Fej.

 1    2|             Fogak és egy nyelv” - feleltem fájdalmasan. „De hány fog? -
 2    2|          harminc, harminckettő” - feleltem őszintén, s nem értettem,
 3    2| szomszédunkban lakik?” - „Igen” - feleltem szerényen. - „Ön még sokra
 4    2|  kecskeszakállát simogatta.~- Azt feleltem - válaszolta a megszólított -,
 5    3|   csalódom?~- Valóban az vagyok - feleltem bemutatkozva.~- Süveggyártó,
 6    3|        kezet.~- Viszontlátásra! - feleltem, és határozottan viszonoztam
 7    3|          rózsát kell fölraknom! - feleltem. - Egy perc, és kész vagyok!~
 8    3|           egy pohár meleg bort! - feleltem, és kezemet dörzsölgetve
 9    3|          azaz: egy csekélységen - feleltem mérgesen. - Azon, hogy egész
10    4|       nekem meg kell vezekelnem - feleltem, és görcsösen kerestem,
11    4|        Meglátszik rajtam?~- Nem - feleltem, és udvariasan mosolyogtam.~
12    4|          eladtak?~- Igen, Netti - feleltem a fejemet lehorgasztva -,
13    4|         maradtunk.~- Nem, Netti - feleltem, és a szívem mintha összeszorult
14    4|        megvigasztalódott?~- Nem - feleltem -, hogy is vigasztalódhatnék
15    4|            Nem bohó dolog ez?~Nem feleltem.~- De még egy érzés fűződött
16    4|     mindig szeret?~- Még mindig - feleltem, mert csakugyan, a zöld
17    4|          mosolygott.~- Nem, nem - feleltem reménytelenül -, még mindig,
18    4|           hozzá?~- Mit szóljak? - feleltem, és mint a legtöbb csapásnál,
19    4|       kérdezte Adél.~- Még esik - feleltem, és letettem a francia folyóiratot.~-
20    4|        visz a családból?~- Igen - feleltem kissé fáradtan -, a babona
21    4|   udvariasan meghajlottam, és így feleltem: - Valóban az vagyok, asszonyom,
22    4|          fog beszélni!~- Igenis - feleltem közelebb húzva a székemet. -
23    4|          Az idő mégis eljárt!~Nem feleltem, továbbmentünk, egy özvegyasszony,
24    4|          volt? Nagybeteg?~- Nem - feleltem rosszkedvűen. - Miért lettem
25    4|          nem tudtam, és azért így feleltem:~- Mi közöd hozzá? Én se