IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Alphabetical [« »] ruházva 1 rúság 1 rúsággal 1 s 787 s-sel 1 sában 1 sabb 1 | Frequency [« »] 1004 is 940 volt 839 meg 787 s 727 de 585 ez 542 csak | Lovik Károly A kertelo agár Concordances s |
Fej.
501 2| életében nem fog ilyet tenni, s még holnap mindent meggyón 502 2| mutatkozott az irgalomra, s a földre tette a vezért, 503 2| mint ma a csirkefogó szó, s ennek következtében Petőt 504 2| akart indulni a csiszliknek, s már ugrott is egyet, mikor 505 2| mint jól sejtik, a Jozefiné s nem Edwards-é volt.~- Hagyja 506 2| harangöntők fulgura frangóját, s aztán azt mondom neki: „ 507 2| bizonyos űr van köztük, s ő szomorúan kénytelen megállapítani, 508 2| ilyen bájos nőt nem látott, s a szívében egy eddig nem 509 2| val beszélgettem odaát, s ő így szólt hozzám: „Kedves 510 2| nekem azt a szívességet, s ha találkozik odaát az apámmal ( 511 2| vágjon kétségbeesett arcot, s meglássa, az öregúr egész 512 2| megismerkedett Jozefinnel, s ahogy én a helyzetet látom, 513 2| fagottista nagyot sóhajtott, s csak azután felelt.~- Hiszen 514 2| elém áll Tilda alakja, s megerősíti azt a hitemet, 515 2| válni az élettől. Egyszer s mindenkorra. Ez a leghelyesebb 516 2| A test azonban gyönge, s nem meri a tervet végrehajtani.~- 517 2| szerelmem is dőre, ostoba, s hogy végre: menedék csak 518 2| akiknek sok van belőle, s mily nyomorultak vagyunk 519 2| estig fagottoznom kell, s ugyanez a pénz magyarázza 520 2| Borzalmas tusát, mondom, s a vég kell, hogy szomorú 521 2| szomorú legyen. Oly sima s mégis oly kétségbeejtő a 522 2| hírnevet, pénzt szerez, s akkor az öreg Bauernebel 523 2| pénz kellett, sok pénz, s nekem semmi kilátásom sem 524 2| De hát pénze is van, s a feje is megvan - szólt 525 2| azt hitte, hogy álmodik, s azért óvatosságból megcsörgette 526 2| méltányolom ugyan az ön érveit, s belátom, hogy ez magánügy, 527 2| melegen érdeklődött iránta, s megérdemelte, hogy bizalommal 528 2| harmincnégy fogam van, s ez a szakértők nézete szerint 529 2| már?~- Nem - felelte Pető, s azt hiszem, az olvasó is 530 2| orvoskodó jó barátomat, s elpanaszoltam neki bajomat. 531 2| harminckettő” - feleltem őszintén, s nem értettem, miért érdeklődik 532 2| jegyeztem meg rezignáltan -, s akkor mindjárt kevesebb 533 2| Ez orvostani kuriózum, s ezt okvetlen be kell mutatnod 534 2| ott megjelenni. Elmentem, s akkor értésemre adták, hogy 535 2| harmincnégy fogam létezéséről, s hogy ő abban a szerencsés 536 2| legnyomorultabb embere, s most látom, hogy igazságtalan 537 2| voltam önmagammal szemben, s én is érdemes vagyok a napsugárra, 538 2| Türelemmel hallgatták végig, s figyelemmel adóztak egy 539 2| maga is belegabalyodott, s a csomót előhívott impresszáriója 540 2| ismét selejtesebb volt, s éjfél felé az ifjak kissé 541 2| indítványozta Bulcsu útközben, s miután barátja csatlakozott 542 2| reménytelen szerelmemet, s vázoltam azt a nagy távolságot, 543 2| lépcsőházban találkoztunk, s én udvariasan, ahogy az 544 2| lépésnél kudarcot vallok, s akkor kikacagnál. Engedj 545 2| megpillantom, rögtön értesítlek, s akkor kéz a kézben folytatjuk 546 2| különb dolgokat látott -, s azért nagy nyugalommal hajlott 547 2| háziúr szekrényéhez ment, s kocsiderékra való aktát, 548 2| Átvettem tehát örökségemet, s jó ideig nem is volt vele 549 2| Stámpfl Ágoston beállít, s azt jelenti, hogy: „Uram, 550 2| a várost, lótott-futott, s kiderítette, hogy Maurer 551 2| idegen galamb garázdálkodjon, s folytonos lármára, pörpatvarra 552 2| az igazság, az igazság, s minden jóravaló embernek 553 2| örökösök értékesíthetik, s mi viszont az örökösökön 554 2| most jobbra, most balra, s végre is alaposan elvesztettük 555 2| kapun se járhat be tőlük, s egy lakó sem akar megmaradni 556 2| nem engedtem a jussomat, s mentünk tovább. A sarkamra 557 2| hogy oltalmazva legyünk, s ez a védelem a hatóság föladata. 558 2| föltápászkodtunk ugyan, s bepöröltük a várost, bizonyítgattuk 559 2| ifjú némi szünetet tartott, s csak aztán felelt.~- Nézetem 560 2| tigrist, a kolera a vadászt, s így tovább, ha ugyan természetrajzi 561 2| fizetni nem tudó szabót, s így győzi le önt végül a 562 2| igazság az én pártomon áll, s az igazságnak érvényre kell 563 2| meg találja ütni a guta, s akkor - tisztesség ne essék 564 2| másról nem is akart tudni, s most is, alighogy az ifjú 565 2| tudok mértéket tartani, s ha az egyikbe vagy a másikba 566 2| harca jó ideig vígan folyt, s meg vagyok győződve, hogy 567 2| Ekkor Jozefin mosolyog, s a pénztárcájából húsz forintot 568 2| maguknak ez a borravaló, s ha lehet, még jobban fognak 569 2| mosollyal ajkán járt föl s alá, aztán megállt Pető 570 2| volt senki más a kocsiban, s így döcögtünk a Deák utcáig. 571 2| valaki megállítja a kocsit, s fölszáll egy pápaszemes, 572 2| szóról szóra ezt válaszolta, s most azt kérdem, mit szól 573 2| lábzsákot, kőszenet vásárolnak, s nem gondolnak arra, hogy 574 2| akkor kalapra lesz szüksége, s a tények megállapítása mellett 575 2| Ez célzásnak is beillett, s így Pető nem tagadhatta 576 2| mint az erény és a bűn. S ezért ez a csodálatos történet 577 2| egy percig sem képes élni, s azzal, hogy e célra a báránytermészetű 578 2| de egyenesen gondolkodik, s aki szavaiból le tudja vonni 579 2| Quastl úrról. Egész halmaz, s mind a lehető legjobbak. 580 2| Bauernebel szünetet tartott, s aztán hozzátette:~- Egyébként 581 2| Bulcsu egymáshoz illenek, s hogy a Nero szerzőjének 582 2| kijátszották a terézvárosi Krőzust, s itt megtört a hatalma, a 583 2| passziója, hogy kártyázik, s inkább nem eszik, nem iszik, 584 2| rajtam ki ne foghasson senki, s erre a célra - ha kell - 585 2| krumplit, kukoricát vetne, s augusztusban a főváros szívében 586 2| A háziúr fölkelt, és föl s alá sétált szobájában.~- 587 2| benne föl és alá sétálni, s ígérem, hogy a legdrágább 588 2| lakatosokat ment ellenőrizni, s e rövid időközt a diák megragadta, 589 2| tényleg okos ember volt, s azért megállapította, hogy 590 2| közvélemény összessége dönthet, s könnyen meglehet, hogy szerény 591 2| ifjúnak a lelkét szereti, s ahogy a vőlegényének el 592 2| ujjat húzni a világgal, s eredendő tulajdonsága volt 593 2| kocsi szalmát rendelni, s azokat a Koronaherceg utcán 594 2| természetesen szerelmes volt, s álmaiban gyakran jelent 595 2| lehet tisztességes bolt, s nem érdemli meg, hogy az 596 2| is van. Az üstök szólnak, s ugyanakkor a hegedűk pizzicato 597 2| érkezett el a második ütemig, s így nem részletezhetem tovább 598 2| út mégiscsak a legjobb, s azért így szólt:~- Meg kell 599 2| hogy pofon lesz a vége, s éppen ezért választottam 600 2| is kissé felvillanyozni, s ezért nagylelkűen beavatta 601 2| mindenről megvan a maguk nézete, s ez a véleményük rendszerint 602 2| Ő bosszút akart állani, s ezt a célját el is érte, 603 2| csinosabbnak látta alakját, s éppen nem volt ellenére, 604 2| rokonszenves benyomást keltett, s miután soha nem mondott 605 2| ez a szakáll nem tetszik, s ha becsül valamire, holnap 606 2| kecskeszakáll-viselet évszázados hagyomány, s így az illetőknek nehéz 607 2| biztosítótűt.~Tilda fölkelt, s átment a másik szobába tűt 608 2| vevő indít az eladó ellen, s amelyben az áru hiányos 609 2| borjúszelet nem éppúgy tenné meg, s hozzá nem lenne táplálóbb!~ 610 2| általános öröm fogadta, s az egész város már hetekkel 611 2| kedve volt egyet sétálni, s átröpült a palánkon, amit 612 2| állapotokon segíteni kell, s hogy erre csak a barátságos 613 2| Bauernebellel meg kell békülni, s e célra rögtön bizottságot 614 2| amilyet álmodni se mert volna, s amely egyszerre elfeledtette 615 2| agyonlövi, ahogyan ön kívánja, s amikor ön kívánja.~Bauernebel 616 2| mártással!”~Quastl úr elsápadt, s megsemmisülve tántorgott 617 2| hatost is tüneménynek nézi, s ehhez képest becsüli is 618 2| fagotthangversenyek is elmaradnak, s Jozefin egyik leghathatósabb 619 2| kárpótlásra tart igényt, s ezt olyan módon állapítja 620 2| volt bátortalan gyermek, s azért rögtön gazdag érzelemvilágára 621 2| legrettenetesebb szoknyavadásza, s hogy emellett a legzajosabb 622 2| hogy ne higgyek önnek, s hogy az ön barátságát kételkedő 623 2| nem futok szoknyák után, s ön az egyetlen eszményem. 624 2| Bulcsu! Hallgassa meg őt, s ő el fogja mondani, mint 625 2| de gyakran célravezető, s a cél szentesíti az eszközöket. 626 2| kint termett a folyosón, s ahogy volt, kalap, kabát 627 2| csalhatatlanságában oly szentül hitt, s amely íme, ekkora keveredést 628 2| megígérte, meg is tartotta, s két év múlva már cifra címtábla 629 2| leszármazóira is joga van, s miután ezek eltűntek, Bauernebel 630 3| bútorokat mind kihordták, s a fényesre fölsúrolt teremben 631 3| haza a nevelőintézetből, s tele volt friss hangulatokkal: 632 3| szülei háznak, az életnek, s fiatal szíve csupa bizalom 633 3| is egyformának tetszett, s olyan kifejezést adott nekik, 634 3| volt különböző porokkal, s világért nem ivott volna 635 3| mellett nagy birtoka volt, s azért Simon igen tisztelte, 636 3| azért Simon igen tisztelte, s titokban a lányának szemelte 637 3| szája a füléig szaladt, s az ember beleláthatott 638 3| barázdák szaladtak szét, s ádámcsutkája föl és alá 639 3| fénye, fogai elsárgultak, s kipödört, fakó bajuszából 640 3| szeme mindig mosolygott, s keze olyan fürgén járt, 641 3| már megdörzsölte a kezét, s vígan szaladt az udvarra, 642 3| udvarra, megnézni a teheneket, s aztán megreggelizni a hárs 643 3| elragadtatással bújt vadászcsizmáiba, s este megint vígan dörzsölte 644 3| ezalatt helyet foglalt, s elkezdett kocsonyákat meg 645 3| pirospozsgás képű birtokos s egy fiatal tiszt, aki a 646 3| az ilyesmit nem lehetett, s a mendemondák kútforrásai 647 3| kicsit mámorosak voltak, s reggelenként, átmulatott 648 3| örege, fiatalja egyformán, s a többi asszonyok méltán 649 3| hogy valamelyiknek kedvez s inkább csak érezni lehetett, 650 3| rávetődött a fiatalemberre is, s egy vonalnyit titokzatosabb 651 3| mutatni, hogy lenézi őt, s ő a legény a csárdában, 652 3| hordta körül a tálakat, s néha sóhajtott egyet. Már 653 3| ösmerték ezt a gyöngéjét, s azért némelyek ki is zsákmányolták: 654 3| ült, aki nem evett semmit, s ahányszor az inas megkínálta 655 3| gyáva férfiak keltenek, s amely egy pillanat alatt 656 3| cigányprímás barna feje, s pár perc múlva a sóhajtó 657 3| ki is hordta az asztalt, s a tánc elkezdődhetett. A 658 3| ugráltak körül vele a termen, s az egyes fordulóknál nagy 659 3| kimenne a friss levegőre, s azért magára kapta csipkekendőjét, 660 3| szél tördelte az ágakat, s egy rézkakas szüntelenül 661 3| homály jólesett szemének, s a messziről hangzó cigányzene 662 3| lánynak összeszorult a torka, s a szíve hevesen kezdett 663 3| férfi tompán felbődült, s toppantott egyet.~- Így 664 3| ki mikor volt a kedvese, s tudom, hogy mindnek kiadta 665 3| pattant föl az asszony, s kisuhant a másik ajtón. 666 3| dühösen káromkodott egyet, s azután végigbotorkálva 667 3| szaladt szét a bútorokon, s aztán megint sötétség lett.~ 668 3| között. Nem bírta az italt, s miután hirtelen egypár pohárral 669 3| volt, szédülni kezdett, s kivonult egy mellékszobába, 670 3| borgőztől. Utálat fogta el, s a szülei ház egyszerre undok 671 3| keserű könnyek fakadtak, s tekintete kétségbeesve kereste 672 3| mindenütt homály volt, s a tűzből két nagy parázsszem 673 3| lámpagyújtás után indulhatott el, s mindjárt az első lankánál 674 3| eddig rejtett fehér falai s a pár lépésnyire fekvő folyó, 675 3| egyfolytában kellett játszani, s mikor fél órája húzta a 676 3| a petróleum felrobbant, s meggyújtotta a padlót. Hallottam, 677 3| kocsisuk közéjük vágott, s a következő pillanatban 678 3| hete voltak az állomáson, s alig várták, hogy továbbmenjenek.~ 679 3| percben kinyílt az ajtó, s egy alacsony, vászonruhás 680 3| csücsörítette össze ajkát, s letette a dákót. A fiatal 681 3| húzva guggolt a széken, s lassan mozgó szemét a biliárdasztal 682 3| jött, az állát simogatta, s bizonytalanul felelt. Szeme 683 3| kilencig maradt a kávéházban, s aztán előkereste zöld, kopott 684 3| kalapját papírral tömték ki, s bebizonyították neki, hogy 685 3| pezsgőport tettek a poharába, s mikor Burián vizet töltött, 686 3| háta mögött a levegőben, s hebegve felelt:~- Nagyságos 687 3| bor köszörülte a torkát, s égette a mellét, de aztán 688 3| gyúlt volna ki a gyomrában, s a második pohár már gyorsabban 689 3| egyszerre hazagondolt, s hosszú arca elkomolyodott. 690 3| a hímezőrámára szegezi, s kisfiát, ki most már ágyában 691 3| most már ágyában fekszik, s nem sejti, hogy az apja 692 3| megbiccentette a fejét, felkelt, s így szólt:~- Köszönöm, nagyságos 693 3| közti jó viszonyt megbontsa, s esetleg kardaffért okozzon!~- 694 3| őrizzen attól! - dadogta, s megivott még egy pohárral.~ 695 3| papírbóbitát szedett elő, s észrevétlenül Burián gallérjába 696 3| nem veszi észre az élcet, s feldíszítve megy végig a 697 3| megitták a maradék bort, s aztán átmentek az ebédlőbe.~ 698 3| letépett egypár szál jázmint, s elhatározta, hogy a feleségének 699 3| csiklandozást érzett a tarkóján, s hessegetett a kezével.~- 700 3| nem törődött a léggyel, s így a papirosbóbita csöndesen 701 3| aki háttal állt feléje, s nem látta, amint az ura 702 3| kérdezte még egyszer a férfi, s homlokán hideg verejték 703 3| merítenie, torka hörgött, s a tüdeje fütyölt.~A telekkönyvvezető 704 3| folytatta a gyerek, s minden szavára rémes hörgés 705 3| feléje.~Az ajtó kinyílt, s a két orvos meg az asszony 706 3| pillantást vetett a szobára, s az ágyat kereste, ölébe 707 3| ölébe vette a gyereket, s míg az asszony gyertyákat 708 3| orvos megértette, mit akar, s az asszonyt magával vitte 709 3| jobbra-balra billentek, s összevegyültek a nedves, 710 3| valami koporsót szögeznének, s az apa odaugrott, hogy megviaskodjék 711 3| hazatért a gyakorlatról, s a fiatal hadnagy mosolyogva 712 3| komoran.~A tiszt nevetett, s egy földszintes ház felé 713 3| doktor megvonta a vállát, s aztán így szólt:~- Szegény 714 3| utálat fogta el maga iránt, s az esti tréfa gazságnak 715 3| kisfiút, a szegényes szobát s az ügyefogyott apát, amint 716 3| megnyugodna, ha törni-zúzni tudna, s lovaglóbotjával dühösen 717 3| ki- és bejárt a szobába, s a szomszéd gyerekek hallgatagon, 718 3| látta, hogy hiába kérleli, s lelkiismerete furdalása 719 3| megtörten baktatott a tornácra, s letépett egy szál jázmint.~ 720 3| el tárcájába a virágot, s aztán kezet szorított a 721 3| végighúzódik egész életünkön, s jobban fáj, mintha a testvérünket 722 3| ér nyugtalanul lüktetett, s az ajka untalan kicserepesedett, 723 3| udvariasan elvágta a vitatkozást, s kezébe véve az újságot, 724 3| unalmas embernek tartja, s maga se tudja, miért szereti. 725 3| férfi ilyenkor nevetett, s megsimogatta szép fekete 726 3| összetör minden szívet, s aztán lelövi az asszony 727 3| hogy egy szekrénybe bújt, s nem engedte az ajtót kinyitni.~- 728 3| emlékezetes eset után megvált, s ma már alig valami sejtette 729 3| akik tudják, hogy valakik, s megkívánják, hogy a világ 730 3| fürdött a népszerűségben, s lenézett mindenkit, aki 731 3| Meghajlott az asszony előtt, s helyet foglalt az egyik 732 3| mindenütt megcsodálnak, s a hátam megett összesúgnak: „ 733 3| az asszony csöndesen ült, s a vendég vonásait vizsgálgatta. 734 3| mosolyogtak a báró szavaira, s azt mondták: „Tényleg nincs 735 3| királygyilkosról kezdtek beszélni, s azt mondták, hogy valóban 736 3| tovább is terjesztik a hírt, s kiderítik, hogy nem gyilkoltam, 737 3| becsületemet toroltam meg, s erre ma is súlyt helyezek.~- 738 3| láncolva.~Leült a kosárba, s kezébe vette az újságot. 739 3| birtokleírásban, az inventáriumban, s aztán így válaszolt:~- Garas 740 3| az ember szegénylegény, s nehogy emberéletben kárt 741 3| méltóságos úr kiegyezett vele, s minden hónapban, ahogy az 742 3| lovagoltak, vadásztak, táncoltak, s amikor egy napon már belefáradtak 743 3| ott lerakták a küszöbre, s azzal az átadás be volt 744 3| lépések recsegése hallatszott, s a szomszédos nyárfák közt 745 3| elővették a browningot, s a hölgyek szorosabban simultak 746 3| években látták az Alföldön, s azóta innen-onnan negyven 747 3| szegénylegény megcsúszott, elbukott, s mire föl akart tápászkodni, 748 3| jóindulattal beszél hozzá, s amikor a bor is melegíteni 749 3| egy-egy szó nem jutott eszébe, s ilyenkor az énekes egy percre 750 3| megcsókolta az asszonyságok kezét, s aztán érzelgős lélekkel 751 3| egyre lassabban mozgott, s aztán káromkodott egyet.~ 752 3| szeretek a Felvidéken járni, s egyéb dolgom nem volt, engedtem 753 3| megpillantott, a szeme megcsillant, s az arca kivörösödött.~- 754 3| harsogta a háziúr jókedvűen, s aztán megmagyarázta nekem, 755 3| kitűnő hangulatban folyt le, s a jókedv tetőpontra hágott, 756 3| imposztor! - kacagott Podraczky, s a könnyei végigcsurogtak 757 3| könnyű derű húzódott végig, s ugyanekkor Beczkó ábrázatán 758 3| megköszörülte a torkát, felállt, s egyik kezében kávéscsészével, 759 3| következtében egészen fölnyílt, s mikor a fölösleges szirmokat 760 3| kissé be voltak csípve, s élénken beszélgettek.~Mikor 761 3| megfeledkeztek csekélységemről, s újra az abbamaradt kérdésre 762 3| az ajtó halkan kinyílt, s a pár, ahogy jött, lopva, 763 3| volt.~Megittam a boromat, s fölkeltem a bundáról. Az 764 3| vasúti töltésnél elmaradnak, s a poros láthatáron feltűnik 765 3| zöld fénysugarakat látok, s a kéményből keskeny, fehér 766 3| délután ólmos eső esett, s mikor szürkületben, felgyűrt 767 3| leült, kiöltötte a nyelvét, s nem törődött tovább velem.~ 768 3| bolonddá tenné a világot, s egy pillanatban jókedvűen 769 3| ló elejével elsüllyedt, s én oldalt buktam a földre, 770 3| zsebkendőjével a fejemet, s közben ujjai az arcomhoz 771 3| soha nem lehet igazán zord, s mindennek van értéke, még 772 3| elérkeztem az érzelgősségig, s ideje, hogy történetem másik 773 3| szimatot. Megállítja a falkát, s nagy, kilométeres átmérőjű 774 3| átmetszi a róka útja az ívet, s akkor megint folytatni lehet 775 3| vagy tíz kilométer hosszú, s mindössze három, feltöltött 776 3| tele van kocsinyomokkal, s amely a helyiérdekű vasút 777 3| rémülten szegeződik a háttérbe, s a térde megcsuklik. Rossz 778 3| mégis, a gyomrom émelygett, s úgy éreztem, mintha egy 779 3| Sankt-Pöltennél találkozott, s innét együtt ballagott Szent 780 3| prémes bunda volt rajta, s a fején lengyel sapka. Ez 781 3| táncrend, egy ócska selyemcipő s hasonló dőreségek akadnak 782 3| menyasszonya, aki átkozódni fog, s a végén megint csak előkerül 783 4| aki megjelenjen álmaiban, s akivel hajnalig elbeszélgessen, 784 4| végzetet jelentse a szemében, s aki képzeletben mégis gyöngéden 785 4| ünneplő ruhában a tóba fúlt, s aki azóta, fabábuval karján, 786 4| fehérvári vásáron láttam, s amelyhez hasonló azóta se 787 4| mindig annyira szerettem, s amelyeket ma sem cserél