Fej.

1501    4|           bókokból, sőt! Boldog vagyok, hogy nem kell többé udvarlásokat,
1502    4|                    talán nem érzi néha, hogy elég volt ebből a gavallér­
1503    4|                 jó volna öregnek lenni, hogy az ember ne törődjék mással,
1504    4|             levél a fiókomban, az igaz, hogy már egy kicsit sárgulni
1505    4|                  Tehát, arra gondoltam, hogy ha mindketten meg­öregszünk,
1506    4|               tűnődni rajta: milyen jó, hogy bealkonyodott, és a szerelmes
1507    4|       végrendeletünket, okosan, szépen, hogy az eklézsiának, a vakoknak,
1508    4|               egyet fogok kikötni: azt, hogy a hajamat a temetésem napján
1509    4|                  Nos, mit szól hozzá?~- Hogy mit, Ágnes? - szóltam, és
1510    4|                 bolond őszi eső az oka, hogy ilyesmi az eszembe jut,
1511    4|              Újra és erősebben éreztem, hogy a szemem leragadni készül;
1512    4|               magának meg kell ígérnie, hogy megmondja nekem, amikor
1513    4|         mondania: „Ágnes! Itt az ideje, hogy a betegekre és szegényekre
1514    4|       gondoljunk”, és én boldog leszek, hogy végre megválok a piros hajamtól,
1515    4|             Bolond egy dolog! De lehet, hogy egy másik vagy egy harmadik
1516    4|            bólintottam, és azt éreztem, hogy lassan egy meleg forrásba
1517    4|           vacsora után kirakom magának, hogy nagy hó lesz-e télen avagy
1518    4|                 nem szabad elfelejteni, hogy a papnak zsámolyt kell tenni
1519    4|                  és gyakran mondogatta, hogy csak addig énekel és táncol,
1520    4|      Anschützről. Mindenáron azon volt, hogy beleszeressek a primadonnába,
1521    4|              rigó -, ez a legjobb szer, hogy az ember minden mást elfeledjen
1522    4|                utcára, talán ez az oka, hogy sohasem vagyok szomorú.~
1523    4|            vagyok szomorú.~Boldog volt, hogy ha aranyoszlopocskákba kártyáztam (
1524    4|                és arról hazudott nekik, hogy egy porosz főhercegnek vagyok
1525    4|            zsarnokságát, belenyugodtam, hogy mindig francia borok álljanak
1526    4|            borok álljanak az aszta­lon, hogy ügetőlovaim és agaraim legyenek,
1527    4|        ügetőlovaim és agaraim legyenek, hogy a pénznek megszűnjön az
1528    4|           értéke, a percnek a súlya, és hogy esténként a virágkereskedő
1529    4|               adott azzal a kikötéssel, hogy csak aranyban szabad játszani.~
1530    4|               az élet fukarságán múlik, hogy nőn, kártyán, lovon, vadá­
1531    4|                 csinos, és ha megesett, hogy borús estéken mégis lehorgasztottam
1532    4|                gonosz hajótörések után, hogy az élet már csak árnyékot
1533    4|                 a kezét. - Szent Isten! Hogy megfogytál, és milyen sárga
1534    4|                is öregszem, ideje volt, hogy okosabb életre adtam magamat!
1535    4|             bánnom a pénzzel, és tudod, hogy ez nem könnyű dolog, legalább
1536    4|                 szólt:~- Azt gondoltam, hogy van egy rokonom, Borbálának
1537    4|          mondják, éppen olyan, mint én. Hogy lenne, ha összeismerkednétek?
1538    4|                nap nevet, sohase tudja, hogy min, akárcsak én. Ah, emlékszel,
1539    4|     kéregetőkkel, és azt mondtam nekik, hogy egy porosz főherceg természetes
1540    4|               vagyok, és érezni kezdem, hogy már megettem a kenyerem
1541    4|             tűzve, és akkor úgy rémlik, hogy az életből mégsem vész el
1542    4|               addig csak annyit tudott, hogy repülni és rabolni lehet
1543    4|               hangulataiból tudjuk meg, hogy vala­hol messze tél van,
1544    4|                mert biztosan hallottam, hogy egy kéz megzörgette az üvegtáblát,
1545    4|             először vallottam meg neki, hogy szeretem, mosolygott, és
1546    4|             szegény Miklós! Milyen kár, hogy ez így van! Mit feleljek?
1547    4|            megölelt -, mennyire örülök, hogy viszontláthatom! Ej, egy
1548    4|  megvigasztalódott?~- Nem - feleltem -, hogy is vigasztalódhatnék meg,
1549    4|                  ez lesz a magyarázata, hogy nem tudom önt szeretni.
1550    4|             Első emlékem az életből az, hogy egy szép, nagy kertben ülök,
1551    4|                 akarja velem elhitetni, hogy gonosz és szívtelen? Ej!
1552    4|                figyeljen rám: bizonyos, hogy most meg fog vigasztalódni.
1553    4|              végig az arcomon. Éreztem, hogy boldog lenne, ha azt mondanám,
1554    4|                 lenne, ha azt mondanám, hogy íme, megszabadultam a varázsa
1555    4|               kapaszkodott, és megkért, hogy vigyem magammal sétálni.~-
1556    4|                  kétségbeesetten érzem, hogy az ember csak egyszer szeret
1557    4|             nekem? Akkor azt gondoltam, hogy talán vadászni volt a messze
1558    4|      jelentéktelen ember, akiről tudom, hogy csak a pénzemre pályázik,
1559    4|             tépelődnie! Mindig mondtam, hogy nem érek sokat, hogy túlbecsült
1560    4|           mondtam, hogy nem érek sokat, hogy túlbecsült lélek vagyok;
1561    4|                Miklós! Vége van, és jó, hogy így van!~Felelni akartam,
1562    4|                most, most látom, érzem, hogy mindennek vége van, és boldog
1563    4|             vége van, és boldog vagyok, hogy ön, a legjobb, a leghűbb
1564    4|       megöregednem! Mindig azt éreztem, hogy valami jóvátenni valóm van
1565    4|                a szempilláim alá. Most, hogy évek múlva papírra próbálom
1566    4|           októberi estén Görögországot. Hogy kerültem ide? Nos, ideszöktünk,
1567    4|                 tízszer is átszálltunk, hogy üldözőinket félrevezessük -
1568    4|            nézett rám, ha nem engedtem, hogy az ölembe üljön. És én nem
1569    4|             pénzét odaadta a kalauznak, hogy vágjon neki egy sétabotot
1570    4|               szívével, és boldog volt, hogy otthagyhatta értem a házát,
1571    4|             sors arra teremtette volna, hogy a szív világában olvadjon
1572    4|           akiket a végzet arra rendelt, hogy a hit, a meggyőződés bajnokai
1573    4|                 ki.~Gyakran elmondotta, hogy már gyerekkorában folyton
1574    4|                 szerelmen járt az esze, hogy minden jegyespárt ösmert
1575    4|                 a barátnőit arra kérte, hogy chevau-léger-khez menjenek
1576    4|               annyira meghatotta Adélt, hogy egy nap sírva nyújtotta
1577    4|            nyújtott át a feleségének. - Hogy vannak a gyerekek?~Nem várta
1578    4|              akadtak, ez már elég volt, hogy a tetszését megnyerje. És
1579    4|               Lyonba vinné. Milyen kár, hogy ezek a regényes idők örökre
1580    4|               Lermontov. Rögtön láttam, hogy tetszem neki; egy este vacsora
1581    4|            vacsora után ő vallotta meg, hogy szeret, és utána oly nyíltan
1582    4|               Mindörökké! Mondd utánam, hogy az uram vagy!~Teljesítenem
1583    4|                a másik, az azt jelenti, hogy a halott valakit még magával
1584    4|                 az talán azt jelentené, hogy valamelyik a kislányaim
1585    4|               oly rémülten nézett reám, hogy végre is megcsókoltam a
1586    4|                  és ennek köszönhettem, hogy most egy rossz athéni szállóban
1587    4|                 Mit tettem? Lehetetlen, hogy én tettem volna ezt! Mi
1588    4|                  mintha haragudna érte, hogy nem tud szólni, ám hang
1589    4|           rejtelméhez.~Éjfélkor intett, hogy jöjjünk közelebb.~- Ne sajnáljatok -
1590    4|               azt akarta volna mondani, hogy íme, most már ő is méltó
1591    4|           Antóniához, Mary hercegnőhöz, hogy az ő regénye is érdekes
1592    4|                regénye is érdekes volt, hogy kivette a szerelem szent
1593    4|            óráiban gyakran gondolom el, hogy talán ő volt a legigazabb
1594    4|                 alatt összeakadtam, és, hogy hozzá hasonlót a sors többé
1595    4|             lehet bejutni, engedje meg, hogy eggyel szolgáljak!~Megráztam
1596    4|            tömegben, és arra gondoltam, hogy közben talán a kályha kifüstölögte
1597    4|          kezdődik -, akkor engedje meg, hogy néhány percig elszóra­koztassam:
1598    4|         kötelesség. Egyébként meglehet, hogy ön nem is orosz, de Olaszországban
1599    4|               ugyebár, azt hiszi rólam, hogy éhes házmesterkisasszony
1600    4|       elösmerésemet. - És azt is tudja, hogy a kéz a nő legfőbb ékessége,
1601    4|                 Mindig biztosra veheti, hogy ahol a kéz szép, ott az
1602    4|              azon kaptam rajta magamat, hogy a rossz kedvem elszáll,
1603    4|            elszáll, és a tükörbe nézek, hogy megigazítsam a nyakkendőmet. -
1604    4|               De az igazat! Ígérje meg, hogy csak igazat fog beszélni!~-
1605    4|                lovagolni, és azt hinni, hogy ez a gyógyulás, ez a feledés?
1606    4|             világon: a fűtött kandalló. Hogy hívták azt a nőt, akit szeretett?~-
1607    4|               el? Gazdag ön?~- Mondjuk, hogy jómódú.~Elösmerően nézett
1608    4|          beszéljünk másról, azt akarom, hogy ma jól érezze magát, ki
1609    4|                és nevessen; azt akarom, hogy nevessen! Ah! Talán nem
1610    4|                 ránc, amely azt mondta, hogy a mályvaszínű dominó nem
1611    4|                    szóltam, és éreztem, hogy ez a furcsa nő mintha halkan
1612    4|          hajtotta föl a poharát. - Nos, hogy viszonozzam figyelmességét,
1613    4|              végre is mindegy! Mondjuk, hogy egy szerencsétlen asszony,
1614    4|              oda kerget. Nem mindegy-e, hogy hívják ezeket a leveleket?
1615    4|                rosszat, nyugodjon bele, hogy vannak furcsa nők, anélkül
1616    4|              vannak furcsa nők, anélkül hogy talán gonoszak vagy kacérak
1617    4|         egyszerű a magyarázata! Láttam, hogy elhagyatott, hogy szomorú,
1618    4|               Láttam, hogy elhagyatott, hogy szomorú, hogy talán valami
1619    4|              elhagyatott, hogy szomorú, hogy talán valami ostobaságon
1620    4|               ostobaságon töri a fejét, hogy talán a kedvese oktalan
1621    4|               elhagyta, és azt éreztem, hogy le kell simítanom a homlokáról
1622    4|              egyszer ő is érezni fogja, hogy az élet szomorú, nagyon
1623    4|          kapaszkodott -, és ne kutassa, hogy ki vagyok. Képzelje holnap
1624    4|            vagyok. Képzelje holnap azt, hogy mindezt álmodta.~Meghajtottam
1625    4|            szavamat, nem fürkésztem ki, hogy ki volt: Atalanta hercegnő-e,
1626    4|        kezdődött a levél -, és tudja-e, hogy még mindig, minden éjjel
1627    4|           semmit se haladt volna azóta, hogy utoljára találkoztunk, még
1628    4|               néha úgy rám jön a sírás, hogy ki kell mennem a folyócska
1629    4|                derék embert, aki tudja, hogy a lelkem sohase volt az
1630    4|             vagy talán úgy van megírva, hogy nekem mindig szenvednem
1631    4|               ki a nyugalmából és arra, hogy valószínűleg csak nehezen
1632    4|           alakban állt elém a kívánság, hogy visszaadjam Angyalká­nak
1633    4|                a levelet, és megkértem, hogy jöjjön föl a városba, hozza
1634    4|           emberek szokták, akik tudják, hogy az élet legnagyobb java:
1635    4|               és egy hét múlva sürgöny, hogy a déli vonattal megérkezik,
1636    4|         kérdezte félénken, és látszott, hogy várja az ellentmondá­somat. -
1637    4|               nézett maga elé; éreztem, hogy a vadvirágos sírok között
1638    4|                 inkább szüksége van rá, hogy valaki jó lélekkel gondoljon
1639    4|                lélekkel gondoljon önre, hogy valaki megszorítsa a kezét,
1640    4|             gyermekéhez, én azt akarom, hogy ne gondoljon rám többé,
1641    4|           jobban akarna látni. Éreztem, hogy ebben a percben kitalálta
1642    4|                 hívtam föl a fővárosba, hogy széjjel akarom bontani szerény
1643    4|                   arról beszéltem neki, hogy csak a perc szeszélyét kerestem
1644    4|              szeszélyét kerestem benne, hogy sohase szerettem igazán,
1645    4|                sohase szerettem igazán, hogy már régen megfelejtkeztem
1646    4|                 kell egyszer ismernünk, hogy elszakadtunk egymástól,
1647    4|              elszakadtunk egymástól, és hogy ezen nem szabad változtatni.~-
1648    4|           csókra a kezét -, és engedje, hogy megint írhassak, csak egyszer
1649    4|                közé. És én azt éreztem, hogy sohase fog békén megöregedni,
1650    4|           háztartását rendesen vezetni, hogy az ura hiába reméli, hogy
1651    4|               hogy az ura hiába reméli, hogy egyszer még minden jóra
1652    4|                 miért gyűlölünk? Lehet, hogy így fogtok felelni: azért
1653    4|              érzéssel; lehet egyébként, hogy azért gyűlölünk, mert alapjában
1654    4|            végesek vagyunk. Nem mondom, hogy egyben és másban nincsen
1655    4|             kezét, kénytelen bevallani, hogy a legtöbb emberi gyűlölség,
1656    4|         magyarázatát adni, szégyelljük, hogy gyűlölködünk, de bele­nyugszunk,
1657    4|                 Az orvosok azt mondják, hogy immár egészséges vagyok,
1658    4|               lel­kem mélyén azt érzem, hogy ez nem egészen így van,
1659    4|           tyúkoké. Abban a pillanatban, hogy megismerkedtünk, máris irigykedve
1660    4|                neki. Ő viszont beárult, hogy én voltam az, aki a tisztelendő
1661    4|                arra iparkodtam rábírni, hogy a majálisokon ne táncoljanak
1662    4|                azt a hírt terjesztette, hogy bundás pálinkát iszom, és
1663    4|      lovagiatlan eljáráson, de ahelyett hogy bölcs békét kötöttünk volna,
1664    4|                 a hír terjedt el rólam, hogy az esküvőmön egy kellemetlen,
1665    4|              lejátszódni. Azt jósolták, hogy mikor a templom lépcsőin
1666    4|             részleteket, elég az hozzá, hogy ahol lehetett, elkeserítettük
1667    4|             vele, így be kellett érnem, hogy magamba fojtsam a dühömet.~
1668    4|              így más dolgom volt, mint, hogy a hervadó Elizre gondoljak.
1669    4|              Mikor egyszer hazautaztam, hogy egy és más dolgomat elintézzem,
1670    4|  összetalálkoztam Elizzel. Úgy éreztem, hogy jóvátenni valóm van, ezért
1671    4|               mindig gyűlölöm. Belátom, hogy ez csúnya dolog, de nem
1672    4|                 de be kellett ismernem, hogy a lelkem mélyén, józan eszem
1673    4|              mintha attól féltek volna, hogy azért jöttem, hogy kiűzzem
1674    4|               volna, hogy azért jöttem, hogy kiűzzem őket békés otthonukból,
1675    4|                akarhat? Talán megbánta, hogy visszaadta a leveleimet? -
1676    4|            gondolni. Most már bizonyos, hogy mindig is gyűlölni fogom
1677    4|                a csengettyű, azt érzem, hogy ha egyszer lefekszem a sírboltba,
1678    4|               újra én veszem át a szót, hogy e furcsa történetek epilógusát
1679    4|                elkésett lovag kért meg, hogy utazzam a porosz határra,
1680    4|               illett a helyzethez, mert hogy valaki Pestről, egy pár
1681    4|              esni.~Nem először történt, hogy kalandos párbajokban az
1682    4|               eddig, de most azt érzem, hogy a határhoz értem. Sokszor
1683    4|                  Sokszor álmodtam róla, hogy párbajban fogok elesni,
1684    4|                 más. De azelőtt tudtam, hogy még fiatal vagyok, hogy
1685    4|                 hogy még fiatal vagyok, hogy a halál messze van; ma fáradt
1686    4|           folytatta -, úgy az az lenne, hogy síromon egy fiatal, szép
1687    4|              közel várták be a szánkót, hogy azután nehézkes szárnycsapásokkal,
1688    4|               szólította föl a feleket, hogy béküljenek ki. Mind a kettő
1689    4|                fölszólította a feleket, hogy cseréljenek helyet. A nap
1690    4|              megkérte a portás leányát, hogy jöjjön át a kórházba. Csakugyan
1691    4|                mosolyogjon, azt akarom, hogy mosolyogjon! Ennyi az egész!~
1692    4|                a nyugalmazott őrnagyot, hogy adja föl a sürgönyöket,
1693    4|              temettük el. Úgy látszott, hogy senki se jön el a rokonai,
1694    4|                adna át -, és reménylem, hogy még jókor jöttem szegény
1695    4|               vonás rajzolódott, lehet, hogy a hidegtől, lehet, hogy
1696    4|                 hogy a hidegtől, lehet, hogy egy belső érzéstől, amelynek