Fej.

 1    1| másodszor pedig, hogy megkérte a kezemet, amikor gazdag ember, és
 2    1|         nélkül nyújtanám önnek a kezemet, mert ön tudja a legjobban,
 3    2|        ha Quastl úrnak nyújtom a kezemet?~- Én önt nagyra becsülöm
 4    3|          fejem.~Homlokára tettem kezemet, merő forróság volt.~- Hány
 5    3|       meleg bort! - feleltem, és kezemet dörzsölgetve fölkeltem.~
 6    3|    tulajdon kardommal döfte át a kezemet. Ezért mégiscsak megharagudtam
 7    4|       prémes gallérjára tettem a kezemet, és megcsókoltam a bal arcát.~-
 8    4|          szólt, aztán megfogta a kezemet.~Közömbösen, kissé összehúzott
 9    4|     nyugodtan tartotta kezében a kezemet, és kissé fölemelte homlokát.~-
10    4|         Ebben a percben rátettem kezemet keskeny ujjaira, és nem
11    4|       gyorsan visszaszorította a kezemet. Mily rettenetes volt mindez!
12    4|    vezekelhessek!~Megsimogatta a kezemet, és mosolygott.~- Csak én
13    4|         utaznia!~Szelíden tettem kezemet finom vállára.~- Constant?~-
14    4|     eredmény!~A vállára tettem a kezemet, ahogy az ember a gyerekekére
15    4|       valaki hirtelen megfogta a kezemet.~- Miklós! - szólt dacosan,
16    4|  szorította meg minden percben a kezemet, és ijedten nézett rám,
17    4|          kesztyűt -, nézze meg a kezemet!~Valóban - született női
18    4|   keringőzéstől, megszorította a kezemet, és egy pohár borra hívott
19    4|     feledés? Nos, csókolja meg a kezemet! - tette hozzá szórakozottan.~
20    4|           és ijedten fogta meg a kezemet.~- Ah! Miklós! - szólt lágyan,
21    4|   mosolyogva nyújtottam feléje a kezemet, és így szóltam hozzá:~-
22    4|  gyűlöl-e még, Eliz?~Elfogadta a kezemet, egy kicsit kinyújtotta
23    4|       volt, egyszerre megfogta a kezemet, és óvatosan így szólt:~-