Fej.

 1    1|              örökölte, de az is csak fehér fővel használta, szintúgy
 2    1|       történelem előtti hintóban egy fehér hajú, viaszképű matróna
 3    1|           csinos volt: az út itt-ott fehér kőhidakon, malomárkos patakokon
 4    1|              a kacér Beléndi Piroska fehér karjára...~A vacsora derekán
 5    1|          Maguk az urak is előkelőek: fehér ingmellük ragyog, arcuk
 6    1|       beléjük helyezett bizalomra, a fehér ingmellek összegyűrődnek,
 7    1|           hogy bolondot tett, amikor fehér fejjel az oltár elé lépett,
 8    1|            nézett a leány arcába, az fehér volt, mint a szegfű szirma.~-
 9    1|           Izidor, és megkapta a szép fehér kezet, amely kacéran villant
10    1|            az is eltűnt, s a hosszú, fehér vonalon csak a jegenyék
11    1|     megkezdődött a lakoma, a hosszú, fehér asztal körül Balsai-orrok
12    2|           pedig odanyújtotta keskeny fehér kezét.~- A leányom - mondta
13    2|            jelentem ki, miszerint az fehér, az igazi Bauernebel lelki
14    2|       valamit.~- Akkor kitűzhetjük a fehér lobogót! - jelentette ki
15    2| Bauernebeleknek azt mondjuk, hogy az fehér, ők örök ellentmondásra
16    3|              a parókia eddig rejtett fehér falai s a pár lépésnyire
17    3|      amelynek hullámait papírvékony, fehér jégbúra takarta el.~A kocsmánál
18    3|              könnyei végig­csurogtak fehér mellényén. - Mindig kitalál
19    3|          feszes vidéki urak, akiknek fehér kesztyűje veszedelmesen
20    3|              arca, sötétkék szeme és fehér homloka. Aztán egyszerre
21    3|          zöld vánkos, amelyen a falu fehér falai, búbos kéményei könnyen
22    3|               s a kéményből keskeny, fehér füst húzódik az égnek. De
23    3|         arcával, gondos öltözékével, fehér selyemsapkájával azt a benyomást
24    3|         játszva siklik el a virágok, fehér vállak és a falikarok lángocskái
25    3|              de a felesége fölemelte fehér kezét, mosolygott, és tovább
26    3|     sírboltot építtetett Zsuzskának, fehér márványból, amelyet rózsaszínű
27    3|              A katona végigsimította fehér frakkját.~- Signora Bécsbe
28    3|             ha csak a fülkékben álló fehér szobrokat nem számítjuk
29    3|        katona megfontoltan simogatta fehér frakkját.~- Hervadt nő -
30    3|          összefoltozott sebet. A kar fehér és gömbölyű volt, mint egy
31    4|          annyira szeretek!~Karcsú és fehér volt, mint egy nyírfa; nagy,
32    4|               egyszerű, kék szoknya, fehér blúz, regattacipő és fekete
33    4|          nyolcadik születése napján, fehér ünneplő ruhában a tóba fúlt,
34    4|      szemrehányást - szólt fölemelve fehér homlokát. - Bűnös voltam,
35    4|              tekintélyes külsejével, fehér pofaszakállával, aranycsiptetőjével
36    4|           ravatalra hasonlított, egy fehér selyem­kabátos, síró hölgyre
37    4|         Rögtön rá, ijedt arccal, egy fehér pofaszakállas úr rohan el
38    4|  államtanácsost aranycsip­tetőjével, fehér pofaszakállával, tekintélyes
39    4|       egyszer a szobájába. Ott ült a fehér íróasztal mellett, sápadtan,
40    4|              céltalanul bolyongani a fehér tornyok között, miközben
41    4|         ostobaság? - szólt Ágnes, és fehér könyökével az asztalra támaszkodott. -
42    4|            zsámollyal a lábam alatt, fehér szakállal ülök a kályhája
43    4|           gémeskutakon, szélmalmokon fehér bundácskák fekszenek, és
44    4|      legszebb helye a földgömbnek: a fehér gőzhajók kacéran táncolnak
45    4|             besüppedt a nyakát övező fehér rókaprémbe. A kezében voltak
46    4|        vonást az ajka körül, a puha, fehér kezét, dölyfös mozdulatait,
47    4|           értünk, amelynek kerekéről fehér, hosszú jégszakállak lógtak
48    4|           mialatt a sapkájára finom, fehér vonalkák rajzolódtak. Pár