Fej.

 1    1|  hasonlatosan összetömörülő házak fölött. Ember alig jár erre; néha
 2    1|         tűntek el, tarka mellénye fölött óriási kék és piros selyemkravátli
 3    1|      vetett: a mélyen fekvő rétek fölött lebeg nyári estéken ilyen
 4    1|     gondolni, és őrködik az útjai fölött... Úgy fájt, úgy égetett,
 5    1|      zöldek a mezők, és a patakok fölött örök kék mennybolt ragyog.~
 6    2|         fénye ugyanis földi erőnk fölött áll, az az Isten jogkörébe
 7    2|   elegendő alap arra, hogy valaki fölött végleges ítéletet mondhassunk.~
 8    2|            akik őrködnek lépteink fölött.~Tilda visszatért a biztosítótűvel,
 9    3| megmozdult, és elnézett apja feje fölött.~- Itt van a temetés... -
10    3|           a telekkönyvvezető feje fölött.~- Ott áll a ló... - folytatta
11    3|                              Feje fölött holló~1~A naszályi négyezer
12    3|        Elgondolkodtam a történtek fölött. Mégis furcsa az élet. Íme,
13    3|         szaladt el a gyáli temető fölött. Sajátságos pusztai istenkertje
14    3|          nőnek, megmutatta ütőere fölött a rosszul összefoltozott
15    4|            majd elnézett a vállam fölött, és egy kicsit összeborzongott,
16    4|         és végignyargalni a világ fölött, belekacagni a kéményekbe,
17    4|          emlékét. Ó, az ilyen nők fölött oly könnyű napirendre térni,
18    4|        lebegni álmatlan éjszakáim fölött.~
19    4|      nevelik. A szivarozóasztalka fölött gobelin, amely egykor a
20    4|        aki a négy ákácfát a sírom fölött ápolni fogja, és ezer forintot
21    4|            Az olcsó bársonypamlag fölött egy pecsétgyűrűs, szakállas,
22    4|         címzett szállodába.~Fejem fölött kinyílt egy nyikorgó ablak.~-
23    4|     türelmetlenül tapsolt a fejem fölött.~- Nos, jer már - szólt
24    4|   figyelmesen mosolygott a fejünk fölött.~- És most mondja el, honnét
25    4|      megyek a templomba, az oltár fölött most is ott lóg az a kép,
26    4|     fecskeként szállt a papírosom fölött: jót akartam tenni, mohón,
27    4|       szálldogáltak az őszi vetés fölött.~- Ó, Miklós - szólt, és
28    4|        gördül le a szállóm ablaka fölött, és lent vacsorára szól