Fej.

 1    1|             a nyakát. Az urak, mint mondom, már csak hápogtak, az egyetlen,
 2    1|            ismert Izidor... Izidor, mondom...~Hogy hogyan került Izidor
 3    1|           tartozik. Ez az ember, én mondom, kártyalángész, mert tudja
 4    1|            tehát... üljetek le, azt mondom, ha jót akartok!~Egy-kettő,
 5    1|      ségemnek, s azt nyíltan meg is mondom a szemébe... Vagy azt hiszi,
 6    1|         helyzetről, én majd a végén mondom el, hogy mit főztem ki,
 7    1|            cipelje, azonfelül, mint mondom, az utat se lehetett könnyen
 8    1|            teremtett az Úristen, én mondom, én, Bogdány Balázs, akin
 9    2|           is fog szenvedni tőle, én mondom, ha ugyan első nap meg nem
10    2|      fulgura frangóját, s aztán azt mondom neki: „Hát lehet itt tanulni?
11    2|             végez. Borzalmas tusát, mondom, s a vég kell, hogy szomorú
12    2|    aranypolgár -, az esetet majd én mondom el!~- Ahogy parancsolja -
13    2|          közbe:~- Az esetet majd én mondom el, tisztelt uraim! Majd
14    2|             Stámpfl, ez nem járja - mondom tehát -, távolíttassa el
15    2|              jól van, Stámpfl, mint mondom, pontos ember volt, azért
16    2|             humillime. Inkább magam mondom el.~- Ön valóban kíváncsivá
17    2|            szemét törölgette.~- Azt mondom, hogy ez nagyszerű, fenomenális,
18    2|    fenomenális, párját ritkító. Azt mondom, hogy őnagysága okos asszony,
19    2|       Kegyed azt hiszi, doktor úr - mondom, hogy idén még van kilátás
20    2|      mályvaszínű?~- Ne mondja!~- De mondom. Végre aztán a hatodikban
21    2|          Burkus! Filax! Vissza! Azt mondom, hogy vissza.~A polgármester
22    2| pamutoskosarat a fejedhez vágni, én mondom, Pető, aki a vesékbe lát.
23    3|    megfiatalodik! Megfiatalodik, ha mondom; úgy érzem, hogy egy házat
24    3|           szabad köhögnöd, csak úgy mondom el, ha megígéred, hogy nem
25    3|           írok. A szerelmet, bizony mondom, nem ilyennek képzeltem!~
26    4|             fordult, Constant, mint mondom, kipótolta mindazt, amivel
27    4|             és végesek vagyunk. Nem mondom, hogy egyben és másban nincsen