Fej.

 1    3|                           Az Aranykéz~Rápolty már tizenkét éves korában
 2    3|             titokzatosan rezeg végig. Rápolty tizenkét esztendős korában
 3    3|         vissza a majálisról: Zsuzska, Rápolty és egy Titusz nevű diák,
 4    3|            megcsókolta Zsuzska kezét.~Rápolty mindezt csöndes megvetéssel
 5    3|           piros Garibaldi-inge ujját. Rápolty, akinek erejét az igazságérzése
 6    3|              harc sorsa ezzel eldőlt. Rápolty behúzta a fejét a nyakába,
 7    3|        szállítja át a Fehér-szigetre.~Rápolty ezen az éjszakán nem aludt,
 8    3|              mint a régi egyházatyák? Rápolty hajnalig töprengett, és
 9    3|            Ettől az éjszakától kezdve Rápolty kettős életet élt, az egyiket
10    3|         egyszerű és könyörtelen volt, Rápolty már gyerekkorában tudta,
11    3|               csak nő - szólt az ifjú Rápolty, és jól megjegyezte magának
12    3|               Míg azelőtt a szerelmes Rápolty történelemről és földrajzról
13    3|          tudta meg, hogy e költeményt Rápolty a tisztes Faludi Ferenc
14    3|            szűnt meg akkor se, amikor Rápolty az egyetemre került. Most
15    3|        illatossá tették az ifjúságát. Rápolty néha napokig éhezett, hogy
16    3|           Huszonhat esztendős korában Rápolty nőül vette a huszonnégy
17    3|            töltöttek el, véget értek, Rápolty szükségét látta, hogy levesse
18    3|               gazdagok, ellenkezőleg: Rápolty tanári jövedelme alig volt
19    3|               Tíz év múlva! - felelte Rápolty öntudatosan, és összeadta
20    3|               felelt.~- Igen! - szólt Rápolty, nagy lépésekkel járva föl
21    3|              ilyen szegények vagyunk!~Rápolty meghökkenve nézett a feleségére.
22    3|           Esküvőjük első évfordulóján Rápolty egy nagy csokor rózsával
23    3|      fölragyogott.~- Igen - folytatta Rápolty -, minden megint úgy lesz,
24    3|            falon lógó tükröt kereste.~Rápolty ezóta véres verejtékkel
25    3|         asszony az egész megyében, és Rápolty maga elé képzelte, amint
26    3|               hogy szeretlek! - szólt Rápolty csüggedten, és a homloka
27    3|              ráborult a tervrajzokra.~Rápolty ezután már nem nyitotta
28    3|           Zsuzska mit sem sejtett, és Rápolty sohasem árulta el magát.
29    3|              jelképe lebegett előtte. Rápolty is nevetett, megígérte a
30    3|          felejtsd el a te Zsuzskádat.~Rápolty szólni akart, de a felesége
31    3|          virágok legyenek? - kérdezte Rápolty, és az ágytakaróra hajtotta
32    3|           Tudta, hogy ez csak bók, és Rápolty tovább fog küzdeni a gyermekeiért,
33    3|               férfi furcsa szakállát.~Rápolty megtartotta az ígéretét,
34    3|               Igen, igen... - felelte Rápolty, és megigazította a virágokat,
35    3|         megrángatta az apja kabátját.~Rápolty megsimogatta a homlokát,
36    3| zsarnokoskodva.~- Igen... - bólintott Rápolty szórakozottan, és végighúzta
37    3|              és félénken csókolta meg Rápolty ujjain a fekete kesztyűt.~ ~