Fej.

 1    1|     beadja a kulcsot. Szentséges Isten! Még olyan üvöltést a világ
 2    1|           hogy fölszálljak?~- Az Isten is megáldja érette - vélte
 3    1|        dolgával, ezt dörmögte:~- Isten megáldja!~Marianne, aki
 4    1|      forduló felé.~- Megállj, az Isten szerelmére! - kiáltott a
 5    1|     Bogdányokat és Balsaiakat az Isten nem egymásnak teremtette.
 6    1|           és indult előre: tudja Isten, mi lesz ebből a históriából!
 7    2|      úrnak. Reinhold úr meghalt (Isten nyugosztalja, nagy gavallér
 8    2|        sem az élet, sem a halál. Isten kezében vagyunk mindannyian.
 9    2|          vagyok a napsugárra, az Isten éltető levegőjére!~- Hagyjuk
10    2|      gyarapodtak, és ma már, hál’isten, vagy négyezer darabra rúgnak,
11    2|          erőnk fölött áll, az az Isten jogkörébe tartozik. De a
12    2|     gondol egyet, aztán felcsap. Isten neki, mondja, ma még úgyse
13    2|          szívemen viselem, és ha Isten megsegít, diadalra is viszem.~
14    2|             Mi akar ez lenni, az Isten szerelmére? Tatárok törtek
15    3| kívánnunk, kedves Simon. Adja az Isten, hogy amit remélek, még
16    3|    esetleg kardaffért okozzon!~- Isten őrizzen attól! - dadogta,
17    3|             az életemet vedd el, Isten, inkább az én életemet... -
18    3|         a telekkönyvvezetővel.~- Isten önnel! - szólt halkan. -
19    3|      embernek tartom. A halál az Isten joga, az az ember, aki magához
20    3|          ám nemde a rombolás is. Isten megalkotta a hegyeket és
21    3|         menjen békességgel haza. Isten áldja meg!~Garas Peti fölkelt,
22    3|  elbúcsúzom tőled! Áldjon meg az Isten, és ne felejtsd el a te
23    3|    Mondjuk, az ember valahol, az isten háta mögött van állomásban,
24    4|    Theodóra a kezét nyújtotta.~- Isten vele, lovagom - szólt mosolyogva -,
25    4|         vállát. - Ki tudja? Nos, Isten vele! Indulunk!~Soha többé
26    4|   templomához értem. Bementem az Isten házába, kimerült idegekkel
27    4|    karomra tette könnyű kezét. - Isten vele! Talán még láthatom
28    4|     összecsapta a kezét. - Szent Isten! Hogy megfogytál, és milyen
29    4|        csodálatos teremtménye az Isten­nek a női lélek, amely mindenben
30    4|       egy kisgyermeket szokás.~- Isten vele - szólt büszkén mosolyogva,
31    4|         így szólt magában:~Szent Isten, mit akarhat? Talán megbánta,