IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Alphabetical [« »] meditációját 1 medve 3 medvét 2 meg 839 még 494 meg-megállt 1 meg-megállva 1 | Frequency [« »] 1420 egy 1004 is 940 volt 839 meg 787 s 727 de 585 ez | Lovik Károly A kertelo agár Concordances meg |
Fej.
501 2| részére, Ulmnak pedig tegyük meg Jozefint, akihez való vonzódását 502 2| Marengo aránylag könnyen adta meg magát. Az aranypolgár ugyan 503 2| ehhez képest becsüli is meg, továbbá, mert: a Nero szerzőjének 504 2| ezt olyan módon állapítja meg, hogy az aranypolgár adja 505 2| azonban nyugodtan ezt jegyezte meg:~- És mindezt elhiggyem 506 2| sem a világon. Hallgassa meg ez embert, és ha hisz neki, 507 2| és ha hisz neki, akkor meg fog róla győződni, mily 508 2| ember Bulcsu! Hallgassa meg őt, s ő el fogja mondani, 509 2| teszem, Jozefin! - esküdött meg végül Bulcsu. - Csak az 510 2| Csak az egyszer bocsásson meg! Csak az egyszer, különben 511 2| A jogász ezt megígérte, meg is tartotta, s két év múlva 512 2| csizmadia annak idején nem halt meg, csak gyorsan elköltözött 513 2| galambok azonban már nem voltak meg, épp egy héttel előbb vette 514 3| teremben csak két tucat szék meg egy hosszú asztal állott, 515 3| szemű halakkal és piros meg sárga, reszkető kocsonyákkal. 516 3| álldogált.~- Valóban - szólalt meg a gimnázium igazgatója -, 517 3| fiatal szíve csupa bizalom meg várakozás volt. Az édesanyja 518 3| s elkezdett kocsonyákat meg halakat enni. Az asztalfőn 519 3| megyéspüspököt, a volt főispánt meg egy gazdag különcöt, akinek 520 3| pirospozsgás birtokos kezdte meg a háziasszonnyal, azután 521 3| vendégek egymás után győződtek meg róla: furcsa mozdulatokkal, 522 3| ilyennek képzelte a mulatságot meg a táncot, és Fábián udvarlása 523 3| terhére volt. A feje kicsit meg is fájdult. Átment a másik 524 3| az ajtó, és egy női alak meg egy férfi sötét árnyéka 525 3| zengett. A leány felugrott, megtörülte szemét, és elhatározta, 526 3| sikoltotta Ágnes, és meg akarta ragadni Simon vállát. 527 3| áskálódtok ellenem... A püspök meg a főispán nem igaz... csak 528 3| a hó, és a principálisom meg én az első falunál megakadtunk. 529 3| földbirtokos úr felesége halt meg. Abban a hosszú kastélyban, 530 3| koporsót és énekes diákokat. Meg tetszik engedni, hogy egypár 531 3| tudtam fordulni, a hortyogás meg hol fölbőszített, hol pedig 532 3| aztán gondolkozva állott meg.~- Ha nem tetszene aludni, 533 3| ivóba, ott alszik egy padon. Meg tetszik engedni?~- Hozza 534 3| szomorúság. Tétován állt meg előttem, aztán csöndesen 535 3| csendülése hallatszott át, utána meg egy fuldokló, nehéz zokogás, 536 3| az ágyához hívott engemet meg a papát, és megkérte, hogy 537 3| kocsmáros megrémülve jött át új meg új borért, a cigányok már 538 3| fölébredt a rémítő zajra.~- Meg vannak odaát bolondulva? - 539 3| amely sercenve nyílott meg alattuk. A szekér fölborult, 540 3| testében remegve jelent meg az ajtóban.~- Ide hozzák, 541 3| szarvasbőr nadrágos főhadnagy meg egy tejfölösszájú, pirospozsgás 542 3| rendesen egy pohár tejet ivott meg, és az újságokat olvasgatta. 543 3| mindenféle tréfát engedtek meg maguknak vele szemben. Így 544 3| nehéz kövekkel tömették meg, hogy az esernyőjébe egeret 545 3| megtréfált nem neheztelt meg; másnap újra megjelent a 546 3| karikákba foglalva jelentek meg. Kellemes bágyadtság nehezedett 547 3| évtizedekkel öregedett volna meg, szeme komolyan nézett maga 548 3| ajtó kinyílt, s a két orvos meg az asszony beléptek. Az 549 3| levette sapkáját.~- Bocsásson meg! - szólt remegve, és keze 550 3| szemébe nézni.~- Hogy bocsássa meg a tegnapi estét... azt az 551 3| elfogadni. Mit bocsássak meg? Nekem kell megköszönnöm, 552 3| tehetetlenség láttára.~- Engedje meg - szólt fejét lehorgasztva -, 553 3| fiatalságának, bűn, amelyért senki meg nem fizet, amelyért gazembernek 554 3| az ilyen fejtegetés, mert meg volt róla győződve, hogy 555 3| érdeklődését. Egyenesen meg is mondta neki, hogy unalmas 556 3| csillogott.~- Egyébként - szólalt meg egyszerre Illenczi -, be 557 3| házibarát csak úgy szabadult meg, hogy egy szekrénybe bújt, 558 3| adta, azóta, hogy az eset megtörtént, az előbbi udvarias 559 3| biccentett a fejével.~- Meg kell önnek mondanom - szólt 560 3| az a főhadnagy? Ez ölte meg a feleségét? Nem zárták 561 3| gyávák többsége teremtette meg a törvényt, amely tiltja 562 3| egy társaságban fordultam meg, ahol a te esetedről szólva 563 3| Ó, dehogy! - nyugtatta meg Illenczi. - Eszményi gyilkos 564 3| vonnám az illetőt? - kérdezte meg a háziurat.~- Azt, kérlek, 565 3| a becsületemet toroltam meg, s erre ma is súlyt helyezek.~- 566 3| mégiscsak kendőzi! - jegyezte meg.~Illenczi a felesége vállára 567 3| istállóban lakom egész nap, ő meg a morgue-ban, nos, melyik 568 3| arról beszéljen, mint ölte meg azt a szegény asszonyt, 569 3| igaza volt. Ki ne csalná meg ezt a hőst? Ha száz halált 570 3| sajátságos tételek ragadták meg figyelmét:~~~~aug. 13. ~~~~ 571 3| kíváncsiskodtak a hölgyek.~- Mondja meg, gróf! Talán tűzijátékot 572 3| gazdatiszteknél. Évtizedes megállapodás volt, hogy minden 573 3| soha föl nem ismerve, soha meg nem feledkezve a 13-i dátumról. 574 3| hölgyek és urak gyalog tették meg az utat a füzesig; itt az 575 3| közt egy emberi alak jelent meg. Bár a főúri társaság tíz 576 3| aztán meghökkenve állott meg. Egy pillanatig nem tudta, 577 3| vendégével, maga kínálta meg minden tál ételből, és szaporán 578 3| szemén könnycsepp csillant meg.~- Igyál, betyár, múlik 579 3| kaláris az ajka, a szeme meg a legszebb kökény, ami az 580 3| békességgel haza. Isten áldja meg!~Garas Peti fölkelt, illemtudóan 581 3| százados tölgy mögött húzódott meg. Ott állt dobogó szívvel, 582 3| fürdőhelyen ösmerkedtem meg, ahol mindketten a tört 583 3| még nem látott! Engedje meg örömömnek kifejezést adni, 584 3| üdvözölhetem, és engedje meg azt is, hogy most bemutassam 585 3| Malvin, ez a kicsi pisze meg a Julis. Most egy kissé 586 3| a Julis. Most egy kissé meg vannak hatva, mert sokat - 587 3| fognak mutatkozni. Csókold meg őket!~- De bátyám - ellenkeztem 588 3| egy kérésem van. Tisztelje meg frakkomat egy szál virággal.~ 589 3| nyakkendőmet kötöttem volt meg.~- Csak még egy rózsát kell 590 3| következő pillanatban már meg is kaptam a választ.~A vékony 591 3| kinek?~Ah... Tehát Beczkó meg a járásbíróné... És ily 592 3| hölgyeim! Félve szólamlok meg e díszes társaságban...~ 593 3| félhomályában két alak jelent meg: egy hölgy meg egy úr.~- 594 3| alak jelent meg: egy hölgy meg egy úr.~- Kálmán, ez őrültség - 595 3| szorította ökölbe.~- Ezt meg fogja keserülni! - kiáltotta 596 3| kiáltotta a leány tótul. - Ezt meg fogja keserülni a járásbíró 597 3| járásbíró úr, esküszöm, meg fogja keserülni!~- Mi baja 598 3| járásbírónak éppúgy nem görbül meg a haja szála, mint a szép 599 3| mégis évről évre újabb meg újabb lakókat kap, minden 600 3| nyugodtan így szól:~- Mindnyájan meg fogtok halni.~Ha Szentlőrincet 601 3| felhőkkel.~Egy női hang szólalt meg a tornácról.~- Csönd legyen, 602 3| ostoba elhatározás, hogy meg kell birkóznia az élettel, 603 3| el!~A páva ívben hajtotta meg nyakát, kiöltötte nyelvét, 604 3| tudott elbánni, még ez is meg tudta bántani.~Tíz év telt 605 3| megöregedett, de nem csúnyult meg. Sőt most szép igazán, most 606 3| derűjének, a mának, nem találva meg célját, amely így, hűvösen 607 3| másik részét, az élénkebbet, megírjam. Búcsút mondok tehát 608 3| rajtam múlik. Hátha nem áll meg?~A kövér csendőr legyint 609 3| jobbra-balra táncolva jelölte meg az irányt.~Mikor a nyárfához 610 3| A siker melege érintett meg. A zsivány tényleg elbillent 611 3| keréknyomok nem szűnnek meg, egyre ott kacskaringóznak 612 3| De talán - vigasztalódtam meg - a zsivány úgy okoskodott, 613 3| szárra, és haragosan fogta meg a zablát.~Mintha vadászaton 614 3| arcomat hűvös szellő csapta meg. Furcsa. Csakugyan, vadászaton 615 3| én.~Rosszkedvűen állítom meg lovamat. Egyszerre látom, 616 3| Hogy is felejtkezhettem meg ennyire magamról? Mit csináltam? 617 3| csendőrök kakastollai jelennek meg. Az ő útjuk könnyebb és 618 3| közé húzva gömbölyű fejét, megadja magát a törvénynek. 619 3| jutalmát. Hasonló eset száz meg száz történik egy napon. 620 3| odáig merészkedett, hogy megcsókolja Zsuzska kezét, 621 3| Titusz fölháborodva állt meg. Fél fejjel volt nagyobb 622 3| borzalmas történetet Aranykézről meg a fekete kalózhajóról, amely 623 3| nemes gondolkodású volt, meg is bocsátott neki. Valószínű, 624 3| Titusszal? Vagy bocsásson meg neki, és vonuljon el a világ 625 3| áll, hogy minden lépésért meg kell küzdeni, hogy az igazságnak 626 3| kellett bánni, ez nem érett meg az élet nagy küzdelmeire, 627 3| annak ragyogó fölszínére. Meg lehetett-e ezért ítélni?~- 628 3| vizesnyolcasokat rajzolnia, és aki meg is változott utolsó találkozásuk 629 3| tetszett, és sohase tudta meg, hogy e költeményt Rápolty 630 3| gyermekkor szerelme nem szűnt meg akkor se, amikor Rápolty 631 3| kulcsot a szíve mélyén. Megmaradt szorgalmas, megbízható 632 3| maradok! Ez az élet: küzdeni, megroppanni, megint fölemelkedni, 633 3| könnyei patakban eredtek meg.~- Ah! - szólt csüggedten. - 634 3| alatt évekkel öregedett meg, és a válla lassan fölfelé 635 3| nagy csokor rózsával lepte meg Zsuzskát.~- Nos, kiálltad 636 3| ezután már nem nyitotta meg a felesége előtt a lelkét, 637 3| hogy az idegei egy nap meg fogják tagadni a szolgálatot, 638 3| elbúcsúzom tőled! Áldjon meg az Isten, és ne felejtsd 639 3| folytatta:~- Egy dolgot ígérj meg - mondta, és hangja hízelgővé 640 3| férjétől -, egy dolgot ígérj meg: ne hagyj a földben elporladni! 641 3| férgektől, ugyebár, ígérd meg: sírboltot építtetsz a földi 642 3| földi maradványaimnak. Ezt meg kell fogadnod, és minden 643 3| ujjai óvatosan cirógatták meg a férfi furcsa szakállát.~ 644 3| nyűgösködött, az egyik meg is fázott, és köhögni kezdett.~- 645 3| köhögését, és félénken csókolta meg Rápolty ujjain a fekete 646 3| ezredes felesége tetszett meg neki a vidám markotányosné 647 3| falumba, és gazdálkodni fogok, meg verseket írok. A szerelmet, 648 3| zenélőóra dallama csendült meg fülében. Egy kis millefleurs-illat, 649 3| asztal alá.~Ez a nő talán meg akar fogni - gondolkodott 650 3| híven Heléna -, az semmisít meg mindnyájunkat, ó, Cupido, 651 3| most is gyakran jelenik meg előttem. Falusi úriház volt, 652 3| kifosztják az utazó kereskedőket, meg piros ruhás bakókról és 653 3| acélgyűrűket, és ez a tót leány meg az acélgyűrűk az oka, ha 654 3| furcsa árnyékok jelentek meg előttem, félig emberek, 655 3| de a kert nem fehéredett meg, és a csillagok egymás után 656 3| és egymás után ismerte meg a félfülű bakót, a piros 657 3| lopva a szökött katonára meg a furcsa magyar emberre 658 3| kertészt, hogy csónakáztasson meg bennünket. Nem volt ellenére 659 3| pápaszemét, és megint írt, azután megsimogatta összecsapzott 660 3| óvatosan, nehogy avatatlan megtudja, suttogtak a fülembe. 661 3| sem azt, hogy kik haltak meg ez évben a családban, és 662 3| brazíliai őserdőkben birkóztam meg óriáskígyókkal, egy perc 663 3| kereskedőket állítottunk meg a keresztúton, majd pedig 664 3| furcsa magyar ember tanított meg a térdén nyargalni, és ő 665 3| nyargalni, és ő igazította meg a paplanomat, ha lázas álmomban 666 3| a kezét. Nem haragudott meg, csak összehúzta szürke 667 3| soha többé nem látogattak meg, és akikről soha többé hírt 668 3| egymás után feledkeztem meg róluk. Csak egyikük emléke 669 3| Csak egyikük emléke maradt meg tisztán, frissen a lelkemben, 670 4| Németalföldről keltezett levél, mégis meg kell vallanom, egész írói 671 4| önhöz jól illik mindez, és meg kell vallanom: ön az én 672 4| megígértette velem, hogy meg fogok halni érette, máskor 673 4| ön képes érettem, Miklós?~Meg kellett nyugtatnom, hogy 674 4| megint sütött a nap, és újra meg újra ki kellett mennünk 675 4| akar küldeni. Azután újra meg újra megkérdezte, csakugyan 676 4| újra megkérdezte, csakugyan meg tudnék-e halni érette, férfiasan, 677 4| dobott. - Eleintén nem értett meg, de ma azt mondja, hogy 678 4| most is sokszor jelenik meg álmaimban? És mindig olyan 679 4| föltenni. És mily szépen hal meg, egy szó, egy panasz, magyarázat 680 4| és tovább olvasott, vagy megigazította az ura lábán 681 4| és végre csöndesen adták meg magukat. A legtöbb csata 682 4| becsületérzésemre, cél és ok nélkül meg akarom rabolni ezt a vak 683 4| azután dölyfösen vontam meg a vállamat, és mialatt megdöbbentem 684 4| bólintott, és mosolyogva emelte meg sipkáját.~Még két hétig 685 4| fésülve, gyakran jelent meg éjszakáimban. Ez az álomkép, 686 4| kitárom bensőmet, egy időre meg fogok nyugodni, újra átérzem 687 4| fekete tornyot pillantottam meg; gépiesen arrafelé mentem, 688 4| imádkozni, de nem enyhültem meg, vallásos olvasmányokba 689 4| elhomályosul: de akik soha meg nem átkoztak bennünket, 690 4| üres közhellyel magyaráztam meg neki, hogy szakítanunk kell. 691 4| dolgot: - Melyik nő bocsátja meg ezt a szót? Azt vártam, 692 4| Nyugtalanul bontottam föl. Mintha meg sem kapta volna soraimat, 693 4| azt éreztem, hogy a szemem meg akar telni könnyekkel.~- 694 4| hogy gyűlöljön, átkozzon meg; hogy ez a halálos gyűlölet 695 4| jól van így.~- De nekem meg kell vezekelnem - feleltem, 696 4| helyes szavakat.~- Értse meg, nekem bűnhődnöm kell, gonoszat 697 4| annyira szerettem.~- De értse meg - szóltam kétségbeesve -, 698 4| szóltam kétségbeesve -, értse meg, hogy megkönnyebbülök, ha 699 4| tudom, hogy gyűlöl, értse meg, hogy csak játék volt, szeszély, 700 4| felelte, és csöndesen rázta meg fejét.~Elhallgattam; lehorgasztottam 701 4| töltöttem el. Itt ösmerkedtem meg mai elbeszélésem hősével, 702 4| július közepén érkezett meg, és szeptember elsején tért 703 4| ravaszul kivette a részét. Ám meg kell hagyni, emellett igen 704 4| sóhajtozott, nappal lóháton jelent meg egy-egy szép hölgy kedvéért 705 4| vetélytársaival, egyikkel meg is verekedett; verseket 706 4| Ám Constant nem ütközött meg a csalfaságukon, sőt ellen 707 4| álmatag mosollyal ajkán jelent meg a kaszinóban; néha az üzletét 708 4| rajongó arckifejezéssel jelent meg a páholyában. Magam is nem 709 4| is nem egyszer fordultam meg a „Francia Kosár”-nál, és 710 4| aki legalább utoljára még meg akarja mondani a nagyságának 711 4| szerencsétlenség ért, most még meg is magyarázzam önnek?~Meghajlottam.~- 712 4| udvariatlan voltam. Engedje meg reménylenem, hogy Constant 713 4| megint baj van? - szólítottam meg.~Gúnyosan nézett rám, kurtán 714 4| Az államtanácsos volt; meg akartam állítani, de rá 715 4| Miklós! Miklós! Álljon meg! Várjon meg!~Esti sétámra 716 4| Miklós! Álljon meg! Várjon meg!~Esti sétámra indultam egy 717 4| kontyot és a matrózruhát meg a zongoraórákat, hiszen 718 4| kész kisasszony! Engedje meg, hogy szerencsét kívánjak. 719 4| éppenséggel nem öregedett meg, ön még ma is a régi, tökéletes 720 4| regattabálon ösmerkedtem meg vele.~- Nos, és tetszett 721 4| szégyenkezés nélkül csókolta meg az ajkamat, forrón, odaadóan; 722 4| az asztalra a gyümölcsöt meg a süteményeket; senki se 723 4| és kétségbeesve csókolta meg az arcomat.~Éjjel hirtelen 724 4| és arra kért, csináljam meg a német leckéjét. És most 725 4| régi barátomat látogattam meg, és megint csak este vetődtem 726 4| határozottan szorítottam meg vékony ujjait, nehogy érezzem 727 4| hogy - hiszen ennek úgyis meg kellett egyszer történnie - 728 4| üres, és önzésben öregedett meg. Sok meggondolatlanságot 729 4| kértem, hogy bocsásson meg, amiért visszaéltem a fiatalságával, 730 4| Iparkodjon szórakozni, kérje meg a szüleit, hogy utazzanak 731 4| elmentem, nem állhattam meg, hogy ne nézzek be még egyszer 732 4| facsillárt, és maga rakta meg az öreg cserépkályhát, hogy 733 4| takarva hozta a selyem- meg bársonycipőket, arra a rézpatkós 734 4| amikor a Madame Favar-t meg a Párizsi nő-t játszottuk; 735 4| gondoltam, hogy ha mindketten megöregszünk, akkor ön minden 736 4| égetni, ennek okvetlenül meg kell történnie! De mikor 737 4| Egy csomó nőt én csaltam meg, egy csomó engemet: ennyi 738 4| rossz álmaikban jelenek meg. És mégis, mindig újra és 739 4| pihen, és mosolyogva vonja meg a vállát. Miért kellett 740 4| néha egy fa álmosan rázta meg magát, mintha a másik oldalára 741 4| a vörös Ágnes -, magának meg kell ígérnie, hogy megmondja 742 4| hozzám a drótos tótokkal meg a vándorlegényekkel. Bolond 743 4| ellenkezni.~- Minden szerdán meg szombaton nálam fog vacsorázni - 744 4| ködmönben és patkós csizmában meg egy hosszú sor paraszt, 745 4| arccal, de fürgén jelent meg a küszöbön a papramorgóval.~- 746 4| papramorgóval.~- Bocsássa meg - mondtam zavarodottan -, 747 4| könnyelműen, fölényesen vonta meg a vállát, kacagva rázta 748 4| a vállát, kacagva rázta meg a fejét; soha senkire nem 749 4| karikadobásnál nyertem volna őket. Megismertetett a társaival 750 4| szerény, és még sohase csalt meg senkit! Három udvarlója 751 4| tapsolnak neki, és posztót meg karperecet küldenek a jutalomjátékára!~ 752 4| templom kétakkorára nőtt meg a ködben. A kocsis ünnepélyesen 753 4| ajándékozta a zöld kakaduját meg a hermelines kabátját!~Tanácstalanul 754 4| megy bele. És én lassan meg is öregszem, ideje volt, 755 4| Mirrorral; a hajón ösmerkedtünk meg; körülbelül egykorú lehetett 756 4| furcsa hangulataiból tudjuk meg, hogy valahol messze tél 757 4| bocsánatkérő mozdulattal jelennek meg szempilláink alatt, mások 758 4| az álomvilágban ösmerünk meg igazán, akik e csalóka fénykörben 759 4| összecsukott legyezőjével jelent meg; láttam, amint körmein a 760 4| hajón először vallottam meg neki, hogy szeretem, mosolygott, 761 4| minden éjjel pontosan jelent meg álmaimban, háromnegyed háromkor 762 4| hogy is vigasztalódhatnék meg, Flóra?~Nevetett.~- Még 763 4| Bolondság; és én? Hallgasson meg! Nos, tizenkét hónapon át 764 4| önt szeretni. Hallgasson meg! Első emlékem az életből 765 4| csak két barna pont maradt meg. És később? Nincs a fiatalságomban 766 4| gyűlölségemmel fizettem meg. Volt egy francia tanítónőnk...~- 767 4| szíve közepébe láttam -, ön meg akar vigasztalni, ön ki 768 4| rám: bizonyos, hogy most meg fog vigasztalódni. Tudja-e, 769 4| héten a jobb lábom bénul meg minden különös ok nélkül, 770 4| már csak kevés fürt maradt meg, amelyeket rövidre nyíratott, 771 4| azelőtt. Arcát a betegség megfinomította, a szeme most 772 4| minden éjjel ön jelenik meg álmaimban, és reggel csüggedten 773 4| volna ezt önről, amikor megösmerkedtünk a Mirroron, 774 4| és mért ne érteném önt meg? Vagy érthető az én szerelmem? 775 4| negédes homloka maradt meg, amely félénken nézett reám, 776 4| nyultam, és nem jelenek meg többet az ön álmaiban, Miklós! 777 4| semmivel, senkivel, csak velem meg az aranymetszésű verseskönyvekkel, 778 4| éjszakákkal; boldogan szorította meg minden percben a kezemet, 779 4| házáról; két zsákot töltött meg ezekkel a furcsa emlékekkel. 780 4| a maga erejéből tanult meg franciául és angolul, csakhogy 781 4| férjhez, pedig akkor már rég megszűntek a chevau-léger-k, 782 4| házassági élet után, én jelentem meg a színtéren, deresedő fejjel, 783 4| vacsora után ő vallotta meg, hogy szeret, és utána oly 784 4| válaszomat, nyugodtan csókolta meg a szememet, a hajamat, és 785 4| és féltékenyen simogatta meg a bal karomat, amelyben 786 4| egymást! Egyetlen szerelmem, meg kell szöknünk innét!~Meg 787 4| meg kell szöknünk innét!~Meg akartam nyugtatni, de nem 788 4| mondottam... Nos, így szöktünk meg, így jutottunk Görögországba, 789 4| mellébe szúrta. - Ennek meg kellett történnie - tette 790 4| kérni valakitől -, ennek meg kellett történnie! Két gyermekünk 791 4| én nem szenvedek, ennek meg kellett történnie! Boldog 792 4| történnie! Boldog voltam, és meg tudok fizetni a boldogságomért. 793 4| fordult.~Így élt, és így halt meg a rajongó Adél, furcsán, 794 4| életemben először csaltak meg és adtak el, olcsón, ostobán, 795 4| meghívóval lehet bejutni, engedje meg, hogy eggyel szolgáljak!~ 796 4| csipkelegyező érintette meg a vállamat.~- Ah, uram! - 797 4| kezdődik -, akkor engedje meg, hogy néhány percig elszóra 798 4| sötét zugban pillantották meg a napvilágot, csíkos párnák 799 4| szárú kesztyűt -, nézze meg a kezemet!~Valóban - született 800 4| kezet.~- Nos, úgy látom, ön meg van elégedve... - folytatta 801 4| és egy pohár borra hívott meg, de rögtön azt mondta: „ 802 4| Ah, lássa! - szólalt meg mellettem egyszerre valaki, 803 4| sarokba, és vaddisznófejet meg pezsgőt rendeltünk, ahogy 804 4| szerelmes-e? De az igazat! Ígérje meg, hogy csak igazat fog beszélni!~- 805 4| a feledés? Nos, csókolja meg a kezemet! - tette hozzá 806 4| rajta? Különben - vonta meg hirtelen a vállát - beszéljünk 807 4| egyet: miért szólítottam önt meg? Istenem, oly egyszerű a 808 4| az életnek, és bocsásson meg annak, aki ön ellen vétkezett, 809 4| láttuk egymást, én már régen meg is feledkeztem volna róla, 810 4| tudom a háztartást ellátni meg a pénzemet beosztani! Tizenhat 811 4| Angyalka! - Mikor találom meg a nyugalmamat? Mikor öregszem 812 4| nyugalmamat? Mikor öregszem meg békésen, csöndesen, vagy 813 4| csak haloványan húzódott meg a lelkem egy járatlan zugában, 814 4| ritkán tudott régi alakjában megelevenedni előttem. Hol 815 4| emlékei óvatosan szöknek meg előle, Angyalka!”~Pár nap 816 4| pillantott rám, félénken, megalázkodottan, de mikor már 817 4| nézett, és ijedten fogta meg a kezemet.~- Ah! Miklós! - 818 4| éreztem, tíz évvel öregített meg.~- Nos, Angyalka - szóltam, 819 4| megismerni, Miklós - tette hozzá megszeppenve.~- Igen, a lépéseim! 820 4| csak káprázat, és lám, már meg is szoktam, csak az első 821 4| gondolatomat, igen, most tudta meg, mért hívtam föl a fővárosba, 822 4| Amit tett, azért az Úristen meg fogja jutalmazni. Melyik 823 4| Meghajtottam a fejemet.~- Csókolja meg a homlokomat - szólt, és 824 4| jót keresi, amely mindent meg tud bocsátani, amely hófehéren 825 4| ha nincs is kitapintható, megmérhető bajom, az életem 826 4| reám, és megvetően vonta meg a vállát. Ha férfi lett 827 4| az idők folyamán erősen megcsappant. Már csak egy-kettő 828 4| vasládában őriztem volt meg odáig.~- Ön derék ember - 829 4| most is gyakran jelenik meg álmaimban, gúnyos tekintettel 830 4| és elgondolkodva álltam meg egy-egy kapunál, amely alatt 831 4| Eliz lesz az egyetlen, aki meg fog látogatni, ő az egyetlen, 832 4| Az elkésett lovag kért meg, hogy utazzam a porosz határra, 833 4| térjünk rögtön a tárgyra. Nos! Meg kell verekednem, és úgy 834 4| mintha ő sebesült volna meg, pedig a golyó az ellenfele 835 4| sejtelmek sohase csaltak meg az életben, ők voltak az 836 4| és csak hajnalban szólalt meg újra, félénken, türelmetlenül.~- 837 4| utolsó percben szánkó állt meg a ház előtt, és egy öreg, 838 4| elveszett, csak ő maradt meg egyedül. Hová lettek a mosolyok, 839 4| temetésére, aki nem tagadta meg: mert nincs rettenetesebb