Fej.

 1    1|         fölött. Ember alig jár erre; néha bukkant csak föl egy parasztkocsi,
 2    1|            Üljön le, és gyújtson rá! Néha idegesebb vagyok a kelleténél,
 3    1|        őszintén, visszaemlékezett ön néha azokra a napokra, amiket
 4    2|              működtek vagy félóráig, néha mulatságból félreverték
 5    2| biggyesztette föl ajkát őnagysága -, néha talán kedve lett volna engem
 6    3|               hogy a tiszt felé húz. Néha, amint körül­nézett a társaságon,
 7    3|            szíves minden vendégéhez. Néha maga elé nézve elmosolyodott,
 8    3|            hordta körül a tálakat, s néha sóhajtott egyet. Már ösmerték
 9    3|               nagyon szerette, ámbár néha nem jól bánt vele. De most
10    3|              hallatszott semmi; csak néha zörrentek a palackok, és
11    3|            hogy a feleségének viszi. Néha csiklandozást érzett a tarkóján,
12    3|           megpillanthatod körülötte.~Néha pedig egy-két embert, akik,
13    3|               előzékeny modora mögül néha kivillant egy elfojtott
14    3|       megérteni és megbocsátani, aki néha tollal, néha tettel az emberiség
15    3|       megbocsátani, aki néha tollal, néha tettel az emberiség egyen­
16    3|              szemrehányással vetődik néha reám.~A parasztasszony diadalmasan
17    3|         tették az ifjúságát. Rápolty néha napokig éhezett, hogy Zsuzskának
18    3|     tánccipőkről, és Zsuzskának, aki néha délig szeretett heverészni
19    3|            de azért még győzte; csak néha, hajnalban roskadt össze,
20    3|              az évek folyamán, és ha néha fölsóhajtott, a melléből
21    3|            tehát kitették a majorba, néha még láttam, de csak messziről,
22    3|          figyelemmel hallgatott rám, néha helyeslőleg nyalogatta a
23    3|         sehogy sem akart elkészülni. Néha rám nézett kerek, okos bagolyszemével,
24    4|             rá. Nyugtalanul beszélt, néha szinte lázasan, mintha mindaz,
25    4|            árnyék borította völgyet. Néha kivette a könyvet a kezemből,
26    4|           egymáshoz a mondatokat, és néha, látszólag ok nélkül, fölnevetett.
27    4|             mint egy öreg herceg, és néha a homlokomra teszi a kezét.
28    4|     rózsafácska áll, ennyi az egész! Néha kilép a sírból, elszí egy
29    4|             mint egy öreg herceg, és néha fölkelek, a szomszéd sírdombra
30    4|        mozdulatlan szemgolyóit. Csak néha torzult el egy kissé az
31    4|              kötelességét. Ő is csak néha, pillanatra csüggedt el,
32    4|          mellén a selyemkabátkát, és néha megrázta fejét, mint az
33    4|         karfáján, az ura háta mögött néha csöndesen megérintettem
34    4|   férfiszereplőknek tapsolt, és csak néha, ködös estéken, mikor vacsora
35    4|             jelent meg a kaszinóban; néha az üzletét csak délben nyitotta
36    4|        semmit se találtam. Különben, néha ez is gyanús. És tudja,
37    4|        elsárgult szó, amelyet a szél néha fölkavar, de amelyek rögtön
38    4|          hozzám! Nos, gondoljon reám néha!~Kezet fogtunk és elváltunk,
39    4|            hetykén -, talán nem érzi néha, hogy elég volt ebből a
40    4|      Elhallgattunk. Csönd volt, künt néha egy fa álmosan rázta meg
41    4|          havas tájra hasonlított. Ha néha nagyon egyedül vagyok, és
42    4|            mélyebb lett, bal kezével néha gyorsan simogatta végig
43    4|         röpködtek ide és oda; a zene néha mindent túlharsogott; a
44    4|        szomorúságot. Ennyi az egész; néha egy női mosoly, egy női
45    4|         minden évben egyszer nem ír; néha a fényképét is elküldötte,
46    4|             semmit sem változtam, és néha úgy rám jön a sírás, hogy
47    4|              voltak a korcsolyái, és néha megcsörrentek, és a lábai
48    4|           téli életükről beszélt, de néha sápadtan, kételkedve nézett
49    4|          napfényben, nehezen jártam, néha a fagy végigborzongott rajtam,