Fej.

1001    3|                 és romboltak, míg végre nem maradt már semmi épen, csak
1002    3|           remegett, melle fuldoklott.~- Nem történt baja, nagyságos
1003    3|       adóhivatali írnok volt. A tisztek nem érdeklődtek közelebbről
1004    3|    alkalmatosság volt. Soha rossz néven nem vette a vele űzött tréfákat,
1005    3|              maga jószántából soha bele nem elegyedett volna a beszélgetésbe;
1006    3|                 is jó mulatság volt, és nem került pénzbe. A megtréfált
1007    3|             került pénzbe. A megtréfált nem neheztelt meg; másnap újra
1008    3|               szólt hozzá: - Öregúr, ma nem iszik tejet. A névnapom
1009    3|             most már ágyában fekszik, s nem sejti, hogy az apja rossz
1010    3|              elég volt. Uraim...~- Csak nem akar már menni? - förmedt
1011    3|                velünk, moly bácsi.~- Ha nem méltóztatik rossz néven
1012    3|                kifogás, Burián úr. Csak nem akarja a társaságot megsérteni?!~
1013    3|            bágyadtság nehezedett rá, ha nem lett volna a tisztek közt,
1014    3|             telekkönyvvezető bizonyosan nem veszi észre az élcet, s
1015    3|                 városon.~Burián tényleg nem vett észre semmit; félálomban
1016    3|                hessegetett a kezével.~- Nem mégy, te sehonnai! - dörmögött
1017    3|            haszontalan legye!~De a légy nem akart elszállani.~- Hátha
1018    3|                 Mert nálam, fiam, ugyan nem találsz semmit.~Többet nem
1019    3|              nem találsz semmit.~Többet nem törődött a léggyel, s így
1020    3|         nevettek, de a telekkönyvvezető nem vett észre semmit, szemével
1021    3|               aki háttal állt feléje, s nem látta, amint az ura a konyhába
1022    3|      végigperegtek fakó arcán.~A gyerek nem felelt, csak komolyan, hallgatagon
1023    3|                állatai között.~A gyerek nem felelt. Mintha évtizedekkel
1024    3|             rémülten vetette rá szemét. Nem bírt felelni, csak vékonyan,
1025    3|                a kórókat. De szeme elől nem akart eltűnni a kisfiú:
1026    3|                levette fövegét.~A tiszt nem mert a szemébe nézni.~-
1027    3|             hozzá ajkát harapva.~Burián nem tudott válaszolni. Nyugtalanul
1028    3|                 bűn, amelyért senki meg nem fizet, amelyért gazembernek
1029    3|             fizet, amelyért gazembernek nem tar­tanak, de amely végighúzódik
1030    3|             hogy egy szekrénybe bújt, s nem engedte az ajtót kinyitni.~-
1031    3|               úr, beállított a szobába. Nem volt egyenruhában, a hadseregtől
1032    3|                lenézett minden­kit, aki nem képes rá, hogy a feleségét
1033    3|                Ez ölte meg a feleségét? Nem zárták be?” És így tovább.
1034    3|                 matézissel foglalkozni. Nem mennél a mérnöki pályára?~
1035    3|           Marjai intett a fejével.~- Ó, nem, az nagyon unalmas dolog...
1036    3|               lett.~- Engedelmet kérek, nem olyan nagy idő. Az ilyen
1037    3|               nagy idő. Az ilyen dolgok nem évülnek el egyhamar. Milyenek
1038    3|                 semmi nemes vonás. Csak nem gondolod, hogy ideális gyilkos?~-
1039    3|             becsületért cselekedtél, de nem ő, aki az anarchizmust szolgálta.~
1040    3|                Amit az előbb mondottál, nem megy ki a fejemből. Rosszakarat
1041    3|                 hírt, s kiderítik, hogy nem gyilkoltam, sőt talán még
1042    3|            kissé a dologra. A te eseted nem oly közönséges, hogy kifacsart
1043    3|                nagyságos asszony, talán nem untattam azzal, amiről beszélgettünk.~
1044    3|          olyasmi lenne, mintha Hamletet nem Shakespeare írta volna.~
1045    3|                 nos, melyik a jobbik? Ő nem tud ellenni két percig anélkül,
1046    3|          telődve mosolygott.~- Ha pedig nem hagy békében - szólt Illenczi
1047    3|              farkasvadászatot rendez?~- Nem! - felelt a háziúr mosolyogva. -
1048    3|                  titokzatosan, soha föl nem ismerve, soha meg nem feled­
1049    3|               föl nem ismerve, soha meg nem feled­kezve a 13-i dátumról.
1050    3|              állott meg. Egy pillanatig nem tudta, mit csináljon, majd
1051    3|                 a házigazda. - Megállj! Nem bántunk!~Garas Peti azonban
1052    3|             bántunk!~Garas Peti azonban nem hitt a szónak, öreg lábait
1053    3|         gyanakodva nézett üldözőjére.~- Nem adnak ki a pandúrnak? -
1054    3|             söprik.~- Szavamat rá, hogy nem lesz bántódásod - jelentette
1055    3|                 a szövegből egy-egy szó nem jutott eszébe, s ilyenkor
1056    3|                 pincéjét fölfeszítette? Nem, nem. Hopp! Megvan! A Vályú-csárdában
1057    3|            pincéjét fölfeszítette? Nem, nem. Hopp! Megvan! A Vályú-csárdában
1058    3|                Ti szép idők, amikor még nem volt vasút a síkságon, amikor
1059    3|                 amikor az útonállók még nem jártak tolvajlámpákkal,
1060    3|               pandúrok háta! Beh sokért nem adná, ha még egyszer elélhetné
1061    3|                 Hajdan az ilyen szánkók nem jutottak simán a kúriáig!~
1062    3|                 most vége. Remélhetőleg nem történt baja.~A hold teli
1063    3|        Felvidéken járni, s egyéb dolgom nem volt, engedtem a fölszólításnak,
1064    3|             Podraczky úr pesti vendége? Nem csalódom?~- Valóban az vagyok -
1065    3|  kenyérszeletekkel. - Ilyen dáridót még nem látott! Engedje meg örömömnek
1066    3|     rizsporozott, kövérkés asszony, aki nem oly régen még nagyon csinos
1067    3|                ellenkeztem szerényen -, nem véled, hogy kissé még fiatal
1068    3|        vezetéknevén szólította. (Miért? Nem tudom.)~- No, jó, jó! -
1069    3|             mosolygott a háziúr. - Csak nem kell haragudni, gyerekek.
1070    3|               haragudni, gyerekek. Csak nem kell haragudni! Tehát nincs
1071    3|                 Ez aztán derék dolog!~- Nem zavarok? - kérdezte az új
1072    3|            minden jót juttatott nekünk? Nem teszem, hiszen olvasóim
1073    3|  fegyházigazgatóhoz. - Most büntetésből nem táncolom magával a négyest.~-
1074    3|             este. - Imádlak.” Ez persze nem nekem szólott. Hát kinek?~
1075    3|        fegyverkezve a hideg ellen, hogy nem tudtak megmozdulni, úgy
1076    3|          társaságban...~Tovább a szónok nem jutott, mert barátai érte
1077    3|               tuszkolták vissza.~Miután nem vagyok szenvedélyes táncos,
1078    3|         kérdésre tértek vissza.~- Velem nem lehet csak úgy elbánni! -
1079    3|                 elhasznált kesztyűt? Ó, nem, nagyságos asszonyom, ez
1080    3|            akarsz csinálni? Az ilyesmit nem lehet erőszakkal elintézni.~
1081    3|               az rögtön kettément.~- Ez nem a módja valakivel elbánni! -
1082    3|               elbánni! - kiabálta. - Ez nem módja! Ezerszer is, nem
1083    3|                 nem módja! Ezerszer is, nem a módja! És tőled, tőled,
1084    3|            hiába... szeretem Valerie-t. Nem tehetek róla, szeretem.~
1085    3|             olyan, mint a fenevadaké.~- Nem engedem, hogy így beszélj
1086    3|                teljesen kapatos, és már nem tudja, mit beszél és cselekszik.
1087    3|             orrával megszimatolva, hogy nem érzem jól magamat a frakkos
1088    3|          elcserélgessék őket, így tehát nem szükséges rájuk vigyázni.
1089    3|       mulatságnak déli tizenkettő előtt nem lesz vége, nem fog ártani
1090    3|         tizenkettő előtt nem lesz vége, nem fog ártani tehát egy kis
1091    3|           vacsora következett, amelynek nem utolsó szenzációja volt,
1092    3|           szónokok az adott pillanatban nem tudtak helyükről fölemelkedni.
1093    3|             intézetbe. Van egy ötletem. Nem volna kedved egyet szánkózni?
1094    3|        megállott, és kiköhögte magát.~- Nem beteg ez az ember? - kérdeztem
1095    3|           azonban Zelmánovics Pál Péter nem mutat megbánást, sőt úgy
1096    3|           szépen tovább kell ülnie. Ami nem is árt neki, mert mindig
1097    3|       cselédkergető járásbírónak éppúgy nem görbül meg a haja szála,
1098    3|                  bősz kuvaszok, amelyek nem riadnak vissza se kőtől,
1099    3|             fontoskodó tornáccal? Pedig nem látomás, csakugyan úri ház,
1100    3|              árnyé­kában. Kik lehetnek? Nem gazdálkodnak, köröttük nincs
1101    3|            gyöngytyúkok, fiatal kacsák. Nem is nyaralók, havas, téli
1102    3|              leült, maga elé bámult, és nem akart kimozdulni. Bár tudom,
1103    3|                az ilyen kopók idegennek nem fogadnak szót, mégis utánamentem,
1104    3|                  kiöltötte a nyelvét, s nem törődött tovább velem.~Végre
1105    3|                 ményei, az akarat terei nem virultak neki, megtörve,
1106    3|                 benyomást tette, mintha nem is volna semmi baja, mintha
1107    3|                 föl a tűszúrásokat. Sem nem pirult értük, sem vállat
1108    3|                pirult értük, sem vállat nem vont, talán még gondolatban
1109    3|              kell birkóznia az élettel, nem szabad gyöngének lennie;
1110    3|                 megbékéljen a sorsával? Nem. Pár hét múltán friss havon
1111    3|          asszony kissé megöregedett, de nem csúnyult meg. Sőt most szép
1112    3|             biztos meggyőződés ül, hogy nem kell már semmitől tartania,
1113    3|            szolgálatra kényszerítették, nem zavarta: biztos lépésekkel
1114    3|               rendes. A férj szeszélyei nem találkoznak ellentmondással,
1115    3|              volna ebből a lélekből, ha nem kerül megpróbáltatások közé?
1116    3|                élet derűjének, a mának, nem találva meg célját, amely
1117    3|                rá, hogy földi sors soha nem lehet igazán zord, s mindennek
1118    3|                amelynek lakóiról ma már nem lesz többet szó.~2~Egy késő
1119    3|                 előttem, és szalutál.~- Nem tetszett, kérem, valamerre
1120    3|                megigazítja gallérját.~- Nem láttam indulásom óta senkit.~-
1121    3|              van, kövesse ezt a nyomot, nem lehet már messze az a gazfickó.
1122    3|                messze az a gazfickó. Ha nem terhelnők - teszi hozzá,
1123    3|               mozsa­ramat sem kímélték!~Nem sokat gondolkodom.~- Nos,
1124    3|             nemcsak rajtam múlik. Hátha nem áll meg?~A kövér csendőr
1125    3|               végignéztem a láthatáron, nem tűnik-e föl valahol a menekülő
1126    3|              gyerekkocsi tehát errefelé nem tudott barázdát hasítani.
1127    3|                rajta. Az árkon átugrani nem lehet, két oldala oly süppedékes
1128    3|                ki mindmáig is.~A betörő nem ismerhette a vidéket, mert
1129    3|              ismerhette a vidéket, mert nem tartott a pallónak, hanem
1130    3|           gázlót - a dolga sürgős volt, nem ért rá visszafordulni. Vajon
1131    3|             Vajon átjutott-e a gádoron? Nem veszett-e bele a bugyborékoló
1132    3|             kendővel és a rézmozsárral? Nem sokat gondolkodtam rajta,
1133    3|             fürkésztem a nyomokat.~Amit nem hittem lehetségesnek, megtörtént.
1134    3|                  De azért a keréknyomok nem szűnnek meg, egyre ott kacskaringóznak
1135    3|        sikerül-e utolérnem a menekülőt? Nem jön-e közbe az országút,
1136    3|                 vagyok, de az űzött vad nem róka, nem szarvas, hanem
1137    3|               de az űzött vad nem róka, nem szarvas, hanem a legnemesebb
1138    3|                ebé. Látszik rajta, hogy nem tudja, mit csináljon: a
1139    3|             történt, abban - ugyebár? - nem volt semmi erkölcsi hiba.
1140    3|     igazságszolgáltatás lovagja voltam, nem tudott pótolni.~ ~
1141    3|                 járt Rápoltyval. Titusz nem tisztelte a szerzett jogokat,
1142    3|                 csókolja Zsuzska kezét, nem állta tovább, és fölemelte
1143    3|                Titusz vállára borult.~- Nem, nem engedlek bántani! -
1144    3|           Titusz vállára borult.~- Nem, nem engedlek bántani! - szólt,
1145    3|                Rápolty ezen az éjszakán nem aludt, hanem a holdvilágba
1146    3|               csínján kellett bánni, ez nem érett meg az élet nagy küzdelmeire,
1147    3|               az élet nagy küzdelmeire, nem látta a zord különb­ségeket
1148    3|           igazság és a hamisság között, nem érezte a felelősség nagy
1149    3|                 felelősség nagy súlyát, nem volt kedve a földi árnyakkal
1150    3|            teremtett, és aki az életből nem volt egyébre kíváncsi, mint
1151    3|           visszatért Rápoltyhoz, akinek nem kellett vizesnyolcasokat
1152    3|                és a gyermekkor szerelme nem szűnt meg akkor se, amikor
1153    3|               tizenkét éves korában, de nem feledte el, hogyan kell
1154    3|              eszébe jutott Aranykéz, és nem bocsátotta be a leányt a
1155    3|            okosan, férfiasan, őszintén. Nem, nem voltak gazdagok, ellenkezőleg:
1156    3|               férfiasan, őszintén. Nem, nem voltak gazdagok, ellenkezőleg:
1157    3|                 várni, Zsuzska!~Zsuzska nem felelt.~- Igen! - szólt
1158    3|               Ah! - szólt csüggedten. - Nem hittem, hogy ilyen szegények
1159    3|            feleségére. E percben mintha nem a szép, illatos Zsuzska
1160    3|             lassan fölfelé emelkedett.~„Nem hittem, hogy ilyen szegények
1161    3|             harapott, és elhallgatott. „Nem hittem, hogy ilyen szegények
1162    3|         összetört az első szélviharban, nem: már az első zord szellőben.~
1163    3|                 az első zord szellőben.~Nem beszéltek többet a dologról;
1164    3|          kereste a pénzt. A fizetéséből nem tudott megélni, ezért elvállalta
1165    3|        tervrajzokra.~Rápolty ezután már nem nyitotta meg a felesége
1166    3|          győztes maradjon a csatatéren, nem volt hatalom, mely legyűrhette
1167    3|                 fogok nézni, és Zsuzska nem fog aludni tudni, ha megfeledkezel
1168    3|                    Boldog voltam veled, nem fogom elfelejteni, hogy
1169    3|         türelmetlenül állt mellette, és nem értette a dolgot.~- Mesélj
1170    3|                Tudok egy szép mesét, de nem szabad köhögnöd, csak úgy
1171    3|           mondom el, ha megígéred, hogy nem köhögsz. Tehát, hogy is
1172    3|              hiszen kár lenne értök, de nem sikerült, ő is otthagyta
1173    3|                 eskük, a pisztolygolyók nem érnek semmit.~- Lovam csak
1174    3|                  narancssárga kocsiról, nem nyugodott bele ilyen könnyen
1175    3|                 asszonyoknak! Különben, nem vagyok jó társalgó, bocsánat!~-
1176    3|           nélkül cserbenhagynak. Miért? Nem tudom az okát kifürkészni,
1177    3|                kifürkészni, azt hiszem, nem tudok velük bánni. Vagy
1178    3|               szerelmet, bizony mondom, nem ilyennek képzeltem!~Bajuszáról
1179    3|               barátságos.~A signora még nem találkozott ilyen furcsa
1180    3|           kotillonordókat nézegeti, még nem. A szerelem mint egy zenélőóra
1181    3|             rózsaszínű bárányfelhők, ez nem is csúnya dolog. Semmi eskü,
1182    3|              menyasszonyok; ez a katona nem is olyan ostoba, amilyennek
1183    3|       rendelkezésre áll. A társu­latunk nem rossz, különösen a drámai.~-
1184    3|           signora a tiszttől.~- Ábel.~- Nem csúnya név. Engem Viktóriának
1185    3|          bólintott a katona. - De ő már nem él.~- Messze van az ön hazája?~-
1186    3|      gyorskocsin, föltéve, hogy a Tisza nem árad ki. De mindig kiárad.~-
1187    3|                verset írni?~- Eddig még nem. De ha otthon leszek, és
1188    3|            megkísérlem.~- És soha többé nem jön el a hazájából?~- Soha.
1189    3|            egyszer magának. De felelnie nem kell, nem is szabad, csak
1190    3|          magának. De felelnie nem kell, nem is szabad, csak ha valami
1191    3|          fülkékben álló fehér szobrokat nem számítjuk látogatóknak.
1192    3|                 kancsal? Maga ismeri?~- Nem kancsal - felelte a tiszt. -
1193    3|                  sem Cassandra üvöltése nem érdekelte őket. A borvörös
1194    3|                hímzett mellényébe.~- Ön nem éhes? - kérdezte Ábel a
1195    3|                kezdődik. Heléna, akinek nem volt oly éles szeme, mint
1196    3|                  kérdezte a táncosnő.~- Nem! Kedves leány volt, de féltékeny
1197    3|               magában a katona. - Ennek nem lesz jó vége.~Ennek nem
1198    3|                 nem lesz jó vége.~Ennek nem lesz jó vége... - szólt
1199    3|                élet, és milyen kár volt nem falura menni, verseket írni.~
1200    3|               ilyen sápadt ez a gyerek. Nem szégyenled magadat? Többé
1201    3|               szégyenled magadat? Többé nem fogsz neki mesélni, te vén
1202    3|                a kovácsmester miatt, de nem mérget ivott, hanem gyalogszerrel
1203    3|                idővel a barátom lett. Ő nem tudott mesélni, így tehát
1204    3|               miért kellett elborulnia? Nem értettem; csak nagyon szenvedtem,
1205    3|           lelkemre nehezedett. Most már nem volt senkim sem, és csöndesen
1206    3|       fölébresztettek, mert társaságban nem illik elaludni, ha pedig
1207    3|              mély hangján azt mondta:~- Nem szabad.~Egy délután a kertész,
1208    3|             telepedett volna, és másnap nem tudtam fölkelni az ágyból.
1209    3|               hogy a hó esik, de a kert nem fehéredett meg, és a csillagok
1210    3|                 ellenségéé, de én akkor nem féltem tőle, sőt jólesett
1211    3| Képzelőtehetségem, amely soha oly élénk nem volt, mint hatéves koromban,
1212    3|               röstek munkáját. De nekem nem tetszett a mese, csöndesen
1213    3|           csónakáztasson meg bennünket. Nem volt ellenére a dolog, mert
1214    3|                 Valaki hegedült, sokáig nem tudtam, ki lehet, végre
1215    3|             tudja, suttogtak a fülembe. Nem hallottam a varrógép örökös
1216    3|               kérdeztem félénken.~- Még nem tudom - felelte zavarodottan,
1217    3|               az apja szokott. De nekem nem volt apám, a furcsa magyar
1218    3|         nyelvemet, megharaptam a kezét. Nem haragudott meg, csak összehúzta
1219    3|              tanárnak igaza volt, többé nem volt lázam, mocsár távolban,
1220    3|               mocsár távolban, közelben nem volt, és a hegyeket körös-körül
1221    3|             barátaimra, akik soha többé nem látogattak meg, és akikről
1222    3|                 akikről soha többé hírt nem hallottam. Eleintén rosszul
1223    3|              piros láng gyúlt ki. De én nem féltem sem tőle, sem ettől
1224    4|               jobbról vagy rosszabbról? nem tudnám megítélni - fogja
1225    4|               neheztelt, noha semmi oka nem volt rá. Nyugtalanul beszélt,
1226    4|               szólt fölényesen, úgyhogy nem volt okom, hogy a bókra
1227    4|             magát egy komoly párbajban. Nem? A megjelenése is jó, és
1228    4|               én álmaim hőse!~Nevetett; nem lehetett tudni, tréfál-e,
1229    4|                 hogy sikkasztani, lopni nem nagy dolog, orvul gyilkolni
1230    4|              lányhoz, férjes asszonyhoz nem nyúltam, sikereimet mindössze
1231    4|                a lovakat.~Végig az úton nem szólt semmit, de másnap,
1232    4|                 szülessen e világra, ha nem nagylelkű. Nos, lássa -
1233    4|               és elbocsátottam a kezét.~Nem felelt.~Bosszankodtam, újra
1234    4|          esztelenség! Mi értelme lenne? Nem, nem, önnek el kell innen
1235    4|                  Mi értelme lenne? Nem, nem, önnek el kell innen utaznia,
1236    4|                 korán felejtenek el. Ön nem fog megérteni, én sem értem
1237    4|                 és sírva fakadt.~Másnap nem mutatkozott, harmadnap sem;
1238    4|                de az arcán láttam, hogy nem mond igazat. Még egy napig
1239    4|       gyógyulást keresni, de a fürdőnek nem sok hasznát látta. Azután
1240    4|           jegenye rázta a fejét, mintha nem értené, hogyan került ide.
1241    4|                 tetszett magának. Nekem nem; hideg név, és az embernek
1242    4|                el is dobott. - Eleintén nem értett meg, de ma azt mondja,
1243    4|                végzete lettem volna! De nem kell-e vissza­térnünk? -
1244    4|              vele! Indulunk!~Soha többé nem találkoztam Theodórával.
1245    4|        Walpurgis-éjszakába? És ha igen, nem támadt-e föl benned is a
1246    4|                gonosz szellemekkel? Ah, nem, kedves olvasó, nem merem
1247    4|                 Ah, nem, kedves olvasó, nem merem ezt a lelkedről elgondolni,
1248    4|            bizonyára elűznéd, és ma már nem is járnak Antikrisztusok,
1249    4|              hogy az egyszerűségnek itt nem a szegénység a magyarázata.
1250    4|             Olga? - kérdezte a férfi.~- Nem, már itt a part.~- Mondd,
1251    4|                  Mondd, felhős az ég?~- Nem, gyönyörű időnk van, az
1252    4|                 dolgokról beszélni, így nem volt nehéz közös tárgyakat
1253    4|                megrázta a fejét, mintha nem helyeselné, hogy ez így
1254    4|               holnap reggel tér vissza. Nem tudom, mit csináljunk; nem
1255    4|              Nem tudom, mit csináljunk; nem ösmer valami orvost a fürdővendégek
1256    4|            egyszer kicsi híja, hogy föl nem borult.~- A pokolba! - szóltam
1257    4|             kezemet keskeny ujjaira, és nem engedtem őket visszasiklani.
1258    4|              nézett maga elé, e percben nem látszott idősebbnek tizenhárom
1259    4|            kerültem: a gonoszságéba, és nem tudok, talán nem is akarok
1260    4|       gonoszságéba, és nem tudok, talán nem is akarok védekezni ellene.
1261    4|                 volt, a fülembe zúgta: „Nem! Nem! Sohasem szeretted!”
1262    4|                  a fülembe zúgta: „Nem! Nem! Sohasem szeretted!” És
1263    4|                 hidegen állott előttem, nem voltam kíváncsi a lelkére,
1264    4|            fejét, mint az éjjel, amikor nem helyeselte, hogy az urának
1265    4|         Ránéztem, és csodálkoztam, hogy nem vet keresztet; de a kertész
1266    4|    megérintettem a karját. Elsápadt, de nem ellenkezett, olykor egy
1267    4|               tartással ült mellettünk; nem tudta, hogy egyetlen kincsét,
1268    4|      éjszakáimban. Ez az álomkép, most, nem tudom, miért, annyira hatott
1269    4|                  de az akaratom ezúttal nem hagyott cserben, és végre
1270    4|                egy más ország határaiba nem kerültem.~Még nincsen vége
1271    4|            Szívesen bele­egyeztek, hogy nem fogadom el szívességüket,
1272    4|         egyszerű­ségnek, de megnyugvást nem találtam. Próbáltam imádkozni,
1273    4|                 Próbáltam imádkozni, de nem enyhültem meg, vallásos
1274    4|               és alázatos volt - ó, mit nem adtam volna érte, ha gyűlölködő
1275    4|          elhomályosul: de akik soha meg nem átkoztak bennünket, akik
1276    4|                 fejüket, ezeket a nőket nem tudjuk kiirtani az életünkből,
1277    4|               Levelet írtam Olgának, de nem bocsánatkérőt, megalázkodót,
1278    4|               lelkem­ben élt.~Egy hétig nem jött válasz, aztán egy hosszabb
1279    4|               gyerek, ha váratlanul rég nem látott rokon érkezik a házhoz. -
1280    4|                 házhoz. - Miklós! Tehát nem felejtett el bennünket!~
1281    4|                 vele. Mit mondtam neki? Nem tudom megismételni. Elmondtam
1282    4|               és görcsösen kerestem, de nem találtam a helyes szavakat.~-
1283    4|              önnek... - tette hozzá, de nem fejezte be szavait, hanem
1284    4|               az emberekben, az emberek nem olyan rosszak, ahogy hisszük,
1285    4|            parókát és csipkés ingmellet nem viselt.~Trubez, amelynek
1286    4|               azonban az akkori időkben nem becsültem sokra a pénzt,
1287    4|                 alább írom le.~Constant nem volt mindig selyemgyáros,
1288    4|              gyakorlati célja, mégpedig nem érdektelen.~Constant-nak
1289    4|              ugyanis, hogy úgy mondjam, nem volt ifjúsága, ahogy Slemilnek
1290    4|               ifjúsága, ahogy Slemilnek nem volt árnyéka, Spikher Erazmusnak
1291    4|                Spikher Erazmusnak pedig nem volt tükörképe; az ő fiatal
1292    4|         megvásárolta a fiatalságot is - nem: csak annak a látszatát,
1293    4|              huszonnégy esztendő lelkét nem is tudjuk a piacon megkapni,
1294    4|        államtanácsos be is szerezte.~De nem beszélek rejtvényekben.
1295    4|                 kinevették. Ám Constant nem ütközött meg a csalfaságukon,
1296    4|                 a viharos tengerparton. Nem utolsó érzések ezek, kedves
1297    4|              meg a páholyában. Magam is nem egyszer fordultam meg a „
1298    4|              finomabb lesz, azért tehát nem távoztam el, hanem gyöngéden
1299    4|             aztán egyszerre, hogy, hogy nem, mégis bizalma támadt hozzám,
1300    4|                öreg? Én is öreg vagyok, nem a testemmel, de a lelkemmel,
1301    4|               Kosár” tulajdonosát többé nem vetette föl a víz.~És most,
1302    4|                is, és elmondhatom, hogy nem éltem hiába!~És igaza van:
1303    4|            büszkén mosolygott.~- Ej, ön nem tudja? Tehát: holnap leszek
1304    4|                 már nagylány vagyok, és nem kell többé matrózruhában
1305    4|               húgomat oktatja, és nekem nem kell többé Marokkó térképét
1306    4|          elcsavarja a fejét. A kacérság nem utolsó dolog a földön: az
1307    4|                 nézett, féloldalról, de nem mint azelőtt, nyugodtan,
1308    4|                bizonyára nagy dolog, de nem áll csupán néhány szép verskötetből,
1309    4|             olvasni a VIII. Henrik-ből: nem gyönyörű ez?~A szeme büszkén
1310    4|         elgondolkozva -, furcsa vagyok; nem tetszem így önnek?~Hirtelenében
1311    4|                 így önnek?~Hirtelenében nem jutott okosabb válasz az
1312    4|                és rugdalózott; az ördög nem egykönnyen bújt ki belőle!
1313    4|             bókot, tehát ön éppenséggel nem öregedett meg, ön még ma
1314    4|               hervadó hölgyek szeretik. Nem tudom, miért, ilyennek,
1315    4|            mindig Percyt. Ön és Percy - nem furcsa ez?~Megszorítottam
1316    4|                ákác lombja kora ősszel. Nem viszonozta a szorítást,
1317    4|              kutattam az anyám fiókját, nem találok-e benne valami levelet
1318    4|        elhódítom magát az édesanyámtól. Nem mulatságos?~- Nem; mert
1319    4|         édesanyámtól. Nem mulatságos?~- Nem; mert köztünk sohasem történt
1320    4|       szemrehányásokat tettem magamnak. Nem tudom, más is úgy van-e
1321    4|        esztendős voltam, és ha koromnál nem is tarthattak idősebbnek,
1322    4|              úgy bizonyára fiatalabbnak nem látszottam. A házasélethez,
1323    4|           bevallom, sohase volt kedvem; nem tudtam elképzelni magamat,
1324    4|            veszkődnöm, hogy a holnaptól nem szabad új és meglepő dolgokat
1325    4|                 hullanak alá az avarra.~Nem - szóltam magamban nagyot
1326    4|                 felé fordultam -, ennek nem szabad megtörténnie!~Másnap,
1327    4|             tartózkodva vagy egyáltalán nem viszonoztam a tekintetét,
1328    4|             remegésüket. De hetedik nap nem tudtam előle kitérni. Éppen
1329    4|                 félredobták, hogy immár nem a gyermekkor ártalmatlan
1330    4|           szomorúsága áll vele szemben. Nem lázadott föl, csöndesen,
1331    4|              lehetetlenség, dőreség, de nem védekezhettem ellene, az
1332    4|                 annyira szeretem magát! Nem teszek önnek szemrehányást,
1333    4|               az utolsó három éjszakán! Nem, nem; az élet más, mint
1334    4|             utolsó három éjszakán! Nem, nem; az élet más, mint amilyennek
1335    4|         Mindenki így kezdi az életet!~- Nem, nem - szólt egy kicsit
1336    4|                 kezdi az életet!~- Nem, nem - szólt egy kicsit megborzongva -,
1337    4|                félek az élettől, én még nem tudok megbirkózni vele.
1338    4|               az ablaka előtt elmentem, nem állhattam meg, hogy ne nézzek
1339    4|             voltam hazulról, a kocsinak nem volt födele, bőrig áztam.
1340    4|         összeborzongott, és úgy érezte, nem volna jó a vörös Ágnes körmei
1341    4|          férfirokonok szokták, ha régen nem látták egymást.~- Sokáig
1342    4|              vacsorára, és ha az eső el nem áll, úgy itt hál. Az utaink
1343    4|                elviszi.~Ellenkeztem, de nem hallgatott rám, tapsolt
1344    4|                  fáradt és éhes voltam; nem volt szükség kínálásra.~-
1345    4|          darabot és a Madame Favar-t?~- Nem, már senki se emlékszik
1346    4|              élek. Meglátszik rajtam?~- Nem - feleltem, és udvariasan
1347    4|             táncolt végig a falon -, én nem akarok bókokat. Elég volt
1348    4|                sőt! Boldog vagyok, hogy nem kell többé udvarlásokat,
1349    4|              folytatta hetykén -, talán nem érzi néha, hogy elég volt
1350    4|              zöld rozsban megázni! Nos, nem igaz?~Bólintottam, és érezni
1351    4|                az ő regényességével, és nem utolsó dolog, amikor karácsony
1352    4|              Mondok magának valamit, ha nem is hiszi el: én már nagyon
1353    4|              mindennap a tükörbe nézek, nem fehéredik-e már a hajam;
1354    4|                vagyok, jól tudom, és ha nem tudnám, mások megmondanák,
1355    4|            piros hajamra, és végük van; nem csoda, hiszen ez a piros
1356    4|                    maga máris öregszik! Nem? Itt ülünk kettesben, kint
1357    4|               gondoltam? - szólt Ágnes, nem törődve a fiúval. - Különös
1358    4|               sikerek és csalódások már nem érnek el hozzánk. Karácsonykor
1359    4|               vörös hajam az oka, amely nem tud, nem akar megfehéredni,
1360    4|            hajam az oka, amely nem tud, nem akar megfehéredni, nem hagy
1361    4|                  nem akar megfehéredni, nem hagy békén megöregedni.
1362    4|                  gondoltam magamban, és nem volt kedvem ellenkezni.~-
1363    4|                külön tudomány; és igaz, nem szabad elfelejteni, hogy
1364    4|                vagy földvállalkozó nőül nem veszi. Akkor ő fogja a legjobb
1365    4|              Soha senki rossz­kedvű­nek nem látta, ha éhezett, ha jól
1366    4|               meg a fejét; soha senkire nem neheztelt, az utolsó falat
1367    4|       megosztotta a pályatársnőivel, és nem volt ember, akinek a tekintélyében
1368    4|                 Ne mondj ilyet, Miklós! Nem tudod te, mi az, szenvedni!
1369    4|                 kiegyezkedni a sorssal!~Nem engedett felelni, máris
1370    4|                  kegyetlenül bánt vele, nem ismerte a garas értékét,
1371    4|               az idő nagyképű fogalmait nem ismeri, aki előtt nagy és
1372    4|         megnősült, és tisztességes, bár nem nagy összegű végkielégítést
1373    4|           tetszettek, és így a dologból nem lett semmi. Így hát Netti
1374    4|                    Netti kisasszony már nem lakik itt! Netti kisasszony
1375    4|               vagy, én szegény barátom!~Nem tudtam felelni, egy ideig
1376    4|             állomásfőnök.~- De most már nem segíthetek rajtad - szólt
1377    4|              pénzzel, és tudod, hogy ez nem könnyű dolog, legalább nekem
1378    4|            könnyű dolog, legalább nekem nem az. De mit csináljak hát
1379    4|               vagy? Furcsa idők voltak; nem?~Megösmertetett az urával,
1380    4|           ebédeltünk, de hiába, Borbála nem volt az, ami Netti. A mosolygásából
1381    4|            percre magunkra maradtunk.~- Nem, Netti - feleltem, és a
1382    4|      összeszorult volna egy kissé -, ez nem te vagy!~Megszeppenve nézett
1383    4|             Megszeppenve nézett reám.~- Nem én vagyok? - kérdezte csüggedten. -
1384    4|         kérdezte csüggedten. - Ó, miért nem? De hát mi különös van rajtam?~-
1385    4|                mi különös van rajtam?~- Nem tudom!~Az ura bejött, és
1386    4|             Nekem azonban fájt a fejem, nem gyújtottam rá, hanem elbúcsúztam
1387    4|               maradj még egy napig! Így nem engedlek elmenni!~Ám nekem
1388    4|              engedlek elmenni!~Ám nekem nem volt maradásom, kezet csókoltam
1389    4|             biztos és megfontolt, a víz nem fecseg, nem szomorkodik,
1390    4|           megfontolt, a víz nem fecseg, nem szomorkodik, nem dob érzelgős
1391    4|                fecseg, nem szomorkodik, nem dob érzelgős vagy regényes
1392    4|           fáradtan néznek reánk, mintha nem értenék, hogyan vetődtek
1393    4|                  művelt, a pénz értékét nem ösmeri, borongó, könnyelmű,
1394    4|                 tudnám szeretni! Miért? Nem tudom; ej, ha a szerelmet
1395    4|           értelmünkkel kormányozhatnók! Nem bosszantó ez? - fejezte
1396    4|            aranylornyonjával.~Hónapokig nem láttam; ám minden éjjel
1397    4|               Nos, megvigasztalódott?~- Nem - feleltem -, hogy is vigasztalódhatnék
1398    4|             volt: tulajdonképp miért is nem tudom önt szeretni? Minden
1399    4|              hiába próbálok akármit is, nem tudom szeretni!” Nem bohó
1400    4|                is, nem tudom szeretni!” Nem bohó dolog ez?~Nem feleltem.~-
1401    4|           szeretni!” Nem bohó dolog ez?~Nem feleltem.~- De még egy érzés
1402    4|         folytatta. - Higgye el, engemet nem érdemes szeretni! Miért?
1403    4|                lesz a magyarázata, hogy nem tudom önt szeretni. Hallgasson
1404    4|               így szólt:~- De hát miért nem tudom én is önt szeretni?
1405    4|               dőre álomkép után szalad. Nem szomorú ez?~Esztendők teltek
1406    4|               héten más és más, egyszer nem tudom a bal karomat mozgatni,
1407    4|          céltalan szomorúság fog el, és nem merek egy téren, egy utcán
1408    4|                szeretem.~- Ah, de miért nem szeretem önt viszont? -
1409    4|          szeretni!~Ismét hosszabb ideig nem találkoztunk, több mint
1410    4|                több mint két esztendeig nem láttam. Ez idő alatt sok
1411    4|                  egy szőke hölggyel, és nem figyelt az előadásra, ahogy
1412    4|                szemét, és mosolygott.~- Nem, nem - feleltem reménytelenül -,
1413    4|           szemét, és mosolygott.~- Nem, nem - feleltem reménytelenül -,
1414    4|               ábrándon, de éjjel, éjjel nem vagyok ura az idegeimnek,
1415    4|         céltalan és érzelgős legyen az, nem tudja többé magából kiirtani.~
1416    4|               pályázik, és akit mégis - nem tehetek róla - szeretek!
1417    4|        tépelődnie! Mindig mondtam, hogy nem érek sokat, hogy túlbecsült
1418    4|            Flóra! - szóltam tétován, és nem tudtam tovább folytatni.~
1419    4|       Megöregedtem, megcsú­nyul­tam, és nem jelenek meg többet az ön
1420    4|                 akartam, tiltakozni, de nem engedett, mosolygott, és
1421    4|                  Válaszolni akartam, de nem tudtam, és lehorgasztottam
1422    4|            nyilallt a szívembe, mért is nem tudom Önt szeretni, mért
1423    4|             kezet csókoltam neki.~Többé nem láttuk egymást; a zöld oroszkás
1424    4|        föl-fölbukkant álmaimban, de már nem a régi alakban, hanem fáradtan,
1425    4|            kerültek a helyébe, és többé nem engedték zöld oroszkáját
1426    4|                 oszlopaival.~Három hete nem láttam rendes fürdőszobát,
1427    4|              vágyjon Görögországba! Mit nem adtam volna érte, ha most
1428    4|                a helyzet regényességét, nem törődött a fenyőízű ételekkel,
1429    4|           valaha életemben találkoztam. Nem ösmertem mást, aki így föl
1430    4|                  elmosódott a szemében, nem törődött semmivel, senkivel,
1431    4|               és ijedten nézett rám, ha nem engedtem, hogy az ölembe
1432    4|             hogy az ölembe üljön. És én nem mertem számot vetni magammal,
1433    4|              volt ezt a tanyát Adélnak; nem nyugodott addig, míg a szállodai
1434    4|           szállodai vackot is éppen így nem rendezte be.~A sarokban
1435    4|                az örök rajongása, amely nem ösmert pihenőt, és mindent,
1436    4|                 Hogy vannak a gyerekek?~Nem várta be a választ, átöltözött,
1437    4|                legtermészetesebb dolog. Nem várta be a válaszomat, nyugodtan
1438    4|              golyót hordozok.~- Így még nem szerettek téged soha - szólt
1439    4|             akarsz hagyni, elhagyhatsz, nem fogok sírni!~Már másnap
1440    4|               megmérgezzük magunkat, de nem Magyarországon, hanem Veronában
1441    4|               mert a magyar föld hideg, nem tudna alatta nyugodtan aludni.
1442    4|           kislányaim közül követni fog?~Nem tudtam felelni, szórakozottan
1443    4|                  Elvesztünk, soha többé nem láthatjuk egymást! Egyetlen
1444    4|               Meg akartam nyugtatni, de nem lehetett; összetette a kezét,
1445    4|                 így szólt:~- Miklós! Én nem tudok nélküled élni, ne
1446    4|               reá vissza, és még mindig nem mertem számot vetni a lelkemmel,
1447    4|               Mi lesz most velünk!? Ezt nem én tettem!~A szobalány levetkőztette
1448    4|              tiszta; beszélni akart, de nem tudott, megrázta a fejét,
1449    4|             mintha haragudna érte, hogy nem tud szólni, ám hang mégsem
1450    4|              erőltetett mosollyal -, én nem szenvedek, ennek meg kellett
1451    4|                 boldogságomért. Így még nem szerettek tégedet, Miklós.
1452    4|             hozzá hasonlót a sors többé nem fog az utamba terelni.~
1453    4|             Egyébként meglehet, hogy ön nem is orosz, de Olaszországban
1454    4|                idegenforgalomból él, és nem is valami jól. Nemde?~-
1455    4|                 gondoltam.~Nevetett, de nem úgy, mint a többiek, akiket
1456    4|          vesszük.~- Istenem - folytatta nem törődve válaszommal -, vannak
1457    4|           pezsgő és vaddisznófej nélkül nem tudnak igazi álarcosbált
1458    4|                önön az őszinteség sora. Nem szabad megtudnom! És miért
1459    4|              szabad megtudnom! És miért nem?~- Én? - mosolygott szórakozottan. -
1460    4|                és szerette a hermelint, nem? Nekem legalább az Aglája
1461    4|                az eszembe: vajon miért? Nem furcsa? Nos; de hát mért
1462    4|             valami kalandorszerű, de az nem bántó, mert az ajka olyan
1463    4|                 mint egy kisgyereké, ön nem lehet rossz ember. De hát
1464    4|            negyedóránk van.~- És máskor nem láthatom?~- Mi célja lenne?
1465    4|                 jól végződött volna? Én nem! Koccintsunk, és nevessen;
1466    4|                hogy nevessen! Ah! Talán nem is tud nevetni; akkor hát
1467    4|               hogy a mályvaszínű dominó nem mindig kacagott és koccintott
1468    4|                    És jól érezte magát? Nem voltam nagyon zajos?~- Hálás
1469    4|               el. Ön megfiatalított, ha nem is évekkel - ez bók volna -,
1470    4|            voltak vésve.~- És csakugyan nem szabad megtudnom, kié ez
1471    4|               Ah, azé, akit akar! Talán nem is vagyok velencei, talán
1472    4|                szakítottam vele, másnap nem fogadtam, és estére agyonlőtte
1473    4|              tud! Ennyi az egész; azóta nem élek, és aki itt, önnel
1474    4|                hol ide, hol oda kerget. Nem mindegy-e, hogy hívják ezeket
1475    4|                Megtartottam a szavamat, nem fürkésztem ki, hogy ki volt:
1476    4|                 önteni. Tizenhat év óta nem láttuk egymást, én már régen
1477    4|                 ha minden évben egyszer nem ír; néha a fényképét is
1478    4|            ápolni, verseket olvasni, és nem tudom a háztartást ellátni
1479    4|                   az egész alakot többé nem tudtam összeilleszteni!
1480    4|              jóra fog fordulni, az élet nem igazságtalan!~A tűz lassan
1481    4|                 vonatérkezést jeleztek. Nem mert sírni, a téli életükről
1482    4|              elcsodálkoztam rajta, mért nem jutott ez már régen az eszembe.
1483    4|               magával a kislányát, mert nem szabad így elválnunk, vissza
1484    4|                 érzés, amellyel már rég nem talál­koztam, tavaszi fecskeként
1485    4|                az, akit szeretsz, immár nem rajongó spanyol ifjú, aki
1486    4|             megérkezik, de a kis­lányát nem hozhatja magával, mert beteg
1487    4|            Miklós! Az idő mégis eljárt!~Nem feleltem, továbbmentünk,
1488    4|                  Megráztam a fejemet.~- Nem, Angyalka; ma is olyan,
1489    4|                beteg volt? Nagybeteg?~- Nem - feleltem rosszkedvűen. -
1490    4|               Hova lett a spanyol ifjú?~Nem felelt, de gyöngéden megszorította
1491    4|                  és a lépéseit most már nem tudnám messziről megismerni,
1492    4|              sétált az oldalamon.~- Ah, nem nem - szóltam nyugtalanul -,
1493    4|                 az oldalamon.~- Ah, nem nem - szóltam nyugtalanul -,
1494    4|         nyugalmam! Istenem, hol van az?~Nem tudtam felelni, továbbmentünk,
1495    4|            volna róla, ha minden ősszel nem ír a születésem napjára.
1496    4|                 egymástól, és hogy ezen nem szabad változtatni.~- Ah,
1497    4|               szabad változtatni.~- Ah, nem, nem, Miklós - szólt mosolyogva -,
1498    4|                 változtatni.~- Ah, nem, nem, Miklós - szólt mosolyogva -,
1499    4|                 nekem! És higgye el, ön nem az a rossz ember, akinek
1500    4|               gyöngédség lakik, csak ön nem meri fölismerni. Amit tett,