Fej.

 1    2|        célunk) a galambpörnél is. Tudtam, hogy igazam van, és bántott,
 2    3|        szűk és szúrós kanapén nem tudtam fordulni, a hortyogás meg
 3    3|       finom érzéseimre, aki sírni tudtam, ha egy szép könyvvel, egy
 4    3|   telepedett volna, és másnap nem tudtam fölkelni az ágyból. Kihítták
 5    3|       Valaki hegedült, sokáig nem tudtam, ki lehet, végre észrevettem,
 6    4| leveleinek csak egy kis töredékét tudtam felhasználni, mert, mint
 7    4|           pénzt, és így keresztül tudtam látni az államtanácsos hófehér
 8    4|           sohase volt kedvem; nem tudtam elképzelni magamat, amint
 9    4|   remegésüket. De hetedik nap nem tudtam előle kitérni. Éppen vacsorához
10    4|            Igen, hiszen én is jól tudtam, hogy mindez lehetetlenség,
11    4|  mosolyogtam, de már csak nehezen tudtam az elalvás ellen védekezni.~-
12    4|           én szegény barátom!~Nem tudtam felelni, egy ideig ő se
13    4|           szóltam tétován, és nem tudtam tovább folytatni.~Egy ideig
14    4|        Válaszolni akartam, de nem tudtam, és lehorgasztottam a fejemet.
15    4| kislányaim közül követni fog?~Nem tudtam felelni, szórakozottan mosolyogtam,
16    4|           nyakán lógó aranyláncra tudtam visszaemlékezni - az egész
17    4|         az egész alakot többé nem tudtam összeilleszteni! És íme,
18    4|          Istenem, hol van az?~Nem tudtam felelni, továbbmentünk,
19    4|          gúnyosan.~Ezt bizony nem tudtam, és azért így feleltem:~-
20    4|          se lehet más. De azelőtt tudtam, hogy még fiatal vagyok,
21    4|            a botokat csak nehezen tudtam a jeges kéregbe szúrni.