Fej.

501    4|             felejtenünk, ami történt. Ez bizonyára jól van így.~-
502    4|              a kezét, a nép leányának ez a mozdulata jól állt előkelő
503    4|                 szóltam fölényesen. - Ez csak előrelátható volt?~-
504    4|              beszélek? Elég baj, hogy ez a szerencsétlenség ért,
505    4|              és így szólt:~- De tőlem ez az úr megkapja a magáét!
506    4|          nyakáról csurgott a vér.~No, ez csakugyan megkapta, amit
507    4|          térképét lerajzolnom!~- Nos, ez nagy dolog! Tehát egy kész
508    4|              Henrik-ből: nem gyönyörű ez?~A szeme büszkén tekintett
509    4|              Ön és Percy - nem furcsa ez?~Megszorítottam a kezét;
510    4|              találtam. Különben, néha ez is gyanús. És tudja, mit
511    4|             rögtön visszahúztam, mert ez a váll is mintha megváltozott
512    4|            jégvirág képződik; azelőtt ez is másképpen volt.~Tehát
513    4|           szerencsétlenekké tenni.~És ez a kisleány? Előttem állt
514    4|         vadászat után büszkén, mintha ez valami nagy dolog volna,
515    4|        forduljon be a Kurucz-majorba.~Ez a vörös Ágnes nevezetes
516    4|              esküdözésből? Bohó dolog ez, higgye el nekem, aki az
517    4|          végük van; nem csoda, hiszen ez a piros haj a walesi hercegnek
518    4|              történnie! De mikor lesz ez? Nos, mit szól hozzá?~-
519    4|            jót fogunk nevetni rajtuk. Ez a bolond őszi eső az oka,
520    4|              látnánk... és ennek mind ez az átkozott vörös hajam
521    4|            fogok befűteni a kályhába, ez külön tudomány; és igaz,
522    4|         akarok feküdni egykor, mindig ez volt a kedvenc tervem.~Még
523    4|           Furcsa egy lány volt mindig ez a vörös Ágnes - dörmögtem
524    4|              befőzni egész Olmützben.~Ez volt a legvígabb és legbolondosabb
525    4|            szerelmi hajótörés ért, és ez többször fordult elő, mindig
526    4|              lovagja, ha jó, ha rossz ez a perc, azt hiszed, az egész
527    4|              szállásra repülő rigó -, ez a legjobb szer, hogy az
528    4|            már menni az utcára, talán ez az oka, hogy sohasem vagyok
529    4|          kebléhez a piros rózsákat -, ez a lány volna való neked:
530    4|               pénzzel, és tudod, hogy ez nem könnyű dolog, legalább
531    4|       összeszorult volna egy kissé -, ez nem te vagy!~Megszeppenve
532    4|              Miklós! Milyen kár, hogy ez így van! Mit feleljek? Minden
533    4|        kormányozhatnók! Nem bosszantó ez? - fejezte be, és tágra
534    4|             föl a lelkemnek, a kérdés ez volt: tulajdonképp miért
535    4|             szeretni!” Nem bohó dolog ez?~Nem feleltem.~- De még
536    4|               akarata ellenére; igen, ez lesz a magyarázata, hogy
537    4|              után szalad. Nem szomorú ez?~Esztendők teltek el, újra
538    4|              az arany csecsebecsék -, ez aztán az öröm! Honnét jött?
539    4|            két esztendeig nem láttam. Ez idő alatt sok női lélekkel,
540    4|               hiába! Nappal mosolygok ez érzelgős ábrándon, de éjjel,
541    4|         utazott a kedvesével, és íme, ez következett be. De hagyjuk
542    4|              titokzatos Flórából, íme ez lett! Beatrix, Laura, Lady
543    4|              a régi, szép időkre. Ím, ez a maga regénytárgya! Ezért
544    4|              az én szerelmem? Érthető ez a reménytelen és üres ábrándozás?
545    4|               be a nagyvilágot, mikor ez a legszebb helye a földgömbnek:
546    4|                szinte félelmetes volt ez a szerelmi elragadtatása,
547    4|               szerelmi elragadtatása, ez az örök rajongása, amely
548    4|             félszegen és félénken, és ez a nagy ragaszkodás, ez az
549    4|             és ez a nagy ragaszkodás, ez az alázatos türelem végre
550    4|               öngyilkosságok akadtak, ez már elég volt, hogy a tetszését
551    4|            szemembe, mintha a világon ez volna a legtermészetesebb
552    4|               szólt egyszerre -, igaz ez: hogyha egy halottnak hosszabb
553    4|            boldogságot. Hidd el, öröm ez, meghalni azért, akit szeretünk,
554    4|     meglengette a törülközőt, amelyre ez volt hímezve: „Jó reggelt!”,
555    4|              a nemzetisége: orosz.~Ó, ez bizonyára egy Oroszországot
556    4|             percig elszóra­koztassam: ez emberbaráti kötelesség.
557    4|         lovagolni, és azt hinni, hogy ez a gyógyulás, ez a feledés?
558    4|           hinni, hogy ez a gyógyulás, ez a feledés? Nos, csókolja
559    4|           mosolygott szórakozottan. - Ez mellékes vagy legalábbis
560    4|   megfiatalított, ha nem is évekkel - ez bók volna -, de egy éjszakával,
561    4|         szomorú, borús éjszakával, és ez is nagy és szent szolgálat.~-
562    4|             szóltam, és éreztem, hogy ez a furcsa nő mintha halkan
563    4|             nem szabad megtudnom, kié ez a legyező?~- Ah, azé, akit
564    4|               egy érzelgős műlovarnő, ez végre is mindegy! Mondjuk,
565    4|            ágyuk­ban, a biblia hátán. Ez Angyalka volt! Tizenhat
566    4|           akit szerettem! Meddig lesz ez így? Mikor fogom végre megbecsülni
567    4|     feszületen csüngő Krisztusnak, és ez az ifjú spanyol lovag ön,
568    4|      mozdulattal lépett előre.~- Íme, ez lett a fiatal spanyol lovagból,
569    4| elcsodálkoztam rajta, mért nem jutott ez már régen az eszembe. Megráztam
570    4|           tűrnöm a kabátom gallérját. Ez a betegség, éreztem, tíz
571    4|         Istenem - szólt végre -, hisz ez természetes, és mégis, oly
572    4|                Mindig önző voltam, és ez egyszer megbosszulja magát,
573    4|     alázatosan. - És ha így is volna? Ez csak káprázat, és lám, már
574    4|          álmatlan éjszakáimat, hiszen ez az egyetlen szép, amit az
575    4|     jutalmazni. Melyik férfinak jutna ez a gondolat az eszébe?~Meghajtottam
576    4|            kem mélyén azt érzem, hogy ez nem egészen így van, és
577    4|               gyűlölöm. Belátom, hogy ez csúnya dolog, de nem tehetek
578    4|               mindig is gyűlölni fog. Ez az indulat fölöttünk áll,
579    4|                de az ajkán még mindig ez a pár szó lebeg:~- Tudod-e,
580    4|        szálloda neve „A Trenck” volt; ez a név illett a helyzethez,
581    4|              a fejfámat, és nevessen: ez a legszebb üzenet innét
582    4|              a csiptetője leesett, és ez kihozta a sodrából; végül
583    4|         türelmetlenül.~- Milyen rideg ez a kórház, mért nem ápolnak
584    4|               Mindenki elhagyta, csak ez a hideg szempár nézett rá
585    4|           most is, és a fejében talán ez a pár szó kavarog: „Gyűlöllek,