Fej.

 1    1|     sikernek kell koronázni, és csakugyan, a szívósan küzdő cirmos
 2    1|      Pedig Balázstól ez egyszer csakugyan távol állott minden rossz
 3    1|        keresni kezdett, s végre csakugyan rátalált egy zsúpfödeles,
 4    1|        süvegét a földről.~- Hát csakugyan szereted ezt a szörnyűségest? -
 5    2|   Micsoda eszme! És a lakatosok csakugyan elhitték a munka zenéjéről
 6    2|      tetszik önmagát ismerni.~- Csakugyan? És vajon mivel indokolná
 7    2|  hajlott meg a jogász, és végre csakugyan eltávozott.~Az ajtó bezáródott
 8    3|          Hisz ez egy aggastyán!~Csakugyan, galambősz, sánta ember
 9    3|      sápadt volt, mint a fal.~- Csakugyan... - hagyta helyben a gróf. -
10    3|          És a sikkasztott pénzt csakugyan mind rózsákra költötte?~-
11    3|   tornáccal? Pedig nem látomás, csakugyan úri ház, ha jól bevilágítsz
12    3|           a földre szegeződött. Csakugyan. A homokban két párhuzamos,
13    3|      szellő csapta meg. Furcsa. Csakugyan, vadászaton vagyok, de az
14    3|      így ábrázolni, pedig talán csakugyan ilyen.~Visszanézek. A fűzfáknál
15    3|         tehát tiszt volt. Volt, csakugyan volt, éppen hétfőn küldték
16    3|          De mindig kiárad.~- És csakugyan próbált már verset írni?~-
17    3|       kendőjét. Pár hónap múlva csakugyan meghalt a kovácsmester miatt,
18    4|      újra meg újra megkérdezte, csakugyan meg tudnék-e halni érette,
19    4| nyakáról csurgott a vér.~No, ez csakugyan megkapta, amit megérdemelt -
20    4|         mindig - feleltem, mert csakugyan, a zöld oroszkás hölgy még
21    4|   mertem számot vetni magammal, csakugyan szeretem-e ezt a rajongó
22    4|       számot vetni a lelkemmel, csakugyan szeretem-e ezt a szép játékszert,
23    4|    figyelmére méltat!~- Nos, ha csakugyan csalódott szerelmes - vette
24    4|      honnét jött, hová megy, és csakugyan szerelmes-e? De az igazat!
25    4|       vagyok és kóbor lovag, és csakugyan csalódott szerelmes.~- Kijátszották?
26    4| strucctollak voltak vésve.~- És csakugyan nem szabad megtudnom, kié
27    4|         asztalra.~- De most már csakugyan távoznom kell! - szólt a
28    4|         hosszú úttól. És másnap csakugyan megérkezett, két kis kézitáska
29    4|      hogy jöjjön át a kórházba. Csakugyan át is jött; tizenhat éves
30    4|       ismerte.~Tehát a gyűlölet csakugyan túlélt mindent - gondoltam