Fej.

 1    1|      mint Heyden Marianne. Ez igazán neki való mulatság volt:
 2    1|      gondolt. Most látta csak igazán, milyen szerencsés kópé
 3    1|    akkor hívja ki.~- Én... én igazán nem tudom! - szólott félénken.~
 4    2| karcsú hölgy, csak most látta igazán, hogy szemben állt vele,
 5    2|     háziúr arca kigyúlt. Most igazán haragudott, tiszta szívből,
 6    2|       az bebizonyította, hogy igazán szerető szív, és még a síron
 7    2|      már megírta volna művét. Igazán sajnálom, hogy eddig oly
 8    2|      következményei.~- És te? Igazán szereted őt?~- Azt hiszem,
 9    2|    szereted őt?~- Azt hiszem, igazán. De hát miért ne? Hiszen
10    3|        és felkelt.~- Most már igazán mennem kell! - szólt félénken,
11    3|       neki így. De egy dolgot igazán röstellek. Tudod, mi volt
12    3|   csúnyult meg. Sőt most szép igazán, most bontakozik ki a fölénye,
13    3|     földi sors soha nem lehet igazán zord, s mindennek van értéke,
14    4|      csak karosszékben tudnak igazán aludni. Álmaimban lassan
15    4|    szürke keze sem tudta soha igazán megijeszteni, semmitől se
16    4|     álomvilágban ösmerünk meg igazán, akik e csalóka fénykörben
17    4|    mította, a szeme most volt igazán szép, a görög oszlop is
18    4|     ember csak egyszer szeret igazán az életében, és ezt soha,
19    4|    egy könnycseppet? Sírtam-e igazán? Mindig önző voltam, és
20    4|  benne, hogy sohase szerettem igazán, hogy már régen megfelejtkeztem