Fej.

 1    1|          egy szegény süldő nyulat? Hiába vitte ki az ifiúr, no meg
 2    1|            is a házi vadászatokra, hiába magyarázták neki a vágások
 3    1|          meg a szívüket. Alighanem hiába volt a hosszú utat Ágotára
 4    1|        Minekutána már órák hosszat hiába tanácskoztak volt, Kázmér
 5    1|             bot nagyságú betűkkel.~Hiába, a vér nem válik vízzé.
 6    1|            vágyával, amely ott él, hiába próbálják kiirtani, az ember
 7    1| talizmánját kinyomozzák. De minden hiába volt, Izidor nem engedett
 8    1|        bizonyíték, hogy küzdelmünk hiába volt, és nevetségessé vált.
 9    1|            De őt is csalódás érte: hiába leste, remélte, hogy Klárika
10    1|            látszik, mégse jött hát hiába!~- Azt hittem - szólott,
11    1|            hogy a közelébe jussak, hiába volt. Sokat szenvedtem e
12    2|          vizet fröccsentett rá, de hiába, a diák sehogy sem akart
13    2|            új stinkadóreszeket, de hiába, az aranypolgárt nem lehetett
14    2|            galambokról intézkedik?~Hiába volt. A Maurer-örökösök
15    2|     kellett velök foglalkoznia! De hiába. Halottak nélkül nincsenek
16    3|      kereste a menekülés útját. De hiába, mindenütt homály volt,
17    3|    ördöghöz.~A hadnagy látta, hogy hiába kérleli, s lelkiismerete
18    3|           vagyok. Gyönge ember, és hiába... szeretem Valerie-t. Nem
19    3|           mintha tudná, hogy úgyis hiába akarja meggyőzni a csökönyös
20    3|        haza próbáltam csalo­gatni. Hiába. A kopó nyugodtan ült, rám
21    3|             akit huszonnégy év óta hiába kergettek az összes sónerek.
22    4|       fejemet; láttam, hogy minden hiába van, hogy örökké a vállamon
23    4|        elmondhatom, hogy nem éltem hiába!~És igaza van: mert nincs
24    4|       libapecsenyét ebédeltünk, de hiába, Borbála nem volt az, ami
25    4|            még­sem tudom szeretni, hiába próbálok akármit is, nem
26    4|           gonosz és szívtelen? Ej! Hiába torzítja el az alakját,
27    4|      legyezőjét, a csipkekendőjét, hiába! Nappal mosolygok ez érzelgős
28    4|           szenvednem kell, Miklós? Hiába megyek a templomba, az oltár
29    4|      rendesen vezetni, hogy az ura hiába reméli, hogy egyszer még
30    4|          lelkét, a gondolatait. És hiába próbálja velem elhitetni;