Fej.

 1    1|      igazán nem tudom! - szólott félénken.~Kázmér haragosan legyintett
 2    3|      igazán mennem kell! - szólt félénken, és előkereste az esernyőjét. -
 3    3|          leugrott a hintáról, és félénken szorította ökölbe a kezét.
 4    3|    közelebb. A tolvaj csókaszeme félénken pislog felém: arca ideges
 5    3|          Aranykézzel? - kérdezte félénken, és közelebb húzódott Tituszhoz.~-
 6    3|      lesz az? - kérdezte Zsuzska félénken.~- Tíz év múlva! - felelte
 7    3|         utánad halok.~Az asszony félénken mosolygott. Tudta, hogy
 8    3|       elfojtotta a köhögését, és félénken csókolta meg Rápolty ujjain
 9    3|         Visszajössz? - kérdeztem félénken.~- Még nem tudom - felelte
10    4|      máskor pedig rám nézett, és félénken, mint egy leckét mondó gyerek,
11    4|          hosszúkás keze volt, és félénken hűvös, mint egy ákác lombja
12    4|        homloka maradt meg, amely félénken nézett reám, mint egy elkésett
13    4|          körülötte, félszegen és félénken, és ez a nagy ragaszkodás,
14    4|        és narancsfákból, amelyek félénken remegtek a léghuzamban.
15    4|          gyűrű, amelynek rubinja félénken nézett velem farkasszemet.
16    4|       csak futva pillantott rám, félénken, meg­alázkodottan, de mikor
17    4|  megváltoztam, nemde? - kérdezte félénken, és látszott, hogy várja
18    4| megöregedtem!~Hirtelen ránéztem, félénken viszonozta tekintetemet,
19    4|   összehúzott szemmel jártak, és félénken mosolyogtak. Többen meghaltak,
20    4|      hajnalban szólalt meg újra, félénken, türelmetlenül.~- Milyen