Fej.

 1    1|   uszkárt. De miként a sivatag ura engedelmeskedik a drótból
 2    1|   pusztaságok. Nem is titkolta ura előtt, hogy bizony szívesebben
 3    1|        és azt mondta neki: „Eb ura fakó!”, és a rózsaszálat
 4    2|      dörmögve engedelmeskedett ura parancsának.~6~Amint Pető
 5    3|  feléje, s nem látta, amint az ura a konyhába lépett. De csak
 6    3|    volt róla győződve, hogy az ura ingerkedik vele. A férje,
 7    3|    hozzá erőltetve.~Zsuzska az ura nyakába borult, a szíve
 8    3|        nevetett, összeborzolta ura furcsa szakállát, és egy
 9    3|    Zsuzska, és megsimogatta az ura homlokát. - Boldog voltam
10    3|           Zsuzska - felelte az ura könnyeivel küszködve -,
11    4|         vagy meg­igazította az ura lábán a takarót.~A kis németalföldi
12    4|       és én a pad karfáján, az ura háta mögött néha csöndesen
13    4|      mert az ősz közeledik. Az ura állapota javul, de pár nap
14    4|        rajtam?~- Nem tudom!~Az ura bejött, és megkínált egy
15    4|        éjjel, éjjel nem vagyok ura az idegeimnek, Flóra, éjjel
16    4|        Így ment férjhez is. Az ura, egy jóravaló, szorgalmas
17    4| imájába fűzi a nevemet, míg az ura a homlokát az ablaktáblához
18    4|        tőle a pályaudvaron; az ura idegesen bólingatott, és
19    4|    volt, most lábadozik, és az ura félti a hosszú úttól. És
20    4|      rendesen vezetni, hogy az ura hiába reméli, hogy egyszer