Fej.

 1    1|             hogy a kiszolgáló pincér sóhajtott egyet, s önkéntelenül a
 2    1|           vagy nem tudod?!~- Tudom - sóhajtott inkább, mint mondotta a
 3    1|          minden pohár bornál akkorát sóhajtott, hogy a pincér odaszaladt
 4    1|            Volnék én csak asszony! - sóhajtott föl a család feje, megfeledkezve
 5    1|           távozott.~A jeles közgazda sóhajtott egyet. Tudta, hogy ez a
 6    1|   Gyöngyélete lesz nálam!~Az asszony sóhajtott.~- Lássa, Izidor - mondotta
 7    1|            jutott az eszébe.~A leány sóhajtott, aztán összeszedte magát,
 8    1|              Na, ezt megcsináltuk! - sóhajtott maga elé mindenről lemondva
 9    2|              Éspedig?~- Éspedig az - sóhajtott a házmester -, hogy az úr
10    2|    meghibbant az elméje?~A házmester sóhajtott.~- Nem, uram, ó, nem. Távolról
11    2|            annak a megmondhatója?! - sóhajtott a muzsikus. - Azt hiszem,
12    2|          jogász.~A fagottista nagyot sóhajtott, s csak azután felelt.~-
13    2|            az egész dolgot. - Nagyot sóhajtott, aztán folytatta: - Az eset
14    2|         fagottista tehát újra nagyot sóhajtott (numero nyolc), azután így
15    2|      vonzalom lakik.~A Nero szerzője sóhajtott.~- De hát lakhatik-e benne
16    2|          várossal?~A diák megadással sóhajtott egyet.~- A várossal elég
17    3|              körül a tálakat, s néha sóhajtott egyet. Már ösmerték ezt
18    3| pecsenyéstállal tovahaladt, és egyet sóhajtott, az egész társaság elkezdett
19    3|          signora, aztán mentegetőzve sóhajtott egyet, és vállat vont.~Halkan