Fej.

501    4|                a megyében a katonaságot csak egy zászlóalj honvéd képviselte.~
502    4|                 a szép játékszert, vagy csak a hiúságomnak áldoztam föl?~
503    4|          mondhatom, előkelő álarcosbál! Csak meghívóval lehet bejutni,
504    4|               műlovarnő vagyok, aki már csak az idegenforgalomból él,
505    4|                igazat! Ígérje meg, hogy csak igazat fog beszélni!~- Igenis -
506    4|                Olaszország télen; télen csak egy szép dolog van az egész
507    4|                mit hoz a holnap? És már csak egy negyedóránk van.~- És
508    4|                 legjobb szépítőszerrel. Csak a szeme körül volt egy alig
509    4|              aki itt, önnel szemben ül, csak egy kóbor árnyék, egy marék
510    4|              messziről vékonyan, mintha csak egy szál hegedű játszana,
511    4|           magányosságot, és ha mindjárt csak egy félórára is? Most tehát
512    4|                Campagna grófnője, avagy csak egy érzelgős műlovarnő?
513    4|                törpe fűzfái mellett már csak haloványan húzódott meg
514    4|            zugában, és Angyalka maga is csak ritkán tudott régi alakjában
515    4|                 elevenedni előttem. Hol csak a szemére, hol a haja színére,
516    4|                 arra, hogy valószínűleg csak nehezen fog megvigasztalódni
517    4|            tenni, mohón, gyorsan, ahogy csak beteg emberek szokták, akik
518    4|          rosszkedvű kőkutya őriz. Addig csak futva pillantott rám, félénken,
519    4|                  Miért lettem volna az? Csak megöregedtem, Angyalka.~
520    4|                és a szeme nagyobb. Vagy csak nekem rémlik így? Azután
521    4|                  És ha így is volna? Ez csak káprázat, és lám, már meg
522    4|                lám, már meg is szoktam, csak az első percben volt furcsa
523    4|                 akartam önnel beszélni, csak ezért!~Gondolkodott, aztán
524    4|              arról beszéltem neki, hogy csak a perc szeszélyét kerestem
525    4|              jóság és gyöngédség lakik, csak ön nem meri fölismerni.
526    4|          engedje, hogy megint írhassak, csak egyszer egy évben, a születése
527    4|             évben, a születése napjára, csak egyszer egy évben! Nos,
528    4|                viharzott le köztünk. Ha csak messziről láttam az utcán
529    4|                erősen meg­csappant. Már csak egy-kettő lézengett a hivatalokban,
530    4|          mosolyogtak. Többen meghaltak, csak egy-kettő volt, aki megszeppenve
531    4|                megint hazavetődtem, már csak a főispán élt iskolatársaim
532    4|              ajtóra tolta a vasreteszt.~Csak egyvalaki élt még azon változatlanul:
533    4|             mint a zöld oroszkás hölgy, csak egy hideg szempár néz még
534    4|                voltam? Bizonyára; én is csak fecske voltam, aki mindig
535    4|          egyszer kezdhetném? Ah, megint csak így élnék!~Az ilyen hangulatú
536    4|                 a távolságot; a botokat csak nehezen tudtam a jeges kéregbe
537    4|                róka, közeledett feléje.~Csak lépésben tudtunk a városba
538    4|           azután a fal felé fordult, és csak hajnalban szólalt meg újra,
539    4|                hajlandóságának. A kocsi csak nehezen jutott el a temetőbe,
540    4|           gyülekezet gyorsan eloszlott, csak ketten maradtunk még a sírdombnál:
541    4|                 mind eltűnt, elveszett, csak ő maradt meg egyedül. Hová
542    4|              vissza. Mindenki elhagyta, csak ez a hideg szempár nézett