Fej.

 1    2|                                 Az aranypolgár~(1908)~1~Pető Péter, egy
 2    2|          ötven ház tulajdonosa, az aranypolgár, Pest leggazdagabb embe­
 3    2|        magyarázata a következő. Az aranypolgár - ahogy kortársai nevezték -
 4    2|           kaptam az Úristentől.~Az aranypolgár bólintott a fejével.~- Ebben
 5    2|        tehát - folytatta tovább az aranypolgár -, ön kiállta a próbát,
 6    2|          nem vágyom e szerepre.~Az aranypolgár a kezét dörzsölte.~- Nagyon
 7    2|          Bökje ki hát szaporán!~Az aranypolgár ravaszul mosolygott.~- Jó,
 8    2|   ellenfelet? - kacagott tovább az aranypolgár. - Ó, dehogy. Távolról sem.
 9    2|          fiskális magas hangját az aranypolgár -, az esetet majd én mondom
10    2|          kudarcot vallott, mert az aranypolgár harsányan kiáltott közbe:~-
11    2|       bólintott vissza gúnyosan az aranypolgár. - Természetesen. Minden
12    2|            nem volt! - kacagott az aranypolgár gúnyosan. - Hiszen Fabriczius
13    2|      ellent fölcsillanó szemmel az aranypolgár, mert azt remélte, hogy
14    2|             Jó, jó - legyintett az aranypolgár. - Ez pedig clades. Sőt
15    2| értetődőnek jelentette ki, mire az aranypolgár hirtelen szökéssel ismét
16    2|           csíp - szítta a fogát az aranypolgár. - Úgy csíp, hogy a lélegzetem
17    2|           először őnagyságáról.~Az aranypolgár gúnyosan bólingatott fejével.~-
18    2|        félbe - mordult emberére az aranypolgár -, mert nevetségessé teszi
19    2|        egyet ösmert: Quentzert.~Az aranypolgár még egyszer körüljárta a
20    2|      Igenis, ez - jelentette ki az aranypolgár. - Mert miből lehet erre
21    2|          rabulisztika! - felelt az aranypolgár. - A sör és a szalmakalap
22    2|           galambokat illetőleg?~Az aranypolgár megrázta a fejét.~- Nem,
23    2|        szívnek is vannak jogai.~Az aranypolgár nevetett.~- A szeretet:
24    2|        katasztrófa előtt áll...~Az aranypolgár helyeslőleg bólintott.~-
25    2|       rohant fel Bauernebelhez.~Az aranypolgár a kályha mellett ült, és
26    2|           ki kezét ünnepélyesen az aranypolgár vállára téve -, mint, nos,
27    2|             mint Zrínyi Miklós.~Az aranypolgár hunyorgatott.~- No, no,
28    2|       akarok. Én tudom, hogy ki az aranypolgár, mit ér az aranypolgár,
29    2|          az aranypolgár, mit ér az aranypolgár, és nem ijedek meg egypár
30    2|           kátránygyárat nyit...~Az aranypolgár kitáguló szemmel bámult
31    2|      elsüllyedt szégyenletében.~Az aranypolgár a kezét dörzsölte.~- Kitűnő!
32    2|        legderekabb embere vagy, az aranypolgár azt fogja kijelenteni: „
33    2|         főváros indított pörben az aranypolgár bosszúja volt. Mit törődött
34    2|        gyűjtöttek; a harmadikon az aranypolgár juhászkutyákat tenyésztett,
35    2|           látszott. Éppen azért az aranypolgár leánya némileg elkedvetlenedve
36    2|      Bauernebel-házban, éspedig az aranypolgár lakásában történni. Az ebédlőben
37    2|    barátságos út alkalmas, mert az aranypolgár tovább viszi pénzzel, ravaszsággal,
38    2|     bizottságot is alakítottak.~Az aranypolgár egy délután éppen szobájában
39    2|      borsát, sőt költségeit is!~Az aranypolgár egy ideig szótlanul élvezte
40    2|        lobogót! - jelentette ki az aranypolgár méltóságteljesen. - A béke
41    2|           akart tenni Tildánál, az aranypolgár lánya nem fogadta el látoga­
42    2|        tréfa, ez lehetetlenség!~Az aranypolgár leánya a sarkára állt.~-
43    2|         könnyen adta meg magát. Az aranypolgár ugyan első pillanatban majdnem
44    2|       módon állapítja meg, hogy az aranypolgár adja áldását az ifjú párra.
45    2|     Bauernebelt megtáncoltassa.~Az aranypolgár egy ideig ötölt-hatolt,