Fej.

 1    1|       szerencsét?~Izidor megvonta a vállát.~- Az egész világ udvarol
 2    2|             látok benne - vonta meg vállát Pető.~A zenész komoran nézett
 3    2|        Petőtől.~A jogász megvonta a vállát.~- No, úgy közepesen - felelte
 4    3|            meg akarta ragadni Simon vállát. Arcuk közel ért egymáshoz:
 5    3|        nyersen.~A doktor megvonta a vállát, s aztán így szólt:~- Szegény
 6    3|         Ostobaság! - szólt megvonva vállát. - Féltékeny Podraczkyra.
 7    3|          partján, mindig megvonta a vállát, ha asszonyokra fordult
 8    4|        kérdezte, és magasra húzta a vállát. - Ki tudja? Nos, Isten
 9    4| szerencsétlenek, Miklós!~Megvonta a vállát, aztán csókra tartotta a
10    4|        felelte.~Megállt, megvonta a vállát, aztán egy csodálkozó pillantást
11    4|             Igen - szólt megvonva a vállát -, újra iskolás leány lettem,
12    4|           és mosolyogva vonja meg a vállát. Miért kellett tőle is elszakadnom?
13    4|              fölényesen vonta meg a vállát, kacagva rázta meg a fejét;
14    4|           szólt, és magasra húzta a vállát. - Így vagyunk?~Hányszor
15    4|              még mindig!~Megvonta a vállát.~- Milyen balgaság! - szólt
16    4|           megzörren­tek. Megvonta a vállát, az asztalomhoz ült, és
17    4|         nézett rám, majd megvonta a vállát, és elgondolkodva mosolygott
18    4|           egyszer, aztán megvonta a vállát, és a fal felé fordult.~
19    4|       eladtak.~Nevetett, megvonta a vállát.~- És most az utazásban
20    4|     Különben - vonta meg hirtelen a vállát - beszéljünk másról, azt
21    4|           aztán hirtelen megvonta a vállát.~- Nos, igen, a kedvesem!
22    4|    alázatosan mosolyog, és a haja a vállát éri. Ah! Miklós! Olyan szomorú
23    4|            és megvetően vonta meg a vállát. Ha férfi lett volna, talán
24    4|          egy kicsit fölhúzta sovány vállát, éppen úgy, mint amikor
25    4|      viaszvirágai közül, megvonta a vállát, és mint egy látomás emelte