Fej.

 1    1|             Fidibusz unokái végeznek velem!~Hátrább ezekkel az agarakkal!
 2    1|            úgy is volna, ki törődnék velem?~Klárika válaszolni akart,
 3    1|          látja, hogy maga kacérkodik velem, csak én nem.~- Bolond maga,
 4    1|           így szólott:~- Mi lesz hát velem?~És nyomában föltámadtak
 5    1|          hogy úgy mondjam: szakított velem... Némely asszonynak az
 6    1|               s azért nem találkozik velem többé. Ha nem látjuk egymást,
 7    1|          verni kezdett.~- Parancsolj velem, atyám.~- Nem akarok éppen
 8    1|             így szólott:~- Táncoljon velem, Balázs...~Klárika volt.
 9    1|             fura dolog nem esett meg velem!~Ez aztán fatális helyzet!
10    1|           meg a csapdát!~- Meg fogsz velem verekedni életre-halálra! -
11    2|         őszintesége nincs ellenemre. Velem ezen a hangon nemigen mernek
12    2| igazságszerető lélek, kénytelen lesz velem együtt belátni, hogy fiának
13    2|                 Mégsem óhajtom, hogy velem okait közölje.~- Ej, ej,
14    2|               és Bauernebel úr ezért velem szemben igazságtalan. Kérem
15    2|    kíváncsiak a néze­temre, közöljék velem békés úton a harc magját
16    2|          galambokat határidőn belül. Velem ilyen dolgokban nem lehet
17    2|          végre Fabriczius úr közölte velem a hírt, hogy a galambpör
18    2|               Kérem, ne tiltakozzon, velem szemben, mint tudja, az
19    2|           Nekem a szenvedélyem, hogy velem ne packázhasson senki, hogy
20    2|               Még sohase történt meg velem, hogy omnibusz helyett zöldségeskocsira
21    2|              Méltatlan dolog az, ami velem megesett!~A diák elkomolyodott,
22    2|           házba a diák. - Mit tettél velem!? Szerencsétlen ember, mit
23    2|      Szerencsétlen ember, mit tettél velem!?~A zenész rémülten ejtette
24    3|         lopózott.~- Így ne beszéljen velem - szólt az asszony. - Engedjen
25    3|             nevetett Burián -, gyere velem. Majd megszököl, ha egypár
26    3|           mindig oly szívesek voltak velem szemben... Az ezredorvos
27    3|             Majd elválik, hogyan fog velem boldogulni.~ ~
28    3|           asszony, és melegen fogott velem kezet.~- Viszontlátásra! -
29    3|         közömbös dolgokról csevegtek velem, utóbb azonban pár poharat
30    3|            kérdésre tértek vissza.~- Velem nem lehet csak úgy elbánni! -
31    3|        vártam volna, hogy ezt teszed velem.~- De kérlek - csitította
32    3|       nyelvét, s nem törődött tovább velem.~Végre is abbahagytam a
33    3|             csak a bolondját járatja velem - elmélkedett a táncosnő -,
34    3|         pedig Nickleby Miklós fogott velem kezet, és szomorúan simította
35    3|             vállára, és körül­futott velem a szobán, ahogy más gyerekkel
36    4|                    Theodóra~- Jöjjön velem ábrándozni, Miklós - szólt
37    4|            kezemből, és megígértette velem, hogy meg fogok halni érette,
38    4|      búcsúztam el. Kacérkodott volna velem? - kérdeztem magamtól, és
39    4|   tulajdonosát, és megkértem, jöjjön velem egyet járni, az talán megnyugtatja
40    4|             sincs, hogy az érzelmeit velem közli; kikapta karját a
41    4|                maga talán kacérkodik velem?~- Én? Miért ne? - felelte.~
42    4|              akaratlanul kacérkodott velem.~A kertajtóhoz értünk, amely
43    4|         szárnyai alá vett. Egész nap velem volt, ő vezette a háztartásomat,
44    4|         körül­belül egykorú lehetett velem; prémes, zöld oroszka volt
45    4|              az eszén! Ön azt akarja velem elhitetni, hogy gonosz és
46    4|             semmivel, senkivel, csak velem meg az aranymetszésű verseskönyvekkel,
47    4|          görögök közt vándorolhatott velem. Mintha a sors arra teremtette
48    4|              rubinja félénken nézett velem farkasszemet. Meghajlottam,
49    4|    Özvegyember volt; egy leánnyal, a velem egykorú Elizzel. Csakolyan
50    4|       gondolatait. És hiába próbálja velem elhitetni; ön is gyűlöl