Fej.

 1    1| Balsaiaknak, az agár körüli táncuk mily dőre, s mily üres örökös
 2    1|         körüli táncuk mily dőre, s mily üres örökös kutyaapoteózisuk,
 3    2|           kénytelen megállapítani, mily nagy hiba, ha valaki az
 4    2|       uralja. Pénz, amely mutatja, mily nagyok azok, akiknek sok
 5    2|          akiknek sok van belőle, s mily nyomorultak vagyunk mi,
 6    2|       miután maga legjobban tudta, mily súlyos és gyakran bonyodalmas
 7    2|   szívességet kellett neki tennie. Mily módon volt ez lehetséges?
 8    2|            szomorúan -, aki tudja, mily végtelenül szeretem önt,
 9    2|       akkor meg fog róla győződni, mily nagy tévedésben van, és
10    2|            nagy tévedésben van, és mily alaptalanul kételkedett
11    2|        mint gondolkozom kegyedről, mily tisztelettel, ragaszkodással
12    3|       kereszt­jét. Vajon érezte-e, mily igazságtalanság történik
13    3|          huszonnégy esztendejével, mily gonosz hozzá a sors, mikor
14    4|   ostobaságért, egy mosolyért - ó, mily együgyű és mégis mily gyönyörű
15    4|           ó, mily együgyű és mégis mily gyönyörű dolog! Ez a lovagiasság,
16    4|            és kinyitotta szemét -, mily jó, hogy mindez csak ábrándozás,
17    4|            lámpafény csillogott.~- Mily esztelenség! - szólt, mikor
18    4|          közt végigkopogtattunk -, mily esztelenség! Mi értelme
19    4|         önt a kocsira föltenni. És mily szépen hal meg, egy szó,
20    4|    visszamegy a sírba. Ah, Miklós, mily jó, hogy elváltunk egymástól,
21    4|        visszaszorította a kezemet. Mily rettenetes volt mindez!
22    4|           készülő Don Juannak, ej, mily jólestek volna károm­lásai,
23    4|        jólestek volna károm­lásai, mily jólesett volna, ha kivetkőzik
24    4|            tört darabokra a lelke! Mily szép lehet így szeretni,
25    4|         végiggurítsam az asztalon. Mily bohó az ember! És Miklós,
26    4|            szent helye előtt.~- Ó, mily gyönyörű mindez - szólt
27    4|       szólt hozzám franciául -, és mily boldogság szeretni! Mennyire
28    4| megszorítottam a kezét.~- Istenem, mily gyönyörű mindez! - szólt
29    4|         ilyenkor nem tudok aludni. Mily dőreség!~Egymásra néztünk,