épülnek, hogy kóbor állatok tanyái legyenek: 770 2| invázió ellen meg kell, hogy oltalmazva legyünk, s ez 771 2| mi történt?~- Az történt, hogy a város ellen fordultam. 772 2| Fölszólítottam a hatóságot, hogy mint illetékes fórum, egyrészt 773 2| Bauernebel gúnyosan kacagott.~- Hogy volt-e? Hahaha! Hogy volt-e? 774 2| Hogy volt-e? Hahaha! Hogy volt-e? Kitűnő, nagyszerű, 775 2| dolgot! Annyira nem volt, hogy mikor előterjesztésemet 776 2| küldtek, amelyben kijelentik, hogy kérelmemnek nem adhatnak 777 2| úr közölte velem a hírt, hogy a galambpör menthetetlenül 778 2| vagyok - szólt a diákhoz -, hogy ön, az elfogulatlan hallgató, 779 2| az - mondta nyugodtan -, hogy az egész pör egy szépen 780 2| világ sora megtanította, hogy az udvariasság, figyelmesség: 781 2| aranypolgár, mert azt remélte, hogy a diákban újabb áldozatra 782 2| fagyosan nézett a fiskálisra.~- Hogy mit tettem volna? Magától 783 2| erre a vég nélküli pörre, hogy befejezésül még a Kladderadatsch-ba 784 2| nyájunkban él, ha érezzük, hogy valaki csúffá akar tenni. 785 2| élek is!~Pető úgy vélte, hogy az eset kezd kedélytelen 786 2| kérdezte Bauernebel, aki, hogy ilyen szépen benne volt, 787 2| valaki, és meg tudom mutatni, hogy ki!~A jogász fölhúzta a 788 2| meg.~- Igaza van, persze hogy igaza van - bólintotta csöndesen. - 789 2| világ azt fogja mondani, hogy én öltem meg Bauernebel 790 2| úgy látszik, azt hitte, hogy a világot egy nap alatt 791 2| Az eddigi eredmény az, hogy megösmerkedtem Fabriczius 792 2| reám, és higgyél. Érzem, hogy nem fogsz csalódni. Az én 793 2| találkozott -, elhiheted, hogy amit tehetek, azt megteszem 794 2| Bauernebelhez, abban a reményben, hogy talán összetalálkozik Tildával, 795 2| tőle telhetőleg iparkodott, hogy ne legyen ez ügyben véleménye. 796 2| Éppen ezért az ifjú, látva, hogy a galamboktól nem bír meg 797 2| Bauernebelt azon ürügy alatt, hogy szabad-e szobáját zöldre 798 2| az ifjúnak úgy tetszett, hogy látogatását illik valamivel 799 2| természetesen azon föltétel alatt, hogy az összes költségeket a 800 2| úgy pörlök, veszekszem, hogy a végén beleszédülök, és 801 2| aranypolgár. - Úgy csíp, hogy a lélegzetem eláll. Egyébként 802 2| háziúr homlokerei kidőltek.~- Hogy mi? Hogy mi? - ütött az 803 2| homlokerei kidőltek.~- Hogy mi? Hogy mi? - ütött az asztalra. - 804 2| akár Heine. Kitalálja-e, hogy mit csinált már megint?~- 805 2| boldogan lélegezve fel, hogy ezúttal nem került a galambokra 806 2| ön, ugyebár, jól tudja, hogy Jozefinnel hadilábon állunk. 807 2| Arról is van tudomása, hogy Jozefin abban a két szobában, 808 2| kell elmondanom, nemde, hogy ezzel szemben jómagam az 809 2| kibéreltem a lakatosmestert, hogy egész nap, egész éjjel a 810 2| maguknak is örömük telt benne, hogy valakit úgy istenigazában 811 2| s meg vagyok győződve, hogy Jozefin közben majd kibújt 812 2| reggelinél föltűnt nekem, hogy a lakatosi pörölyök meglepő 813 2| Hát mit látok ott? Azt, hogy a lakatos meg a legényei 814 2| megfizetve, oly vadul dolgoztak, hogy Vulkán műhelye a süketnémák 815 2| október elsején, az történt, hogy mikor Jäger úr a lénungért 816 2| Értésemre esett az a körülmény, hogy ön apámtól havi húsz forintot 817 2| húsz forintot kap azért, hogy a lehető legnagyobb lármával 818 2| őrültség volna. Igaz ugyan, hogy én roppant szeretem a pörölyök 819 2| jelenti ki a lakatos -, hogy őnagysága azt mondja, hogy 820 2| hogy őnagysága azt mondja, hogy ingyen is élvezheti az erő, 821 2| csöndesen fogunk dolgozni, hogy még a légy zümmögését is 822 2| csapkodják a pörölyöket, hogy az ember úri szalonban képzeli 823 2| Bauernebel -, de annyi bizonyos, hogy azóta Jäger úr és legényei 824 2| törölgette.~- Azt mondom, hogy ez nagyszerű, fenomenális, 825 2| párját ritkító. Azt mondom, hogy őnagysága okos asszony, 826 2| okos asszony, olyan okos, hogy vele szemben ön mindig a 827 2| aztán így folytatta:~- Kár, hogy nem ösmeri. Mert Quastl 828 2| séta után válaszolt neki.~- Hogy mi? Nos, Quastl úr fiskális. 829 2| múlva már beszélgettünk, hogy honnét jön, hova megy ebben 830 2| megy ebben a rossz időben, hogy mit szól a rossz kövezethez 831 2| mutatta be, kijelentette, hogy a kalapkereskedőtől jön. „ 832 2| hiszi, doktor úr - mondom, hogy idén még van kilátás szalmakalapot 833 2| diák vállat vont.~- Azt, hogy Quastl bolond.~Bauernebel 834 2| s nem gondolnak arra, hogy eljön még a május, amikor 835 2| ellentétben, igenis, tudta, hogy eljön a május, hogy akkor 836 2| tudta, hogy eljön a május, hogy akkor kalapra lesz szüksége, 837 2| induktíve következtetni? Arra, hogy Quastl úr nemcsak az apróságoknál, 838 2| magától azt az élvezetet, hogy vissza ne lőjön Bauernebelre.~- 839 2| azt olvassa az újságban, hogy Pilsenben a sör fél literje 840 2| és átköltözik Pilsenbe. Hogy miért? - kérdi ön. Azért, 841 2| nem akadályoz meg abban, hogy Quastl urat ne tegyem meg 842 2| hiszi, tisztelt háziuram, hogy meg tud élni Fabriczius 843 2| Pető vállat vont.~- Azzal, hogy önnek Fabricziusra annyira 844 2| vízre. Azzal indokolom, hogy ön pörlekedés nélkül egy 845 2| sem képes élni, s azzal, hogy e célra a báránytermészetű 846 2| találja a szöget. Lehet, hogy most is eltalálta. De azért 847 2| ember, akit képesnek tartok, hogy a galambpört lábra állítja!~ 848 2| jelentette ki hirtelen -, hogy kollokviumom van. Szíves 849 2| visszatartására.~- Nagyon sajnálom, hogy ilyen gyorsan távozik. Mert 850 2| prima vista megállapítom, hogy gazember, hát arról e nézet 851 2| bizalmamra. De hát lehet, hogy ezek csak föltevések. Azonban 852 2| is. Most azt határozza, hogy sétálni megy, rögtön rá 853 2| sétálni megy, rögtön rá azt, hogy mégis jobb lesz a házbérszámadásokat 854 2| házbérszámadásokat átnézni, majd hogy talán inkább kitisztítja 855 2| kikérni.~Pető szabadkozott:~- Hogy lehetne ilyesmire első hallás 856 2| az aranypolgáron. Lehet, hogy a harcra az a természetes 857 2| javára megmozdul, lehet, hogy a rokonszenv: elég az hozzá, 858 2| erősebb lett a meggyőződés, hogy Tilda és Bulcsu egymáshoz 859 2| Bulcsu egymáshoz illenek, s hogy a Nero szerzőjének boldognak 860 2| boldognak kell lennie. De hogy és mint lehetne a Bauernebeleket 861 2| támadt. Valósággal csoda, hogy rögtön rá nem akadt! A dolog 862 2| Pető elkezdett gondolkodni. Hogy volna, ha az ember valami 863 2| a diák mihamar belátta, hogy egy dikicset meg egy csirizestálat, 864 2| városon, meg kell mutatnia, hogy ő is valaki, valami, hogy 865 2| hogy ő is valaki, valami, hogy Pest első polgárán nem lehet 866 2| mellékes. A fődolog az, hogy rájöttem a dolog nyitjára, 867 2| aztán megfontoltan. - Az, hogy ön rettenetesen fukar. Ha 868 2| embernek meg az a passziója, hogy kártyázik, s inkább nem 869 2| nem eszik, nem iszik, csak hogy kártyázhasson. Hiszen ezt 870 2| önnek. Nekem a szenvedélyem, hogy velem ne packázhasson senki, 871 2| velem ne packázhasson senki, hogy rajtam ki ne foghasson senki, 872 2| áldozni is akarok. Én tudom, hogy ki az aranypolgár, mit ér 873 2| vagyok.~- Az első dolog, hogy ön holnap kátránygyárat 874 2| én kedves szülővárosomat, hogy öröm lesz nézni. És ha kell, 875 2| és alá sétálni, s ígérem, hogy a legdrágább szimentáli 876 2| 13~Pár nap múlva történt, hogy Pető, aki Bauernebellel 877 2| időközt a diák megragadta, hogy kissé tájékoztassa magát 878 2| kezdte el tehát a diák -, hogy a közeli jövőben egy szép 879 2| leszünk tanúi. Megengedi, hogy kissé eléje nyúljak az eseményeknek, 880 2| s azért megállapította, hogy ez a legalkalmasabb pillanat, 881 2| mindenekelőtt meg kell állapítanom, hogy én Quastl urat csak felületesen 882 2| nem elegendő alap arra, hogy valaki fölött végleges ítéletet 883 2| dönthet, s könnyen meglehet, hogy szerény felfogásom elszigetelten 884 2| ez az ön véleménye?~- Az, hogy olyan ember, aki decemberben 885 2| Mert könnyen megeshetik, hogy Quastl úr mátkasága egy 886 2| végeredményképp azért házasodik, hogy legyen, aki rendben tartsa 887 2| jár. És így megeshetik, hogy Quastl úr önt egy szép napon 888 2| szólt haragosan -, azt, hogy...~Pető közbevágott:~- Azt, 889 2| Pető közbevágott:~- Azt, hogy ön a vagyonos osztályhoz 890 2| Ez mindenesetre ok rá, hogy a fiskális úr jobban ragaszkodjék 891 2| és tisztában volt vele, hogy a vitában csak a nyugalom 892 2| elszólta magát. Persze, hogy azért tetszik neki Quastl, 893 2| mosolyogva -, meg kell vallanom, hogy ön páratlan lény. Szívemből 894 2| tenni, az bebizonyította, hogy igazán szerető szív, és 895 2| vőlegényének el tudja nézni, hogy nevetséges, éppúgy napirendre 896 2| napirendre tudna térni afölött, hogy lopott avagy gyilkolt. És 897 2| nincsen kifogása ellene, hogy ha Quastl úrnak nyújtom 898 2| derék, kitűnő ember kell, hogy legyen. Mondhatom, öröm 899 2| ajtóból a háziúr. - Nagyon jó, hogy itt találom. Rögtön áttérhetünk 900 2| hátán végigfutott a hideg. Hogy gyűlölte e derék, szegény 901 2| Előbb azonban engedje meg, hogy Quastl urat üdvözöljem, 902 2| Quastl úr vékony hangon -, hogy üdvözlése kellemesen érint. 903 2| kellemesen érint. És engedje meg, hogy hasonló módon tudakozzam 904 2| vannak jó emberei is?~- Hogy vannak-e?~- Nos, igen. Én 905 2| Nos, igen. Én azt hittem, hogy Quastl urat a rendszeretete 906 2| arca azonban azt jelezte, hogy nincs éppen megelégedve 907 2| mert az utca oly szűk, hogy egy konfortáblis alig fér 908 2| a polgármester az iránt, hogy kié ez a sok szalma?~Pető 909 2| kérdezte az egyik kocsist, hogy kié ez a sok szalma? Mikor 910 2| a fuvaros kijelentette, hogy a szekerek Bauernebel úr 911 2| Krőzus úgy elkezdett nevetni, hogy belefogózott a székbe.~- 912 2| ellenvetése.~- Úgy gondolom, hogy a tanács mihamar intézkedni 913 2| mihamar intézkedni fog, hogy a város legforgalmasabb 914 2| fáklyáját.~A diák úgy gondolta, hogy nem ártana egyet sétálni 915 2| az ifjúnak.~- Örvendek, hogy önnel találkozhattam.~A 916 2| selyemszál. Mit gondol, hogy jutottam hozzá?~- Sejtelmem 917 2| akartam venni. Elhinné, hogy öt üzletet jártam végig, 918 2| eszembe jut valami. Kitalálja, hogy mi?~- Nem.~- Nos hát, az 919 2| hát, az jutott az eszembe, hogy az olyan üzlet, amelyikben 920 2| bolt, s nem érdemli meg, hogy az ember ott vásároljon. 921 2| mert föltette magában, hogy világért se keveredik Tildával 922 2| Nem vagyok olyan dőre, hogy álomképek után futkossak. 923 2| mindenesetre.~Pető úgy érezte, hogy a hal horogra akadt.~- Hogyan 924 2| ezt a kisasszony?~- Úgy, hogy már sok embert láttunk, 925 2| Meg fogom önt róla győzni, hogy nincs igaza.~- Arra kíváncsi 926 2| Például, rá lehetne-e venni, hogy Quastl úr a ma esti álarcosbálba 927 2| azzal már bebizonyította, hogy hajlandósága van a könnyelműségre?~- 928 2| Rosszul esik hallanom, hogy ennyire bizalmatlan egy 929 2| szót.~- Ön azt mondotta, hogy az ördögből vénkorára remete 930 2| nap egyebet se tesz, mint hogy azt nyikorgatja okarináján: „ 931 2| az úr volna rá hivatva, hogy a legderekabb férjet adja, 932 2| így szólt:~- Azt hittem, hogy Bulcsu önnek a barátja. 933 2| járni.~- Az nem zárja ki, hogy a Nero szerzője ne lehessen 934 2| játszanak. Pokoli ötlet. Kár, hogy a leendő mester még nem 935 2| úr azt említette előttem, hogy Bulcsu szépen hegedül.~- 936 2| Bizonyára azért teszi, hogy kenyérrevalója legyen. Ha 937 2| éjjel pedig arról álmodoz, hogy egykor jeles férfiú lészen, 938 2| művét. Igazán sajnálom, hogy eddig oly rossz véleménnyel 939 2| voltam róla, de azt hittem, hogy nem ér egy hajítófát sem. 940 2| arról sejtelmem se volt, hogy Bulcsu az akadémiára jár.~ 941 2| bevételénél.~15~Történt, hogy egy napon a jogász összeakadt 942 2| kegyes volt, és megengedte, hogy a diák elkísérje. Pető örömmel 943 2| között is. Be kell látnunk, hogy ez az ifjút kissé bosszantotta, 944 2| és mivel se járult hozzá, hogy a csevegést talpra segítse. 945 2| ötölt-hatolt, aztán úgy vélte, hogy az egyenes út mégiscsak 946 2| ön furcsának nevezheti, hogy a társaságában ostobának 947 2| okokat, amik arra vezetnek, hogy a kegyed közelében állandó 948 2| Én ugyanis azt hiszem, hogy szerelmes vagyok önbe.~A 949 2| ösmernem - mondotta aztán -, hogy ön eredeti ember.~- Nem 950 2| jóindulatúan.~- Tessék elhinni, hogy az. Én ösmerem magamat. 951 2| sohase történt meg velem, hogy omnibusz helyett zöldségeskocsira 952 2| szegény. Mert úgy érzem, hogy ez az én szerelmem dőre 953 2| álomkép. Mindegy, örülök, hogy ezt önnek elmondtam, és 954 2| fel a szót.~- Kétségtelen, hogy első perctől fogva igaz 955 2| zenekarát is. Gondolja, hogy ez nem szerelem?~- Meglehet - 956 2| volt.~- Mennyire örvendek, hogy ezt hallom! - lelkesedett 957 2| vallomásomba kezdtem, úgy hittem, hogy pofon lesz a vége, s éppen 958 2| körül! Nem hittem soha, hogy ilyen hangulatok foglalhassanak 959 2| meg voltam róla győződve, hogy cinikus, hideg ember vagyok, 960 2| és most, íme, azt látom, hogy a szívem tele van melegséggel, 961 2| szívesen vette tudomásul, hogy a jogász szívében tulipánok 962 2| szívében tulipánok virulnak, és hogy lelke az erények központi 963 2| régi lovagok módjára -, hogy viszontláthatom e nemes 964 2| csapva. - Biztos remény van, hogy lesz még szőlő, sőt lágy 965 2| e vigasztól.~- De vajon hogy és mikor? - kérdezte zordonan.~ 966 2| omnibuszon. Még várni akart, hogy a dolgok jobban kifejlődjenek. 967 2| kifejlődjenek. Most azonban, hogy örömében osztályosa legyen, 968 2| tervem kiindulópontja az, hogy a Bauernebelek mind önfejű, 969 2| Csak lassan, barátom. Arra, hogy az ilyen embereket valami 970 2| mondani egy Bauernebelnek, hogy te a világ legderekabb embere 971 2| rá arra az álláspontra, hogy Bulcsu közönséges pernahajder, 972 2| van), ki fogják jelenteni, hogy soha szeretetre méltóbb 973 2| befeketítettelek. Elmondtam, hogy csélcsap vagy, tehetségtelen, 974 2| egyet-mást?~- Igen. Azt, hogy az első taktus megvan, és 975 2| csatlakoznak. Kár - tettem hozzá -, hogy csak egy ütem kész.~- De 976 2| míg egyszerre észrevették, hogy a Paskál-malomnál vannak. 977 2| akinek most jutott eszébe, hogy éppen eleget sétált már 978 2| kérdezte Bulcsu csodálkozva.~- Hogy az ördögbe ne! - méltatlankodott 979 2| olyan kukorékolásba kezdtek, hogy a szomszéd házak lakói mérgesen 980 2| fülüket.~Nem kell elárulnom, hogy ez a zöldségestelep a Bauernebel 981 2| volt. Mit törődött ő azzal, hogy ezen a területen, ahol ő 982 2| volna? Mit hederített ő rá, hogy a derék belvárosi kereskedők 983 2| petíciókkal fordultak a tanácshoz, hogy segítsen az áldatlan állapotokon, 984 2| És mikor várni lehetett, hogy ez az utca még jobban kifejlődik, 985 2| kifejlődik, kiszínesedik, hogy világvárosi színvonalra 986 2| megtett célja érdekében, hogy nem tataroztatta az épületet, 987 2| vándor felé.~Pető megmutatta, hogy képzelőtehetsége a helyén 988 2| van, és nem múlt el nap, hogy valami újat ki ne talált 989 2| újat ki ne talált volna. Hogy pedig a megindított mozgalom 990 2| mindig talált rá módot, hogy szóba hozza zeneszerző barátját. 991 2| kérdezte egyszer Pető -, hogy ennek a mi barátunknak egyáltalán 992 2| pillanatra.~- Hát nem kár, hogy az ilyen ember elzüllik?~- 993 2| elzüllik?~- Semmi ok sincs rá, hogy ezen a nézeten legyen - 994 2| el.~- Ön tehát azt hiszi, hogy lehet rajta segíteni?~- 995 2| Sőt föltettem magamban, hogy kissé gondot viselek rá. 996 2| vergődni.~- Én azt hiszem, hogy van neki valami szerelme. 997 2| asszony, és az sincs kizárva, hogy kicsit kacér. Nála az ember 998 2| hiszen arra sincs okom, hogy kétségbeessem. Jozefin szívesen 999 2| alatta sétálok. De lehet, hogy csak szórakozásnak tekinti 1000 2| olyat csapott a homlokára, hogy a feje közepén diónagyságú