Fej.

 1    4|                                   Netti~- Ah! Megint itt vagy, Miklós?
 2    4|       tágra nyílt szemmel mondta, Netti volt, egy hamvasszőke, eleven,
 3    4|    többször fordult elő, mindig a Netti jókedvéhez és fiatalságához
 4    4|         kevés akad a világban! De Netti ilyen volt, és mindig hálával
 5    4|           Megint eladtak?~- Igen, Netti - feleltem a fejemet lehorgasztva -,
 6    4| hitelezőkkel és kérege­tőkkel, és Netti mosolyogva ült köztük, és
 7    4|          még őneki is.~Ilyen volt Netti! Csodálatos ajándéka az
 8    4|           könnyező szemmel, ahogy Netti szokta, ezért hát csöndesen
 9    4|            Látod - szólt ilyenkor Netti, mialatt a művésznő hálásan
10    4|           nem lett semmi. Így hát Netti más szórakozást keresett,
11    4|        kis külvárosi házhoz, ahol Netti lakott, de amikor becsöngettem
12    4|     mosolygott, és így szólott:~- Netti kisasszony már nem lakik
13    4|     kisasszony már nem lakik itt! Netti kisasszony férjhez ment!~-
14    4|       egész Olmütz megjelent, sőt Netti engemet is várt, a házmester,
15    4|            Miklós! - kiáltott föl Netti, és összecsapta a kezét. -
16    4|         segíthetek rajtad - szólt Netti habozva -, az uram nagyon
17    4|          Borbála nem volt az, ami Netti. A mosolygásából hiányzott
18    4|        magunkra maradtunk.~- Nem, Netti - feleltem, és a szívem
19    4|         háztól.~- Istenem - szólt Netti -, ilyen rossz kedvvel akarsz
20    4|           a kocsiban ültem, mikor Netti visszaszaladt a konyhába,
21    4|        nézek, és magam elé idézem Netti alakját. Jól látom ma is
22    4|           a szót írom a levegőbe: Netti.~
23    4|          vak ember felesége? Vagy Netti? Vagy talán éppen a vörös