Fej.

 1    1|            és bátorságot merítettek belőle. Hogyisne. Kormos Fidibusztól
 2    1|             a Kormost! - pattant ki belőle egyszerre gömöries tájszólással,
 3    1|           füle botja sem látszik ki belőle. De valahány nagy kártyás
 4    1|          tudtak semmit sem kiszívni belőle.~Kázmér eleintén jóindulatúan,
 5    1|      mindjárt harmincegy darab volt belőle egy pakliban, s hozzá egy
 6    1|            hallgatott, aztán kitört belőle a keserűség.~- Hogy mi bajom
 7    1|            óra alatt más ember lett belőle, sasorra rózsaszínűvé beretvált
 8    1|           helyett aranyasszony lett belőle!~Marianne ragyogó arccal,
 9    1|           agár! - tört ki egyszerre belőle a keserűség, és a könnyei
10    1|           szégyen nélkül nem tudnék belőle kilábalni. Itt cselekedni
11    1|         kinevethetném! - pattant ki belőle a harag. - Odaadnám érte
12    1|            én leányom? - pattant ki belőle a méreg. - Egy Balsai ivadék?!
13    1|            esetben tényleg nem lesz belőle semmi se - jegyezte meg
14    2|         utálatos szerszám - tört ki belőle az elkeseredés -, csak téged
15    2|        nagyok azok, akiknek sok van belőle, s mily nyomorultak vagyunk
16    2|    összehajlított pöriratot vett ki belőle.~- Tetszik látni ezt a sok
17    2|              mert már épp elég volt belőle.~Bauernebel átment a szobájába,
18    2|            vagyok, hát nem csinálok belőle titkot. Kedves Jozefin leányomról
19    2|            lassan mind kimenekültek belőle, mert a falak repedeztek,
20    2| kristálytiszta gondolkodás, amelyet belőle a szerelem kiváltott? És
21    2|        szállott föl?~Nem, nem; elég belőle! Dőreség volt egy pillanatra
22    3|      csokorhoz sietett, és kitépett belőle egy égőpiros rózsát.~- Nos,
23    3|         ember szerényen megélhessen belőle. El kellett tehát kezdeni
24    3|   kettényílt, és az ördög ugrott ki belőle, leült Markusszal szemben,
25    3|             fekete madár szállt föl belőle az égnek. Akkor azt hittem,
26    4|        ördög nem egykönnyen bújt ki belőle! És most, tessék, egy nagy
27    4|           csak egy-két vonást látok belőle, a régi álomképből szürke
28    4|           sorsa, szomorú roncs lett belőle, az élet a körmére ütött,
29    4|         rágódik, végül is kifogynak belőle, és akkor másra térnek át.