Fej.

 1    3|  okuláréját, becsületét. Aztán a signora próbált helyette szerencsét,
 2    3|  portékából - gondolta magában a signora. - Egy tapasz­talattal több,
 3    3|            szobám azonban van.~A signora mosolygott. A másik utas,
 4    3|         üzletszerűen pöfögött. A signora letette a bundáját, a tiszt
 5    3| végigsimította fehér frakkját.~- Signora Bécsbe megy? - kérdezte
 6    3|        egyre jobban és jobban.~A signora nevetett.~- Ha szabad kérdeznem,
 7    3|       gyermeteg és barátságos.~A signora még nem találkozott ilyen
 8    3|             Kitűnő - bólintott a signora. - És mit adnak?~- Troilus
 9    3|         az ön neve? - kérdezte a signora a tiszttől.~- Ábel.~- Nem
10    3|  hazájából?~- Soha. Elég volt.~A signora az asztalra könyökölt.~-
11    3|          nyugdíjamat is, avagy a signora magával hurcol a fél világon
12    3|        mélyen meghajolt, mikor a signora és a katona beléptek a skarlátvörös,
13    3|             Hervadt nő - szólt a signora -, és ugyebár, egy kicsit
14    3|         a tisztnek.~- Megengedi, signora? - kérdezte a katona.~A
15    3|   irónnal lassan írni kezdett. A signora egy pillantást vetett a
16    3|          ezt a nőt? - kérdezte a signora.~- Klagenfurtból, alhadnagy
17    3|          ilyen nők? - kérdezte a signora.~- Hála istennek, nincsenek.
18    3|          a homlokába csúszott. A signora tartózkodó mosollyal biccentett.~
19    3|     békében! - méltatlankodott a signora, és elvette az írást, amelyet
20    3|        őket a sötét folyosóra. A signora a tiszt jobbjába kapaszkodott,
21    3|        vége... - szólt magában a signora, aztán mentegetőzve sóhajtott
22    3|          menni, verseket írni.~A signora gyorsan lélegzett.~- Dőreség -