Fej.

501    4|            Éreztem, hogy boldog lenne, ha azt mondanám, hogy íme,
502    4|          legszínesebb, a legneme­sebb, ha romok közt borong, elhagyott,
503    4|              Mit nem adtam volna érte, ha most a hálókocsi pamlagán
504    4|               útlevéllel jutottunk át, ha vasúttal mentünk, tízszer
505    4|                 és ijedten nézett rám, ha nem engedtem, hogy az ölembe
506    4|              szoptató, fonnyadt nőket. Ha a tüskés bokrok közt megpillan­
507    4|                kielégíteni az ízlését, ha egy regényben lovagvárak
508    4|     elgondolkozott, milyen szép lenne, ha ő maga is részt vehetett
509    4|             ilyen titkos esküvőn, vagy ha a vágtató postakocsi Lyonba
510    4|              ki hisz a babonában?~- És ha így lenne - folytatta megszeppenve -,
511    4|           leszek, de menjünk el innét! Ha megelégeltél, lökj ki, még
512    4|            vigyél el innen, vigyél el, ha irgalmat ösmersz!~Mit tehettem
513    4|              mint egy szállodai szoba, ha az ember szíve szomorú?
514    4|              figyelmére méltat!~- Nos, ha csakugyan csalódott szerelmes -
515    4|               fog csalódni. Egyébként, ha talán mégis kétségei lennének...~
516    4|           nagyon szomorú és elhagyott, ha ennyire keres egy dominót,
517    4|             jól! Ej, mit szólna hozzá, ha meginnánk egy üveg pezsgőt?
518    4|             magamat, és boldog lennék, ha valami ostobaságot követhetnék
519    4|     követhetnék el. Ön megfiatalított, ha nem is évekkel - ez bók
520    4|      szomorúságot, a magányosságot, és ha mindjárt csak egy félórára
521    4|                feledkeztem volna róla, ha minden évben egyszer nem
522    4|               miért. Vajon mit szólna, ha most, így látna?~Ha most
523    4|            szólna, ha most, így látna?~Ha most látna? Egyszerre, mintegy
524    4|            megvigasztalódni tudni. Ej, ha most látna, öregen, szürkén,
525    4|                 szólt alázatosan. - És ha így is volna? Ez csak káprázat,
526    4|               és kiálló arccsontjával. Ha önt mindenki elhagyta a
527    4|            megfelejtkeztem volna róla, ha minden ősszel nem ír a születésem
528    4|                nem egészen így van, és ha nincs is kitapintható, meg­
529    4|           körülöttem a földre, örülök, ha nem kell a külvilág eseményeit
530    4|         külvilág eseményeit átértenem, ha nem kell reménykednem, mosolyognom,
531    4|     kíméletlenül viharzott le köztünk. Ha csak messziről láttam az
532    4|          megvetően vonta meg a vállát. Ha férfi lett volna, talán
533    4|            csengettyű, azt érzem, hogy ha egyszer lefekszem a sírboltba,
534    4|              ágon ülve szomorkodni. És ha még egyszer kezdhetném?
535    4|                át. Hallgattam tehát.~- Ha egy vágyam még teljesedhetne -
536    4|             nem volna következetesség, ha nem esném el. Hideg van,
537    4|              öltözködött föl, akárcsak ha nagy utazásra készülne.