Fej.

 1    1|            mint a legtöbb Balsai, akik fiatal korukban a párducot
 2    1|      ábrázatuk miatt, sőt voltak, akik maguk is hasonló ösmertetőjelre
 3    1|          a terem az agarászokkal, akik gyorsan kapták magukra a
 4    1|         fajta; ősz fürtű kurucok, akik még fésűt viseltek a hajukban,
 5    1|  közönséges himpellérekké válnak, akik nem érdemesek a beléjük
 6    1|          bizton nyer.~A két diák, akik csöndes elragadtatással „
 7    1|         gáncs - úgy kell azoknak, akik férjes asszonyok körül legyeskednek.
 8    1|     mindenkit, még a hajtókat is, akik ha valami finomabb falat
 9    1|      alapján démonoknak képzelte, akik kibontják a szegény ifjú
10    1|     magának azokat a játékosokat, akik - mint mondani szokás -
11    1|          egyesek, szegény balgák, akik örvendtek, hogy Bogdány
12    1|            mint a fiatal katonák, akik azt érzik, hogy meg kell
13    2|            egy csomó suszterinas, akik már pár nap óta ellenséges
14    2|         is, ugyanazok az emberek, akik alapjában a legönzőbbek,
15    2|        ült, deres fejű korhelyek, akik az éj befejezéséül krampampulit
16    2|         ki, nagy örömére azoknak, akik Pestet leendő világ­városnak
17    2|         csak a felületesek. Azok, akik a tehetséget méltányolni
18    2|        felel meg a valóságnak.~17~Akik még vissza tudnak emlékezni
19    2|        többi ifjú joghallgatónál, akik vadul robognak minden szoknya
20    2|          tette hozzá szerényen -, akik őrködnek lépteink fölött.~
21    2|         Péter, a város küldöttei, akik némi köhögés után rátérnek
22    2|         23~Önök, kedves olvasóim, akik jártasak a világtörténetben,
23    3|          még azoknak is tetszett, akik egyébként idegenkedtek tőle.
24    3|       szólt hátra a parasztoknak, akik az erős, zömök embert támogatták.
25    3|          követelő, mint azokéban, akik tudják, hogy valakik, s
26    3|          ritkák az olyan emberek, akik képesek becsületüket megtorolni.
27    3|             folytatta a háziúr -, akik mosolyogtak a báró szavaira,
28    3|    telepedtem le. A két gavallér, akik közül az egyiken fővárosi
29    3|        Néha pedig egy-két embert, akik, mint a foglyok a vetésben,
30    3|      akart tűnni az emberek elől, akik a beteget éppúgy elhagyják,
31    3|        kegyetlen rablólovagokról, akik kifosztják az utazó kereskedőket,
32    3|          és elsorolta mindazokat, akik a családból ebben az évben
33    3|        sapkámat az árnyékok felé, akik mind nagyságos úrnak szólítottak,
34    3|          olvastak föl a manókról, akik éjjel elvégzik a röstek
35    3|           vissza régi barátaimra, akik soha többé nem látogattak
36    4|         amely alatt mi, boldogok, akik látunk, közömbösen vagy
37    4|       tekintetük elhomályosul: de akik soha meg nem átkoztak bennünket,
38    4|           nem átkoztak bennünket, akik tétován néztek utánunk,
39    4|            amikor elhagytuk őket, akik csöndesen hajtják le a fejüket,
40    4|         ahogy a gyerekek szoktak, akik a nyakasságot összekapcsolják
41    4|          éppen így megcsaltam, de akik azért később mind igen boldog
42    4|          a föld alól néz reám, és akik élnek, azoknak csak a rossz
43    4|         mélyen, mint az öregurak, akik már csak karosszékben tudnak
44    4|   verőfényénél megnyugvást talál, akik a mosolyukkal, a könnyelműségükkel
45    4| álomvilágban ösmerünk meg igazán, akik e csalóka fénykörben az
46    4|          telen polgárasszonyokká, akik a konyhában és a gazdaságukban
47    4|           és varrólányok szokták, akik pezsgő és vaddisznófej nélkül
48    4|       csak beteg emberek szokták, akik tudják, hogy az élet legnagyobb