Fej.

  1    1|                    egy-két palack vinkótól, s most fölötte józanon, fázósan
  2    1|                vércseszemük ijedten pislog, s tisztán lehet látni, amint
  3    1|                    még havon is agarásznak, s rókát fogatnak -, aztán
  4    1|                vissza a maguk kalickájához, s egyet hörpintettek a csutorából.
  5    1|              egymással az agárver­senyeken, s talán már Árpád alatt, aki
  6    1|                  kikerült kiváló agaraknak, s ahol Balsai- vagy Bárándi-agár
  7    1|                  helyből gyorsabbak voltak, s az első poént rendesen ők
  8    1|           ellenfelek voltak évszázadok óta, s egy ízben maga Rákóczi fejedelem
  9    1|         megkergették, hogy majd megszakadt, s ez a tréfa minden héten
 10    1|               teljes kondícióban pompázott, s úgy játszott az agarakkal,
 11    1|             próbálná megkergetni a macskát, s az agarak lennének az egerek,
 12    1|                   tanúk szerint ásított is, s azzal nekiindult a zempléni
 13    1|              szaporán gurult a gémeskútnak, s a két hosszú fejű, lógó
 14    1|                 tudták az agarakat követni, s hamarosan meg voltak verve,
 15    1|                  tót még átmászott a vízen, s a túlsó parton ölte meg
 16    1|           bundáikban a dombra vonulnak föl, s messziről csak annyit lehetett
 17    1|                 csakhamar nyulat ugrat föl, s a bíró elkiáltja magát:~-
 18    1|                   eleresztik a kravátlikat, s az agarak mellkasukkal a
 19    1|                süldő után. Néhány pillanat, s már repül a bunda szőre,
 20    1|                    már repül a bunda szőre, s nem kellett egy miatyánkot
 21    1|                    mert nem házasodott meg, s a nagyságos úr: az édesapja
 22    1|                  éjjel kissé elszórakozott, s miután lakótársa egy agár
 23    1|                 amely álmában is vadászott, s egy bivalynagyságú nyulat
 24    1|                   felé szundikált el kissé, s így pár perccel megkésett.
 25    1|                    magasszámú párba került, s hogy mit csinálnak a többi
 26    1|                    tudomásul vette mindezt, s még az utolsó, kissé sajátságos
 27    1|                    már törődött ember volt, s nyeregben csak úgy tudott
 28    1|                     kacskaringózott a füst, s a kocsiba pillantó napsugár
 29    1|                   még ma is féltékeny volt, s ugyancsak ráncban tartotta
 30    1|                  mint mindenki a családban, s amikor az ebek a tarlón
 31    1|       kiegyenesedett, szürke szeme villant, s ajkáról erélyesen szállott
 32    1|                    egyébként nagyothallott, s ennélfogva oly hangosan
 33    1|                sarjadék fordított a dolgon, s ahelyett, hogy röstelkedett
 34    1|                   mondták: ebbe van valami, s azóta tisztelni kezdték
 35    1|                    Kálmán vagy Vak Bottyán, s így a Balsaiakat nem pisz­
 36    1|              kiesett kezéből a vadászostor, s már akkor borús sejtelme
 37    1|                     nál is csak elmélázott, s amikor a többiek lélegzetvesztve,
 38    1|             egykedvűséggel nézett maga elé, s míg az öregúr meg a nagyasszony
 39    1|                   mi tagadás, ráterelődött, s a vitatkozó csoportok egyszerre
 40    1|                    bőrkabátos sportsmannal, s elkezdett velük diskurálni
 41    1|         tisztelettel néztek föl az ifiúrra, s csak nagy sokára szólalt
 42    1|                    lefeküdt a kocsipárnára, s tovább szunyókált.~A bácskaiak
 43    1|              körültekintenek a látóhatáron, s az egyik látcső végre szerencsésen
 44    1|                     operettekben a polgárok s katonák karja után a primadonna
 45    1|                    hagyják az ellenfelüket, s ezt a szégyent aztán senki
 46    1|                    szintén elérte a dombot, s a hajtókocsiról egy hófehér
 47    1|                   pirospozsgás úr ugrik le, s elvegyül a bácskaiak közé.
 48    1|        agarásztestület új bírót választott, s a bizalom Bogdány Balázsban
 49    1|                    kapás, no meg a behúzás, s mire tizenöt esztendősek
 50    1|                 fejükbe egyéb már nem fért, s amikor a matézis meg a történelem
 51    1|                 idegen ló a közelébe kerül, s azt úgy szügybe rúghatja,
 52    1|                   már el is rúgta a körmét, s most következik a küzdelmek
 53    1|                    neki, izgatottan jár föl s alá) nagy zökkenéssel iparkodik
 54    1|                    a harcsabajuszú pecérre, s aztán a Bárándiak után kémlel.~
 55    1|                Klárika megbiccenti a fejét, s ezzel a bíró visszamegy
 56    1|                leértek a kukoricás széléig, s aztán helyben fordulva,
 57    1|                   kezdett türelmetlenkedni, s olyanokat döfött a tarka
 58    1|          visszanyúlna vele, megkapná Nácit, s olyant lódítana rajta, hogy
 59    1|                 gondolatban se vétett neki, s talán ő se a legutolsó legény
 60    1|                  ordítani, torkuk kimerült, s ekkor a földhöz vágták a
 61    1|           rikoltoztak, a Balsaiak hörögtek, s az ember itt méltányolni
 62    1|               prüszkölt, huhogott, tombolt, s ostorával sűrűn, irgal­matlanul
 63    1|                    A nyúl egyenesen futott, s az agaraknak nagy darabot
 64    1|               egypár póni azonnal elmaradt, s lovasuk minden iparkodása
 65    1|                     kétségbeesett lármától, s látva, hogy meglett, deres
 66    1|                   volna szó, elmosolyodott, s nem kért többet a mulatságból.
 67    1|                   lettek előtte az emberek, s szép ajka körül gúnyos vonás
 68    1|                   elrohantak oldala mellől, s a hajsza képe a távlatban
 69    1|                 zsinórban érte el a nyulat, s olyat csapott feléje, hogy
 70    1|                   ki. Ez volt az első poén, s Mátyás királyunk nem kapott
 71    1|               Balsai Náci pulykapiros lett, s természetesen fejbe verte
 72    1|             kipöndörítettek egy-két hajrát, s diadaluk teljes lett, amikor
 73    1|               lépésre felkúszott a nyúlhoz, s olyat vágott rajta, hogy
 74    1|                 Bodrogköz nem hagyta magát, s míg Kormos is elhajítódott
 75    1|                  most ő ment föl a nyúlhoz, s már úgy volt, hogy éri,
 76    1|                  pár lépésnyire oldalt fut, s amidőn bekövetkezettnek
 77    1|                   egyszerre keresztbe hajt, s úgy rohan rá a nyúlra, hogy
 78    1|          átnyalábolja. Ritka az ilyen agár, s akinek van ilyesféle, dehogy
 79    1|            keresztül tervét. Szemmel tartva s teljes erőfeszítésre bírva
 80    1|                   nincsen öröm üröm nélkül, s bár a vágás részben sikerült,
 81    1|                kikerült a fogak öleléséből, s elhullajtván két cilinderre
 82    1|                 vesztett, nem hagyta magát, s látszott rajta az elkeseredés,
 83    1|                     közeledett a feketéhez, s amikor az egy vágással kissé
 84    1|                     Bodrog­köz, a Bárándiak s az egész közösség lázas
 85    1|                      elhúzott ellenfelétől, s dolgozni kezdett a nyúlon!~
 86    1|                   Már éppen eleget szaladt, s a nyúl szívóssága is kedvét
 87    1|               üvöltést a világ nem hallott, s olyan verést a mindenre
 88    1|                  harag, a düh, a szenvedély s az a biztos ígéret, hogy
 89    1|                   Hiszen ez a legegyszerűbb s legrövidebb út. Szeme fölcsillant,
 90    1|                   amikor kieszelte mindezt, s a tervet csak­hamar követte
 91    1|                     szorgalmasan dolgozott, s olyan előnybe került, amelyet
 92    1|                    is számolt be a nyúllal, s eszerint Kormos előnye legalább
 93    1|                    néma csönd váltotta fel, s minden tekintet Bogdányra
 94    1|           leejtettem.~Szólott és szalutált, s azután intett a pecéreknek,
 95    1|                 elnémultak a meglepetéstől, s csak várták, hogy a nap
 96    1|                   ideig még a mit sem sejtő s a gyepvezérhez lovagló Náci
 97    1|                  percben felpattant a nyúl, s a bíró elkiáltotta magát:~-
 98    1|                  kedve a vadászokhoz menni, s miután a késő őszi délután
 99    1|                   elkiáltott egypár hajrát, s aztán úgy remegett, mint
100    1|                    véresre a tehenek tejét, s egy ízben az ő istállójuk
101    1|              fölfújt hólyag széjjelpattant, s amelyről azt hitték, hogy
102    1|                 Künt ezalatt bealkonyodott, s a vadászok, megtérve a sajátságos
103    1|              agaraik csak tüszkölnek egyet, s a nyúl alázatosan meghajolva
104    1|                     most a Balsai-táborban, s ez talán jobban esett nekik,
105    1|                 érdeklődött a Kormos iránt, s végtelen tisztelettel nézett
106    1|                  ősi virtus forgott szóban, s a csöndes novemberi estén
107    1|                     egyszerűen üssék agyon, s aztán húzzanak sorsot, hogy
108    1|                    már szokásos, még korai, s tényleg csak tizenkét óra
109    1|                   megölni, kissé egzotikus, s ő mint a praxis embere,
110    1|                    hogy csak verjék jól el, s aztán eresszék szélnek.
111    1|                   ajánlott zsebkendővégről, s azt javasolta, hogy a család
112    1|                   volt a marcona csapatban, s verseket is írt a Szabolcsi
113    1|                korbácsütésekkel fölingerli, s aztán keréken ugráltatja
114    1|                    a morgásra szorítkoztak, s a pater familias egyetlen
115    1|                 tudvalevőleg a család feje, s neki szubordinációval tartozott
116    1|                   már meg is volna például, s ma el lehetne sütni. Itt
117    1|                általános helyeslés kísérte, s a jelenvoltak föltétlenül
118    1|                   mindnyájan hozzájárultak, s az értekezlet „az elnök
119    1|               humorral fogják föl a dolgot, s Kázmér mosolyogva hí meg
120    1|                   mézédes iparkodott lenni, s olyan szép bókokat mondott
121    1|                    nézett hát Náci szemébe, s bár viszonozta a kézszorítást,
122    1|            szomszédnőjével volt elfoglalva, s csak olykor vetett egy pillantást
123    1|                 volna, ha szembenézne vele, s egymás gondolatait próbálnák
124    1|                voltam egy hölggyel szemben, s nem tudom, egyik hiba kiegyenlíti-e
125    1|              amellyel csínján tudott bánni, s gőgös ajka körül lányos
126    1|                     pincér sóhajtott egyet, s önkéntelenül a szegény,
127    1|                    tetszett ez a meleg hang s ez a baráti közvetlenség,
128    1|                     engednek méltóságukból, s végül közönséges himpellérekké
129    1|             farkaspillantásoknak ád helyet, s az asztal, mintha a rajta
130    1|                  Kálmánka egyet biccentett, s aztán tovább élt az üzletnek.
131    1|                    fölingerli az embereket, s ha valaki sokáig nézi kalmárkodását,
132    1|                     azt mondjuk: „tartom!”, s megpróbáljuk az erősebben
133    1|               szintén nem volt mai gyermek, s jól tudta, hogy besietni
134    1|                 besietni egy kártyaszobába, s le sem ülni az asztalhoz,
135    1|              Bogdányt egy kis szórakozásra, s miután ezt Kázmér is helyeselte,
136    1|                     megint tovább zakatolt, s apró portyázások után ismét
137    1|                     kilencesek röpültek ki, s a pénz tódult a bankba.
138    1|                    hogy nincs szerencsében, s azért megpróbálta, hogy
139    1|                     körülutazta az asztalt, s aztán Balázs újra lapot
140    1|                  dámának nem akadt táncosa, s ezzel párhu­zamosan - mint
141    1|               ezalatt végérvényesen kidőlt, s így a játéknak vége lett.~
142    1|                   Hálával tartoznál nekünk, s ahelyett dörmögsz...~A mester
143    1|                    no, csak még egy tourt”, s a végén úgy beúszik, hogy
144    1|                   túl szenvedélyes agarász, s inkább csak azért vett részt
145    1|                    lovagias eljárás, vélte, s most már haladéktalanul
146    1|                kezében föl és alá robogott, s oly mérgesen horkant egyet,
147    1|              reményük, katonájuk elveszett, s a szégyenteljes megadás
148    1|                  szívesen engedelmeskedtek, s otthagyva a mulatságot,
149    1|              fegyverterembe. Halkan voltak, s csak titokban merték az
150    1|                     leányánál tudakozódott, s akit mielőbb magánál látni
151    1|              meggondolta a dolgot, meghalt, s azóta, már tíz éve, Fidibusszal
152    1|             cigányok, a szőlőlombos kúriák, s habozás nélkül nyújtotta
153    1|                   hónapja, hogy itt lakott, s már pörölni tudott a béresekkel,
154    1|                   egyet a vállán, nevetett, s azután tovább élte a világát.
155    1|                 fejjel az oltár elé lépett, s hallgatag viselte a következményeket.
156    1|                     Három évig ment ez így, s volt zajos a pátkai kúria.
157    1|                     semmit - fűzte magához, s mint az író az alakjaiban,
158    1|                    gyönyörűségét, izgalmát, s amikor este pihenni tért,
159    1|              párbajt, viszály viszályt ért, s az anyagi romlás sem maradt
160    1|                     Pál Bécsből házasodott, s a pátkai kastély alapjai
161    1|                   melengette fagyos lábait, s a váltókat nem az öregúr,
162    1|              kezdett unalmas lenni a dolog, s a kellemetlen hitelezők,
163    1|                  megbosszulja a Balsaiakat, s ha valaki, úgy ő fog elbánni
164    1|             négyszemközt elintézni a dolgot s azt mondani:~- Te, Kázmér,
165    1|                 Kázmérral a fegyverterembe, s jól bezárták az ajtókat,
166    1|         rejtőzködött-e valaki a szekrénybe, s aztán megbeszélték a csatatervet:
167    1|                     a dolog - kérte Kázmér, s ezzel a szerződés meg volt
168    1|            kárhozatos tekintetet vetnek rá, s azzal a szegény áldozat
169    1|                 karakter rég lejárta magát, s egy okos embert, amilyen
170    1|           fénykorában még diák volt Pesten, s csak futólagosan ösmerte
171    1|                   inkább fantázia termékei, s nyilván könnyű fajsúlyú
172    1|               valami félelmetes lett volna, s ha igen, eléggé benőtt már
173    1|                   apja Balsára az özvegyet, s jól tudta azt is, mi lesz
174    1|                      Szívét harag fogta el, s napokig nem lehetett szavát
175    1|                összetalálkozott Bogdánnyal, s ott volt Marianne is. Még
176    1|                   mit művel Bogdány Balázs, s mi lesz az életével: az
177    1|                      Ám a leány nem felelt, s most ő tért ki a válasz
178    1|                 hölgyek is elismerjék róla, s úgy rémlett előtte, hogy
179    1|                   dolgok mindig érdekelték, s azért a kocsihoz ment. Akkor
180    1|                kipirulva nógatta a lovakat, s arcán tisztán tükröződött
181    1|                    érette - vélte Marianne, s odaadta a szárakat a fiatalembernek.~
182    1|                   szép csöndesen megindult, s a négy sárga ügetésbe kezdett.~
183    1|                 egyensúlyban tartsa testét, s a kemény vas éppen olyan,
184    1|                      harcba viszik a nőket, s jaj önnek, ha ezt a csatát
185    1|                   jó barát~Balázs nevetett, s azzal felelt a névtelen
186    1|                 nagyasszony nevenapja volt, s a nevezetes évfordulót kirándulással
187    1|          emlékezetes négyesfogat-korrektúra s a bohó levél után a szépasszony
188    1|                     a házbeliek, a vendégek s az urak versenyt rögtönöztek
189    1|                   részt; az öregebb hölgyek s urak, köztük a zebrán trónoló
190    1|                   volt belőle egy pakliban, s hozzá egy olyan vendéglős,
191    1|                  mind egy rakáson maradnak, s az osztóhoz kerülnek. Kálmánka,
192    1|                    kártyákat egy nyomással, s az jön fölülre, amelyiket
193    1|               mindketten igen jól mulattak, s szépen eltöltötték az időt
194    1|                  legyeskedett Marianne-nál, s az asszony láthatólag úgy
195    1|                tartott ez a furcsa viszony, s Balázs egyre jobban beléje
196    1|               szerencsétlenséget árasztott, s ment-ment egyre jobban a
197    1|            elpiszkolják. Kocsin kell menni, s aztán aki fiákeren jár,
198    1|                Berlinbe egy pár kesztyűért, s ha nem adják olcsón, kommandírozzon
199    1|                     emberek közé tartozott, s ahányszor valaki figyelmeztette,
200    1|                feketét. Kitűnő kocsis volt, s az ilyen produkciókban is
201    1|               szárra hajlott ló nem botlik, s hogy vigyázni csak fordulóknál
202    1|           fordulóknál lassította az iramot, s itt társai mindig el is
203    1|                 fejjel bukott ki a szánból, s annyira belefúródott egy
204    1|                 közelednek-e az ellenfelek, s kéjesen fölkacagott, amikor
205    1|                 akinek szeme villant egyet, s aztán tekintete ismét a
206    1|             fordulóknál elérték Marianne-t, s a leány meghallotta az asszony
207    1|                     felizgatva a versenytől s a fölcsapó hótól, untalan
208    1|                 Izidor a lovak közé vágott, s a fordulónál ismét elérte
209    1|                 szerpentin éles hajlásához, s a belső oldalt csípte el,
210    1|                     már biztosnak látszott; s íme, az utolsó fordulónál
211    1|                Izidor szánja elébük került, s irgalmatlanul csapta a havat
212    1|                  egy helyben ügettek volna, s kétségbeesve ficánkoltak
213    1|                     akarva a mének járásán, s aggódva kémlelte a mindegyre
214    1|                    egyre izga­tottabb lett, s folyton nógatta a lovakat,
215    1|                    elöl járó fogat mellett, s a másik percben már elibük
216    1|           csodálkozva nézett Marianne után, s a következő pillanatban
217    1|                 Árpáddal együtt agarászott, s nyilván már a pogánykorban
218    1|                következtében nagyot lódult, s a következő percben óriás
219    1|                óriás hófelhő csapódott föl, s a szán a völgybe fordult.
220    1|                 Balázs egyet rántott rajta, s visszaadta az életnek. Amikor
221    1|                     ajkak ismét megnyíltak, s egy könnyű sóhaj röppent
222    1|                  erdői, a völgyekben rétei, s ahol pénzt lehetett kockáztatni
223    1|                     majd csak bevág valami, s akkor kifizeti a többi értéktelen
224    1|                üzlet azonban a tőzsde volt, s e téren Balsai Izidor szép
225    1|               hasonló sikereket érjenek el, s a cselédek megvesztegetésével,
226    1|                   nem engedett se kérésnek, s könyörgésnek, sőt e pontban
227    1|                  kiválóságnak terjedt híre, s egy jeles közgazdasági szaklap,
228    1|                  ízben arcképét is közölte, s ily alkalmakkor a kitűnő
229    1|                   nem kötelez a diszkréció, s így elárulhatjuk a talizmán
230    1|             megfordult a világon mindenütt, s így Monte-Carlóban is, ott
231    1|                   akad - és melléjük ülnek, s aztán nem tesznek egyebet,
232    1|                    körűvé iparkodott tenni, s egy ügyes ötlettel kiterjesztette
233    1|           magánkutató iroda tulajdonosával, s azt a furcsa megbízást adta
234    1|                     kiszimatolt ő mindent - s pár nap múlva már be is
235    1|                    F-nek jelzett úr mívelt. S mivel F. egyike volt a legszerencsétlenebb
236    1|                   szurok­madarat” keressen, s amikor az ennek a föladatnak
237    1|        megtollasodott. Nem volt mohó ember, s jól tudta, hogy olykor a
238    1|               szerencsétlenség is forgandó, s a rossz spekulánsból ok
239    1|                  szerény polgári haszonnal, s minden öt évben, a családi
240    1|                    a noblesse oblige iránt, s így csak természetes, hogy
241    1|                    el Bogdány Balázs iránt, s Klárika legutóbbi keserű
242    1|                   elröpült az övék mellett, s a szépasszony sikongó kacajjal
243    1|                     asszonynak is udvarolt, s csak a közgazdaság miatt
244    1|                elviszi az asszonyainkat is, s nem is egyet, hanem mindjárt
245    1|                  aztán a nagy tükörhöz ért, s el kellett mosolyodnia,
246    1|                  haragos ráncok elsimultak, s az üveglap mögül ismét higgadt,
247    1|                  nála se tagadta meg magát, s az idők szele némi havat
248    1|                    álldogált a tükör előtt, s akkor az asszonyoknál is
249    1|                    rájött, hogy azt az időt s azt az elmebeli erőt, amelyet
250    1|            hasznosabban lehet értékesíteni, s azért csakhamar búcsút intett
251    1|            kucsírozni a szépasszony lovait, s neki is kigyúlt a gyertyaláng
252    1|                találta forgatni Marianne-t, s az repkényként tapadt a
253    1|                 nyeregből, aztán kikacagni, s az általános nevetés prédájául
254    1|                   le kellene borotváltatni, s a bajuszát is megnyíratni;
255    1|                   vásárolt, beretválkozott, s még virágot is tűzött a
256    1|               selyemkravátli terpeszkedett, s a széke melletti fogason
257    1|                   savanyúvizes kvaterkákat, s csakhamar afférja is támadt
258    1|                   erre egy asztalhoz ültek, s félóra múlva már úgy összeboronálódtak,
259    1|                    a cigány is megérkezett, s kézzel-lábbal húzta Izidor
260    1|            disznóbűr, apám hozta Bögözbül”, s még éjfél sem volt, amikor
261    1|               gazdag ember volt a megyében, s most már az is sárga bőrkabátban
262    1|                     dobta tűzbe a csomagot, s ennyit válaszolt a magánkutatónak:~
263    1|                  húgom - szólott könnyedén, s azzal nagy szem­telenül
264    1|                     sem méltóztatott venni, s most egyszerre olyan kapós
265    1|                   tetszik csekély­ségemnek, s azt nyíltan meg is mondom
266    1|              ellenben megvan rá a bátorság, s ha százszor fölpofoz is,
267    1|                     nem volt ilyen kőszívű, s ha szépen megkértem volna,
268    1|                  pofon, akadt simogatás is, s legszebb borúra a derű.
269    1|                     sürgönyeit silabizálni, s amellett még a családnak
270    1|                     és Marianne viszonyára, s ha most annyi nyilvánosság
271    1|                   rendszerint nem tartósak, s vannak percek, amikor a
272    1|                     erdője, kövér legelője; s ráadásul örökre hozzá van
273    1|          szaporábban fogatott be a zebrába, s hajtatott át a szépasszonyhoz
274    1|            bevonultak a legbelsőbb szobába, s alaposan meghányták-vetették
275    1|                      hevenyén összesodorta, s ezzel mint egy zsineggel
276    1|                   udvarra kocsi szaladt be, s hallatszott, amint négy
277    1|                    az asszonyok megvesznek, s aztán évszámra a fiókjukban
278    1|                   félrevezetheti a világot, s öröme telt a valótlanságok
279    1|                 gyorsaságukat fejtették ki, s aztán hirtelen mozdulattal
280    1|                     a középbalsai birtokon, s aztán kiszámította, minden
281    1|                  feküdt és cigarettázott -, s mosolygó arccal jelent meg
282    1|                Izidor megköszönte a kegyet, s azzal átvonultak a másik
283    1|                   jobban a fejébe szállott, s a gavallér magához akarta
284    1|                    az kisiklott a karjából, s a következő percben egy
285    1|                     hajlékony és vékony is, s végigszaladt vagy háromujjnyi
286    1|                     nyugtatta meg lovagját, s egy kis fiókból kötőszereket
287    1|                  délutáni szieszta fátyola, s fölnyílt a titok zárja,
288    1|                   születésnapját ünnepelte. S így az agarász csakis kora
289    1|                  Izidor vérbeli lovag volt, s így újra elfojtotta mérgét,
290    1|                  voltak a sokzsebű kabátok, s kiderült, hogy öltözetén
291    1|                      Az asszony nem felelt, s amikor Izidor a sógornője
292    1|                   nem tudta, mitévő legyen, s talán életében először vette
293    1|                   csak a rövidebbet húzzák, s akárhogyan próbálják is
294    1|                 elgörbült, mint a pozdorja, s a gavallér szeme előtt egyszerre,
295    1|                   egész a Rákóczi kutyájáig s velük együtt az összes elköltözött
296    1|                  előtte a zöld kabátos ifjú s nyomában Kormos, furcsán
297    1|                    szájában zabla csörgött, s a hátára egy­szerre csak
298    1|                  apja is jócskán elherdált, s ami vagyon még maradt, azt
299    1|               amelyik be ne volna táblázva, s a jövő évi termést a váradi
300    1|                   galambnak: „Repülj délig, s ami földeken átsuhansz,
301    1|                   nélkül cselekedhetné meg. S ha Marianne ma azt mondaná,
302    1|                     kilométeres országutat, s másnap csilingelhetne a
303    1|               szórhatná tele az országutat, s a mellényzsebéből fizet­
304    1|                   mámora a fejébe szállott, s azt súgta neki:~- Tiéd az
305    1|                     a napsugár, az asszony, s közöttük Marianne is...
306    1|                Pénzed ha van, mindened van, s nincs az a kívánságod, ami
307    1|                   mindazt, ami nem az övék, s aminek elérését lehetetlenné
308    1|                időkre, amikor Pali még élt, s ő naphosszat együtt volt
309    1|                   ujjaik mindig összeértek, s ilyenkor Marianne ajka szélén
310    1|                    Izidor tudott megérteni, s amikor a férfi karját nyúj­
311    1|                   Marianne összeborzongott, s aztán végigsimította a homlokát...
312    1|               lehetne az a kéz, az a homlok s az a könnycsepp, amely az
313    1|                     se oly kacér, mint most s a lelkünkben láng lobogott,
314    1|                 végre is nem történt semmi, s ön mégis, hogy úgy mondjam:
315    1|                   Ez az őszinte véleményem, s ezt, ha kíváncsi lett volna
316    1|                 idején, amikor Pál még élt, s én eljárogattam a középbalsai
317    1|                     iparkodom talpra állni, s embert faragok magamból.
318    1|                    jó Don Juanok, Marianne, s nem vagyok oly dőre azt
319    1|                  helyett tőkepénzes lettem, s ez idő szerint, ha akarom,
320    1|           aranyembere!~A nap éppen rásütött s bearanyozta a lovagot, a
321    1|                  Először, amikor elhagyott, s hallgatagon, de az égdörgés
322    1|                     egykor vonzódtam önhöz, s olyan érzelem nem veszhet
323    1|               csókolt kezet az asszonyának, s oda volt a boldogságtól.~-
324    1|          megbocsátás és végül a könnycsepp, s a szűzi pír, amely tökéletesen
325    1|                 kacérságai igazolva voltak, s most a győzelem fénye övezte
326    1|               délután a nagy­nénjéhez megy, s ahelyett beült a cukrászdába,
327    1|                    borítja alkalmatosságát, s hölgyestül együtt bele nem
328    1|                     teremtés koronája volt, s így most szintén büszke
329    1|                     még nem volt besorozva, s általa Balázs egy új hangulatot
330    1|         tulajdonított nagyobb jelentőséget, s mint a legtöbb leányban,
331    1|              fordítva állott volna a dolog, s a falusi poézis mezei virágai
332    1|               pálmájával akadt volna össze. S ahogy elpártolt volna Klárikától,
333    1|                    körüli táncuk mily dőre, s mily üres örökös kutyaapoteózisuk,
334    1|                     Balázs pártjára állott, s annál jobban vonzódott hozzá
335    1|              először találkozott Balázzsal, s az addig nem mutatott bizal­
336    1|                 verése elállott egy percre, s nem tudott válaszolni a
337    1|           uzsonnázunk, azután szalonkázunk, s holdvilágnál térünk haza.
338    1|                  meg, a torka összeszorult, s a következő percben a gyermekek
339    1|                 Klárika elfojtott zokogása, s csak az arca mutatta, milyen
340    1|                    küzdeni minden lépésért, s fel kell fogni vértünkkel
341    1|              engedelmeskedtek a parancsnak, s összeállva elhatározták,
342    1|                 férfiak ön ellen fordultak, s minden rosszat elmondtak
343    1|                    bejárom az egész megyét, s ahol agarat látok, azt irgalmatlanul
344    1|                   ellen­tétbe a szüleimmel, s azért nem találkozik velem
345    1|                    beszélgetés hallatszott, s aztán megjelentek a férfiak,
346    1|               dölyfösen odavetett szavakat, s kissé gyanakodva nézett
347    1|                     karosszékek sorakoztak, s az elöl ülőnek papirost
348    1|           ünnepélyes lassúsággal jöttek be, s megadással ereszkedtek a
349    1|                     el, hogy mit főztem ki, s mennyire mentem vele? Nos,
350    1|                      hogy veni, vidi, vici, s ha már mindenünket elszedi,
351    1|                     folytatta a közgazda -, s hogy azt mondhatja nekünk: „
352    1|                  Marianne, Balázs és Izidor s köztük az átkozott Kormos,
353    1|                   akit le lehet szamarazni, s úgy magyarázni meg neki,
354    1|                      Izidor újra felállott, s az elnök felé fordult.~-
355    1|                  téren fölvegye a versenyt, s akármi akadályt gördítsenek
356    1|                  homloka, fáradt tekintete, s ha elgondolta, hogy e kép
357    1|             nehézkes, ormótlan Balsaiakhoz, s kikívánkozott sivár környezetéből
358    1|                   tudná érteni a Klárikáét, s azért százszor és százszor
359    1|               rosszabb: nevetségessé tenni, s életüknek az volna a legszebb
360    1|                  ittam, mint kellett volna, s nem ítélkeztem józan fejjel...
361    1|                  szíve csordultig telt meg, s a szeméből könnyek peregtek
362    1|                     megbiccentette a fejét, s ajka szélén hideg, gúnyos
363    1|                  verembe Izidor esett bele, s nem volt neki elég, hogy
364    1|                     a szava idegenül cseng, s a vér a fejébe akar tolulni.~
365    1|                  föl a szimatot a családfő, s gyanakodva nézett a fiatalemberre.~-
366    1|                 gazdájuk nem törődik velük, s nem kívánja, hogy kötelességüket
367    1|                    szemére húzta a kalapot, s azon gondolkodott, milyen
368    1|                menne, fölborítaná a kocsit, s aztán fékevesztetten rohannának
369    1|                        Amikor az is eltűnt, s a hosszú, fehér vonalon
370    1|                     volna el a földtekéről, s ő most egyedül állna a nagy
371    1|                 csak Kázmér volt hallgatag, s szokása ellenére zordonan
372    1|                csiszolgatta, pallérozgatta, s míg a többiek vígan ették
373    1|                  befejezte morfondírozását, s egy darab ostyepkával együtt
374    1|               kertbe még egyet gondolkodni, s aztán fölsétált az emeletre,
375    1|                    arca egyszerre kipirult, s a szíve verni kezdett.~-
376    1|                   esett a Balsai családban, s tudod azt is... eh, beszéljünk
377    1|                nemde, hópelyhek idézik föl, s ma már annyira exponáltam
378    1|                 megszégyeníteni, megalázni, s megmutatni neki, hogy a
379    1|            familiáris nagyságunkhoz képest, s egy Balsaival nem lehet
380    1|                   Bogdány most is itt volt, s amikor érdeklődött irántad,
381    1|           udvariasságból érdeklődik utánad, s amikor azt mondottam neki,
382    1|                     Bogdány is fiatalember, s ugyancsak meg tudja ítélni,
383    1|                      hogy udvaroljon neked, s amikor a fiatalúr már lángban
384    1|                    fiatalúr már lángban ég, s végre elmondja szíve titkát,
385    1|                    volnánk akkor bosszulva, s milyen fricskát kapna az
386    1|                   le reá.~Kázmér fölállott, s párszor föl és alá járt
387    1|                     nem fog sokáig tartani, s engedni fogsz kérésemnek,
388    1|                   előbbi kérő ember eltűnt, s ott állott a komor, engesztelhetetlen
389    1|           sóbányákba, utána megozsonnáztak, s a tisztáson táncra perdültek.
390    1|                    a környék apraja-nagyja, s akár az ökörsütésnél, akár
391    1|                    Volt is közön­ség bőven, s az erdő már hajnal óta hangos
392    1|                   oly rég ösmerte, megunta, s már éppen haza akart menni,
393    1|                   hogy mi egymáséi legyünk, s ha mindjárt egy milliom
394    1|                   rám, ez tökéletes regény, s ha nem volna olyan szomorú,
395    1|                    mulat a társaságomban... s ez aztán újabb reményt adott
396    1|                    én kacér­kodjam magával, s ha az ön szíve tüzet fog,
397    1|                   ha az ön szíve tüzet fog, s ön úgy érzi, hogy vagyok
398    1|              Használjuk ki hát a helyzetet, s mindenesetre örüljünk a
399    1|                vették észre a napok tűnését s azt a tényt, hogy tulajdonképpen
400    1|                  órákat Kázmér, a porkoláb, s egyre szaporábban kérdezte
401    1|                    Ez tényleg érthető volt, s Kázmér felült a magyarázatnak.
402    1|           kérdezősködni kezdett a dologról, s egy idő múlva újra meg újra.
403    1|                 kifogást, hol ezt, hol azt, s elodázta a választ. Most
404    1|                 bánta, hogy elszólta magát, s azért hozzátette: - Ő legalább
405    1|                  középkorban udvari bolond, s szolgálatai fejében cifra
406    1|                     beállott rablólovagnak, s vígan fosztotta ki a szepesi
407    1|                 habár romokban, fönnmaradt, s hatalmas tölgyerdőktől övezve,
408    1|                   árán lehet megközelíteni, s az erdőkön át nem éppen
409    1|                   tőke-kamat-adót fizettek, s a lánynak amellett tetszett
410    1|                     Az udvarló nagyon félt, s elsüllyedt volna szégyenében,
411    1|                   rendezett a Bolond-várba, s erre meghívták a kapakirályt
412    1|                lehetett könnyen megtalálni, s azért jó volt a dörgésben
413    1|                 apró csapatokra szakadozva, s a délután szépen telt el.
414    1|                    hogy ott van-e mindenki, s észreveszik, hogy bizony
415    1|                  volna, Matejkó balra ment, s jó háromórai séta után egyszerre
416    1|                    szépen lebukott ezalatt, s az erdőt árnyak lepték el.~-
417    1|                    Matejkó keresni kezdett, s végre csakugyan rátalált
418    1|                   ült a padon, és sültekről s a holdvilágról ábrándozott,
419    1|                 kompromittáló helyzet volt, s amikor a kapacsinálót felköltötték -
420    1|                    a cigányt is kirendelte, s azzal indultak neki hosszú
421    1|                    egy mogyorópálcát vágni, s végre sikerült a két fiatallal
422    1|                    felbukkant a nagy tölgy, s csakhamar kilátszott a fák
423    1|               pokolba! - förmedt rá Balázs, s nyomatéknak fölmutatott
424    1|              hatalmas erdőben csönd honolt, s végtelen béke áradt szét
425    1|                  egész délután talpon volt, s az izgatottság is meg­viselte.
426    1|                  tisztességes ember vagyok, s azért igazolásra nincs szükségem.
427    1|             tartozunk bizonyos tekintettel, s bár nem akarom magam alávetni
428    1|                  nem lesz semmi, de nem ám, s ha mindjárt a sistergő istennyila
429    1|                   hogy most nincs égzengés, s azért annyit vagyok bátor
430    1|                 családfő kifogyott a szóból s az érvekből. Tágra nyílt
431    1|               szemekkel bámulta ellenfelét, s már csak arra volt reménye,
432    1|                 miatt esett meg a história, s nincs a világnak annyi kutyája,
433    1|                     az ágotai agár árnyéka, s ha néhanap találkoztak is,
434    1|                    fájt ez a rideg viszony, s mindenképp azon iparkodott,
435    1|                mindenkit, aki útjába akadt, s miután Bog­dány is keze
436    1|                  annak is a vállára borult, s két cuppanó csókkal megbocsátotta
437    2|                végre lépések hallatszottak, s egy hang szólalt az ajtó
438    2|                  Ezzel az ajtó becsukódott, s a diák ismét leballagott
439    2|                     az utca túlsó oldalára, s a barna épület udvarában
440    2|                mikor most voltam a lakásán, s magam szemével láttam ajtajára
441    2|               telket vallhatott a magáénak, s akinél fukarabb embert még
442    2|             legforgalmasabb pontján állott, s maga a telke kétszer annyit
443    2|                 Bauernebelek nem bontottak, s nem építettek újra, nem
444    2|         gyönyörködtek bennök, imádták őket, s valamint egy kabátot addig
445    2|                     ételekkel táplálkoztak, s egy rend ruhában mentek
446    2|                   ösmeretlen volt számukra, s csak Bauernebel Jeromos
447    2|                   órára bement a kávéházba, s ott egy pohár vizet kért,
448    2|            mozdulatból két forintot értett, s azt át is adta a hordároknak,
449    2|                 azonban két hatost gondolt, s látva a hallatlan pazarlást,
450    2|                     az ő alfája és omegája, s hogy igaza legyen, nyugodt
451    2|                   hallotta ezt a női nevet, s azért célszerűnek tartotta
452    2|                     pazarlóan kezdett élni, s ekkor az apja, aki élére
453    2|                 hogy két vége van a botnak, s azzal elkezdte bosszantani
454    2|                     tőle elvenni nem lehet, s így akár tigriseket tarthat
455    2|               tudniillik Jozefin őnagysága, s Bauernebel úr a műhelyt
456    2|         megszabadult, bemászott a kályhába, s azóta ott kúszik a kürtőkben:
457    2|                 elkészült a rendezgetéssel, s azután nyugodtan élvezte
458    2|                hozott rózsaszínű szalonnát, s aztán, késő este lévén,
459    2|                     elég puha és kényelmes, s Pető már azon jártatta eszét,
460    2|                  szobában nesz hallatszott, s a következő percben egy
461    2|                 mikor újra megtört a csönd, s a dalnok fagotton kezdte
462    2|                vetette oda neki Bauernebel, s megvető tekintetet vetett
463    2|                     asszonyban telik öröme, s megérti ön az ilyen embereket?~-
464    2|                 maga is szeretett kártyázni s asszonyok után futkosni.~-
465    2|               Jozefinnel, tudom is én, hogy s miként: talán tizenöt emberen
466    2|                   hogy maga se tudott róla, s azért elhatá­roztam, hogy
467    2|                  mindig zúgni fognak benne, s a fagottista még mindig
468    2|                        ön kiállta a próbát, s azt mondta: „Alászol­gája!”
469    2|               leteszem ön előtt a fegyvert, s ígérem, hogy több éjjeli
470    2|            Vendégünk van!~Az ajtó megnyílt, s a küszöbön megjelent egy
471    2|                    Bauernebel büszkeséggel, s azután hozzátette: - Az
472    2|                 makacs szem, az okos homlok s a parancsoláshoz szokott
473    2|                 szerint megtartja a szobát, s én lemondok az inspekciózásról:
474    2|             Jozefinhez, beállok bérencének, s lőporgyárat nyitok a szobámban.~
475    2|                    szobámban.~Pető fölkelt, s távozni készült.~A háziúr
476    2|             jegyezte meg az ifjú szerényen, s azzal távozott.~5~Amint
477    2|            karbonáriköpenybe volt burkolva, s a hóna alatt rengeteg kotta­
478    2|                 zenész volt: bársonykalapja s hosszú haja legalább arra
479    2|                 haja legalább arra vallott, s ezért a diák joggal szomszédját
480    2|                    hajtotta meg fejét Pető, s azzal már bent is volt a
481    2|                     volt, mint a jogásznál, s szobadíszül csak egy ócska
482    2|          visszakerültek az első helyiségbe, s Pető egy kottákkal megtömött
483    2|                    folytatta:~- Az emberek, s köztük ön is, joggal hihetik,
484    2|                   tudom, mi az ideális cél, s remélem, hogy azt egykor
485    2|                    belemelegszem a munkába, s emelkedem a Parnasszus felé,
486    2|               kiszekírozzam a többi bérlőt, s így rá kell gyújtanom a
487    2|                  annyi sok más derék embert s intézményt tesz tönkre!~
488    2|            gyűlölnöm, bosszantanom kell őt. S mindezt a nyomorult pénzért!
489    2|                 kinyitotta a fogat ajtaját, s egy kék selyembe öltözött
490    2|                       konstatálta a jogász, s rögtön megjegyezte: - Valóban
491    2|               veteránzenekar indult útjára, s a tábornok megpillantva
492    2|                 harcra kelt a bombardonnal, s a kecskeszakállas suszterek
493    2|              pocsolyáiban.~A diák nevetett, s aztán megkérdezte a szomszéd
494    2|                      hogy őnagysága védnöke s mecénása az egyletnek. Ő
495    2|              családi élet - vélte a jogász, s még egyszer megnézte Jozefint,
496    2|               Jozefinnek két paripája volt, s egy sétalovaglásról hazatérve,
497    2|                    szemben, utánaszaladtak, s a fővárosi csibészifjúság
498    2|                  egy újabb tréfára készült, s egy túlérett almával célba
499    2|                  alatt le volt fegyverezve, s ahány inas, annyi felé szaladt
500    2|                   fordított egyet a dolgon, s kétségbeesve rimánkodott