Fej.

 1    1|    szépen el is csípte a bencét. Ej, hogy előbb nem jött már
 2    2|      hogy velem okait közölje.~- Ej, ej, de föl van paprikázva -
 3    2|       velem okait közölje.~- Ej, ej, de föl van paprikázva -
 4    3|         lett a gavallér? Eltűnt? Ej, jobb is, elég volt ebből
 5    3|     mondta a katona szigorúan.~- Ej, chevalier - méltatlankodott
 6    4|       azonban sohase küldünk el, ej, szóval egy férfi, aki az
 7    4|      megcsókoltam a bal arcát.~- Ej - szólt, aztán megfogta
 8    4|           hogy szakítanunk kell. Ej, hány ilyen levelet írtam,
 9    4|   megszökni készülő Don Juannak, ej, mily jólestek volna károm­
10    4| kisasszony büszkén mosolygott.~- Ej, ön nem tudja? Tehát: holnap
11    4|         könnyekben fölolvadva!~- Ej - vetettem ellent -, a szomorú
12    4|         a reménytelen szerelmet; ej, most itt van, szembeállok
13    4|          tudok megbirkózni vele. Ej, az élet kegyetlen!~Rekedten
14    4|         vagy nagyot fog kacagni. Ej, jó volna öregnek lenni,
15    4|       elaludtam a tűz mellett.~- Ej, lássa - kacagott -, maga
16    4|        romlást okozott. Okozott? Ej, még most is okoz. Ha kinéznénk
17    4|          voltam sohasem szomorú, ej, jó is volna, ha ilyen olcsón
18    4|      szeretni! Miért? Nem tudom; ej, ha a szerelmet az értelmünkkel
19    4|    örülök, hogy viszontláthatom! Ej, egy kicsit mintha megnyúlt
20    4|        hogy gonosz és szívtelen? Ej! Hiába torzítja el az alakját,
21    4|    kihúzta a kezét a karomból.~- Ej - szólt végre -, milyen
22    4|          a dacos áll megenyhült. Ej, minek is tagadjam: a zöld
23    4|      ügyes, és használja ki jól! Ej, mit szólna hozzá, ha meginnánk
24    4|          megvigasztalódni tudni. Ej, ha most látna, öregen,