Fej.

 1    1|       mint Szent Pál az oláhokat. Ah! Ez túlhaladja a képzeletet,
 2    1|         Kázmér széles ábrázata.~- Ah, végre megvagytok! Ez az
 3    2|  Bauernebel ravaszul pislogott.~- Ah, az csak próba volt, barátocskám.
 4    2|   szomszédja titkos gondolatát.~- Ah, uram - szólt sóhajtva -,
 5    2|      egyikünk se tudott felelni: „Ah! Csak itt lenne Quastl,
 6    2|      Komoly léptekkel, mondón, de ah! bensejében a fiskális csalódással
 7    3|          a titokzatos betyárra.~- Ah! - kacagott föl az egyik
 8    3|         nekem szólott. Hát kinek?~Ah... Tehát Beczkó meg a járásbíróné...
 9    3|           patakban eredtek meg.~- Ah! - szólt csüggedten. - Nem
10    3|       hagyj a földben elporladni! Ah! Úgy félek a férgektől,
11    3|          Troilus és Cressidá-t.~- Ah!~A táncosnő intett a komornának,
12    3|    piroskabátos kenetes hangon.~- Ah, igen. Pardon!~A katona
13    4|       külvárosi énekesnők közt.~- Ah, hazudik - szólt haragosan,
14    4|          Lermontov vagy Puskin?~- Ah nincs szebb egy halálra
15    4|        megint visszamegy a sírba. Ah, Miklós, mily jó, hogy elváltunk
16    4|      járni a gonosz szellemekkel? Ah, nem, kedves olvasó, nem
17    4|        kék napernyõs kisasszony~- Ah! Miklós! Miklós! Álljon
18    4|    lemondással, érzelmességekkel; ah, az ilyen szerelem mégis
19    4|         irgal­matlanul összetört. Ah! Annyi erőm nincs, hogy
20    4|         térképeim közé. Így jobb, ah! Fázom az élettől, a rendhagyó
21    4|                           Netti~- Ah! Megint itt vagy, Miklós?
22    4|         egész életed benne lakik! Ah! Én túl vagyok ezen, engem
23    4|         és a szemembe nevetett.~- Ah, ennyit ér hát a bánatod? -
24    4|         csüggött a hegyoldalon.~- Ah! Miklós! - kiáltott föl
25    4|            hogy min, akárcsak én. Ah, emlékszel, Miklós, mikor
26    4|           francia tanítónőnk...~- Ah, Flóra - szakítottam félbe,
27    4|       pergő szalagját olvastam.~- Ah! Miklós - szólt valaki a
28    4|         mindig nagyon szeretem.~- Ah, de miért nem szeretem önt
29    4|        vigyem magammal sétálni.~- Ah! De most már csak elfelejtett? -
30    4|       hölgy, és gyorsan lélegzik.~Ah! De mennyire megváltozott!
31    4|      ajkán fölényes mosoly ült.~- Ah! Miklós! - szólt, és mint
32    4|    fontoskodó arccal tért haza.~- Ah, mennyi munka, mennyi kellemetlenség -
33    4|         pompás! Milyen szép volt! Ah, még egyszer el fogom olvasni!~
34    4|       érintette meg a vállamat.~- Ah, uram! - szólt egy mályvaszínű
35    4|         bosszúsan rágyújtottam.~- Ah, lássa! - szólalt meg mellettem
36    4|        azt akarom, hogy nevessen! Ah! Talán nem is tud nevetni;
37    4|    megtudnom, kié ez a legyező?~- Ah, azé, akit akar! Talán nem
38    4|           és a haja a vállát éri. Ah! Miklós! Olyan szomorú az
39    4|    ijedten fogta meg a kezemet.~- Ah! Miklós! - szólt lágyan,
40    4|        tizenhat esztendő alatt. - Ah, Miklós! Az idő mégis eljárt!~
41    4|    asszony csókja jár az eszében. Ah, a spanyol ifjú! A szél
42    4|         közelebb simult hozzám.~- Ah, ne beszéljen így, Miklós -
43    4| bizalommal sétált az oldalamon.~- Ah, nem nem - szóltam nyugtalanul -,
44    4|         nem szabad változtatni.~- Ah, nem, nem, Miklós - szólt
45    4|           fejét; megpillantott.~- Ah, köszönöm - szólt fölkelve
46    4|           még egyszer kezdhetném? Ah, megint csak így élnék!~