Fej.

 1    1|                  Ha megkérném feleségül, hozzám jönne-e, azt akartam mondani!... -
 2    1|         izgatottan sietett utána.~- Nos, hozzám jönne-e? - ismételte hangosabban.~
 3    2|                és nem Jozefin küldte önt hozzám.~Pető vállat vont. Úgy látszik,
 4    2|        beszélgettem odaát, s ő így szólt hozzám: „Kedves Pető úr, tegye
 5    2|         szerelmet egy leánynak, és az is hozzám vágta a pamutoskosarát.~-
 6    3|                vendégünk - fordult aztán hozzám - lesz szíves az ebédlőbe
 7    3|          meglehetősen elázott, így szólt hozzám:~- Pajtikám, nekem most
 8    3|                  hogy mindig igaz voltál hozzám.~Elhallgattak.~- És mit
 9    3|        elkalandoznak, az egyik nagynéném hozzám jött, szelíden rám nézett,
10    4|                 immár elhalt barátom írt hozzám, hol a Fokföldről, hol az
11    4|            tegyem ezt? Ön mindig jó volt hozzám, Miklós. És hogy el kell
12    4|                nem, mégis bizalma támadt hozzám, és kezét a csípőjére téve,
13    4|      félrecsúszott vászonkalapját, aztán hozzám simult, és megcsókolt. -
14    4|              mégis szelídebbek és jobbak hozzám! Nos, gondoljon reám néha!~
15    4| disznókereskedőkkel.~- Nézzen be egyszer hozzám, rendben tartom-e a szénámat? -
16    4|             tartom-e a szénámat? - szólt hozzám többször, de én mindeddig
17    4|            legalább kétszer át fog járni hozzám, és el fogunk tűnődni rajta:
18    4|              szerelmes leveleket küld be hozzám a drótos tótokkal meg a
19    4|                  gyönyörű mindez - szólt hozzám franciául -, és mily boldogság
20    4|                  keresztet, és így szólt hozzám:~- Én most a te hitvesed
21    4|                 de azért közelebb simult hozzám.~- Ah, ne beszéljen így,
22    4|              könnybe lábadt -, ön oly jó hozzám! Istenem, miért oly jó és
23    4|                  miért oly jó és gyöngéd hozzám? Az én nyugalmam! Istenem,