IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Alphabetical [« »] égre-földre 1 égszínkék 1 égtek 1 egy 1420 egy-egy 12 egy-két 17 egy-ketto 4 | Frequency [« »] 2837 és 1696 hogy 1538 nem 1420 egy 1004 is 940 volt 839 meg | Lovik Károly A kertelo agár Concordances egy |
Fej.
1001 4| vagy az esteli imádság. Egy férfi, aki megjelenjen álmaiban, 1002 4| mialatt kint őszi eső kopog, egy férfi, akitől féljen, aki 1003 4| Igen, hogy is mondjam? Egy férfi, aki minden gazságra 1004 4| minden nesz fáj a lelkünknek. Egy férfi, akihez hajnalban 1005 4| sohase küldünk el, ej, szóval egy férfi, aki az álmaink hőse 1006 4| nézett, és félénken, mint egy leckét mondó gyerek, így 1007 4| bólintott; gyorsan, mint egy hazasiető madár, fölnevetett, 1008 4| megesküdtem, hogy soha egy ujjal tiszta lányhoz, férjes 1009 4| minden éjjel lát, amint egy piros páholy hátterében 1010 4| piros páholy hátterében egy báli ruhás hölgynek kezet 1011 4| Puskin?~- Ah nincs szebb egy halálra kész férfinál - 1012 4| bocsánatkérően hajlik előre. Meghalni egy nőért, egy ostobaságért, 1013 4| előre. Meghalni egy nőért, egy ostobaságért, egy mosolyért - 1014 4| nőért, egy ostobaságért, egy mosolyért - ó, mily együgyű 1015 4| másképpen van. Az életben egy légynek se volna bátorságom 1016 4| bágyadtan, boldogan, mint egy gyermekágyas asszony mosoly 1017 4| hogy nem mond igazat. Még egy napig vártam, azután dacosan, 1018 4| találkoztunk újra, váratlanul, egy határszéli vasúti állomáson, 1019 4| elnézett a vállam fölött, és egy kicsit összeborzongott, 1020 4| vonatom?~Elmondta, hogy egy dán fürdőben próbált gyógyulást 1021 4| álldogáltak. A sárgás fű közepén egy jegenye rázta a fejét, mintha 1022 4| hogyan került ide. A távolban egy szélmalom forgott - akárcsak 1023 4| gyermeke? - kérdeztem.~- Igen, egy kislányom van, már nyolcesztendős 1024 4| fogom önt neki mutatni. Egy fiatal lány rajongjon egy 1025 4| Egy fiatal lány rajongjon egy férfiért, ez a lélek üdeségének, 1026 4| furcsa szeme van, akárcsak egy öreg házikutyának; honnét 1027 4| folytatta, és letépett egy pipacsot, amelyet azonban 1028 4| komoly, kifogástalan, mint egy öreg herceg, és néha a homlokomra 1029 4| értem, oktalan párbajban, egy kis ákácos szélén, még az 1030 4| És mily szépen hal meg, egy szó, egy panasz, magyarázat 1031 4| szépen hal meg, egy szó, egy panasz, magyarázat nélkül, 1032 4| magától értetődőn, csak egy kicsit duzzogva. A sírján 1033 4| A sírján pedig mindössze egy sárga rózsafácska áll, ennyi 1034 4| Néha kilép a sírból, elszí egy cigarettát, és megint visszamegy 1035 4| komolyan, öntudatosan, mint egy öreg herceg, és néha fölkelek, 1036 4| megfontoltan szívok el egy papirosszivart.~ 1037 4| benned is a dőre vágy, ráülni egy felhőfoszlányra és végignyargalni 1038 4| először, az öltözete, mint egy varróleányé: egyszerű, kék 1039 4| szemét türelmesen szegezte egy láthatatlan pontra. Vak 1040 4| aki ösmeretséget kötött egy csinos varrókisasszonnyal, 1041 4| hogy ez a szent gyönyörűség egy percre is megállítana.~Mindig 1042 4| szemgolyóit. Csak néha torzult el egy kissé az arca, vonásai széjjel 1043 4| vonásai széjjelhúzódtak, mint egy sírni készülő gyermeké, 1044 4| csak messziről látszott egy világítótorony, amely mint 1045 4| világítótorony, amely mint egy nagy bagoly kémlelt végig 1046 4| feküdtem le, és korán keltem. Egy éjszaka, tizenkét óra felé, 1047 4| sisteregve rázták lombjaikat.~- Egy hölgy akar önnel beszélni - 1048 4| fürdővendégek közt?~Eszembe jutott egy német orvos, aki pár száz 1049 4| száz lépésre a teleptől, egy elhagyott, félig összedőlt 1050 4| forgácsszaga volt, mint egy asztalosmester műhelyének. 1051 4| asztalosmester műhelyének. Egy üvegbúrás gyertya furcsa 1052 4| az anyja fésűjét várja. Egy kicsit megzavarodtam, és 1053 4| láthatnék-e, de a sötétség mint egy fekete lap ékelődött közénk. 1054 4| lap ékelődött közénk. Most egy villám futott át a háttéren, 1055 4| villám futott át a háttéren, egy percre megpillanthattam 1056 4| és mégis vékonyka arcán egy letűnt élet reménytelensége 1057 4| Mikor magamra maradtam, egy ideig tétován álltam a zivataros 1058 4| a borzalom jólesik, hogy egy titokzatos hatalom kezébe 1059 4| Kiültem a tengerpartra, egy hideg hullám tetőtől talpig 1060 4| magammal hitetni, hogy igen, de egy hang, amely a tenger harsogásánál 1061 4| nyaka érdekelt, vonzott egy távoli ország felé. Fölkeltem, 1062 4| poggyászomat a vasútra, és egy utolsó pillantást vetettem 1063 4| kavargott. A tajtékos parton egy emberpár sétált; ők voltak, 1064 4| varázsa fogott el, mint egy nagy, gonosz ragadozó madár 1065 4| nem ellenkezett, olykor egy ijedt, hálás tekintetet 1066 4| hogy a hűvös árnyékban egy förtelmes bűn árnyékai táncolnak 1067 4| gosabb az utolsó féregénél.~Egy éjjel régen meghalt leánytestvéremmel 1068 4| hegyek és fenyvesek közé, egy más ország határaiba nem 1069 4| hittem, ha kitárom bensőmet, egy időre meg fogok nyugodni, 1070 4| tollat venni a kezembe!~Egy kis német városkánál, magam 1071 4| gépiesen arrafelé mentem, és egy klastrom templomához értem. 1072 4| kimerült idegekkel ültem le egy padra, össze voltam zúzva, 1073 4| Arra eszméltem föl, hogy egy tekintélyes külsejű, jól 1074 4| amelyben lelkemben élt.~Egy hétig nem jött válasz, aztán 1075 4| hétig nem jött válasz, aztán egy hosszabb levél érkezett 1076 4| kihullt a papírlap, leültem egy fa alá, a torkom összeszorult. 1077 4| kibontott, szöszke hajjal, mint egy iskolába induló kisleányt. 1078 4| kiáltottam föl, és ahogy voltam, egy kis kézitáskával a hónom 1079 4| sárga levelekkel, köztük egy ázott japán lampiont kergetett 1080 4| fölugrott, és elém szaladt, mint egy gyerek, ha váratlanul rég 1081 4| kalandvágy, hogy méltatlan vagyok egy jó szóra. Ha valaki leütne, 1082 4| vele! Talán még láthatom egy pillanatra. Köszönöm önnek... - 1083 4| amikor már egyedül álltam egy kis fácska alatt, amely 1084 4| narancsokat, süteményeket, egy üveg tejet, és sokáig lengette 1085 4| nyár végét néhány éven át egy Trubez nevű kis tengeri 1086 4| mai elbeszélésem hősével, egy Constant nevű úrral, aki 1087 4| a francia határhoz. Van egy csodakútja, kitűnő visszhangja, 1088 4| mindig arannyal fizetett, egy komoly ország nagy bajuszú 1089 4| cserepeket igen kedvelte, egy történelmi értékű gobelinja 1090 4| ő fiatal évei beléfúltak egy teherhajó kazánjának, majd 1091 4| teherhajó kazánjának, majd egy nagy gyár mocskos műhelyének 1092 4| Amikor más még örülni tud egy vasárnapi kirándulásnak, 1093 4| vasárnapi kirándulásnak, egy kacér varróleány mosolyának, 1094 4| kétségbeesetten dolgozott, és ha volt egy szabad pillanata, leült 1095 4| az, órákig várni valakire egy utcasarkon, aki sohase fog 1096 4| számláit, és hazautazott. Egy évre levetette a hódító 1097 4| bőrének oly finom illata, mint egy női csipkekendőnek.~Egy 1098 4| egy női csipkekendőnek.~Egy nyáron egy Marianne nevű 1099 4| csipkekendőnek.~Egy nyáron egy Marianne nevű fiatal hölgy 1100 4| öltözve járt, és mindig egy csokor ibolya volt az övébe 1101 4| báli ruhát öltött, akár egy kreol hercegnő, és álmatag 1102 4| Alig mentem pár lépést, egy pálmaligetben, amely délszaki 1103 4| főúri ravatalra hasonlított, egy fehér selyemkabátos, síró 1104 4| kezét a csípőjére téve, mint egy elbocsátott cseléd, aki 1105 4| várhattam tőle! Most is egy hölggyel vacsorázik az Aranyházban, 1106 4| toppantva.~- De Marianne, egy öregember! És hozzá önző 1107 4| bolondságot! Jöjjön, bérlünk egy motorcsónakot, és kimegyünk 1108 4| faképnél hagyott.~Furcsa egy leány - dörmögtem magamban, 1109 4| végre is karöltve, mint egy vidéki, újdonsült házaspár 1110 4| mindenkit lekenyerezhet egy fülbevalóval vagy egy kék 1111 4| lekenyerezhet egy fülbevalóval vagy egy kék vasúti részvénnyel. 1112 4| éles női veszekedést hallok egy bokor mögül, majd egy furcsa 1113 4| hallok egy bokor mögül, majd egy furcsa csattanást, mintha 1114 4| furcsa csattanást, mintha egy ázott rakéta puffant volna 1115 4| Rögtön rá, ijedt arccal, egy fehér pofaszakállas úr rohan 1116 4| könnyű lépésekkel, mint egy menekülő őz. A partnak tartott. 1117 4| széléhez ért, beleütközött egy villanylámpa oszlopába, 1118 4| villanylámpa oszlopába, egy kicsit tántorgott, aztán 1119 4| fejest ugrott a tengerbe.~Egy pillanatra felbukkant még 1120 4| most, hogy hónapok múlva, egy álmatlan éjszakán, ezt a 1121 4| a szivarfüst karikát von egy perzsa szobormaradvány fölé. 1122 4| selyemzászlóra hímezve; egy szép, spanyol modorú kép 1123 4| kép a gyárait ábrázolja, egy másik a birtokot, ahol a 1124 4| császárjának a koronája, fölötte egy kőszáli kecske koponyája. 1125 4| kőszáli kecske koponyája. Egy Donatello-szobor közömbösen 1126 4| földbirtoka, amely fölérjen egy nővel, aki holdvilágos éjszakákon 1127 4| meg!~Esti sétámra indultam egy barátságos, falusi úriházból, 1128 4| Nos, ez nagy dolog! Tehát egy kész kisasszony! Engedje 1129 4| hanem élesen, biztosan, mint egy jókedvű kalandra induló 1130 4| szerelem mégis a legszebb. Van egy gyönyörű nagynéném, aki 1131 4| éjszakák!~- Ó, nincs szebb egy álmatlan éjszakánál! - csillant 1132 4| élénk arcélét. Nyugodtan, egy kissé gúnyosan viszonozta 1133 4| belőle! És most, tessék, egy nagy kisasszony áll előttem, 1134 4| és félénken hűvös, mint egy ákác lombja kora ősszel. 1135 4| édesanyja húsz év előtt? Egy regattabálon ösmerkedtem 1136 4| történt semmi.~Rám nézett, egy kicsit összehúzta a szemét, 1137 4| mintha megváltozott volna egy éjszakán át; tegnap még 1138 4| megvonta a vállát, aztán egy csodálkozó pillantást vetett 1139 4| csikorgott lábunk alatt. Egy helyen az út két magas vadrózsabokor 1140 4| egészen közel értek egymáshoz. Egy erősen illatozó ág végigsimította 1141 4| átkaroltam Dórát, mint egy gyermeket, akit az ember 1142 4| szerencsétlen vagyok!~A hangja egy kicsit megcsuklott, majd 1143 4| ajkamat, forrón, odaadóan; egy könnycseppje a bajuszom 1144 4| senki se hitte volna, hogy egy perc előtt még sírt, és 1145 4| Elgondolni, hogy éveken át egy és ugyanazon kályha mellett 1146 4| lehúzta a csizmámat; amint egy este rám bízta első titkát, 1147 4| találkozott, az első ember, aki egy kicsit hasonlított a regényhősökre, 1148 4| Önzés, sivárság, unalom, egy csomó elhervadt kaland, 1149 4| csomó elhervadt kaland, egy csomó bántó emlék, egy csomó 1150 4| egy csomó bántó emlék, egy csomó lélek nélküli, elsárgult 1151 4| szomszéd városba utaztam, ahol egy régi barátomat látogattam 1152 4| vele. Meggyújtottam tehát egy lámpát, és elmondtam neki 1153 4| aztán szórakozottan vett föl egy piros labdát a tekeasztalról, 1154 4| szembeállok vele, és íme, egy pillanat alatt irgalmatlanul 1155 4| életet!~- Nem, nem - szólt egy kicsit megborzongva -, én 1156 4| korában a fővárosba került, és egy kis színházban kardalos 1157 4| pedig sötétkék és nagy, mint egy csokor ibolya. A tehetsége 1158 4| szerette görbíteni, mint egy ragadozó állat a körmeit, 1159 4| hová. Némelyek szerint egy skót herceg vitte volna 1160 4| mások szerint férjhez ment egy asztalosmesterhez; az igazság 1161 4| színpadon, és szemét mint egy finom karvaly szögezte a 1162 4| tekintetes asszony? - kérdeztem egy fürge kisinastól, aki a 1163 4| fenyőfa asztalnál, előtte egy csomó számadás, amelyeket 1164 4| megtartotta a szavát - szólt egy kicsit gúnyosan, azzal gondosan 1165 4| katonásan hörpintett föl egy pohár vörös bort -, mi újság 1166 4| hófehérek és nagyok voltak, egy ragadozó állat gyönyörű 1167 4| Többet ér augusztus derekán egy szénaboglyán hálni vagy 1168 4| Persze; bennem is lakik egy kis falusi vér, én is szeretem 1169 4| amikor hűvösen szép, mint egy fiatal hercegkisasszony, 1170 4| emlékekre gondolok. Hiszen egy kicsit művész is vagyok, 1171 4| hozzáverődnek a hópelyhek. Vagy egy görög húsvét! A bora kitűnő - 1172 4| amely akkora volt, mint egy ágy, és puhán fogta körül 1173 4| de mi haszna, ha az ember egy szegény falusi jegyzőt vagy 1174 4| szegény falusi jegyzőt vagy egy korhely szolgabírót elbolondít?! 1175 4| walesi hercegnek is tetszett egy kicsit. Tele a fiókom furcsa 1176 4| maga békén elalszik, mint egy gyerek karácsony éjszakáján, 1177 4| éjszakáján, pedig magától is van egy levél a fiókomban, az igaz, 1178 4| fiókomban, az igaz, hogy már egy kicsit sárgulni kezd.~Tapsolt; 1179 4| mit ért az eddigi életem? Egy csomó nőt én csaltam meg, 1180 4| csomó nőt én csaltam meg, egy csomó engemet: ennyi a számadásom. 1181 4| valakit, aki pedig már régen egy kereszt alatt pihen, és 1182 4| Elhallgattunk. Csönd volt, künt néha egy fa álmosan rázta meg magát, 1183 4| amikor már öreg leszek, talán egy év múlva, talán tíz év múlva, 1184 4| az országút felé, talán egy öregurat látnánk föl és 1185 4| vándorlegényekkel. Bolond egy dolog! De lehet, hogy egy 1186 4| egy dolog! De lehet, hogy egy másik vagy egy harmadik 1187 4| lehet, hogy egy másik vagy egy harmadik férfit is látnánk... 1188 4| azt éreztem, hogy lassan egy meleg forrásba süppedek, 1189 4| szevasztopoli ütközetet egy régi naptárból. Én magam 1190 4| lovaglóruhás Madame Favart, egy páholynyitogató nő a régi 1191 4| nő a régi Népszínházból, egy csomó hófehér liba, huszonnégy 1192 4| és patkós csizmában meg egy hosszú sor paraszt, amint 1193 4| Mikor a feszülethez értünk, egy őszes, körszakállas férfival 1194 4| nézett, majd ügyesen lelőtt egy varjút a fáról.~- Furcsa 1195 4| varjút a fáról.~- Furcsa egy lány volt mindig ez a vörös 1196 4| szemmel mondta, Netti volt, egy hamvasszőke, eleven, úgynevezett 1197 4| finom szájjal, amely mint egy vidám vadrózsa virított 1198 4| addig énekel és táncol, míg egy becsületes iparosmester 1199 4| módra örült, lett légyen az egy barátságos szeptemberi délután 1200 4| szeptemberi délután az erdőszélen, egy prémes bunda vagy egy doboz 1201 4| erdőszélen, egy prémes bunda vagy egy doboz déli gyümölcs. Sohase 1202 4| déli gyümölcs. Sohase volt egy krajcárja, a városban minden 1203 4| a könnyelműségükkel mint egy nagy, virágból font legyezővel 1204 4| háztartásomat, beszerzett egy gramofont, rengeteg cserép 1205 4| rengeteg cserép virágot és egy kutyát, mert a kutya mégiscsak 1206 4| csatafestményekkel, amelyek az embernek egy panoráma bejáratát juttatták 1207 4| beleszeressek a primadonnába, egy kövérkés, jóképű hölgybe, 1208 4| a szeme fölragyogott, ha egy művésznő, aki elvesztette 1209 4| szobalányt, kocsist, lovászt, egy részeges olasz szakácsot 1210 4| arról hazudott nekik, hogy egy porosz főhercegnek vagyok 1211 4| lakásomon, és utána még egy hétig Pierrot-k aludtak 1212 4| engemet is várt, a házmester, egy jobb időt látott puskaműves, 1213 4| ön úgyse veszi hasznát!~Egy kicsit gondolkozott, ellenkezett, 1214 4| hermelinkabátért, becsomagolta egy nagy újságpapírba, és a 1215 4| őriztek, és becsöngettem egy kis, nepomukos házba, amely 1216 4| nepomukos házba, amely mint egy furcsa álom csüggött a hegyoldalon.~- 1217 4| barátom!~Nem tudtam felelni, egy ideig ő se szólt semmit, 1218 4| olcsó bársonypamlag fölött egy pecsétgyűrűs, szakállas, 1219 4| Azt gondoltam, hogy van egy rokonom, Borbálának hívják, 1220 4| azt mondtam nekik, hogy egy porosz főherceg természetes 1221 4| kíváncsian ebéd után, mikor egy percre magunkra maradtunk.~- 1222 4| mintha összeszorult volna egy kissé -, ez nem te vagy!~ 1223 4| ura bejött, és megkínált egy óriási cseréppipával, amelyre 1224 4| Maradj hát legalább még egy napig, majd gondolkodni 1225 4| kieszelünk valamit, maradj még egy napig! Így nem engedlek 1226 4| visszaszaladt a konyhába, és egy nagy üveg uborkát hozott 1227 4| prémet, amely messziről egy rosszul festett, havas tájra 1228 4| bársonykalapját, amelybe egy hosszú, furcsa sólyomtoll 1229 4| reményekkel, fogékony, friss, mint egy fiatal sólyom, aki az életről 1230 4| szempilláink alatt, mások mintha egy titokzatos szél szárnyán 1231 4| biztosan hallottam, hogy egy kéz megzörgette az üvegtáblát, 1232 4| Minden megvan önben, ami egy férfit a szívünk közelébe 1233 4| csak a visszhang felelt.~Egy év múlva Rómában találkoztunk 1234 4| hogy viszontláthatom! Ej, egy kicsit mintha megnyúlt volna, 1235 4| tizenkét hónapon át minden este egy furcsa kérdést vetettem 1236 4| Nem feleltem.~- De még egy érzés fűződött össze az 1237 4| emlékem az életből az, hogy egy szép, nagy kertben ülök, 1238 4| újságot olvas, én pedig egy furcsa bogárnak tépem ki 1239 4| Nincs a fiatalságomban egy világító folt, korán elvesztettem 1240 4| gyűlölségemmel fizettem meg. Volt egy francia tanítónőnk...~- 1241 4| élet, boldog lehetne, és egy dőre álomkép után szalad. 1242 4| negédesen, furcsán, mint egy XIV. Lajos korabeli arckép. - 1243 4| Tudja-e, mért vagyok itt? Egy híres tanárhoz járok, tavasz 1244 4| szomorúság fog el, és nem merek egy téren, egy utcán az egyik 1245 4| és nem merek egy téren, egy utcán az egyik oldalról 1246 4| higgye el, rom vagyok, egy ápolónő a komornám, és egész 1247 4| rövidre nyíratott, mint egy időben az írónők szokták 1248 4| sápadt, hol itt, hol ott egy piros pont gyúlt ki rajta, 1249 4| éjszakákon. A szomorúság mint egy könnyű, előkelő fátyol illeszkedett 1250 4| tűntek és eltűntek, mint egy csodálatos színpad furcsa 1251 4| Egyszer láttam Bécsben, egy páholyban ült, a tükör alatt, 1252 4| páholyban ült, a tükör alatt, egy szőke hölggyel, és nem figyelt 1253 4| vesz el? A gazdatisztünk, egy jelentéktelen ember, akiről 1254 4| hullámokon, a Gellérthegy mint egy nagy nyári felhő közeledik 1255 4| virágillat száll felénk, mint egy céltalan és mégis szent 1256 4| félénken nézett reám, mint egy elkésett vadrózsa, amely 1257 4| tudtam tovább folytatni.~Egy ideig hallgattunk, az arcomon 1258 4| tovább folytatta:~- Miklós! Egy utolsó baráti szót! Egy 1259 4| Egy utolsó baráti szót! Egy őszintét! Ugyebár, megöregedtem? 1260 4| Ugyebár, megöregedtem? Egy utolsó baráti szót!~Válaszolni 1261 4| lehorgasztottam a fejemet. Egy percig meghökkenve nézett 1262 4| kívántam, megszabadult egy céltalan szenvedéstől, és 1263 4| lassan eltűnt életemből. Egy ideig még föl-fölbukkant 1264 4| az egykori szépséget csak egy fáradt, gyöngéd tekintet 1265 4| rajongó Adél~Athénben voltunk, egy rossz szállodában, amely 1266 4| kávéház előtt ültem, és egy elszakadt francia újságot 1267 4| szállodába.~Fejem fölött kinyílt egy nyikorgó ablak.~- Miklós, 1268 4| teát főztem, és a pincér egy gyönyörű tengeri halat hozott. 1269 4| halat hozott. Siess hát!~Egy gyönyörű halat! Istenem, 1270 4| egész lelkével benne élt egy Abbé Prévost-regényben, 1271 4| a kőszénnel. Valahonnan egy vívófölszerelést is kerített, 1272 4| vívófölszerelést is kerített, egy kis pohárban két elkésett 1273 4| a horgolt asztaltakarón egy triciklit ábrázoló dohánykészlet 1274 4| rengeteg poggyásszal, és egy gazfickó kalauz társaságában. 1275 4| utakon, amelyek szürkén, mint egy rossz olvasmány emléke kúsztak 1276 4| bokrok közt megpillantott egy teknősbékát, összecsapta 1277 4| kalauznak, hogy vágjon neki egy sétabotot a Parnasszoszról, 1278 4| Parnasszoszról, véssen le neki egy faragványt Szophoklész házáról; 1279 4| Ilyen volt a rajongó Adél! Egy nagy gyermek, aki mindenben 1280 4| megyében a katonaságot csak egy zászlóalj honvéd képviselte.~ 1281 4| ment férjhez is. Az ura, egy jóravaló, szorgalmas férfi, 1282 4| annyira meghatotta Adélt, hogy egy nap sírva nyújtotta neki 1283 4| kellemetlenség - szólt, mialatt egy doboz cukrozott gyümölcsöt 1284 4| cukrozott gyümölcsöt vagy egy színházjegyet nyújtott át 1285 4| kielégíteni az ízlését, ha egy regényben lovagvárak vagy 1286 4| is részt vehetett volna egy ilyen titkos esküvőn, vagy 1287 4| kételkedve és tépelődve, mint egy tucatba készült Lord Byron, 1288 4| láttam, hogy tetszem neki; egy este vacsora után ő vallotta 1289 4| karomat, amelyben évek óta egy eltévedt golyót hordozok.~- 1290 4| egyszerre -, igaz ez: hogyha egy halottnak hosszabb az egyik 1291 4| és megcsókoltam a haját.~Egy este, amikor éppen hazamentem 1292 4| ösmersz!~Mit tehettem volna? Egy darabig vonakodtam, mert 1293 4| köszönhettem, hogy most egy rossz athéni szállóban a 1294 4| ismét nekiindulva, mikor egy este az ajtó hirtelen kinyílt, 1295 4| mégsem jött az ajkára. Mellén egy vöröses fekete folt látszott, 1296 4| és én megbocsátok neked.~Egy kicsit elhallgatott, aztán 1297 4| furcsán, érzelmesen, mint egy ábrándos, olcsó regény hősnője, 1298 4| Egy éj Velencében~Éjjel tizenegy 1299 4| világgyűlölő hangulatban. Egy gonosz és furcsa emlék nehezedett 1300 4| ridegebb dolog e földön, mint egy szállodai szoba, ha az ember 1301 4| áradt, és a hálószekrényen egy kis, barna orvosságosüveg 1302 4| nevetés hallatszott (mintha egy titokzatos kéz csiklandozgatta 1303 4| haza lehetne térnem, mikor egy könnyű csipkelegyező érintette 1304 4| vállamat.~- Ah, uram! - szólt egy mályvaszínű dominó. - Kitaláltam 1305 4| orosz.~Ó, ez bizonyára egy Oroszországot megjárt táncosnő! - 1306 4| Az igazat megvallva, egy Oroszországot megjárt táncosnőre 1307 4| mint a többiek, akiket egy titokzatos kéz csiklandozott, 1308 4| föl könnyen a szót, mintha egy virág volna. - Ért ehhez 1309 4| vannak parvenü-kezek, amelyek egy sötét zugban pillantották 1310 4| csíkos párnák közt vagy egy külvárosi szállodában, de 1311 4| keskeny, könnyű ívű, mint egy álombéli ezüsthidacska, 1312 4| folytatta a dominó, és vállának egy könnyű, biztos mozdulatával 1313 4| kétségei lennének...~Megállt egy díszes babérlugasban, amely 1314 4| mozdulattal tűnt el a tömegben. Egy ideig még éreztem az ibolyaillatot, 1315 4| az ibolyaillatot, azután egy táncos savoyard pár majdnem 1316 4| megszorította a kezemet, és egy pohár borra hívott meg, 1317 4| mondta: „Bocsánat!”, és egy debardőrrel kezdett lejteni. 1318 4| elhagyott, ha ennyire keres egy dominót, akiről azt se tudja, 1319 4| itt vagyok újra, és most egy félórát adok önnek, legyen 1320 4| szólna hozzá, ha meginnánk egy üveg pezsgőt? De egy föltétellel: 1321 4| meginnánk egy üveg pezsgőt? De egy föltétellel: én fizetem, 1322 4| ő vesztett; nevetett, és egy aranyat csúsztatott a kezembe. 1323 4| Olaszország télen; télen csak egy szép dolog van az egész 1324 4| gyönyörű aranyszőke hajat és egy nagy hermelinprémet juttat 1325 4| az ajka olyan puha, mint egy kisgyereké, ön nem lehet 1326 4| hoz a holnap? És már csak egy negyedóránk van.~- És máskor 1327 4| nyaka, a válla üde, mint egy intézeti leányé, aki a hajnali 1328 4| Csak a szeme körül volt egy alig látható vonás, egy 1329 4| egy alig látható vonás, egy finom ránc, amely azt mondta, 1330 4| évekkel - ez bók volna -, de egy éjszakával, egy szomorú, 1331 4| volna -, de egy éjszakával, egy szomorú, borús éjszakával, 1332 4| tétovázva, megrezzenve, mint egy kedves emlék.~- Köszönöm! - 1333 4| figyelmességét, tehát még egy negyedóráig maradok. Igen, 1334 4| negyedóráig maradok. Igen, még egy üveggel - mosolygott rám 1335 4| Campagna grófnője, vagy egy érzelgős műlovarnő, ez végre 1336 4| is mindegy! Mondjuk, hogy egy szerencsétlen asszony, aki 1337 4| önnel szemben ül, csak egy kóbor árnyék, egy marék 1338 4| csak egy kóbor árnyék, egy marék sárga levél, amelyet 1339 4| messziről vékonyan, mintha csak egy szál hegedű játszana, szűrődött 1340 4| szomorúságot. Ennyi az egész; néha egy női mosoly, egy női szó 1341 4| egész; néha egy női mosoly, egy női szó többet ér a vallás 1342 4| hajótörött férfin segítettem egy mosollyal, mert nincs az 1343 4| magányosságot, és ha mindjárt csak egy félórára is? Most tehát 1344 4| Campagna grófnője, avagy csak egy érzelgős műlovarnő? Másnap 1345 4| Velencébe menekültem, és egy hideg, esős estén átkeltem 1346 4| nyomorultan, betegen, mint egy bélpoklos, aki már minden 1347 4| Az aranyozott keretből egy tatár kán kiszítt, borostás 1348 4| nézett reám, és lassan, mint egy eltűnni készülő látomás, 1349 4| megnyúlt, a szemem pedig egy sárga pocsolya mélységéből 1350 4| idejüket múlt újságok, azután egy kis, pezsgőszínű, kék szegésű 1351 4| intézetből, mintha minden érzését egy vidéki levélbe akarná önteni. 1352 4| fényképét is elküldötte, és egy hegyi virágot préselt rá. 1353 4| amelyet a maga keze föstött, egy ifjú spanyol lovag, amint 1354 4| áhítatos arccal nyújt föl egy darab kenyeret a feszületen 1355 4| haloványan húzódott meg a lelkem egy járatlan zugában, és Angyalka 1356 4| Mialatt írtam, a szívemben egy kis melegség támadt, amely 1357 4| testem lázával vetekedett, egy érzés, amellyel már rég 1358 4| mert sohase látott bele egy könnycsepp félelmetes világába. 1359 4| ragasztott bélyeggel; és egy hét múlva sürgöny, hogy 1360 4| feleltem, továbbmentünk, egy özvegyasszony, aki föltűrve 1361 4| kései virágokat nyeste egy horpadt síron, gyűlölködve 1362 4| míg titokban talán már egy szép spanyol asszony csókja 1363 4| végigsimogattam a karját, mint egy kisgyerekét, akit az ember 1364 4| megszorította a karomat, és a fejét egy pillanatra a vállamra hajtotta.~- 1365 4| valaha valakit? Leszárítottam egy könnycseppet? Sírtam-e igazán? 1366 4| rá megint rám nézett, és egy kicsit összehúzta a szemét, 1367 4| magához akarná emelni, ahogy egy kisgyermeket szokás.~- Isten 1368 4| büszkén mosolyogva, és mint egy száműzetésbe induló királyné 1369 4| megint írhassak, csak egyszer egy évben, a születése napjára, 1370 4| születése napjára, csak egyszer egy évben! Nos, ugyebár, szabad?~ 1371 4| mással viszonozni, mint egy gonosz érzéssel; lehet egyébként, 1372 4| ötvennyolc éves koromban, egy hosszú betegségből lábadozva 1373 4| írom, messze szülőhazámtól, egy délszaki szálloda szobájában, 1374 4| kilencéves lehettem, amikor egy távoli rokonunk, egy kiszolgált 1375 4| amikor egy távoli rokonunk, egy kiszolgált vatikáni tiszt 1376 4| városunkba. Özvegyember volt; egy leánnyal, a velem egykorú 1377 4| rólam, hogy az esküvőmön egy kellemetlen, az akkori időkben 1378 4| lépcsőin fölfelé megyek, egy elhagyott varróleány fog 1379 4| ugrani, és magasra tart egy síró csecsemőt. Ezt a hírt 1380 4| egymás életét, sőt végül egy csúnya örökségi pörbe is 1381 4| egyszer hazautaztam, hogy egy és más dolgomat elintézzem, 1382 4| Eliz?~Elfogadta a kezemet, egy kicsit kinyújtotta sovány 1383 4| a leveleiket, amelyeket egy vasládában őriztem volt 1384 4| már másutt is megírtam, egy furcsa szerelmi hajótörés 1385 4| volt már főispán, hanem egy ócska pléddel térdén ült 1386 4| ócska pléddel térdén ült egy kis házacska előtt, és folyton 1387 4| legforróbban süt le (itt egy kis szünetet tartott) a 1388 4| szerelmeim közül még élt egy, de ő is nagyon megijedt, 1389 4| gyűlölséggel nézett reám, és egy kicsit fölhúzta sovány vállát, 1390 4| kísértet, immár nem volt egy barátom se, az utolsó táncosnőm 1391 4| megvonta a vállát, és mint egy látomás emelte föl a kezét, 1392 4| változandóságában? Megtértek egy szebb hazába, vagy talán 1393 4| vagy talán átköltöztek egy ifjabb lélekbe!~A szállodai 1394 4| homokjáig; messze balra, mint egy leláncolt felhő, a szfinx 1395 4| köhécsel. Kezembe veszek egy könyvet, de rögtön le is 1396 4| zöld oroszkás hölgy, csak egy hideg szempár néz még reám, 1397 4| nyaka most már olyan, mint egy öreg saskeselyűé, de az 1398 4| történetek epilógusát megírjam.~Egy februáriusi estén sürgönyt 1399 4| februáriusi estén sürgönyt kaptam egy kis sziléziai városból. 1400 4| határra, és vigyek magammal egy pár új pisztolyt. Engedtem 1401 4| mert hogy valaki Pestről, egy pár pisztollyal a hóna alatt 1402 4| Barátom a második emeleten, egy óriási szobában lakott, 1403 4| Nem vett rögtön észre, egy ideig megfigyelhettem sovány, 1404 4| arcélét, amely élesen, mint egy nagy madár árnyéka rajzolódott 1405 4| várnak; az én második segédem egy őrnagy. Mellettem lakik, 1406 4| Hallgattam tehát.~- Ha egy vágyam még teljesedhetne - 1407 4| az az lenne, hogy síromon egy fiatal, szép asszony nevessen. 1408 4| lefeküdtem, ő még írogatott egy ideig, és újra föltette 1409 4| átöltözködött, megberetválkozott, és egy kis keresztet akasztott 1410 4| megérkezett az ellenfele, egy hosszú, sovány férfi, aki 1411 4| ellenfél elsütötte a fegyverét. Egy gally leesett a fáról, a 1412 4| Gyorsan leült a hóra, mint egy rossz korcsolyás; a kalapja 1413 4| apácák? Hadd lássak utoljára egy női arcot, egy női kezet, 1414 4| utoljára egy női arcot, egy női kezet, női szemet; igen, 1415 4| ült le az ágy mellé, mint egy iskolás leány, aki vizsgázni 1416 4| Szerencsétlen Miklós barátom egy kissé fölemelkedett párnáiról, 1417 4| állt meg a ház előtt, és egy öreg, férfias arcú hölgy 1418 4| férfias arcú hölgy szállt ki egy álmos kis tót cselédleány 1419 4| a hidegtől, lehet, hogy egy belső érzéstől, amelynek 1420 4| történet Vadkerty Elizről, aki egy egész életen át céltalanul,