Fej.

 1    1|       mégse jött hát hiába!~- Azt hittem - szólott, és egyszerre
 2    1| megoldásra volt elkészülve.~- Azt hittem, hogy maga is érezte, hogy
 3    1|           dolog - mondotta -, azt hittem, hogy jobban fogsz vigyázni
 4    2|        Még egy órával azelőtt azt hittem, hogy én vagyok a föld legnyomorultabb
 5    2|     vannak-e?~- Nos, igen. Én azt hittem, hogy Quastl urat a rendszeretete
 6    2|            aztán így szólt:~- Azt hittem, hogy Bulcsu önnek a barátja.
 7    2|   véleménnyel voltam róla, de azt hittem, hogy nem ér egy hajítófát
 8    2|         vallomásomba kezdtem, úgy hittem, hogy pofon lesz a vége,
 9    2|    tavaszt érzem magam körül! Nem hittem soha, hogy ilyen hangulatok
10    2|     Bulcsuval, és óhajához képest hittem is neki. Sőt még többet
11    3|        tehát egy kis pihenés. Úgy hittem, elég lesz, ha a vacsoránál
12    3|   fürkésztem a nyomokat.~Amit nem hittem lehetségesnek, megtörtént.
13    3|           szólt csüggedten. - Nem hittem, hogy ilyen szegények vagyunk!~
14    3|          fölfelé emelkedett.~„Nem hittem, hogy ilyen szegények vagyunk” -
15    3|   harapott, és elhallgatott. „Nem hittem, hogy ilyen szegények vagyunk.”
16    3|        belőle az égnek. Akkor azt hittem, hogy ez a fekete madár
17    3|      Valami folyton zizegett, azt hittem, hogy a hó esik, de a kert
18    4|            Ez zavarba hozott; azt hittem, hogy föl fog kiáltani,
19    4|        szabni mondanivalómat; azt hittem, ha kitárom bensőmet, egy
20    4|           bűnömnél, és évekig azt hittem, hogy bele kell őrülnöm
21    4|       leszek; titokban mindig azt hittem, hogy önök közt történt
22    4|         hangon, amelyben magam se hittem - arról beszéltem neki,