Fej.

 1    1|           mondotta Kálmánka olyan hangon, mint ahogy a pék két krajcárt
 2    1|       tőrre célozva, meg­nyugtató hangon így szólt:~- Másodszor nem
 3    1|       gyűlést! - mondotta harsány hangon. - A családi értekezlet
 4    1|      Klárika?~Bogdány természetes hangon, könnyedén akarta föltenni
 5    2|           ellenemre. Velem ezen a hangon nemigen mernek beszélni
 6    2|        csinált a kezéből, és éles hangon visította a jogász felé:~-
 7    2|          mondotta vékony, édeskés hangon -, Bauernebel úr igen föl
 8    2|      szólalt meg Quastl úr vékony hangon -, hogy üdvözlése kellemesen
 9    2|     fogadnak szót - mondta prózai hangon szakítva meg a beszélő némaságot -,
10    2|          Ó, igen - felelte vékony hangon a jogász, aki konyított
11    3| cigányokhoz, és reszkető, dörmögő hangon egy gyerekaltató nótára
12    3|         keservesen, vadul, állati hangon sír.~- Ezt énekelte nekem
13    3|    felelni, csak vékonyan, állati hangon sírt, ahogy a szegény nyomorultak
14    3|            és tompán csengő, mély hangon énekelni kezdett.~Holló
15    3|        cigarettára, és nyugodtabb hangon így szólt:~- Semmi bolondság,
16    3|   kérdezte a piroskabátos kenetes hangon.~- Ah, igen. Pardon!~A katona
17    3|     emlékszem, éppen olyan furcsa hangon bömbölt, mint Johanna, mélyen,
18    4|         volna, nevettem, és emelt hangon olvastam föl a Childe Haroldból
19    4|           volna benne, és erélyes hangon egyre ezt kiáltotta:~- Csendőrség,
20    4|              tette hozzá alázatos hangon -, én nagyon szerencsétlen
21    4|  olvasgattuk, aztán - bizonytalan hangon, amelyben magam se hittem -