Fej.

  1    1|         Szögletes fejű volt, laskafülű, de úgy szaladni nem tudott
  2    1|             egyáltalán derék példányok. De Pityu még közöttük is bajnok
  3    1|             hosszan elnyúló ugrásokkal, de mindig nyugodtan, füleit
  4    1|                leállt, vagy megszakadt, de Pityut utol nem érte.~A
  5    1|              revedve. Béke csontjaikra!~De térjünk vissza az ágotai
  6    1|                öleb között: egy család, de két szélsőség. A kutya az
  7    1|              ugat, és sonkacsontot lop, de az agár az sportsman, aki
  8    1|               hajjal és fakó bajusszal, de azért biz’ ifiúr maradt
  9    1|                 nagy nehezen az ifiúr.) De a többi, az bliktri: rattler,
 10    1|                a kocsit a fia örökölte, de az is csak fehér fővel használta,
 11    1|               hintó hajdan fekete volt, de idővel egérszürke lett,
 12    1|           ablaka egy sorban három volt, de a kis lyukak oly magasan
 13    1|              juttatták az ember eszébe, de gondolkodás és szépség dolgában
 14    1|             komám, ne vedd rossz néven, de az orrod akkora, hogy kirí
 15    1|              vonás legyen az ábrázatán.~De hadd térjek vissza Klárikára.~
 16    1|               leánynak nemcsak az orra, de az egész arca szép volt:
 17    1|            alaknak, aki vasárnaponként, de csak elseje táján, ezüst
 18    1|              aztán zavartan mosolygott, de a többiek nem tudtak ellenállni
 19    1|                apró termetű, kigyófejű, de közelebb menve hozzá, az
 20    1|             élvezte a megtiszteltetést, de aztán gondolt egyet, lefeküdt
 21    1|                 Kormos tehát itt volna, de hol van a derék Bodrogköz?~
 22    1|            vágott, megkínált, miegymás, de ezek a fenevadak semmin
 23    1|                senki se mossa le róluk, de még a dédunokájukról sem.~
 24    1|             ostora elől menekülő bohóc, de ezzel már nem törődik senki,
 25    1|                ábécét még nem ösmerték, de azzal már tisztában voltak,
 26    1|              nehézségeken általsegítse. De hát Közteleki doktor nem
 27    1|       szülésznői vizsgára is preparált.~De ez mellékes, a fő, hogy
 28    1|            agarászás is nagy mulatsága, de még nagyobb az, hogyha idegen
 29    1|       szolgabíró és még rosszabb gazda, de agarásznak elsőrangú.~Most,
 30    1|         haragszik, visszateszi a fülét, de nem mer meg­mukkanni, miután
 31    1|         előadásokat tartott az agárnak, de most egy szót sem tud szólani,
 32    1|                amely éktelenül reszket, de nem a félelemtől, hanem
 33    1|              ezek mindjárt ordítani! No de a Náci se az utolsó; ha
 34    1|               ők is nekivessék magukat. De a sors próbára teszi a türelmet,
 35    1|           pattan föl a bíró lába előtt, de erre sem eresztik el a versenyzőket.~
 36    1|             hogy Balsáig meg se állana. De aztán hátrapillantott gazdája
 37    1|              tapasztalata ezen a téren. De hát miért gyűlölné? Először
 38    1|            alatt eltűntek látókörükből, de a két visszamaradt legény
 39    1|                Szörnyű volt a csatazaj, de ha igazságosak akarunk lenni,
 40    1|             farkát, mint a szélmotolla, de mukkanni nem mert.~A nyúl
 41    1|              ideig haladt a többiekkel, de aztán egyszerre megrántotta
 42    1|                 bizony ők is kifogytak. De ha a hangszálak mindjárt
 43    1|           Recsky András láthatta volna!~De sajnos, nincsen öröm üröm
 44    1|          mulatságot, és leállott volna, de ez a két ördög nagyon tisztában
 45    1|                harc? Nem a billikomért, de két agarász család reputációjáért.
 46    1|                 Már két körmét elrúgta, de azért messzire elnyújtott
 47    1|              újra űzőbe vette a nyulat.~De a harc most már keserves
 48    1|              fekete a Bodrogköz mögött, de mintha minden hüvelyk egy
 49    1|                 a tantaluszi kín miatt, de tüdeje már nem bírta, szájából
 50    1|                ugyan Bodrogköz adta be, de amikor elhajítódott a nyúltól,
 51    1|        bizonyosan meg akarják tréfálni. De tréfának is rossz ilyet
 52    1|                 Balsai-kúrián nem volt, de még a vidéken sem, aminthogy
 53    1|               család ezt a sportot űzi, de az agarai mindig becsülettel
 54    1|              idején ostoba, mint az éj, de a Balsai-háznál, ha akarta,
 55    1|               volt a találkozó kitűzve, de már jóval korábban megtelt
 56    1|              csomó más terv merült fel, de osztatlan tetszéssel egyik
 57    1|                át, mint valami uszkárt. De miként a sivatag ura engedelmeskedik
 58    1|         irányában szívesek, udvariasak, de jaj neki, ha üt a bosszú
 59    1|            Herkules, sem nem párbajhős, de úgy tud kártyázni, hogy
 60    1|               már a kezüket dörzsölték, de csakhamar, sajnos, be kellett
 61    1|              most pattan szét a gránát.~De az eseményszomjas közönséget
 62    1|             volt, Balázs... Szégyenlem, de meghajolok az igazság előtt...
 63    1|             Égett az arca a szégyentől, de azért mégis elfecsegett
 64    1|                 meg lovakról beszéltek, de a kis­asszonyokat vigasztalta
 65    1|                 szembekerült Balázzsal, de alig beszéltek pár szót
 66    1|              csatánál esetleg kidűljön. De a leventét nem kellett őrizni,
 67    1|          szellemesnek se lehet mondani, de némely ember oly kedvesen
 68    1|              egy kissé el volt fogódva, de azért nyugodtan nézett Bogdány
 69    1|               embereken keresztülvágni, de ha kellett, olyan szeretetre
 70    1|            magát, nem jutott az eszébe, de ezt a pár szót is oly szépen,
 71    1|         ingmellük ragyog, arcuk derült, de emellett elhatározott. Csak
 72    1|                játszik. Vasút az chemin de fert jelent, a chemin de
 73    1|                de fert jelent, a chemin de fer pedig azonos a baccarat-val,
 74    1|                 Balázsban a jobb érzés.~De Bogdány, bár ritkán vasutazott,
 75    1|                 nesztor csodálkozott.~- De hiszen nyertél... - mondotta. -
 76    1|           Lehetsz jó gazda, jó agarász, de kártyázni nem tudsz; kártyázni
 77    1|              ugrik be, ha rosszul megy, de ha jár neki a kártya, félóra
 78    1|            botja sem látszik ki belőle. De valahány nagy kártyás van,
 79    1|                ha meg tudja cselekedni. De ez a Balázs érti: elveszít
 80    1|                 terv került napvilágra, de egyiknek sem volt többsége.
 81    1|         szopogatták a csibukok gombját, de bizony nem tudtak semmit
 82    1|                 össze a sütnivalójukat, de eredmény nem volt. Minekutána
 83    1|                 életében nem kuglizott, de ez az egyszerű szórakozás
 84    1|              azt tudom - így szólott -, de ez egyelőre nem tartozik
 85    1|                 tudott a személyzettel. De tudott bánni másokkal is,
 86    1|            közte meg a felesége között, de az asszony föl se vette
 87    1|    visszavonultságban töltötte napjait, de amikor a gyászidő letelt,
 88    1|              került, az el volt veszve, de a férfiak úgy vélték, hogy
 89    1|                  kösd fel a kútgémesre!~De nem nagydobra ütni a dolgot,
 90    1|              agárral vadászta a nyulat.~De térjünk vissza tárgyra.~
 91    1|                milyen tervet eszelt ki, de abból ugyan ravasz mosolyokon
 92    1|              szeretet mindenre képes.~- De köztünk maradjon a dolog -
 93    1|                 lehetett vele tréfálni. De ha délre lefújták a vadászatot,
 94    1|                  éppen nem fog vonzani. De a kislányos, úgynevezett
 95    1|               vigyázni tudjon a bőrére.~De egy nap aztán Balázs levelet
 96    1|            hiszen emberéletről van szó. De aztán megint lányos büszkesége
 97    1|               csak futólag érintkeztek, de már látszott rajtuk a vágy,
 98    1|               Klárika válaszolni akart, de aztán helyesebbnek tartotta,
 99    1|               azt találná mondani, hogy de igen, van valaki, aki törődik
100    1|            körülfogták a fiatalemberek.~De Balázst érdekelte a dolog.
101    1|                mutatja a bátor legényt, de alapjában úgy ügyel a becses
102    1|               igaz-e?~Ez nem volt igaz, de Balázs hiú ember volt és
103    1|              szállott a szépasszonnyal, de az csak nevetett, és így
104    1|               ahogy a cigányok szokták.~De már erre a szépasszony gyorsan
105    1|              útjai, mondják az emberek, de elfelejtik hozzáfűzni, hogy
106    1|            Megvan hát a szép fülbevaló, de hogy illenék hozzá a régi
107    1|               Igen, butont tud viselni, de a harisnyája lyukas.” A
108    1|              egy szép selyemköpönyeget. De abban nem lehet gyalog járni,
109    1|              társai mindig el is érték, de a gyors iparkodásban nagy
110    1|               nem szóltak egy szót sem, de ez a néma beszéd többet
111    1|           szintén hallgatva ült helyén, de az ő némasága mást jelentett.~
112    1|          szépasszony most nem kacagott, de sőt ugyancsak meg volt ijedve.
113    1|               ütések ólmos súlya alatt. De a fönnmaradt két szánkó
114    1|            fejökkel, iparkodtak utánuk, de az elvesztett területet
115    1|                   Megállj! - kiáltotta, de szavát elkapta a szél.~Klárika
116    1|          Klárika merev arca megrezzent, de szemét még most sem nyitotta
117    1|          valamit. Klárika elhallgatott, de csakhamar az ajkak ismét
118    1|                talizmánját kinyomozzák. De minden hiába volt, Izidor
119    1|           ifjúnak nemcsak a Felvidéken, de Budapesten, Bécsben, sőt
120    1|                tisztelgett Kisbalsán... De hogy mi Izidor titka, azt
121    1|                üdv szó fölösleges volt, de miután kilenc szóért ugyanazt
122    1|                itt rózsák nem teremnek. De ha ezt látta, látta azt
123    1|              Haragosan járt föl és alá, de aztán a nagy tükörhöz ért,
124    1|           remekbe szabott frakkjához... De aztán sok minden közbejött,
125    1|           teszik a legjobb benyomást... De egyebekben a tükör­ből rája
126    1|             sárga bőrkabát fityegett... De nemcsak a külseje, a régi
127    1|                a históriai orr mellett. De a fenyíték hatása elenyésző
128    1|                karcsú derekát átölelje, de próbálkozását ismét pofon
129    1|          válaszolt, hanem mosolygott.~- De most menjen a dolgára! -
130    1|                 le nem forrázták volna. De ha volt pofon, akadt simogatás
131    1|                az se a legutolsó dolog, de elsősorban családi szempontból,
132    1|             forgolódott Marianne körül, de a dolog nagyon lassan érett
133    1|                  ki is rúgott a hámból, de azért azt az őrültséget,
134    1|                 egészen el nem mosódik. De ha elveszi feleségül, akkor
135    1|                 az ágotai üröm után!... De mikor következik el már
136    1|                kifürkészi ezt a dolgot, de nem találta meg a helyes
137    1|          hozzátartozott a kacérságához. De hiszen lesz rá még alkalom,
138    1|              tartani, vélte az asszony, de a lovagot az ilyen türelempróbák
139    1|                 ölelni a szép­asszonyt, de az kisiklott a karjából,
140    1|              Izidor föl akarta emel­ni, de amikor lehajlott a cipőért,
141    1|                káromkodást megeresszen, de Izidor vérbeli lovag volt,
142    1|       véletlenül találkoztam az este... De az ő karja nem volt felkötve...
143    1|                 szépasszony piros lett, de nem szólott semmit, hanem
144    1|                 próbálják is meg, soha, de soha meg­bosszulni nem tudják
145    1|            egészen nevetségessé váljék. De mi legyen az a valami? Sokért
146    1|         megbántani... - bökte ki végre, de a hangja siketen csengett,
147    1|           akarta hessegetni az alakját, de nem tudott tőle szabadulni.
148    1|          tapasztalt rókát a süldő nyúl. De hát ki is ez a fiatalember?
149    1|       adósságait kéne kifizetni - pedig de nagy szó ez -, megerőltetés
150    1|                 nagy dolog, az agár is, de a legfőbb mégiscsak az asszony,
151    1|              agarat lehet pénzen kapni, de az asszonyért meg kell küzdeni,
152    1|            végigsimította a homlokát... De kár volt mindezt eldobni,
153    1|            Marianne - szólott halkan -, de komolyan, őszintén, visszaemlékezett
154    1|         szeretek kétszer lépre menni... De ha éppen beszélni akar róla,
155    1|           ilyesmire mintegy jogunk van, de ha férfi otthagy egy nőt,
156    1|            Marianne - felelt a lovag -, de meg kell értenie egyet.
157    1|                 anyagi függet­lenségem, de vagyonos vagyok, írnok helyett
158    1|               hogy Izidornak van pénze, de hogy ennyi, azt nem sejtette
159    1|       kelleténél jobban igénybe vegyék, de ha ő azt mondotta, „én vagyok
160    1|                  ajakát felbiggyesztve, de azért ott csillogott előtte
161    1|                  Marianne, az bizonyos. De ha a pénzhez még egy tiszteletteljes
162    1|                       szólott kimérten, de belsőleg reszketve az izgatottságtól.~-
163    1|                 meg végre az asszony.~- De jóvá fogom tenni! - bizonykodott
164    1|               elhagyott, s hallgatagon, de az égdörgés szavainál hangosabban
165    1|                 veszhet el nyomtalanul, de így tartozom azzal az önérzetemnek,
166    1|           barátok maradunk továbbra is, de csak az eszünkkel; a szívet
167    1|              Itt is kell tenni valamit, de vajon mit?~Egy kicsit gondolkodott.~-
168    1|              fénye övezte körül azokat. De vajon igazmondással és őszinte
169    1|                 kikerült az intézetből.~De szerencséjére, egész élete
170    1|            kacér, sőt őszinte is akadt, de e nagy változatosságban
171    1|         látszott rajta a diadal tudata, de amellett bizonyos jóindulat,
172    1|              parancsolta: „Lemondani!”, de Klárika egyszerű, gyönge
173    1|             könnyeitől. Sokáig tartott, de végre is elállott Klárika
174    1|              vigasztalót akart mondani, de semmi se jutott az eszébe.~
175    1|                bántódásom lenne miatta, de ön talán megérti, és nem
176    1|              egymást, könnyebb feledni, de ha szemben állok önnel,
177    1|           városban - dörmögte Balázs. - De hiszen még látjuk egymást! -
178    1|           próbáltak az invektíva ellen, de Kázmér magának vindikálta
179    1|                 Balsai család címerébe. De ha attól el is tekintenénk,
180    1|                  amit az soha életében, de ősei közül is soha egy sem
181    1|                egy sem cselekedett meg. De hagyjuk ezt, lássuk inkább,
182    1|                 tiszteletet érdemelnek, de politikánál, társadalmi
183    1|               sok embert tettek naggyá, de még többet nevetségessé.~
184    1|          egyszerűen zsebre tudja dugni. De nem addig van az! Hohó!
185    1|           Izidor! Most vége a világnak!~De a szónok csak folytatta.~-
186    1|                 a legszebb rózsaszálat, de valaki eléje állott, és
187    1|              akarta Balázs meghódítani, de a pályabért én nyertem el.
188    1|                  hát rögvest belédőlne.~De még nem volt vége. A szörnyű
189    1|            Bogdány Balázs „lefőzetett”, de a többség érezte, hogy a
190    1|                őrültséget akar kezdeni, de Izidor! A leggazdagabb Balsai,
191    1|        mennydörgős ménkő csapjon beléd!~De Kázmér ezt nem mondotta,
192    1|            tervek merültek fel agyában, de kivitelre egyik sem volt
193    1|         Balsaiak örömmámorban úsznának, de... Nem, ezt a férfi­becsülete
194    1|             mint akárki mással szemben.~De hát mit csináljon?~Próbálta,
195    1|                 Klárikával találkozzék, de akármint iparkodott, nem
196    1|                hívták erre is, arra is, de amikor Klárika mindig csak
197    1|               iparkodott jókedvű lenni, de ha magára maradt a tornácon,
198    1|                nem ment a Balsai-házba. De ha nem is köszöntött be
199    1|       vadászfegyverrel a kúria vidékén. De hasztalan bolyongott, amit
200    1|                 levelet küld a lánynak, de a szolgáló felbontatlanul
201    1|           országúton, istentiszteleten. De Klárika nem hagyta el a
202    1|                gúnyosan leste a hatást. De az elmaradt. Bogdány meg
203    1|                 megjelenjen a küszöbön. De őt is csalódás érte: hiába
204    1|                 föltenni ezt a kérdést, de amikor a leány nevét kimondotta,
205    1|                  Az elébb még itt volt, de épp amikor jöttél, fölment
206    1|            állott tokjában. Hej, máskor de másként ment a négy sárga,
207    1|              örök kék mennybolt ragyog.~De sehol senki; a hosszú országúton
208    1|        bizonytalan formában élt a terv, de Kázmér csiszolgatta, pallérozgatta,
209    1|         borospoharak szaporán csöngtek, de Kázmér ma nem vett részt
210    1|           találkozzék többé Balázzsal - de hisz ezt maga is föltette
211    1|               mint amennyit megérdemel, de a lavinát is, nemde, hópelyhek
212    1|        istenigazában meg­csúfol­hatnám, de úgy, hogy holtig megemlegetné,
213    1|                  fordult a leányához. - De mindjárt tisztában leszel
214    1|                  ijedten nézett apjára, de az annyira el volt foglalva
215    1|                 voltam fiatalember. No, de ebben nem is volna semmi
216    1|                 lehessen a Tapolyban... De térjünk a tárgyra... Nos,
217    1|           érezni apjával és rokonaival. De remélem, hogy ez a tétovázásod
218    1|                 mutatványosbódék körül, de nem talált semmit, ami szóra­
219    1|             szenvedtem e pár hét alatt, de most újra boldog vagyok,
220    1|               Balázs - szólott aztán -, de nem tudom, nem rosszabb-e
221    1|                 Könnyelmű ember vagyok, de ezt a csapást, Klárika,
222    1|           tudjak sorsomba belenyugodni, de nem ment. Bolond az eset,
223    1|               nem ment. Bolond az eset, de így van. A csélcsap Bogdány
224    1|                    őszintén beszélek... de az is más, ez is egészen
225    1|                dühösen nézett maga elé, de aztán hangosan elkezdett
226    1|                  hahaha!... okos ember, de a Bogdányoknak is van eszük!~
227    1|                 ilyen vígan a dolgot.~- De én ezt soha magával megtenni
228    1|                    Remélem is, Klárika. De idáig a dolog talán úgyse
229    1|               még egyszer a Balsaiakon. De ahhoz persze az szükséges,
230    1|       magyarázatnak. Tovább várt tehát, de azután megint csak kérdezősködni
231    1|                idő múlva újra meg újra. De Klárika mindig talált valami
232    1|               éppen nyilatkozott volna, de valaki bejött az ebédlőbe,
233    1|                az ő nézete egészen más, de örökké húzni ezt se lehet.~-
234    1|                    pattant föl Klárika, de már meg is bánta, hogy elszólta
235    1|                ha vezetőt visz magával. De lássuk, mi köze ehhez Petur
236    1|       kapacsináló, gazdag, derék ember, de gyáva, mint a nyúl, legalább
237    1|                 a vallomást kicsiholni, de nem ment. Az udvarló nagyon
238    1|                 délután szépen telt el. De amint a várba érkeznek,
239    1|            Matejkó elvétette az irányt, de nem ám mert sok pálinkát
240    1|            darab kenyér csak van nálad?~De válasz nem érkezett. A vezető
241    1|                is előre a hamis pályán.~De ekkor váratlan dolog történt.
242    1|               lesz ebből a históriából! De végre is: mi köze hozzá?
243    1|            tétován nézett rá az úrra.~- De a Kázmér nagyságos úr...~-
244    1|            próbálta az álmot leküzdeni, de aztán feje Balázs vállára
245    1|                adta a megzava­rodottat, de Klárika csöndesen tovább
246    1|               annyit, mint a Balsaiaké. De a világnak mindnyájan tartozunk
247    1|                erdőben egyedül voltunk, de azért, mert szeretem.~-
248    1|         összeszűrtetek, nem lesz semmi, de nem ám, s ha mindjárt a
249    1|                 semmi kifogásom ellene. De azért a lányon segítve nincs.
250    1|                ezt a rettenetes embert! De a föld nem vérengző természetű,
251    1|                  Szomorú, hogy így van, de segíteni nem lehet rajta -
252    1|       rézangyalát! - dörmögte Kázmér. - De legalább megbecsüld, te...
253    1|             rokonok orra hosszúra nőtt, de Klárika és Balázs nem szégyellték
254    1|        nyugodott a megváltozhatatlanba, de egészen megbocsátani nem
255    1|             megbékítse az öreg kurucot, de fáradozásait siker nem koronázta.
256    1|          akármikor új lángra kaphatott.~De nem kapott. Három év múlva
257    2|                 Karpfenbiller.~- Ejnye, de különös név - elmélkedett
258    2|        befejezésül az ultimét vágja ki. De Petőre nem hatottak az ilyen
259    2|            újsághírekből régen ismerte. De ki is ne ismerte volna ezt
260    2|           felesége mível, szörnyethalt.~De nemcsak a fukarságban, a
261    2|             gyermek bizonnyal megtörne, de Jozefin őnagysága csak nevette
262    2|                 Pörlünk, uram, pörlünk, de nincs az a bíróság, amelyik
263    2|                    hogyne mondanák föl. De hát mindig ki lehet valami
264    2|   lélekcsengettyűnek is szerepet adtak, de végre mégiscsak csönd lett.~
265    2|               faágy ugyan puritán volt, de azért elég puha és kényelmes,
266    2|               nem szimpatikus hangszer, de a szomszédé különösen förtelmes
267    2|          bántotta e szokatlan hangszer, de aztán a diák szép csendesen
268    2|                 különösen az utóbbihoz, de aztán meggondolta, hogy
269    2|             fiatal jogász?! Egy senki?!~De Pető már nem válaszolt.~
270    2|                 megismételte a kérdést, de feleletet most sem kapott.~-
271    2|                  vizet fröccsentett rá, de hiába, a diák sehogy sem
272    2|                indulatszókban törni ki. De a logika ezúttal nem állta
273    2| összeférhetetlen ter­mészet volt ugyan, de éppen azért meg tudta érteni,
274    2|             Éppen azért kissé gúnyosan, de mégis mosolyogva fogadta
275    2|       Bauernebel úr - felelte kurtán -, de azokat nem az ön, hanem
276    2|              nyugodt szemtelenséggel -, de én, én a légynek sem vétek.
277    2|            vagyok bűneimmel. Mea culpa! De csak egyet kérdek. Látott
278    2|             mernek beszélni az emberek. De nem ám! Éppen ezért sajnálnám,
279    2|         kötelezvényt is adott. Ez szép, de hát tudjuk, hogy minden
280    2|                 rég éhen vesztek volna. De maradjunk a tárgynál. Tehát
281    2|               az aranypolgárra vallott, de a kemény vonásokat a fiatalság
282    2|            hibáztam önmagammal szemben, de... nem tisztelne meg egy
283    2|             élvezetnek, legkevésbé sem. De hajh! Az élet nehéz! Engem
284    2|                 én életcélom, ambícióm. De amint belemelegszem a munkába,
285    2|                muzsikus vállára téve -, de az élet, a kenyér igazolja
286    2|             véleménnyel lenne rólam!... De elég volt - tette hozzá,
287    2|                 szem­ben védtelen volt, de Jozefinnek kigyúlt az arca
288    2|              hatvan krajcárjába került, de ezt az összeget bőven megérte.
289    2|        Elbocsátlak - szólt szigorúan -, de csak úgy, hogy előbb odamész
290    2|                 nem, hogy lusta voltam. De e házban a helyzet más.
291    2|                 nem ért e mesterséghez. De micsoda lovag az, aki nem
292    2|                a fizikát, a geometriát, de mit ér ez ahhoz képest,
293    2|                okait közölje.~- Ej, ej, de föl van paprikázva - nevetett
294    2|                 csattan.~- Ne mondja!~- De bizony, ott csattan, servus
295    2|          nevetett az öreg -, nagyon jó! De ez nem tartozik a dologra.
296    2|               és komor arccal felelt.~- De igen. Ön eltalálta. Meg
297    2|          gyöngeség, förtelmes gyávaság. De ki tehet róla? Be kell vallanom,
298    2|               Ebbe én is belenyugodnám, de egy benső hang ennek dacára
299    2|         osztogatni tényleg nem nehéz.~- De ezt nem fogja kiegyenlíteni -
300    2|            millióba lehetnék szerelmes, de nem, nekem éppen az az egy
301    2|            dolog tehát nem olyan nehéz. De most engedjen meg egy közbevető
302    2|                fej nélkül megjelenni!~- De hát pénze is van, s a feje
303    2|              belátom, hogy ez magánügy, de elvégre is, mi jó barátok
304    2|           fogsoromat, elővette a fogót, de azután egyszerre így kiáltott
305    2|                  feleltem fájdalmasan. „De hány fog? - kérdezte barátom. -
306    2|              klinikán.” Én tiltakoztam, de pajtásom, ellenkezésem dacára
307    2|         északsarki hajóra van szüksége. De most már csak érti?~- Szakállamra,
308    2|                  ha van feje, ha nincs, de egy élőnek kettőszáz (mindig
309    2|            szerelmem valaha célt érjen? De őszintén nyilatkozzál!~-
310    2|              Nero szerzője sóhajtott.~- De hát lakhatik-e benne rokon
311    2|               még nem volt fölszerelve, de a jogász úgy vélte, hogy
312    2|             Lehet, hogy a bor szelleme, de lehet, hogy egy ötlet, egy
313    2|            amely lehet rossz, lehet jó, de ártani semmi esetre se fog.
314    2|             folyton ezt ismételgette:~- De Bauernebel úr, mérsékelje
315    2|        Bauernebel úr, mérsékelje magát! De Bauernebel úr, tisztesség
316    2|                Fabriczius udvariasan. - De figyelmeztetem, hogy jogi
317    2|               mi a jogi megvilágítás!~- De Bauernebel úr - vetette
318    2|                 ő is megnyilatkozzék.~- De uraim - szólt tehát egy
319    2|              mit beszélek? Nem tűnt el? De bizony eltűnt, ma tűnt el,
320    2|                 flaskózöld gérokkját.~- De hát mi tulajdonképp a galambpör? -
321    2|                a szót orvul a fiskális, de kísérlete kudarcot vallott,
322    2|               az rendes házakhoz illik. De nem fenékig tejfel. Egy
323    2|             eltávolíttatnám őket, uram, de nem tudom, kiéi a galambok,
324    2|                 nevű csizmadiáé voltak. De Maurer már régebb idő óta
325    2|               susztertallérról van szó. De hadd maradjak a tárgynál.
326    2|             ravaszok az alperesek mind. De hát azért a világ még nem
327    2|                  fogyasztotta a papírt, de eredményre nem lyukadt.
328    2|                 legyen kit pörbe fogni. De örökös most se akadt. Kincsért
329    2|                jelzők árjának a diák.~- De mennyire nem volt! - kacagott
330    2|   okmánybélyegeket, jártuk a fórumokat, de ez már csak haldoklás volt.
331    2|             tehát bölcs mérséklettel -, de maga az igazság elvitathatatlan
332    2|          bizonyos - felelte a jogász. - De éppilyen igaza volna önnek
333    2|               Isten jogkörébe tartozik. De a galambokat a földi igazságszolgáltatás
334    2|       Fabriczius úr dirigálja a pört.~- De hát mit tett volna ön a
335    2|              gyorsan járt föl és alá.~- De megbosszulom magamat! -
336    2|               évezredek óta így megy.~- De nem nyugszom bele! Én is
337    2|               ifjú után akart surranni, de öreg lábai már nem voltak
338    2|                Erről beszélni se lehet. De egyre kérem, kérve kérem.
339    2|              nemcsak bízott barátjában, de Petőt, aki oly nyugodt és
340    2|               nehezen fogott valamihez, de ha kezébe vette a dolgot,
341    2|                 meg magában a folyosón, de azért harmadnap újra fölkereste
342    2|                 nem volt semmi szükség, de az ifjúnak úgy tetszett,
343    2|                 az új stinkadóreszeket, de hiába, az aranypolgárt nem
344    2|               meg fejét a lépcsőházban, de azért nem csüggedett, és
345    2|             ösmerkedtem meg önnel is -, de arra utóbb nemigen volt
346    2|                 szemet szemért. Helyes. De mi történik ma? Már a reggelinél
347    2|              legényei kalapálnak ugyan, de oly óvatosan, mintha tojásokat
348    2|          lakatost, és így szólt hozzá: „De alaposan tud ön a pöröllyel
349    2|           szeretem a pörölyök zenéjét!” De már erre megjött Jäger mester
350    2|               pörölyök zenéjét hallani, de ha ez nem kerül pénzembe,
351    2|               szintén leesett az álluk, de a következő percben már
352    2|             szólt dühösen Bauernebel -, de annyi bizonyos, hogy azóta
353    2|           sürgősen kalapja után nyúlva.~De az aranypolgáron nem lehetett
354    2|               fiskális. Igenis, ügyvéd. De milyen ügyvéd, milyen más
355    2|                nem ér egy pipa dohányt. De ez, ez friss ember, okos,
356    2|             szalmakalapra lesz szükség, de amikor annak ára természetszerűleg
357    2|                nemcsak az apróságoknál, de minden más, komolyabb, nagyobb
358    2|                akár önnek a pörlekedés. De ne kalandozzunk el. Ez az
359    2|                 hogy most is eltalálta. De azért Quastl úr mégis átveszi
360    2|                A háziúr kezet nyújtott, de még egy kísérletet tett
361    2|               szerénykedett a vendég. - De csak nem a galambokat illetőleg?~
362    2|               hallani. Ön sajátságosan, de egyenesen gondolkodik, s
363    2|       egyensúlyt.~- Miért?... miért?... De hát ösmeri-e ön legalább
364    2|                 érdem­telen bizalmamra. De hát lehet, hogy ezek csak
365    2|                  hideg gondolkodásúnak, de emellett szorgalmasnak,
366    2|                boldog hasonló alapon?~- De a szív? - vetette ellen
367    2|     Bauernebeleknél nemigen fordul elő. De mindettől eltekintve, semmi
368    2|           gyakran őrülten gondol­kodik, de valami igazság akad a szavaiban.~-
369    2|      szerzőjének boldognak kell lennie. De hogy és mint lehetne a Bauernebeleket
370    2|            keresztül nem gázolok rajta. De ez mellékes. A fődolog az,
371    2|                elé.~- Bosszút? Bosszút? De hogyan?~- Akárhogyan - felelte
372    2|            Akárhogyan - felelte Pető.~- De nem csuknak be érte? - ébredt
373    2|        aszfaltgyárral összekapcsolva.~- De hát micsoda összefüggésben
374    2|           krákog, prüszköl, káromkodik, de végre is nem tehet ellene
375    2|      Bauernebelnek a szeme fölcsillant, de aztán aggodalmai támadtak.~-
376    2|            aztán aggodalmai támadtak.~- De szabad-e tehenet a városban
377    2|               áldozni is fogok e célra: de egy Bauernebellel senki
378    2|                   Tessék parancsolni.~- De őszintén feleljen. Hogyan
379    2|                 sőt lehet jó ügyvéd is, de vőlegénynek vagy éppenséggel
380    2|           leszakadt gombjait fölvarrja. De ha ezt akarom elérni, sokkal
381    2|             kellett velök foglalkoznia! De hiába. Halottak nélkül nincsenek
382    2|                 fejével.~- Dehogyisnem! De mennyire érdeklődött! Meg
383    2|             mályvaszínű?~- Ne mondja!~- De mondom. Végre aztán a hatodikban
384    2|      Bauernebel-logika - gondolta Pető, de egy szót sem szólt, mert
385    2|                Míg ifjú voltam, sok...” De hiszen ön is betéve ösmeri
386    2|               sértődöttséget színlelve.~De Tilda nem törődött a műérzékenységgel,
387    2|                véleménnyel voltam róla, de azt hittem, hogy nem ér
388    2|                állandó zavarban vagyok. De érdekli ez?~- Ó, hogyne -
389    2|        állapítani elfogódottságom okát, de kérem, ne ijedjen meg tőle.
390    2|                százezerszer Pető előtt, de azért e szavaknak még mindig
391    2|                 rövidebb e vigasztól.~- De vajon hogy és mikor? - kérdezte
392    2|                  helyes nyomon járok-e? De ne szólj ellent, míg be
393    2|             leghaszontalanabb frátere.” De ha én helyezkedem rá arra
394    2|              hogy csak egy ütem kész.~- De hisz ez nem igaz. Az első
395    2|            káposztáskertek közé ékelve, de Bulcsuban még ez is szép
396    2|               jelentette ki szárazon. - De most menjünk haza, mert
397    2|                Úri utcán vezette végig. De nemcsak a polgármester,
398    2|              szélben erősen ingadozott, de mit érintette az Bauernebelt?
399    2|              füstöt okádva maguk körül. De nemcsak az Úri utcában volt
400    2|               élénkíti a fantáziáját.~- De hát meggyőződött-e ön legalább
401    2|            ablakból, ha alatta sétálok. De lehet, hogy csak szórakozásnak
402    2|               őt?~- Azt hiszem, igazán. De hát miért ne? Hiszen oly
403    2|              pedig kezdjük el a dolgot. De nehogy valami osto­ba­ságra
404    2|       foglaltunk helyet.~- Nagyon szép. De hát az régen volt. A kérdés
405    2|                Bár barátja vagyok neki, de meg kell állapítanom a színigazságot.
406    2|                 Furcsa.~- Mindenesetre. De hát legyünk elnézők, talán
407    2|                Arra, hogy hány óra van. De még arra se, mert az órája
408    2|           asszony százszor és százszor.~De ez csak szó volt. A szíve
409    2|               mindjárt fülbevalót is?~- De Tilda kisasszony! Dédapám,
410    2|              Quastllal forgott a világ. De végre a galambnak is van
411    2|                 válaszolta szilárdan -, de e kérdésben nem engedhetek.
412    2|          akármit, szívesen kapitulálok, de a Quastl-szakáll tradícióit
413    2|               Komoly léptekkel, mondón, de ah! bensejében a fiskális
414    2|                bókot nem adtak írásban. De ha megtisztelő tény is volt,
415    2|                ifjak, a Petők, Bulcsuk, de komoly fiskális nem bocsátkozhatik
416    2|              ellen tudott volna állani. De ha valaki azt mondta neki: „
417    2|                kidüllesztette a mellét.~De hát miért ne beszélhetnék
418    2|                nincs kecskeszakállam.~- De ha volna?~- Természetesen
419    2|               dolgot nemcsak a szakáll, de a hozzáfűződő tradíciók
420    2|              zeneszerzőhöz hasonlított. De Tilda e pillanatban nem
421    2|         Savonarolát Mucius Scaevolával, de ez mindegy volt, a hatás
422    2|               legyezőjét próbálgatta -, de egyébként nem vagyok tisztában
423    2|            jogsértő eredményt idéz elő, de ez a magatartása beszámítható
424    2|              tudóssal is megismerkedni. De, nem adná nekem az oleandervirágját?~-
425    2|                 mondat kissé lehűtötte, de miután gavallér volt, a
426    2|              hozzá nem lenne táplálóbb!~De már késő volt. A pincér
427    2|            dörmögte tehát Bauernebel. - De egyet kikötök. A fagott
428    2|               szép özvegy utolsó szava. De azt már Pető nem hallotta.
429    2|           menten összeroppant alatta.~- De beszélj hát! - könyörgött
430    2|         hazugság magában véve nem szép, de gyakran célravezető, s a
431    2|                nem akarták beereszteni, de a zenész félrelökte őket,
432    2|          nemcsak az egykori galambokra, de azok leszármazóira is joga
433    3|              állt, és kissé elfogultan, de bátran és vidáman nézett
434    3|                és receptgyűjteményével, de a város mellett nagy birtoka
435    3|           vonalnyit titokzatosabb lett, de a következő pillanatban
436    3|                 ő a legény a csárdában, de az arcjáték nem sikerült,
437    3|              nem nézett az udvarlójára, de azért megérezte közelségét,
438    3|     csipkekendőjét, és kiment a kertbe. De künt barátságtalan idő volt,
439    3|                verni. Fel akart ugrani, de nem tudott, lenyűgözte egy
440    3|              útját, mert gyávák voltak. De engemet nem fog ilyen röviden
441    3|              fog ugrani, és összezúzza, de Simon rekedten nevetett.~-
442    3|           világon, és megesküdött rá... De mit beszélek... A világ
443    3|              kereste a menekülés útját. De hiába, mindenütt homály
444    3|        hagyatéki tárgyalásra indultunk, de miután principálisom késő
445    3|                   felelt a kocsmáros. - De az el van foglalva.~- Úgy?
446    3|                 néha nem jól bánt vele. De most gyönyörűen temettette
447    3|                bizonnyal a nevét: Gergő de Topolya; Topolya volt a
448    3|           lábaim. Egy ideig csönd volt, de aztán a főnököm olyan erősen
449    3|                tudnék-e én is elaludni, de minden erőlködésem hasztalan
450    3|              veszedelmet, meghorkantak, de kocsisuk közéjük vágott,
451    3|        megtisztel... érdememen felül... de én sose iszom bort!~A főhadnagy
452    3|              torkát, s égette a mellét, de aztán egyszerre igen kellemesen
453    3|                Burián lecsukta szemeit, de a látományok most sem távoztak,
454    3|                 Adta haszontalan legye!~De a légy nem akart elszállani.~-
455    3|        megfordultak utána, és nevettek, de a telekkönyvvezető nem vett
456    3|               az ura a konyhába lépett. De csak egy pillanatig csodálkozott,
457    3|            gyerek, talán jobb neki így. De egy dolgot igazán röstellek.
458    3|               dühösen csapta a kórókat. De szeme elől nem akart eltűnni
459    3|              gazembernek nem tar­tanak, de amely végighúzódik egész
460    3|           tömörültek. A villa egyszerű, de nagyon csinos volt, kettős
461    3|            egykori katonát. Egyszerűen, de választékosan volt öltözködve,
462    3|               ez kissé mosolyogni való, de érdekli személyem! - vette
463    3|                 hegyeket és tengereket, de nagyobb munkát végez majdan
464    3|               mese.”~Marjai hitetlenül, de kissé meglepve nézett föl.~-
465    3|                 hihetetlen! Nevetséges, de úgy van: irigylik tőlem
466    3|                   Felelek a dolog­ért”, de mégis, mint jellemző esetet,
467    3|                becsületért cselekedtél, de nem ő, aki az anarchizmust
468    3|            alatt mondtam el a dolgot.~- De hát valamit mégiscsak ki
469    3|                vérrel kendőzi az arcát, de mégiscsak kendőzi! - jegyezte
470    3|        asszonyok elsikoltották magukat, de amikor a gróf minden látogatójának
471    3|                 látszottak a homályban, de aztán egy­szerre kibújt
472    3|               gróf előbb bosszankodott, de aztán nevetett.~- Persze
473    3|               Kezemben a csákány pereg,~De szememből könny csepereg.~
474    3|            énekes egy percre megállott, de az egész dal - amelyben
475    3|                 már egyszer ilyen bort. De hol is, mikor is? Talán
476    3|                 egy birtokon termettek: de amaz, amaz még ennél is
477    3|               kiverte az egész csárdát, de amikor Garas Peti a szemébe
478    3|                jókat - beszéltem rólad, de ha majd fölmele­gednek,
479    3|         mutatkozni. Csókold meg őket!~- De bátyám - ellenkeztem szerényen -,
480    3|              azért kellene megtenned.~- De Podraczky! - szólt feddően
481    3|               fölemelve a papírlapot... de a következő pillanatban
482    3|             tévedés, ez nagy tévedés!~- De kérlek - vetette ellen a
483    3|                hogy ezt teszed velem.~- De kérlek - csitította a frakkos
484    3|           hallottam volt aznap valahol. De merre, hol? Ó... Persze!
485    3|                Zelmánovics barátunk is. De az asszony, barátom, a szépasszony,
486    3|         pillanatra meghőkölt, elsápadt, de aztán kitört rajta a részegség,
487    3|             haragosan ült vele szemben, de aztán ő is meggondolta a
488    3|         állományba.~- Hozza ide a bort, de ne gyújtson föl! - szóltam
489    3|           pontos és szerény ember volt. De menjünk talán borot­válkozni.
490    3|          peremén keréknyomok látszanak, de emberrel csak elvétve találkozol.
491    3|            fehér füst húzódik az égnek. De soha semmi nesz, csak egy
492    3|               Te csúfság! Csönd legyen!~De a páva tovább haragudott.
493    3|                mindig figyelmesen bánt, de mosolygó ajkai, előzékeny
494    3|             asszony kissé megöregedett, de nem csúnyult meg. Sőt most
495    3|              lenni ehhez az asszonyhoz, de a női kéz lebírta és megszelídítette,
496    3|               az igazságtalanságnak is.~De elérkeztem az érzelgősségig,
497    3|               ez - feleli biztatólag -, de ha mégis zavar lenne, tessék
498    3|              ahol újra homok kezdődött, de a jómadár, úgy látszik,
499    3|                 kellett a kocsi súlyán. De azért a keréknyomok nem
500    3|                kisiklott a kezem közül! De talán - vigasztalódtam meg -